45/2015. (VII. 28.) FM rendelet

a 2015. évi körzeti erdőtervezésre vonatkozó tervezési alapelvekről, valamint az erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló körzeti erdőtervezési keretértékekről

Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény 112. § (3) bekezdés 2. pontjában,

a 9. § és a 10. § tekintetében az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény 112. § (2) bekezdés 5. pontjában, valamint (3) bekezdés 2. pontjában

kapott felhatalmazás alapján,

a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet 65. § 4. és 9. pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el:

1. § (1) E rendelet hatálya az erdőterv rendelet előkészítésének, és a körzeti erdőterv készítésének szabályairól szóló 11/2010. (II. 4.) FVM rendelet 2. számú mellékletében foglalt ütemezés szerint 2015. évre meghatározott erdőtervezési körzetek körzeti erdőtervezésére terjed ki.

(2) A körzeti erdőtervezésnek az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Evt.) 31. § (1) bekezdésében foglaltak szerinti

a) alapelveit

aa) az erdőtervezési körzetek mindegyikére vonatkozóan a 2-7. §,

ab) az egyes erdőtervezési körzetekre vonatkozóan az 1-15. melléklet,

b) az erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékeit az egyes erdőtervezési körzetekre vonatkozóan az 1-15. melléklet tartalmazza.

1. Az erdőrészletek kialakítására vonatkozó erdőtervezési alapelvek

2. § (1) A körzeti erdőtervezés során az erdő faállomány-, termőhelyi-, tulajdon-, illetve erdőgazdálkodási viszonyok, továbbá közérdekű funkciók, rendeltetések tekintetében jelentősen eltérő részeit lehetőség szerint a természetben jól fellelhető határok mentén önálló erdőrészletként kell elhatárolni.

(2) A körzeti erdőtervezés során az erdészeti hatósági nyilvántartások folytonossága, illetve az erdőgazdálkodási tevékenységek nyomon követhetősége és értékelhetősége érdekében az erdőrészletek határai, illetve az erdőtagok és erdőrészletek erdőgazdasági azonosítói kizárólag az alábbi esetekben módosíthatóak:

a) az erdőrészletek határainak természetbeni változása esetén,

b) az Evt. 16. § (5) és (6) bekezdésében foglalt, az erdőtag és az erdőrészlet kialakítása szempontjainak teljesülése érdekében,

c) az erdőrészletek erdészeti hatósági nyilvántartási adatok vonatkozásában történő egyértelmű besorolhatósága, vagy

d) a szálaló és átalakító üzemmódú erdőtömbök optimális kialakítása érdekében, illetve a faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódú állományrészek erdőrészletként való lehatárolása érdekében, az erdőgazdálkodóval történő egyeztetés alapján.

(3) A jogszabályokban erdőtervi jellel lehatárolt,

a) védett, illetve fokozottan védett természeti területen található erdők, valamint

b) az erdőrezervátumok

erdőtag és erdőrészlet azonosítói csak a védetté nyilvánító jogszabályban foglalt területi lehatárolás Országos Erdőállomány Adattárban (a továbbiakban: Adattár) való egyértelmű nyomon követhetőségének biztosításával változtathatók meg.

2. Az erdőgazdálkodás üzemmódjának megállapítására vonatkozó erdőtervezési alapelvek

3. § (1) Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódot indokolt megállapítani azokra az erdőkre vonatkozóan

a) amelyek termőhelyi okok miatt gyenge fejlődésűek, de hosszú távon állékonyak és önfelújulásra képesek,

b) amelyekben a terepviszonyok az erdőgazdálkodást nagymértékben korlátozzák,

c) amelyek kiemelt közösségi jelentőségű jelölő faj, továbbá védett illetve fokozottan védett faj jelentős, az 5. § (2) bekezdésében foglaltak alapján meghatározott állományának élőhelyei,

d) amelyek fokozottan védett természeti területen helyezkednek el, és a természetvédelmi cél a bolygatatlanság fenntartása,

e) amelyekben a környezeti adottságok miatt a vízvédelmi, partvédelmi vagy árvízvédelmi cél más módon nem érhető el, vagy

f) amelyek esetében az erdőgazdálkodó azt kéri,

ha ez az erdők védelmét, fennmaradását nem veszélyezteti, valamint az a)-c) pontban foglalt esetekben az erdő rendeltetéséből következő védelmi célok más üzemmód mellett nem biztosíthatóak.

(2) Szálaló üzemmód az erdőgazdálkodó javaslatára, vagy egyetértésével, a magtermő kort elért, elsősorban természetes, természetszerű vagy származék erdők esetében állapítható meg.

(3) Átalakító üzemmódot kell megállapítani, illetve engedélyezni azokban az erdőkben, amelyekben az erdőgazdálkodó hosszútávon szálaló üzemmódban kíván gazdálkodni, de annak alapfeltételei a javaslat vagy kérelem benyújtásakor teljes körűen még nem adottak.

3. A fakitermelések tervezésére vonatkozó erdőtervezési alapelvek

4. § (1) Vágásérettségi kort csak a vágásos és az átalakító üzemmódú erdők faállományára kell meghatározni, az adott erdőre vonatkozóan e rendeletben meghatározott vágásérettségi szakasz határértékei között, az erdő termőhelyi viszonyai, fafajösszetétele, eredete, egészségi állapota valamint felújulóképessége figyelembevételével.

(2) A vágásérettségi szakasz felső határértékénél magasabb vágásérettségi kort meghatározni csak az erdőgazdálkodó egyetértésével, vagy az adott határértéknél idősebb erdőben lehet. Az erdőgazdálkodó egyetértése kell az utóbbi esetben akkor is, ha a vágásérettségi kor a körzeti erdőtervezés ciklusán túlmutat.

(3) A vágásérettségi szakasz alsó határértékénél alacsonyabb vágásérettségi kort meghatározni, és ahhoz kapcsolódóan rendkívüli véghasználatot tervezni - az e rendeletben szereplő eltéréseken túl - csak vis maior esetben, az erdő egészségi állapotának jelentős romlása, vagy fafajcserével járó erdőszerkezet-átalakítás tervezése esetén lehet. Ebben az esetben a véghasználat területét az e rendeletben rögzített, az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai tekintetében nem kell számításba venni.

(4) Tarvágást - fafajcserével járó erdőszerkezet-átalakítás esetét kivéve - csak az erdő azon fafajára lehet tervezni, amelynek a kora a körzeti erdőterv időbeli hatálya alatt eléri a vágásérettségi kort.

(5) E rendelet alkalmazásában véghasználati időszak a fokozatos felújítóvágás és szálalóvágás esetén az első és az utolsó véghasználati fakitermelés között eltelt idő.

(6) Fokozatos felújítóvágás és szálalóvágás esetén a vágásérettségi kort úgy kell megállapítani, hogy az a véghasználati időszak közepére essen.

(7) A véghasználat során fakitermelési korlátozás alá eső, vagy kitermelni nem szándékozott faegyedek - hagyásfák -visszahagyását csoportos jelleggel kell megtervezni, oly módon, hogy azok

a) a 2,0 hektár vagy annál nagyobb végvágott vagy tarvágott területen lehetőség szerint 0,1-0,5 hektár területű hagyásfa csoportokban,

b) a 2,0 hektárnál kisebb végvágott vagy tarvágott területen kisebb csoportokban

maradjanak vissza a területen.

(8) A véghasználat során a hagyásfákat, hagyásfa csoportokat lehetőség szerint őshonos fafajokból, idősebb, de még állékony, illetve böhöncös, odvas faegyedekből kell visszahagyni. A hagyásfa csoportokat továbbá úgy kell kialakítani, hogy azok a természetvédelmi vagy közjóléti jelentőségű, ismert vonalas, illetve pontszerű helyszíneket (így különösen fokozottan védett madár fészke, forrás, patakmeder, barlang bejárata, erdei emlékmű vagy közjóléti létesítmény, berendezés) is tartalmazzák.

(9) A véghasználat során a hagyásfák, hagyásfa csoportok erdészeti tájban honos fafajú egyedei csak kivételesen indokolt esetben, így különösen veszélyelhárítás, az erdő védelme és fenntartása érdekében termelhetők ki, továbbá a hagyásfa csoportokban található, az erdészeti tájban honos fafajú holtfát, valamint az előzőek szerint kitermelt faanyagot vissza kell hagyni a területen.

(10) Természetes, természetszerű és származék erdőben a holt faanyag megfelelő mértékű előfordulásának biztosítása érdekében egészségügyi termelés csak akkor tervezhető, ha legalább 5 m3/ha mennyiségű holt faanyag már jelen van az erdőben. Ez alól kivételt képezhetnek az egészséges egyedekre is veszélyt jelentő, fertőző károsítások megelőzése érdekében szükséges fakitermelések, a közjóléti rendeltetésű erdők, valamint a nagyvízi meder elsődleges, másodlagos és átmeneti levezető sávjaiban lévő erdők, ahol fekvő holtfát visszahagyni csak a balesetveszély kockázatának elkerülésével, illetve az árvízvédelmi szempontok figyelembevételével lehet.

(11) A körzeti erdőtervezés során egyéb termelés

a) kiemelt közjóléti, természetvédelmi, örökségvédelmi vagy árvízvédelmi cél elérése érdekében, továbbá balesetveszély vagy káresetek megelőzése, elhárítása, idegenhonos fafajok kitermelése, faállományszerkezet javítása, valamint az alacsonyabb vágásérettségi korú fafajokból álló erdőfoltok kitermelése céljából, amennyiben az adott fakitermelés más tervezett fakitermelés keretében nem oldható meg,

b) faanyagtermelést nem szolgáló erdőkben szükségessé váló fakitermelések esetében,

c) az engedélyezett igénybevételek végre nem hajtott fakitermelései esetében

tervezhető.

4. Természetvédelmi célú erdőtervezési alapelvek

5. § (1) E rendeletben szereplő előírásokat védett természeti területek esetében az adott területre vonatkozó, jogszabályban kihirdetett természetvédelmi kezelési tervben, illetve a vonatkozó természetvédelmi jogszabályokban foglalt sajátos előírásoknak megfelelő eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) Az Evt. 33. § (2) bekezdés e), f) és i) pontjában foglaltakat védett természeti területen álló erdő esetében a jogszabályban kihirdetett természetvédelmi kezelési tervben, vagy annak hiányában a természetvédelmi kezelési állásfoglalásban, a Natura 2000 hálózat részét képező területen (a továbbiakban: Natura 2000 terület) található erdő esetén a Natura 2000 fenntartási terv, vagy annak hiányában a Natura 2000 javaslat figyelembevételével kell meghatározni oly módon, hogy

a) a közösségi jelentőségű vagy kiemelt közösségi jelentőségű jelölő faj kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése érdekében adott javaslat, vagy előírt korlátozás csak azokra az erdőkre vonatkozik, amely a faj - a védett természeti területek terészetvédelmi kezeléséért felelős szerv által monitorozott adatai alapján -jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgál, továbbá

b) a védett, fokozottan védett faj megőrzése, védelme érdekében adott javaslat, vagy előírt korlátozás csak azokra az erdőkre vonatkozik, amely a faj - a védett természeti területek terészetvédelmi kezeléséért felelős szerv adatai alapján - bizonyítottan előforduló és populáció kialakítására képes állománya erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgál.

(3) Védett természeti területen, illetve Natura 2000 területen található erdő körzeti erdőtervezése során kiemelt figyelemmel kell lenni

a) az erdők - különösen a közösségi jelentőségű vagy kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelyek -természetességi állapotának, biológiai és genetikai sokféleségének, fajkészletének fenntartása, illetve lehetőség szerinti javítására vagy bővítésére,

b) a védett vagy fokozottan védett, illetve a közösségi jelentőségű vagy kiemelt közösségi jelentőségű fajok élőhelyének, és az egyéb természeti értékeknek a védelmére, valamint

c) az erdő által meghatározott tájképi értékek megőrzésére, táji léptékben az erdőtársulások sokszínűségének fenntartására.

(4) A (3) bekezdésben foglaltak érvényesülése érdekében az érintett erdőkben

a) ahol a természetvédelmi szempontok indokolják, és a természeti feltételek lehetővé teszik, kiemelten a Natura 2000 elsődleges rendeltetésű, illetve a kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelynek minősülő erdőkben

aa) hosszabb véghasználati időszakú, egyenlőtlen bontáson alapuló fokozatos felújítóvágás vagy szálalóvágás tervezésével, valamint

ab) a tarvágások térben és időben tagolt tervezésével

vágásos üzemmódú erdőgazdálkodás esetén is az erdőborítás minél folyamatosabb fenntartására kell törekedni;

b) tarvágás véghasználatként csak akkor tervezhető, ha az erdő felújítása más erdészeti módszerrel nem, vagy - természetvédelmi szempontból is - legcélszerűbben így kivitelezhető, azonban ebben az esetben is törekedni kell az egybefüggő vágásterület kiterjedésének csökkentésére;

c) az erdőneveléseket úgy kell megtervezni, hogy azok a termőhelynek nem megfelelő, vagy erdészeti tájidegen elegyfafajok, különösen az intenzíven terjedő fajok visszaszorítását, az őshonos fafajok elegyarányának az emelését, az elegyesség fenntartását, javítását, a faállomány szerkezeti változatosságának növelését, valamint a meglévő cserjeszint és erdőszegélyek lehetséges megőrzését szolgálják;

d) a vágásérettségi kort természetes, természetszerű vagy származékerdőben a természetvédelmi célok, a hozamvizsgálat eredményeinek, a természetes felújítás követelményeinek és az erdő egészségi állapotának együttes figyelembevételével, lehetőség szerint a vágásérettségi szakasz felső felében kell meghatározni;

e) a véghasználatok tervezése során arra kell törekedni, hogy az erdészeti tájban honos fafajokkal jellemezhető faállomány típusok, illetve a közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelytípusok esetében a korosztályviszonyok kiegyenlítettek legyenek, mindig legyen idős erdő;

f) a 2,0 hektár vagy annál nagyobb területű, természetes, természetszerű vagy származék erdő véghasználatát az erdészeti tájban honos fafajú hagyásfák, illetve hagyásfa csoportok visszahagyásával kell megtervezni, melynek során a korábban megosztással leválasztott, faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódú erdőrészleteket is figyelembe kell venni;

g) a termőhelynek nem megfelelő vagy erdészeti tájidegen főfafajú erdők véghasználata után a fafajcserével járó erdőszerkezet-átalakítást alternatív lehetőségként minden esetben meg kell tervezni;

h) az erdőszerkezet-átalakítás kizárólagos módon történő tervezése védett természeti területen a természetvédelmi célok, az erdei haszonvételi lehetőségek és az erdő egyéb rendeltetései együttes figyelembevételével, ütemezetten történhet;

i) a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Tvt.) 23. § (2) bekezdése alapján védett - a természetvédelmi hatóság határozatában kijelölt - természeti értékek és területek, továbbá a Tvt. 48. § (2) bekezdésében meghatározott, védetté nyilvánított mesterséges üregek, valamint védett természeti területen az Evt. 13. § (1) bekezdés a) pont af) alpontja, és az érintett erdőrészlet leírólapján is feltüntetett, Evt. 13. § (1) bekezdés b) pontja szerinti erdei vízfolyások és az erdei tavak védelme érdekében, azok földfelszíni elhelyezkedéséhez 25 méternél közelebb fakitermelés csak a természetvédelmi célokkal összhangban tervezhető.

5. Közjóléti célú erdőtervezési alapelvek

6. § A közjóléti rendeltetésű erdők közül a parkerdőkben és a gyógyerdőkben a közjóléti - kiemelten a sport, turisztikai, üdülési, egészségügyi, valamint egészségvédelmi - funkciók megfelelő érvényesülése érdekében

a) törekedni kell a folyamatos erdőborítást biztosító vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódú erdőgazdálkodásra való áttérésre,

b) vágásos üzemmód esetén az erdő egészségi állapotának, továbbá az idős erdő alatt megtelepedett újulat életfeltételeinek figyelembevételével a vágásérettségi kor emelésére kell törekedni, a véghasználatot több ütemben indokolt végrehajtani, valamint fokozatos felújítóvágás esetén hosszabb véghasználati időszakot kell alkalmazni,

c) az erdőfelújítás és az erdőnevelés során változatos korú, fafajösszetételű és szerkezetű, hosszú távon állékony faállományt kell kialakítani, amely érdekében - az erdő természetességi állapotának fenntartása mellett - az erdők esztétikai értékét növelő vagy oktatási célokat szolgáló, idegenhonos, intenzíven nem terjedő, allergiás kockázatot nem növelő fafajú vagy fajtájú faegyedek szálankénti, illetve csoportos elegyítése vagy visszahagyása is megengedett.

6. Vízvédelmi, partvédelmi, és árvízvédelmi célú erdőtervezési alapelvek

7. § (1) A folyók nagyvízi medrében található erdők körzeti erdőtervezését a jogszabályban kihirdetett nagyvízi mederkezelési tervben, vagy annak hiányában a nagyvízi mederkezelési javaslatban meghatározott árvízvédelmi szempontok figyelembevételével kell elvégezni.

(2) Amennyiben a nagyvízi meder, azon belül az egyes levezető sávok határvonalai a vízügyi hatóság eljárásában, illetve a nagyvízi mederkezelési tervben még nem kerültek meghatározásra, akkor az Evt. 33. § (2) bekezdés e), f) és i) pontjában foglaltakat a körzeti erdőtervezés során a vízügyi igazgatási szerv, valamint természetvédelmi vagy Natura 2000 rendeltetésű erdő esetén a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szerv szakvéleményével összhangban kell meghatározni.

(3) A vízbázisok védelmét szolgáló erdők esetében törekedni kell az erdőborítás minél folyamatosabb fenntartására, valamint a víztermelő helyek környékén a megfelelő cserjeszint kialakítására és fenntartására. A folyamatos erdőborítás mielőbbi elérése érdekében az erdőfelújításokat - egyéb jogszabályi korlátozások hiányában és a termőhelyi adottságok figyelembevételével - lehetőség szerint különböző vágásérettségi korú fafajok elegyes erdősítésével kell megtervezni.

(4) A síkvidéki, mezőgazdasági művelés alatt álló területekkel körülvett ivóvízbázisokat határoló vízvédelmi erdők tarvágás jellegű véghasználatát csak több ütemben, lehetőség szerint minél kisebb területi kiterjedésű tarvágásokkal kell megtervezni.

7. Záró rendelkezések

8. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.

9. §[1]

10. §[2]

Dr. Fazekas Sándor s. k.,

földművelésügyi miniszter

1. melléklet a 45/2015. (VII. 28.) FM rendelethez

1. Az erdőtervezési körzet neve

Balatonfüredi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

Az erdőtervezési körzetben magas a védelmi - elsősorban talajvédelmi vagy természetvédelmi - elsődleges rendeltetésű erdők aránya (73%), továbbá az erdők közel fele (44%-a) Natura 2000 területként is kijelölésre került. A térség emellett egyben kiemelt turisztikai és idegenforgalmi terület is. Ezekre tekintettel a körzeti erdőtervezés során az erdők hozamai megfelelő kihasználásának biztosítása mellett a védelmi és a közjóléti elvárásokra - többek között az erdők természetességi állapotának javítására - kiemelt figyelmet kell fordítani.

A természetvédelmi érintettségű területeken a természeti értékekre, illetve azok megőrzésére vonatkozó adatokat és előírásokat tartalmazó természetvédelmi kezelési terv nem, illetve Natura 2000 fenntartási terv csak kis részterületre készült.

3. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

A 100%-os állami tulajdonban lévő erdőkben a folyamatos erdőborítást biztosító, vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódra való áttérés elsősorban a természetvédelmi, a Natura 2000, valamint a közjóléti rendeltetésű erdők esetében javasolt.

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

4.1.1. Az erdőszerkezet-átalakításokat az alábbi szempontok figyelembevételével kell megtervezni:

a) az intenzíven terjedő fafajokból álló erdőket - az akácosok kivételével - a soron következő erdőfelújítás alkalmával át kell alakítani a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos fafajokból álló erdőkké;

b) a fenyvesek erdőszerkezet-átalakítását, amennyiben egészségi állapotuk lehetővé teszi, elsősorban a természetes folyamatokra alapozva, több tervezési ciklus alatt kell végrehajtani.

4.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.2.1. A körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

a) a kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok közül a pannon gyertyános-tölgyesek Quercus petraeával és Carpinus betulusszal (91G0); Pannon molyhos tölgyesek Quercus pubescensszel (91H0);

b) a közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok közül a pannon cseres-tölgyesek (91M0), Szubmontán és montán bükkösök Asperulo-Fagetum (9130), Cephalanthero-Fagion közép-európai sziklai bükkösei mészkövön (9150).

4.2.2. A véghasználattal érintett erdőrészletekben nem kell hagyásfákat vagy hagyásfa csoportokat visszahagyni az alábbi esetekben:

a) a kultúrerdő és faültetvény természetességi állapotú erdők véghasználata során, valamint

b) ha az erdőrészlet véghasznált részterületeinek az összefüggőségét idős fákból álló sávok illetve csoportok szakítják meg.

4.2.3. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok - például a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), szarvasbogár (Lucanus cervus), gyászcincér (Morimus funereus) -, valamint a védett, közösségi jelentőségű, jelölő erdei madár- és denevérfajok - például fekete harkály (Dryocopus martius), közép fakopáncs (Dendrocopos medius), közönséges denevér (Myotis myotis), hegyesorrú denevér (Myotis blythii), nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus), nagyfülű denevér (Myotis bechstenii) - kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

4.2.4. A díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) előfordulási helyén a fahasználat tervezése során az elegyben előforduló, őshonos kőris faegyedek megőrzésére, a cserjeszint (kiemelten a fagyal) kíméletére, valamint az aljnövényzet és az erdőszegély fenntartására fokozott figyelmet kell fordítani.

4.3. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

4.3.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv - amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben - az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

a) Fekete gólya (Ciconia nigra):

Szaporodási és utódnevelési időszak: március 1 - augusztus 15.

Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységekkivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

b) Darázsölyv (Pernis apivorus):

Szaporodási és utódnevelési időszak: április 15 - augusztus 31.

Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 200 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

c) Kígyászölyv (Circaetus gallicus):

Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15 - augusztus 31.

Szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 300 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

4.3.2. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a darázsölyv (Pernis apivorus) és a kígyászölyv (Circaetus gallicus) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fáknak, kígyászölyv esetében fagyönggyel fertőzött fáknak a fakitermelések során - a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák, vagy hagyásfa csoportok részeként, megfelelő hálózatban - való visszahagyását.

5. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.1.1. A gazdasági rendeltetésű, vágásos és átalakító üzemmódú, valamint természetes, természetszerű, származék vagy átmeneti erdők nevelővágásainak tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek, az erdőrészlet nevelővágással érintett területének egy hektárjára vonatkozóan:

5.1.2. Átalakító üzemmódú erdők esetében a folyamatos erdőborítást biztosító erdőszerkezet mielőbbi kialakulása érdekében a táblázat C oszlopában szereplő értékektől annak 150%-áig el lehet térni.

5.1.3. A lomb elegyes fenyvesekben és lomb elegyes akácosokban a nevelővágás tervezése során a nem intenzíven terjedő lombos fafajok elegyarányának növelésére kell törekedni.

5.1.4. Az erdőneveléseket az erdőrészletben jelenlévő elegyfafajok közül különösen a berkenye, szil, valamint a madárcseresznye, vadalma, vadkörte, fehér és szürke nyár fafajú faegyedek visszahagyásával kell megtervezni.

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.2.1. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok:

5.2.2. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai:

5.2.3. Hosszú időszakra elnyújtandó erdőfelújítások esetében - jellemzően gyenge termőhelyen álló erdőkben -a véghasználatot fokozatos felújítóvágás helyett szálalóvágással kell megtervezni.

5.2.4. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

a) a termőhelynek nem megfelelő, vagy erdészeti tájidegen fafajokból álló, így különösen az akácos, elegyetlen erdei- és feketefenyves, lucfenyves, egyéb fenyves, valamint nemes nyáras faállománytípusú erdőben,

b) a természetes mag eredetű erdőfelújításra termőhelyi okokból kifolyólag alkalmatlan, így különösen a hazai nyáras és hazai füzes faállománytípusú erdőben,

c) a sarjaztatható állapotú, égeres faállománytípusú erdőben, valamint

d) a 3 hektárnál kisebb területű erdőfolt, zárvány vagy erdősáv jellegű erdőben.

6. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

6.1. Az erdőtervezési körzetben a vegetációs időszak az alábbi helységek közigazgatási területén található erdőkben március 15-től augusztus 15-ig tart:

Alsóörs

Aszófő

Balatonakali

Balatonalmádi

Balatonalmádi-Vörösberény

Balatonfüred

Balatonszepezd

Balatonudvari

Csopak

Lovas

Tagyon

Örvényes

Paloznak

Tihany

Zánka

6.2. Az erdőtervezési körzetben a vegetációs időszak az alábbi helységek közigazgatási területén található erdőkben április 1-től augusztus 15-ig tart:

Balatonfőkajár

Balatonfűzfő

Balatonkenese

Balatonszőlős

Balatonvilágos

Barnag

Berhida

Csajág

Dörgicse

Felsőörs

Hidegkút

Királyszentistván

Küngös

Litér

Mencshely

Óbudavár

Ősi

Papkeszi

Pécsely

Sóly

Szentkirályszabadja

Vászoly

Veszprémfajsz

Vilonya

Vöröstó

6.3. A felsorolt védett növények jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyein a vegetációs időszak eleje vagy vége az alábbiak szerint eltér:

2. melléklet a 45/2015. (VII. 28.) FM rendelethez

1. Az erdőtervezési körzet neve

Bátaszék-Bonyhádi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

Az erdőtervezési körzet erdősültsége az országos átlagnál magasabb. Az itt található erdők több mint fele kultúrerdő, nagyrészt akácos (46%).

A körzet erdeinek meghatározó hányada - jelenleg 86 százaléka - faanyagtermelő elsődleges rendeltetésű. A védelmi elsődleges rendeltetésű erdők jelentős része talajvédelmi erdő. Az erdők 43 százaléka emellett Natura 2000 területként is kijelölésre került. Közjóléti elsődleges rendeltetésű erdő csak kis területen fordul elő.

Az erdők gazdasági funkciói a körzet erdeiben döntően érvényesíthetők, azzal a kitétellel, hogy azok a védelmi, valamint az esetleges közjóléti funkciók egyidejű érvényesülését nem akadályozhatják és az erdők természetességi állapotának megőrzését vagy növelését eredményezik.

Az érintett területeken Natura 2000 fenntartási terv még nem készült.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának körzeti erdőtervezési alapelvei

Amennyiben az erdőrészlet területének 30 százalékánál, de legalább 1,0 hektárnál nagyobb részterületén eltérő erdőfelújítási előírás megtervezése indokolt, azon külön erdőrészletet kell kialakítani.

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.1.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

a) a kiemelt közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelytípusok közül a pannon molyhos tölgyesek (91H0), az enyves éger és magas kőris alkotta ligeterdők (91E0), valamint a lejtők és sziklatörmelékek erdői (9180);

b) a közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelytípusok közül az illír gyertyános-tölgyesek (91L0), a pannon cseres-tölgyesek (91M0), az illír bükkösök (91K0) és a mészkerülő bükkösök (9110).

4.1.2. A nem védett Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani, és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

a) amely kiemelt közösségi jelentőségű jelölő faj monitorozott adatok alapján megállapított és térinformatilag lehatárolt, jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgál;

b) amelyben kiemelt közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelytípusba tartozó erdő található; vagy

c) amelyben közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelytípusba tartozó, természetes vagy természetszerű természetességi állapotú erdő található.

4.1.3. Véghasználati terület kiterjedésétől függetlenül a természetes, természetszerű vagy származék erdő véghasználatát az erdészeti tájban honos fafajú hagyásfák, illetve hagyásfa csoportok visszahagyásával kell megtervezni, melynek során a korábban megosztással leválasztott, faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódú erdőrészleteket is figyelembe kell venni.

4.1.4. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok - például a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), havasi cincér (Rosalia alpina), szarvasbogár (Lucanus cervus) -, valamint a közösségi jelentőségű és odúban, vagy leváló fakéreg alatt élő és szaporodó denevérfajok - például nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus), nagyfülű denevér (Myotis bechstenii) - kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

4.2. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

A talajvédelmi szempontokat a körzeti erdőtervezés során az erdőrészletek rendeltetéstől függetlenül érvényesíteni kell a vízmosásokban, az átlagosan 25 fokos vagy annál nagyobb lejtésű területeken, valamint az igen sekély, sekély termőrétegű gyenge termőhelyeken található erdők esetében.

4.3. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

4.3.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv - amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben - az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

a) Fekete gólya (Ciconia nigra):

Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15 - augusztus 15.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

b) Rétisas (Haliaeetus albicilla):

Szaporodási és utódnevelési időszak: január 1 - június 30.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

c) Békászó sas (Aquila pomarina):

Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15 - augusztus 31.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

4.3.2. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a Rétisas (Haliaeetus albicilla) és a Békászó sas (Aquila pomarina) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fáknak a fakitermelések során - a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák, vagy hagyásfa csoportok részeként, megfelelő hálózatban - való visszahagyását.

4.3.3. A nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus) és a nagyfülű denevér (Myotis bechstenii) monitorozott adatok alapján megállapított és térinformatilag lehatárolt jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgáló kocsánytalan tölgy, cser vagy bükk főfafajú erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja a véghasználati fakitermelések április 1-től augusztus 1-ig terjedő szaporodási és utódnevelési időszakban való szüneteltetését.

5. A fakitermelések és erdőfelújítások tervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.1.1. A gazdasági rendeltetésű, vágásos vagy átalakító üzemmódú, valamint természetes, természetszerű, származék vagy átmeneti erdők nevelővágásainak tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek, az erdőrészlet nevelővágással érintett területének egy hektárjára vonatkozóan:

5.1.2. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok - különösen az intenzíven terjedő fafajok - visszaszorítása mellett, a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos vagy értékes elegyfafajok - kiemelten a molyhos tölgy, vadgyümölcsök, tatárjuhar, hegyi szil, vénic-szil, fekete nyár - megőrzését.

5.1.3. Az erdőnevelési tevékenységeket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos fafajok (például kocsánytalan tölgy, bükk, cser) elegyarányának megőrzését, illetve növelését az ezüst hárssal szemben.

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.2.1. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok:

5.2.2. A tuskósarj eredetű faállományok vágásérettségi korát a vágásérettségi szakasz alsó határa közelében kell megállapítani.

5.2.3. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai

5.2.4. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető illetve engedélyezhető:

a) amennyiben az erdő az idős faállománynak megfelelő főfafajjal természetes úton, magról igazolhatóan nem újítható fel (például egyes kocsányos és kocsánytalan tölgyes, cseres, mézgás égeres, hazai füzes valamint hazai nyáras faállománytípusú erdők),

b) amennyiben az erdőben az idős faállomány véghasználatát követően fafajcserés erdőszerkezetátalakításra kerül sor (különös tekintettel a cseres, hársas, gyertyános, kőrises illetve juharos faállománytípusú erdőkre),

c) az átmeneti erdő, kultúrerdő vagy faültetvény természetességi állapotú erdőben, valamint

d) 0,5 hektárnál kisebb vagy 20 méternél keskenyebb erdőben.

5.2.5. A legfeljebb két (bükkösben másfél) famagasság szélességben végrehajtott ugrósávos, illetve kulisszás tarvágás jellegű véghasználatot fokozatos felújítóvágásként kell megtervezni.

5.2.6. Azokban az akác, mézgás éger vagy hazai nyár főfafajú erdőkben, ahol megfelelő a záródás, és a természetes sarjeredetű felújítás feltételei biztosítottak, az erdőfelújítást egyik változatként sarjaztatással kell előírni.

5.2.7. A tarvágás tilalom alá eső kocsányos vagy kocsánytalan tölgy, valamint cser főfafajú erdő természetes erdőfelújításaként - amennyiben azt a természetes felújulási folyamatok vagy az újulati szint fafajösszetétele indokolja - az idős erdő főfafajának a létrejövő erdősítésben az erdőfelújítás befejezésekor külön jogszabály alapján elvárt hektáronkénti átlagos tőszám:

a) legalább 25%-os mértékű jelenlétének előírása mellett elegyes kőrises, vagy

b) legalább 40%-os mértékű jelenlétének előírása mellett elegyes hársas

erdősítési célállománytípus is tervezhető.

6. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

A vegetációs időszak az erdőtervezési körzet területén április 1-től augusztus 31-ig tart.

3. melléklet a 45/2015. (VII. 28.) FM rendelethez

1. Az erdőtervezési körzet neve

Csereháti erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

A körzet erdősültsége 35,7%-os, az országos átlaghoz képest magas. Az erdők jelentős hányada őshonos fafajokból álló, természetszerű vagy származék erdő. A körzet teljes területéhez mérten a védelmi rendeltetésű erdők aránya alacsony (6,3%), ezek zöme (81,5%-a) talajvédelmi elsődleges rendeltetésű.

A közösségi és kiemelt közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelyek és fajok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése céljából az erdőterület 3,9%-a Natura 2000 területként kijelölésre került. A védelmi rendeltetésű erdők egy része egyben Natura 2000 terület is.

A körzetben lévő jelentősebb települések környékén fekvő erdőállományokban a közjóléti funkciót erősíteni szükséges.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának körzeti erdőtervezési alapelvei

Az erdőrészletek határainak a termőhelyi viszonyokhoz és erdőtípusokhoz való szoros illesztésére a természetvédelmi, valamint Natura 2000 rendeltetésű, természetes erdő vagy természetszerű erdő természetességi állapotú erdők - különösen a karsztbokorerdők, melegkedvelő tölgyesek, sziklaerdők, szurdokerdők és törmeléklejtő-erdők, a meredek, sekély, kőkibúvásos talajú erdők, valamint az égerligetek - esetében kell kiemelt figyelmet fordítani.

4. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódot különösen a források és vízfolyások védőzónáját képező erdők esetében, a lápokon és a lápok védőzónájában található erdők esetében indokolt megállapítani.

5. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

5.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.1.1. Az égeres mocsárerdőkben (Angelico sylvestris-Alnetum glutinosae) a fiatal, sűrű állományrészekben esedékes, őshonos lombos elegyfafajokat megtartó tisztítási munkákat leszámítva fakitermelési tevékenység nem tervezhető.

5.1.2. A nem éger dominanciájú (pl. gyertyános, juharos, bükkös) patak menti ligeterdőkben az Evt. 13. § (1) bekezdés b) pontja szerinti erdei vízfolyások és az erdei tavak földfelszíni elhelyezkedéséhez 25 méternél közelebb nevelővágás a 90 év feletti faállományrészek érintetlenül történő visszahagyása mellett tervezhető.

5.1.3. Idegenhonos fenyő fafajokkal (erdeifenyő, lucfenyő) elegyes erdők természetességének növekedését a fenyőfélék rovására tervezett nevelővágásokkal és egyéb termelésekkel kell elősegíteni.

5.1.4. Vágásos vagy átalakító üzemmódú, természetes vagy természetszerű erdőkben, illetve a jellemzően őshonos fafajokból álló, de idegenhonos fafajokkal szórt elegyes erdőkben, amennyiben az idegenhonos fafaj aránya nem éri el a 40%-ot, véghasználatként elsősorban szálalóvágás tervezhető. Amennyiben a szálalóvágás sikeres alkalmazása a faállomány záródása, kora vagy egészségi állapota miatt kétséges, a lehetőségekhez mérten hosszú felújítási időszakkal fokozatos felújítóvágás is tervezhető.

5.1.5. Erdőfelújítások tervezésekor fő- és elegyfafajként kizárólag az erdészeti tájban őshonos fafajok tervezhetők.

5.1.6. A fakitermelések tervezése során az intenzíven terjedő fafajok (pl. akác, bálványfa) visszaszorítására kiemelt figyelmet kell fordítani.

5.1.7. Az odúlakó madarak és emlősök fészkelő- és élőhelyének megóvása érdekében növedékfokozó gyérítést, készletgondozó használatot, felújítóvágás-bontóvágást, szálalóvágást és szálalást a 15 cm-nél vastagabb álló holtfák, facsonkok és odvas fák visszahagyásával kell megtervezni.

5.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.2.1. A körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok

a) az enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-padion, Alnion incanae, Salicion albae) (91E0),

b) a pannon cseres-tölgyesek (91M0, Quercetum petraeae-cerris), valamint

c) a pannon gyertyános-tölgyesek (91G0, Carici pilosae-Carpinetum).

5.2.2. Az őshonos fafajú, elegyes faállományokban az erdőnevelési munkák tervezése során a fafajonkénti beavatkozási erélyek mértékét úgy kell megállapítani, hogy az ártéri erdőkre jellemző elegyfafajok - különösen: magyar kőris, vénic szil, mezei juhar, fehér fűz fafajok - legalább 15-20%-os elegyarányú jelenléte biztosítható legyen, továbbá a díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) előfordulási helyein a területen található magas kőris faegyedek védelmére kiemelt figyelmet kell fordítani.

5.2.3. Felújítóvágásokat, szálalóvágásokat az eredeti élőfakészlet 5%-a mértékéig őshonos-lombos fafajokból álló hagyásfa csoport vagy hagyásfa csoportok visszahagyásával kell megtervezni.

5.2.4. A nem védett, Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

a) amely kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő faj monitorozott adatok alapján megállapított és térinformatilag lehatárolt jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyéül szolgál,

b) amelyben kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba tartozó erdő található, vagy

c) amelyben közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba tartozó, természetes, vagy természetszerű erdő található.

5.2.5. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok - például a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), szarvasbogár (Lucanus cervus), valamint a védett, közösségi jelentőségű, jelölő denevérfajok kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

5.2.6. A tavaszi fésűsbagoly (Dioszeghyana schmidtii) monitorozott adatok alapján ismert élőhelyén és annak környezetében, a faj állományának védelme érdekében, a véghasználatokat úgy kell tervezni, hogy az előfordulási helyül szolgáló élőhelytől számított legalább 300 méteren belül mindig legyen a faj megőrzésére és megtelepedésére alkalmas, legalább 1,0 hektár területű, középkorú (50-60 éves) molyhos tölgyes vagy cseres tölgyes faállománytípusú erdő.

6. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

6.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

6.1.1. A gazdasági rendeltetésű, vágásos és átalakító üzemmódú, valamint természetes, természetszerű, származék vagy átmeneti erdők nevelővágásainak tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek, az erdőrészlet nevelővágással érintett területének egy hektárjára vonatkozóan:

6.1.2. Azokban az erdőrészletekben ahol az adott erdőnevelési tevékenység tervezését a faállomány kora lehetővé teszi, de annak erélye nem érné el a táblázatban foglalt alsó határértéket, erdőnevelési tevékenység nem vagy csak részterülettel tervezhető.

6.1.3. Az erdőnevelési tevékenységeket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos elegyfafajok (például molyhos tölgy, hegyi juhar, mezei juhar, korai juhar, hegyi szil, mezei szil, magas kőris, madárcseresznye, vadalma, vadkörte, kislevelű hárs, mézgás éger, házi berkenye, barkócaberkenye, rezgő nyár és fehér fűz) megőrzését.

6.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

6.2.1. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok:

6.2.2. A korábban kialakult nagyobb, egykorú erdőtömb véghasználatának tervezése során az egykorú erdőtömb ismételt kialakulásának elkerülése érdekében egyes erdőrészletekben a fenti vágásérettségi szakaszoktól eltérően, alacsonyabb vágásérettségi kor is megállapítható.

6.2.3. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai:

6.2.4. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

a) amennyiben az erdő termőhelyi okok miatt az idős erdőnek megfelelő főfafajjal, természetes úton, magról igazolhatóan nem újítható fel,

b) amennyiben az erdőben az idős faállomány véghasználatát követően erdőszerkezetátalakításra kerül sor (például elegyes vagy elegyetlen gyertyános, juharos, kőrises illetve hársas faállománytípusú erdők), valamint

c) átmeneti erdő, kultúrerdő vagy faültetvény természetességű erdőben.

6.2.5. A fenyőszáradással érintett lucosokban előírt egészségügyi termelések mellett a véghasználat is megtervezhető, azzal a feltétellel, hogy az csak a faállomány erdőfelújítási kötelezettséget keletkeztető egészségi állapotromlása esetén hajtható végre.

6.2.6. A hozamok hosszú távú kiegyenlítése érdekében az egészségi állapottól függően elsősorban tölgy valamint cser főfafajú erdők vágásérettségi korát indokolt megemelni.

7. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

A vegetációs időszak a körzetben:

a) az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény végrehajtásáról szóló 153/2009. (XI. 13.) FVM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 1. § (1) bekezdés a) és l) pontja szerinti sík- és dombvidéki erdőkben március 15-től augusztus 15-ig,

b) a Vhr. 1. § (1) bekezdés f) pontja szerinti hegyvidéki erdőkben április 1-től augusztus 15-ig

tart.

4. melléklet a 45/2015. (VII. 28.) FM rendelethez

1. Az erdőtervezési körzet neve

Gönci erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

A Gönci körzet erdőterületeinek 39,8%-a a Zempléni Tájvédelmi Körzet része. A közösségi és kiemelt közösségi jelentőségű erdei élőhelyek és fajok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése céljából emellett az erdőterület 58,5%-a Natura 2000 területként került kijelölésre. A védelmi rendeltetésű erdők egy része egyben Natura 2000 terület is.

Ennek megfelelően a körzeti erdőtervezés során a fenntartható erdőgazdálkodás követelményeinek megfelelve olyan tervelőírásokat kell tenni, amelyek biztosítják, hogy az erdő megőrizze biológiai sokféleségét, természetességét, valamint termő,- felújuló,- és életképességét, betöltse természet- és környezetvédelmi, közjóléti célokat szolgáló szerepét, továbbá az erdővagyonnal való gazdálkodás lehetőségei a jövő nemzedékei számára is fennmaradjanak.

Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján a körzet erdőállományainak jelentős része alkalmas a természetes felújításra, ennek megfelelően a körzeti erdőtervezés során jelentős szerepet kaphatnak a természetes felújítási módok, és az ezeket szolgáló véghasználati eljárások.

A körzetben lévő jelentősebb települések környékén fekvő erdőállományokban a közjóléti funkciót erősíteni szükséges.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának körzeti erdőtervezési alapelvei

Az erdőrészletek határainak a termőhelyi viszonyokhoz és erdőtípusokhoz való szoros illesztésére a természetvédelmi, valamint Natura 2000 rendeltetésű, természetes erdő vagy természetszerű erdő természetességi állapotú erdők - különösen a karsztbokorerdők, melegkedvelő tölgyesek, sziklaerdők, szurdokerdők és törmeléklejtő-erdők, a meredek, sekély, kőkibúvásos talajú erdők, valamint az égerligetek - esetében kell kiemelt figyelmet fordítani.

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

4.1.1. Patakkísérő égerligetekben az Evt. 13. § (1) bekezdés b) pontja szerinti erdei vízfolyások és az erdei tavak földfelszíni elhelyezkedéséhez 25 méternél közelebb - a fiatal, sűrű állományrészekben esedékes, őshonos lombos elegyfafajokat megtartó tisztítási munkákat, valamint idősebb faállományok esetében a megfelelő állékonyság és állományszerkezet kialakítása érdekében végzett szálalást leszámítva - fakitermelési tevékenység csak az idegenhonos fafajok fafajsoraira tervezhető.

4.1.2. A nem éger dominanciájú (pl. gyertyános, juharos, bükkös) patak menti ligeterdőkben az Evt. 13. § (1) bekezdés b) pontja szerinti erdei vízfolyások és az erdei tavak földfelszíni elhelyezkedéséhez 25 méternél közelebb nevelővágás a 90 év feletti faállomány részek érintetlenül történő visszahagyása mellett tervezhető.

4.1.3. Idegenhonos fenyő fafajokkal (erdeifenyő, lucfenyő) elegyes erdők természetességének növekedését a fenyőfélék rovására tervezett nevelővágásokkal és egyéb termelésekkel kell elősegíteni.

4.1.4. Vágásos vagy átalakító üzemmódú, természetes vagy természetszerű erdőkben, illetve a jellemzően őshonos fafajokból álló, de idegenhonos fafajokkal szórt elegyes erdőkben, amennyiben az idegenhonos fafaj aránya nem éri el a 40%-ot, véghasználatként elsősorban szálalóvágás tervezhető. Amennyiben a szálalóvágás sikeres alkalmazása a faállomány záródása, kora vagy egészségi állapota miatt kétséges, a lehetőségekhez mérten hosszú felújítási időszakkal fokozatos felújítóvágás is tervezhető.

4.1.5. Erdőfelújítások tervezésekor fő- és elegyfafajként kizárólag az erdészeti tájban őshonos fafajok tervezhetők.

4.1.6. A fakitermelések tervezése során az intenzíven terjedő fafajok (pl. akác, bálványfa) visszaszorítására kiemelt figyelmet kell fordítani.

4.1.7. Az odúlakó madarak és emlősök fészkelő- és élőhelyének megóvása érdekében növedékfokozó gyérítést, készletgondozó használatot, felújítóvágás-bontóvágást, szálalóvágást és szálalást a 15 cm-nél vastagabb álló holtfák, facsonkok és odvas fák visszahagyásával kell megtervezni.

4.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.2.1. A körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok:

a) az enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-padion, Alnion incanae, Salicion albae) (91E0),

b) a Csarabosok, borókás-fenyérek (Luzulo albidae-Callunetum) (4030), Boróka (Juniperus communis)-formációk (5130),

c) a pannon cseres-tölgyesek (Quercetum petraeae-cerris) (91M0),

d) a pannon gyertyános-tölgyesek (Caricipilosae-Carpinetum) (91G0),

e) a szubmontán bükkösök (Melittio-Fagetum) (9130),

f) a mészkerülő bükkösök (Luzulo-Fagetum) (9110),

g) a sziklaerdők (9150), valamint

h) a lejtők és sziklatörmelékek erdői (9180).

4.2.2. A Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

a) amely kiemelt közösségi jelentőségű jelölő faj monitorozott adatok alapján megállapított és térinformatilag lehatárolt jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyéül szolgál,

b) amelyben kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba tartozó erdő található, vagy

c) amelyben közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba tartozó, természetes, vagy természetszerű erdő található.

4.2.3. "Központi-Zempléni-hegység" (HUBN 20084) és a "Telkibányai Király-hegy" (HUBN 20092) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek tervezésére vonatkozó egyedi szempontok:

a) Kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelyek faállományainak vagy fragmentumainak véghasználati tervezése esetén csak a termőhelyi viszonyoknak megfelelő, őshonos fafajú erdősítési és távlati célállomány-típusok alkalmazása lehetséges.

b) Felújítóvágás-végvágások, szálalóvágások tervezésekor az eredeti élőfakészlet 5%-os mértékéig az őshonos-lombos fafajokból álló hagyásfák, hagyásfa-csoport visszahagyását meg kell tervezni.

4.2.4. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok - például a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), havasi cincér (Rosalia alpina), a gyászcincér (Morinus funereus), szarvasbogár (Lucanus cervus) -, valamint a védett, közösségi jelentőségű, jelölő denevérfajok - például nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus) és a nagyfülü denevér (Myotis bechsteini) - kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

4.2.5. A tavaszi fésűsbagoly (Dioszeghyana schmidtii) monitorozott adatok alapján ismert élőhelyén és annak környezetében, a faj állományának védelme érdekében, a véghasználatokat úgy kell tervezni, hogy az előfordulási helyül szolgáló élőhelytől számított legalább 300 méteren belül mindig legyen a faj megőrzésére és megtelepedésére alkalmas, legalább 1,0 hektár területű, középkorú (50-60 éves) molyhos tölgyes vagy cseres tölgyes faállománytípusú erdő.

5. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.1.1. A gazdasági rendeltetésű, vágásos és átalakító üzemmódú, valamint természetes, természetszerű, származék vagy átmeneti erdők nevelővágásainak tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek, az erdőrészlet nevelővágással érintett területének egy hektárjára vonatkozóan:

5.1.2. Azokban az erdőrészletekben ahol az adott erdőnevelési tevékenység tervezését a faállomány kora lehetővé teszi, de annak erélye nem érné el az 5.1.1. táblázatban foglalt alsó határértéket, erdőnevelési tevékenység nem vagy csak részterülettel tervezhető.

5.1.3. Az erdőnevelési tevékenységeket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos elegyfafajok (például molyhos tölgy, hegyi juhar, mezei juhar, korai juhar, hegyi szil, mezei szil, magas kőris, madárcseresznye, vadalma, vadkörte, kislevelű hárs, mézgás éger, házi berkenye, barkócaberkenye, rezgő nyár és fehér fűz) megőrzését.

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.2.1. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok:

5.2.2. A korábban kialakult nagyobb, egykorú erdőtömb véghasználatának tervezése során az egykorú erdőtömb ismételt kialakulásának elkerülése érdekében egyes erdőrészletek esetében - természetvédelmi és Natura 2000 elsődleges rendeltetésű erdők esetében is - a fenti vágásérettségi szakaszoktól eltérően alacsonyabb vágásérettségi kor is megállapítható.

5.2.3. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai:

5.2.4. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

a) amennyiben az erdő termőhelyi okok miatt az idős erdőnek megfelelő főfafajjal, természetes úton, magról igazolhatóan nem újítható fel,

b) amennyiben az erdőben az idős faállomány véghasználatát követően erdőszerkezetátalakításra kerül sor (például elegyes vagy elegyetlen gyertyános, juharos, kőrises illetve hársas faállománytípusú erdők),

c) átmeneti erdő, kultúrerdő vagy faültetvény természetességű erdőben.

5.2.5. A fenyőszáradással érintett lucosokban előírt egészségügyi termelések mellett a véghasználat is megtervezhető, azzal a megjegyzéssel, hogy az csak a faállomány erdőfelújítási kötelezettséget keletkeztető egészségi állapotromlása esetén hajtható végre.

5.2.6. A hozamok hosszú távú kiegyenlítése érdekében az egészségi állapottól függően elsősorban a bükk, tölgy valamint cser főfafajú erdők vágásérettségi korát indokolt megemelni.

6. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

A vegetációs időszak a körzetben:

a) az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény végrehajtásáról szóló 153/2009. (XI. 13.) FVM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 1. § (1) bekezdés a) és l) pontja szerinti sík- és dombvidéki erdőkben március 15-től augusztus 15-ig,

b) a Vhr. 1. § (1) bekezdés f) pontja szerinti hegyvidéki erdőkben április 1-től augusztus 15-ig

tart.

5. melléklet a 45/2015. (VII. 28.) FM rendelethez

1. Az erdőtervezési körzet neve

Hetvehelyi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

A körzet erdősültsége az országos átlagnál magasabb. Az itt található erdők mintegy 80 százaléka őshonos fafajokból álló, természetszerű vagy származék erdő.

A körzet erdeinek 45%-a természetvédelmi oltalom alatt áll, illetve ezekkel nagyrészt átfedésben az erdők 52%-a Natura 2000 területen található. Emellett jelentős a talajvédelmi rendeltetésű erdők aránya is jelentős. Faanyagtermelő erdők aránya (42%) nem éri el az erdők felét. A körzet erdeiben, különösen a Mecsekben elterülő keleti felében nagy hangsúlyt kap az erdők közjóléti funkciója is, noha a közjóléti rendeltetéssel bíró erdők aránya alacsony.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának körzeti erdőtervezési alapelvei

Amennyiben az erdőrészlet területének 30 százalékánál, de legalább 1,0 hektárnál nagyobb részterületén eltérő erdőfelújítási előírás megtervezése indokolt, azon külön erdőrészletet kell kialakítani.

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

A véghasználatra tervezett idegenhonos főfafajú erdők - az akácosok kivételével - legalább 50 százalékának erdőfelőjítását kizárólagos erdőszerkezet-átalakítással, őshonos fafajokból álló célállománytípussal, kell megtervezni.

4.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.2.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

a) a kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok közül a lejtők és sziklatörmelékek erdői (9180), az enyves éger és magas kőris alkotta ligeterdők (91E0) valamint a pannon molyhos tölgyesek (91H0);

b) a közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok közül a mészkerülő bükkösök (9110), a keményfás ligeterdők (91F0), az illír gyertyános-tölgyesek (91L0) és az illír bükkösök (91K0).

4.2.2. A nem védett Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani, és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

a) amely kiemelt közösségi jelentőségű jelölő faj monitorozott adatok alapján megállapított és térinformatilag lehatárolt, jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgál;

b) amelyben kiemelt közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelytípusba tartozó erdő található.

4.2.3. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok - például a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), havasi cincér (Rosalia alpina), szarvasbogár (Lucanus cervus) -, valamint a közösségi jelentőségű és odúban, vagy leváló fakéreg alatt élő és szaporodó denevérfajok - például nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus), nagyfülű denevér (Myotis bechstenii) - kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

4.2.4. A ritka hegyiszitakötő (Cordulegaster heros) a Mecsekben előforduló, monitorozott adatok alapján megállapított, térinformatikailag lehatárolt, és az erdőtervben rögzített jelentős állományainak védelme érdekében a patakok melletti 25 méteres sávban a fakitermeléseket az erdőborítás minél folyamatosabb fenntartásának biztosításával kell megtervezni, hogy a szitakötők fejlődéséhez szükséges mikroklíma folyamatosan biztosított legyen.

4.3. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

A talajvédelmi szempontok érvényesítése rendeltetéstől függetlenül indokolt a vízmosásokban, az átlagosan 25 fokos vagy annál nagyobb lejtésű területeken, valamint az igen sekély, sekély termőrétegű gyenge termőhelyeken található erdők esetében.

4.4. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

4.4.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv - amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben - az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

Rétisas (Haliaeetus albicilla):

Szaporodási és utódnevelési időszak: január 1 - június 30.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

4.4.2. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a Rétisas (Haliaeetus albicilla) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fáknak a fakitermelések során - a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák, vagy hagyásfa csoportok részeként, megfelelő hálózatban - való visszahagyását.

4.4.3. A nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus) és a nagyfülű denevér (Myotis bechstenii) monitorozott adatok alapján megállapított és térinformatilag lehatárolt jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgáló kocsánytalan tölgy, cser vagy bükk főfafajú erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja a véghasználati fakitermelések április 1-től augusztus 31-ig terjedő szaporodási és utódnevelési időszakban való szüneteltetését.

5. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.1.1. A gazdasági rendeltetésű, vágásos vagy átalakító üzemmódú, valamint természetes, természetszerű, származék vagy átmeneti erdők nevelővágásainak tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek, az erdőrészlet nevelővágással érintett területének egy hektárjára vonatkozóan:

5.1.2. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok - különösen az intenzíven terjedő fafajok - visszaszorítása mellett, a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos vagy értékes elegyfafajok - kiemelten a molyhos tölgy, vadgyümölcsök és hegyi szil - megőrzését.

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.2.1. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok:

5.2.2. A tuskósarj eredetű faállományok vágásérettségi korát a vágásérettségi szakasz alsó határa közelében kell megállapítani.

5.2.3. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai:

5.2.4. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető illetve engedélyezhető:

a) amennyiben az erdő az idős erdőnek megfelelő főfafajjal természetes úton magról igazolhatóan nem újítható fel (például egyes kocsányos és kocsánytalan tölgyes, cseres, mézgás égeres, kőrises, hazai füzes valamint hazai nyáras faállománytípusú erdők),

b) amennyiben az erdőben az idős faállomány véghasználatát követően fafajcserés erdőszerkezetátalakításra kerül sor (különös tekintettel a cseres, hársas, gyertyános, kőrises illetve juharos faállománytípusú erdőkre),

c) az átmeneti erdő, kultúrerdő vagy faültetvény természetességi állapotú erdőben, valamint

d) 0,5 hektárnál kisebb vagy 20 méternél keskenyebb erdőrészlet esetén.

5.2.5. A legfeljebb két (bükkös faállománytípusú erdőben másfél) famagasság szélességben végrehajtott ugrósávos, illetve kulisszás tarvágás jellegű véghasználatot fokozatos felújítóvágásként kell megtervezni.

5.2.6. Azokban az akác, mézgás éger vagy hazai nyár főfafajú erdőkben, ahol megfelelő a záródás és a természetes sarjeredetű felújítás feltételei biztosítottak, az erdőfelújítást egyik változatként sarjaztatással kell előírni.

6. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

A vegetációs időszak az erdőtervezési körzet területén április 1-től július 31-ig tart.

6. melléklet a45/2015. (VII. 28.) FM rendelethez

1. Az erdőtervezési körzet neve

Kelebiai erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

A körzet erdeinek meghatározó hányada faanyagtermelést szolgál, így az erdőtervezés, valamint az erdőgazdálkodás során általános esetben az Alföldön már hagyományosan bevált tarvágásos véghasználaton és mesterséges erdőfelújításon alapuló módszereket, akácosok és hazai nyárasok esetében pedig - amennyiben annak feltételei adottak - a sarjaztatást lehet és célszerű alkalmazni.

A körzetben nagy hányadban található határ termőhelyeken az erdő talajvédelmi funkcióit indokolt a jövőben hangsúlyosabban érvényesíteni.

Fenyő erdősítések esetén - ahol a termőhelyi adottságok ezt lehetővé teszik - a felújítást (az erdőtüzek elleni hatékonyabb védekezés elősegítése végett) egyéb lomb elegyes fenyő célállomány-típussal kell megtervezni.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának körzeti erdőtervezési alapelvei

Az újerdőrészletek kialakításakor - mesterséges felújítást feltételezve - figyelembe kell venni a terület gépi művelhetőségét.

4. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód megállapítása különösen:

a) az V-VI. fatermési osztályba tartozó, gyenge termőhelyen álló, védelmi rendeltetésű, természetes, természetszerű vagy származék erdők, valamint

b) a határ termőhelyeken álló, kiemelt természetvédelmi jelentőségű nyáras-borókás valamint erdőssztyepp tölgyes felnyíló erdők

esetében indokolt.

5. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

5.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.1.1. Amennyiben kultúrerdő vagy faültetvény helyén az adott termőhelyen az erdészeti tájban őshonos fafajokból várhatóan csak alacsonyabb záródású, felnyíló erdő létesíthető, az inváziós lágyszárú fajok, vagy intenzíven terjedő fafajok visszaszorítása érdekében szükséges záródás fenntartása céljából az erdőfelújítás idegenhonos, de intenzíven nem terjedő fafajokkal is megtervezhető.

5.1.2. Természetes, természetszerű erdőtársulásban az egészségügyi termelést kerülni kell, ha annak elmaradása nem veszélyezteti az erdő hosszú távú fenntartását.

5.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.2.1. A körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhely-típusok:

a) keményfás ligeterdők (91F0): alföldi zárt kocsányos tölgyesek,

b) euro-szibériai erdőssztyepp tölgyesek (91I0): nyílt, gyepekkel mozaikos lösztölgyesek, nyílt, gyepekkel mozaikos sziki tölgyesek, nyílt, gyepekkel mozaikos homoki tölgyesek, valamint

c) pannon homoki borókás-nyárasok (91N0).

5.2.2. A nem védett, Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

a) amely kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő faj monitorozott adatok alapján megállapított és térinformatilag lehatárolt jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgál,

b) amelyben kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhely-típusba tartozó erdő található, vagy

c) amelyben közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhely-típusba tartozó, természetes, vagy természetszerű erdő található.

5.2.3. A magas természetvédelmi értékű, az erdő számára határ-termőhelyen lévő területeken, a felnyíló erdőként kialakult borókás-nyáras (91N0) és erdőssztyepp tölgyes erdők (91I0) esetében biztosítani kell az élőhely folyamatos fennmaradását.

5.2.4. A közösségi jelentőségű, valamint kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhely-típusba tartozó erdővel, vagy jelölő gyep társulással - például Pannon szikes sztyeppek és mocsarak (1530), Pannon homoki gyepek (6260), Kékperjés láprétek (6410) - határos erdő intenzíven terjedő fő vagy elegyfafajjal történő felújítását lehetőség szerint az erdészeti tájban őshonos fa-, illetve cserjefajokból álló, legalább 20 m széles védőzóna létesítésével kell megtervezni, vagy egyéb módon gondoskodni kell az intenzíven terjedő fafaj átterjedésének megakadályozásáról.

5.2.5. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok, kiemelten a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), valamint a közösségi jelentőségű, jelölő erdei madár- és denevérfajok kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

5.3. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

A sarjaztatással már nem felújítható, talajvédelmi rendeltetésű erdő felújítását mesterséges módon, első változatként lombos célállomány-típussal (például elegyes hazai nyáras, és elegyes akácos), második változatként a feketefenyves, elegyes feketefenyves, vagy elegyes erdeifenyves célállomány-típussal kell megtervezni.

6. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

6.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

6.1.1. A gazdasági rendeltetésű, vágásos és átalakító üzemmódú, valamint természetes, természetszerű, származék vagy átmeneti erdők nevelővágásainak tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek, az erdőrészlet nevelővágással érintett területének egy hektárjára vonatkozóan:

6.1.2. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos elegy-fafajok, például:

a) Duna-Tisza közi hátság: magyar kőris, mezei juhar, feketegyűrű (tatár) juhar, vénic szil, mezei szil, feketenyár, rezgőnyár, vadkörte, kislevelű hárs, molyhos tölgy,

b) Bácskai-löszhát: magyar kőris, mezei juhar, feketegyűrű (tatár) juhar, vénic szil, mezei szil, feketenyár, rezgőnyár, vadkörte, ezüst hárs, molyhos tölgy

megőrzését.

6.1.3. Egészséges, jó növekedésű faállományok esetében növedékfokozó gyérítés a véghasználatot megelőzően nemes nyár esetén 4 éves, akác, hazai nyár esetén 6 éves, szilek és fenyők esetén 8 éves, tölgyek esetén 15 éves időszakra vonatkozóan már nem tervezhető.

6.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

6.2.1. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok:

6.2.2. Gazdasági rendeltetésű, 130 m3-nél nagyobb hektáronkénti fatömegű akácosban, valamint a részletben előforduló hazai nyár faegyedek sarjaztatására alkalmatlan termőhelyen álló és 35%-nál nagyobb nemes nyár elegyarányú nemes nyáras-hazai nyárasokban véghasználat már 25 éves kortól tervezhető.

6.2.3. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai:

* Hiteles, és szakmailag megalapozott gazdálkodói igény esetén kísérleti jelleggel előfordulhat.

6.2.4. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, engedélyezhető:

a) a termőhelynek nem megfelelő, vagy erdészeti tájidegen fafajokból álló, így különösen az akácos, elegyetlen erdei- és feketefenyves, valamint nemes nyáras faállomány-típusú erdőben,

b) a természetes mag eredetű erdőfelújításra termőhelyi okokból kifolyólag alkalmatlan, így különösen a hazai nyáras és füzes faállomány-típusú erdőben, valamint

c) a kis területű erdőfolt, zárvány vagy erdősáv jellegű erdőben.

6.2.5. A faanyagtermelő rendeltetésű, feketefenyves faállomány-típusú erdők felújítását - amennyiben azt a termőhely is lehetővé teszi - elsősorban őshonos fafajokkal, esetleg akácos vagy erdei fenyves célállománytípussal kell megtervezni. A feketefenyő főfafajjal történő erdőfelújításokat - amennyiben a termőhely azt lehetővé teszi - egyéb lomb-, vagy erdeifenyő elegyes feketefenyő célállomány-típussal kell megtervezni.

7. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

7.1. A vegetációs időszak a körzetben március 15-től augusztus 31-ig tart.

7.2. A felsorolt védett növények jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyein a vegetációs időszak eleje vagy vége az alábbiak szerint eltér:

7. melléklet a 45/2015. (VII. 28.) FM rendelethez

1. Az erdőtervezési körzet neve

Körmendi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

Az országos átlagot meghaladó erdőborítottság miatt a nyugat-magyarországi térségben az erdők kiemelt fontossággal bírnak. A nagyrészt síkvidéken elterülő erdőtervezési körzetben jó termőhelyi viszonyok közt tenyésző, változatos fafajösszetételű állományokat találunk. Ezek szerepe a gazdasági értékeken felül messze túlmutat, hiszen az erdők jelenléte szoros összefüggésben áll a térség biológiai sokféleségével, környezeti állapotával, tájképi megjelenésével, turisztikai vonzerejével, foglalkoztatási helyzetével.

A Rába-mente kiváló termőhelyi adottságaiból következő minőségi tölgy rönk termelés megalapozása, valamint a fát, mint energiahordozót hasznosító, zömmel falvakban élő lakosság igényeinek kielégítése is a tervezés egyik fontos szempontja. A védett természeti, illetve Natura 2000 területek alacsony aránya, a további védelmi erdők kisebb jelentősége következtében az erdők három kiemelt funkcióján (gazdasági, védelmi és közjóléti) belül a körzetben az erdők gazdasági szerepe a legjelentősebb.

3. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

Az alább felsorolt esetekben a védelmi és közjóléti funkciók érvényesülését a folyamatos erdőborítást biztosító üzemmódok megállapítása fokozottabban biztosítja:

a) települések belterületével közvetlenül érintkező természetes és természetszerű erdőkben,

b) erdészeti közjóléti létesítményekben, közjóléti rendeltetésű parkerdőkben és azok fokozottabban látogatott környezetében,

c) az erdőt átszelő vagy határoló közutak melletti, 1-2 famagasságnyi sávban,

d) szigetszerű erdőfoltokban,

e) érzékeny élőhelyek (patak, mocsár, láp, forrás) környezetét alkotó erdőkben, valamint

f) a mezőgazdasági területek között elhelyezkedő, a termőhelynek megfelelő, az erdészeti tájban őshonos fafajokból álló fasorok, facsoportok alkotta ökológiai zöldfolyosókban.

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.1.1. A körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

a) a kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok közül a mézgás éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (91E0), valamint a Pannon gyertyános-tölgyesek Quercus petraeával és Carpinus betulusszal (91G0),

b) a közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok közül a keményfás ligeterdők nagy folyók mentén kocsányos tölgy (Quercus robur), vénic (Ulmus laevis) és mezei szil (Ulmus minor), magas (Fraxinus excelsior) vagy magyar kőris (Fraxinus angustifolia) fafajokkal (Ulmenion minoris) (91F0).

4.1.2. A nem védett, Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

a) amely kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő faj monitorozott adatok alapján megállapított és térinformatilag lehatárolt jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgál;

b) amely közösségi jelentőségű faj jelentős állományának élőhelyéül szolgál;

c) amelyben kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba tartozó erdő található.

4.1.3. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok, kiemelten a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus) és a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), valamint a védett, közösségi jelentőségű, jelölő erdei madár- és emlősfajok, kiemelten a denevér fajok kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

4.1.4. A díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) előfordulási helyén a fahasználatok tervezése során az elegyben előforduló, őshonos kőris faegyedek megőrzésére, a cserjeszint (kiemelten a fagyal) kíméletére, valamint az aljnövényzet és az erdőszegély fenntartására fokozott figyelmet kell fordítani.

4.2. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

4.2.1. A talajvédelmi rendeltetésű erdőkben

a) a véghasználatok tervezése során a természetes felújításra alkalmas állományokban elsősorban elnyújtott fokozatos felújítóvágást vagy szálalóvágást kell alkalmazni;

b) az akácosok erdőszerkezet-átalakítása során célszerű a teljes átalakítást több vágásforduló alatt megvalósítani. Első alkalommal ennek megfelelően elegyes akácos célállománytípusú erdőfelújítást indokolt előírni.

4.2.2. A talajvédelmi szempontok érvényesítése rendeltetéstől függetlenül indokolt a vízmosásokban, valamint az igen sekély, vagy sekély termőrétegű, gyenge termőhelyeken található erdők esetében.

5. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.1.1. A gazdasági rendeltetésű, vágásos és átalakító üzemmódú, valamint természetes, természetszerű, származék vagy átmeneti erdők nevelővágásainak tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek, az erdőrészlet nevelővágással érintett területének egy hektárjára vonatkozóan:

5.1.2. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos elegyfafajok (például madárcseresznye, rezgő nyár, kecskefűz, kis- és nagylevelű hárs, vadkörte, vadalma, mézgás éger, mezei szil, hegyi szil, bibircses nyír) megőrzését.

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.2.1. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok:

5.2.2. Vágásos üzemmódú erdőben a tájléptékű mozaikosság megteremtése érdekében a nagyobb, egykorú erdőtömbökben a vágásérettségi szakasz alsó határértékénél alacsonyabb vágásérettségi kort is meg lehet határozni.

5.2.3. Készletgondozó használatokat követően, vagy azok tervezése esetén a vágásérettségi kort a vágásérettségi szakasz felső határához közelítve kell megállapítani.

5.2.4. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai:

5.2.5. A nagy területen érintett állami erdőgazdálkodó (Vasvári Erdészeti Igazgatóság) a tartamosság követelményeinek megfelelően, a területére vonatkozó véghasználati előírásokból évente maximálisan csak a 30 éves vágásérettség átlagának megfelelő arányos részt hajthatja végre.

5.2.6. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

a) amennyiben az erdő az idős erdőnek megfelelő főfafajjal, természetes úton, magról igazolhatóan nem újítható fel (például egyes tölgyes, cseres, kőrises, égeres, fenyves faállománytípusú erdők, az erősen károsodott erdőfoltok, valamint intenzíven terjedő fa- vagy cserjefajok újulatával erősen fertőzött erdőrészek),

b) amennyiben az erdőben az idős faállomány véghasználatát követően fafajcserés erdőszerkezetátalakításra kerül sor (például egyes elegyes vagy elegyetlen gyertyános, juharos, kőrises, illetve hársas faállománytípusú erdők),

c) az átmeneti erdő, kultúrerdő vagy faültetvény természetességi állapotú erdőben, valamint

d) a kis területű erdőfolt, zárvány vagy erdősáv jellegű erdőben.

5.2.7. Kocsányos tölgy vagy cser főfafajú, faanyagtermelést szolgáló erdőben fokozatos felújítóvágást az erdők fafajösszetétele és termőhelyi viszonyai függvényében, egyszeri, egyenletes, 40-50 százalék erélyű bontással, majd az újulat megjelenését vagy alátelepítését követően egy menetben történő végvágással is lehet tervezni.

5.2.8. A fenyőszáradással érintett lucfenyvesekben, erdei- és fekete fenyvesekben előírt egészségügyi termelés mellett a véghasználat is megtervezhető, azzal a feltétellel, hogy az csak a faállomány erdőfelújítási kötelezettséget keletkeztető egészségi állapotromlása esetén hajtható végre.

5.2.9. Az egymással szomszédos, véghasználatra tervezett erdőrészletek esetében a hagyásfa csoportok összevontan is megtervezhetők.

6. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából szabályok védett természeti területen

6.1. A vegetációs időszak a körzetben április 1-től augusztus 31-ig tart.

6.2. A felsorolt védett növények jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyein a vegetációs időszak eleje vagy vége az alábbiak szerint eltér:

8. melléklet a 45/2015. (VII. 28.) FM rendelethez

1. Az erdőtervezési körzet neve

Körös-vidéki erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

A körzet erdeinek meghatározó hányada (83%-a) jelenleg elsődlegesen faanyagtermelést szolgál. A 16%-nyi védelmi elsődleges rendeltetésű erdők közel 60%-a természetvédelmi rendeltetésű. Natura 2000 területként a körzet erdeinek 27%-a került kijelölésre.

Ennek megfelelően az erdőtervezés, valamint az erdőgazdálkodás során általános esetben az Alföldön már hagyományosan bevált tarvágásos véghasználaton és mesterséges erdőfelújításon alapuló módszereket, akácosok és hazai nyárasok esetében pedig - amennyiben annak feltételei adottak - a sarjaztatást lehet és célszerű alkalmazni. Ahol lehet, az erdőterv szintjén is elő kell segíteni a kőrisek (magyar és magas), valamint a cser természetes (mag eredetű) felújításokat.

A körzetben található határ termőhelyeken az erdő talajvédelmi funkcióit indokolt a jövőben hangsúlyosabban érvényesíteni.

3. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód megállapítása különösen

a) az V-VI. fatermési osztályba tartozó, gyenge termőhelyen álló, védelmi rendeltetésű, természetes, természetszerű vagy származék erdők,

b) a kubikgödrökben található, őshonos fafajokból álló erdők,

c) a part menti puhafás galéria erdők, valamint

d) a határ termőhelyeken álló, kiemelt természetvédelmi jelentőségű erdőssztyepp tölgyes felnyíló erdők

esetében indokolt.

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

4.1.1. Amennyiben kultúrerdő vagy faültetvény helyén az adott termőhelyen az erdészeti tájban őshonos fafajokból várhatóan csak alacsonyabb záródású felnyíló erdő létesíthető, az invazív fajok visszaszorítása érdekében szükséges záródás fenntartása céljából az erdőfelújítás erdészeti tájidegen, de nem intenzíven terjedő fafajokkal is megtervezhető.

4.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.2.1. A körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

a) a kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok közül az enyves éger (Alnusglutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) (91E0), az euro-szibériai erdősztyepptölgyesek tölgyfajokkal (Quercus spp.) (91I0),

b) a közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok közül a keményfás ligeterdők nagy folyók mentén kocsányos tölgy (Quercus robur), vénic (Ulmus laevis) és mezei szil (Ulmus minor), magas (Fraxinus excelsior) vagy magyar kőris (Fraxinus angustifolia) fafajokkal (Ulmenion minoris) (91F0).

4.2.2. A nem védett, Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

a) amely kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő faj monitorozott adatok alapján megállapított és térinformatilag lehatárolt jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgál,

b) amelyben kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhely-típusba tartozó erdő található, vagy

c) amelyben közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhely-típusba tartozó, természetes vagy természetszerű erdő található.

4.2.3. A határ termőhelyeken álló, kiemelt természetvédelmi jelentőségű erdőssztyepp tölgyes (91I0), vágásos üzemmódú felnyíló erdőkben az erdőnevelési tevékenység tervezése - az erdőtársulás fenntartása érdekében - csak az idegenhonos fajok eltávolítására, valamint a sarjadásra képes őshonos faegyedek kivágására terjedhet ki.

4.2.4. Puhafás ligeterdőkben (91E0), valamint Keményfás ligeterdőkben (91F0) véghasználat csak akkor tervezhető, ha jelölő élőhely megújításának feltételei adottak.

4.2.5. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok, kiemelten a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus) és a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), valamint a védett, közösségi jelentőségű, jelölő erdei madár- és denevérfajok, kiemelten a fekete harkály (Dryocopus martius) és a nyugati pisze denevér (Barbastella barbastellus) kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

4.3. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

A kiritkult vagy elöregedett, a védelmi funkcióját már betölteni nem képes partvédelmi erdők - különösen a korábban fejesfa üzemmódban használt füzesek - véghasználatát és erdőfelújítását meg kell tervezni.

4.4. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

4.4.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek, illetve állományának a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke, illetve élőhelye környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv - amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben - az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

a) Fekete gólya (Ciconia nigra):

Szaporodási és utódnevelési időszak: március 1 - augusztus 15.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

b) Rétisas (Haliaeetus albicilla):

Szaporodási és utódnevelési időszak: január 1 - július 15.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

c) Parlagi sas (Aquila heliaca):

Szaporodási és utódnevelési időszak: február 1 - augusztus 15.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 300 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

d) Darázsölyv (Pernis apivorus):

Szaporodási és utódnevelési időszak: április 15 - augusztus 31.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 200 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

e) Barna kánya (Milvus migrans):

Szaporodási és utódnevelési időszak: március 1 - július 31.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 300 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 50 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

f) Fekete harkály (Dryocopusmartius), hamvas küllő (Picus canus):

A fajok élőhelyéül szolgáló erdőben a fakitermelési munkák során idős állományrészeket és facsoportokat, valamint odvas-korhadó törzseket javasolt visszahagyni.

4.4.2. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a parlagi sas (Aquila heliaca), a darázsölyv (Pernis apivorus) valamint a barna kánya (Milvus migrans) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fáknak, parlagi sas (Aquila heliaca) esetében facsoportoknak a fakitermelések során - a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák, vagy hagyásfa csoportok részeként, megfelelő hálózatban - való visszahagyását.

5. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.1.1. A gazdasági rendeltetésű, vágásos és átalakító üzemmódú, valamint természetes, természetszerű, származék vagy átmeneti erdők nevelővágásainak tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek, az erdőrészlet nevelővágással érintett területének egy hektárjára vonatkozóan:

5.1.1.1. Azon átmeneti természetességű erdőkben, melyekben jelentős NNY elegy található, a nemes nyár elegy esetleges erősebb erélyű eltávolítása miatt a táblázat C oszlopában szereplő értékektől pozitív irányban el lehet térni a gyérítések tervezése során.

5.1.1.2. Átalakító üzemmódú erdők esetében a folyamatos erdőborítást biztosító erdőszerkezet mielőbbi kialakulása érdekében a táblázat C oszlopában szereplő értékektől annak 150%-áig el lehet térni.

5.1.2. Az erdőneveléseket úgy kell megtervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos elegy-fafajok [például magyar kőris, magas kőris, hegyi juhar, mezei juhar, feketegyűrű (tatár) juhar, vénic szil, mezei szil, feketenyár, rezgőnyár, vadkörte] megőrzését.

5.1.3. Egészséges, jó növekedésű faállományok esetében növedékfokozó gyérítés a véghasználatot megelőzően nemes nyár esetén 4 éves, akác, hazai nyár esetén 6 éves, szilek és fenyők esetén 8 éves, tölgyek esetén 10 éves időszakra vonatkozóan már nem tervezhető.

5.1.4. Folyamatban lévő, jól záródott, gyorsan növő lombos faállományú erdősítések esetén tisztítás tervezése indokolt.

5.1.5. A jó növekedésű erdőkben a tisztítás és törzskiválasztó gyérítés csökkentett eréllyel, két alkalommal is tervezhető.

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.2.1. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok:

* Egyéb kemény lombosnak számítva az intenzíven terjedő amerikai kőrisesek és zöld juharosok.

** Állami gazdálkodók esetén a körzet véghasználati keretszámainak elérése esetén

5.2.2. Gazdasági rendeltetésű, 130 m3-nél nagyobb hektáronkénti fatömegű akácosban, továbbá a részletben előforduló hazai nyár faegyedek sarjaztatására alkalmatlan termőhelyen álló és 35%-nál nagyobb nemes nyár elegyarányú nemes nyár elegyes hazai nyárasokban véghasználat már 25 éves kortól tervezhető.

5.2.3. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai:

* Hiteles, és szakmailag megalapozott gazdálkodói igény esetén kísérleti jelleggel előfordulhat.

5.2.4. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, engedélyezhető:

a) átmeneti- és kultúrerdőkben, továbbá faültetvényekben, így különösen az akácos, valamint a nemes nyáras faállomány-típusú erdőben,

b) amennyiben az erdő termőhelyi okok miatt az idős faállománynak megfelelő főfafajjal természetes úton, magról igazolhatóan nem újítható fel, így különösen egyes kocsányos tölgyes, kőrises, hazai nyáras és füzes faállománytípusú erdőkben,

c) a sarjaztatható állapotú égeres, hazai nyáras faállomány-típusú erdőben, valamint

d) a kis területű erdőfolt, zárvány vagy erdősáv jellegű, elsősorban többségében nem őshonos fafajú erdőben.

5.2.5. A faanyagtermelő elsődleges rendeltetésű, feketefenyves faállománytípusú erdők felújítását - amennyiben azt a termőhely lehetővé teszi - elsősorban őshonos fafajokból álló, esetleg akácos vagy erdei fenyves célállománytípussal kell megtervezni.

6. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

A vegetációs időszak a körzetben március 15-től augusztus 31-ig tart.

9. melléklet a 45/2015. (VII. 28.) FM rendelethez

1. Az erdőtervezési körzet neve

Nagybajomi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

Domborzati viszonyai alapján csaknem sík vidék, növényvilága mégis rendkívüli változatosságot mutat, a lápoktól a száraz homoki gyepekig a legkülönbözőbb növénytársulások találhatók meg. Az utóbbi évtizedek megváltozott termőhelyi viszonyai - talajvízszint süllyedés, hőmérséklet emelkedése, hőség napok számának növekedése stb. -a vizes élőhelyek visszaszorulásához és a biotikus károsítók (cserebogár pajor) erőteljes fellépéséhez vezetett. A körzeti erdőtervezés elsődleges célja azon erdőgazdálkodási tevékenységek meghatározása, amely elősegíti a folyamatos erdőborítást, a talajok folyamatos árnyalását, ezáltal gátolva a talajok kiszáradását, elősegítve a pajor károsítás mérséklésének lehetőségét.

A Nagybajomi körzetet közel 5900 hektárral (29%) érinti a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet. Emellett a körzet erdeinek 51%-a Natura 2000 területen található. Erre való tekintettel a körzeti erdőtervezés célja továbbá az erdőállományok elsődleges és további rendeltetéseinek egymással is összhangban történő érvényesülését biztosító erdőgazdálkodási tevékenységek meghatározása, kiemelt figyelemmel a Natura 2000 területeken található jelölő fajok és élőhelyek kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására és javítására. A körzeti erdőtervnek ugyanakkor a közjóléti és védelmi szempontok megfelelő érvényesítése mellett az erdei haszonvételek lehetséges mértékű gyakorlását is lehetővé kell tennie.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának körzeti erdőtervezési alapelvei

A védett természeti területen lévő, vagy Natura 2000 rendeltetésű erdőkben a részletek lehatárolása fokozottan alkalmazkodjon a termőhelyi viszonyokhoz és erdőtípusokhoz.

4. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód az alábbi esetekben állapítható meg

a) a Dávodi erdőrezervátum magterületén található erdőrészletek,

b) lápok és azok védőzónáját képező erdőrészletekben, amennyiben a záródás átlagos értéke a 30%-ot eléri (felnyíló erdőként kezelhetők),

c) egyéb védelmi vagy közjóléti rendeltetésű elegyes, keménylombos, megfelelő záródású állományokban, amelyek csak egészségügyi és erdőfelújítási céllal igényelnek erdőkezelést.

5. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

5.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.1.1. Az erdőszerkezet-átalakításokat az alábbi szempontok figyelembevételével kell megtervezni:

a) az intenzíven terjedő fafajokból álló erdőket - az akácosok kivételével - a soron következő erdőfelújítás során át kell alakítani a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos fafajokból álló erdőkké,

b) a fenyvesek erdőszerkezet-átalakítását, amennyiben egészségi állapotuk lehetővé teszi, elsősorban a természetes folyamatokra alapozva, több tervezési ciklus alatt kell végrehajtani,

c) vörös tölgy főfafajú faállományok véghasználatát követő erdőfelújítást minden esetben kizárólagosan erdőszerkezet-átalakítással kell tervezni.

5.1.2. Kultúrerdő vagy faültetvény természetességi állapotú erdő véghasználatának tervezése során hagyásfákat, illetve hagyásfa csoportokat őshonos fafajokból kell előírni. Amennyiben az őshonos fafajok elegyaránya nem éri el az 5%-ot, hagyásfaként minden őshonos fafajú, állékony faegyed visszahagyását kell megtervezni.

5.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.2.1. A közjóléti elsődleges rendeltetésű erdőrészletek esetében a Natura 2000 rendeltetés csak további rendeltetésként kerülhet megállapításra.

5.2.2. A nem védett, Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

a) amely kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő faj monitorozott adatok alapján megállapított és térinformatilag lehatárolt jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgál, vagy

b) amelyben kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba tartozó erdő található.

5.2.3. A körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

a) a kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok közül az enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdőkben (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) (91E0);

b) a közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok közül a keményfás ligeterdőkben nagy folyók mentén kocsányos tölgy (Quercus robur), vénic (Ulmus laevis) és mezei szil (Ulmus minor), magas (Fraxinus excelsior) vagy magyar kőris (Fraxinus angustifolia) fafajokkal (Ulmenion minoris) (91F0), az illír gyertyános-tölgyesekben (91L0) és a pannon cseres-tölgyesekben (91M0).

5.2.4. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok - például a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), szarvasbogár (Lucanus cervus), kerekvállú állásbogár (Rhysodes sulcatus) -, valamint a védett, közösségi jelentőségű erdei madár- és denevérfajok kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

5.2.5. A díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) előfordulási helyén a fahasználat tervezése során az elegyben előforduló, őshonos kőris faegyedek megőrzésére, a cserjeszint (kiemelten a fagyal) kíméletére, valamint az aljnövényzet és az erdőszegély fenntartására fokozott figyelmet kell fordítani.

5.2.6. A nevelővágások tervezése során az erdészeti tájidegen fafajok közül különösen a lucfenyő, a bálványfa, az ezüstjuhar, a zöld juhar, a kései meggy, és a fekete dió lehetséges mértékű visszaszorítását kell elősegíteni.

5.3. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

5.3.1. A gyenge termőhelyen álló, talajvédelmi rendeltetésű erdőkben

a) az erdőneveléseket mérsékelt eréllyel kell tervezni;

b) a véghasználatok tervezése során a természetes felújításra alkalmas állományokban elsősorban elnyújtott, fokozatos felújítóvágást vagy szálalóvágást kell alkalmazni.

5.3.2. A településvédelmi rendeltetésű erdők esetében a körzeti erdőtervezés főbb szemponjai:

a) elegyes, valamint tájesztétikai szempontból is változatos faállományok létrehozása, akár tájidegen, de nem intenzíven terjedő elegyfafajok alkalmazásával,

b) a véghasználatok térben és időben több ütemben történő tervezése, valamint

c) a vágásérettségi szakaszon belüli magasabb vágásérettségi kor meghatározása.

6. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

6.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

6.1.1. A gazdasági rendeltetésű, vágásos és átalakító üzemmódú, valamint természetes, természetszerű, származék vagy átmeneti erdők nevelővágásainak tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek, az erdőrészlet nevelővágással érintett területének egy hektárjára vonatkozóan:

6.1.2. Növedékfokozó gyérítés a hosszú vágásfordulójú fafajoknál (tölgy, cser, bükk, gyertyán) a véghasználat előtt 15-20 éven belül, a rövid vágásfordulójúaknál pedig 10 éven belül nem tervezhető.

6.1.3. Növedékfokozó gyérítés a körzeti erdőterv érvényességi időszakára vonatkozóan több ütemben csak rendkívüli okból, például átalakító üzemmódú erdőrészletek esetében a megfelelő erdőszerkezet kialakítása érdekében, illetve a természetes folyamatokra alapozott állományszerkezet átalakítás (például a fenyő felső szint eltávolításával a meglévő őshonos fafajok alkotta alsó koronaszint felszabadítása) érdekében, alkalmanként kisebb eréllyel tervezhető.

6.1.4. Növedékfokozó gyérítés és egészségügyi fakitermelés egy területre vonatkozóan, egy erdőtervezési cikluson belül nem tervezhető.

6.1.5. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az intenzíven terjedő elegyfafajok - különösen a bálványfa - visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos vagy értékes elegyfafajok - kiemelten a berkenyék, madárcseresznye, vadalma, vadkörte, szilek, kőrisek, esetenként a hazai nyárak - megőrzését.

6.1.6. A magtermőre fordult bálványfák és bálványfa foltok visszaszorítását indokolt esetben többszöri visszatérést biztosító egyéb termelésként kell megtervezni.

6.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

6.2.1. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok:

6.2.2. A vágásérettségi kort sarjeredetű faállományok esetében a vágásérettségi szakasz alsó határértékéhez közelítve kell meghatározni.

6.2.3. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai:

6.2.4. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

a) amennyiben az erdő az idős faállománynak megfelelő főfafajjal természetes úton, magról igazolhatóan nem újítható fel (például egyes kocsányos tölgyes, mézgás égeres, nyíres, hazai nyáras és füzes faállománytípusú erdők - védett természeti, valamint Natura 2000 területeken kocsányos tölgyesek esetében elsősorban származékerdőben -, valamint az erősen károsodott erdőfoltok),

b) amennyiben az erdőben az idős faállomány véghasználatát követően fafajcserés erdőszerkezetátalakításra kerül sor (például egyes cseres, kocsányos tölgyes, gyertyános, juharos, hársas, kőrises faállománytípusú erdők),

c) az átmeneti erdő, kultúrerdő és faültetvény természetességi állapotú erdőben, valamint

d) a kis területű erdőfolt, zárvány vagy erdősáv jellegű erdőben.

6.2.5. A tölgyes és cseres főfafajú erdőkben fokozatos felújítóvágást az erdők fafajösszetétele és termőhelyi viszonyai függvényében általában egyszeri, egyenletes, legfeljebb 50%-os bontással, majd az újulat megjelenését követően egy menetben történő végvágással - célszerűen a fokozatos felújítóvágás teljes folyamatát egy erdőtervi időszakra vonatkozóan - indokolt megtervezni.

6.2.6. A gyertyán, cser, hárs, vagy az erdészeti tájban őshonos egyéb lomb elegyes erdei- és feketefenyves faállományok erdőszerkezet-átalakítása a kedvező természeti folyamatok kihasználása érdekében több vágásfordulóra elnyújtottan is tervezhető.

6.2.7. Bükkösök erdőfelújítását - különösen szárazabb termőhelyen - indokolt elegyes célállomány-típussal megtervezni.

6.2.8. A körzetben felnyíló erdőként tervezhetők az V-VI. fatermési osztályba sorolt, gyenge termőhelyű, homokkibúvásos erdőrészletek, amennyiben a záródás átlagos értéke nem éri el az 50%-ot.

7. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

7.1. A vegetációs időszak a körzetben április 1-től augusztus 31-ig tart.

7.2. A tőzeges, kotusodó vagy lápos réti talajokon, tőzegpáfrány, lápi csalán, békaliliom, mocsári galaj, nyúlánk sás, mételykóró, tőzegmoha fajok, vánkosmoha, bugás sás, rostostövű sás, vidrafű, réti kakukktorma, acsalapu, fehér zászpa, zsombéksás, mocsári sás, kékperje által meghatározott, körzeti erdőtervben rögzített lápi és ligeterdei vizes élőhelyeken a vegetációs időszak február 1-től július 15-ig tart.

10. melléklet a 45/2015. (VII. 28.) FM rendelethez

1. Az erdőtervezési körzet neve

Nyugat-Borsodi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

A körzetnek kis hányada (összes terület 15,5%-a) védett természeti terület, a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet része, valamivel jelentősebb a Natura 2000 erdőterületek aránya (összes terület 19,6%-a).

A körzet sajátos problémája, hogy a térség gazdasági elmaradására visszavezethető okok miatt a jogosulatlan fakitermelés az országos átlagot meghaladó mértékű a területen, különösen a települések közelében. Ez a régóta meghatározó jelenség jelentős mértékben megváltoztatja az erdők szerkezetét, fajösszetételét, valamint ezzel összefüggésben a gazdálkodók fakitermelési és felújítási lehetőségeit, illetve az alkalmazható erdőgazdálkodási módszereket is.

A körzet egyes részein komoly problémát jelentenek továbbá az emberi gondatlanság miatt évről évre fellépő tűzesetek, melyek helyenként nagyon megnehezítik az erdőfelújítások sikeres befejezését, elsősorban az őshonos fafajokból álló természetes újulat károsodása, és a tűzkárokat követően intenzíven megjelenő akác újulat térhódítása révén.

A leírtakból következik, hogy a körzet erdeinek természetességi állapotának romlása az esetek nagyobbik részében nem az erdőgazdálkodás szakszerűtlenségére vezethető vissza. A körzeti erdőtervezés célja, hogy a fenti problémák figyelembe vétele mellett, egy hosszú távon is egyenletes hozamokat biztosító, és jelentős kockázatok nélkül megvalósítható tervezést valósítson meg, így megfelelve a fenntartható erdőgazdálkodás követelményeinek. A Natura 2000 területeken további fontos cél az ott található jelölő fajok és élőhelyek kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása és javítása.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának körzeti erdőtervezési alapelvei

A vágásos üzemmódú, tarvágásra vagy fokozatos felújítóvágásra tervezett, 10 hektárnál nagyobb erdőrészleteket a terepen könnyen azonosítható természetes határvonal mentén javasolt megosztani.

4. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódot indokolt megállapítani:

a) a sekély termőrétegű, meredek oldalak erózióveszélyes területein, ahol a faállomány részleges eltávolítása is a termőtalaj eltűnését vonná maga után;

b) a lappangósásos sziklaerdők (Seslerio-Quercetum), a szurdokerdők (Phyllitidi-Aceretum) esetében.

5. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

5.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.1.1. Az erdőszerkezet-átalakítások tervezését az alábbi szempontok figyelembe vételével kell elvégezni:

a) a fenyvesek véghasználatát követő erdőfelújítást minden esetben kizárólagosan erdőszerkezetátalakítással kell megtervezni, melynek során a megjelenő természetes újulatra is alapozni kell;

b) a véghasználatra tervezett akác főfafajú erdők területének a 75%-án az erdőfelújítást kizárólagosan erdőszerkezet-átalakítással kell megtervezni;

c) akácosok erdőszerkezet-átalakítását a gazdálkodó javaslata alapján egy fiatalon gyorsan növő, jól árnyaló fafajokból (például lucfenyő, juharok, hársak, vagy gyertyán) álló átmeneti faállomány létesítésével is meg lehet tervezni.

5.1.2. Az erdőnevelések tervezése során az őshonos, lombos elegyfafajok közül különösen a madárcseresznye, a berkenye fajok (Sorbus spp.), a vadalma, a vadkörte, a kecskefűz, a rezgő nyár, a szil fajok (Ulmus spp.), a tatárjuhar és a közönséges nyír fafajok lehetséges kíméletére kell fokozott figyelemmel lenni.

5.1.3. A körzeti erdőterv érvényességi időszakában véghasználatra kerülő őshonos fafajú és akácelegyes erdők felújítása során az akác ismételt elegyedését meg kell akadályozni, ezért akácelegyes célállomány nem tervezhető. Az állományban meglevő akác foltok a felújítás során átalakítandók.

5.1.4. Kultúrerdő vagy faültetvény természetességi állapotú erdő véghasználatának tervezése során hagyásfákat, illetve hagyásfa csoportokat őshonos fafajokból kell előírni. Amennyiben az őshonos fafajok elegyaránya nem éri el az 5%-ot, hagyásfaként minden őshonos fafajú, állékony faegyed visszahagyását kell megtervezni.

5.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.2.1. A Natura 2000 rendeltetés elsődleges rendeltetésként történő megállapítására az érintett erdőgazdálkodók egyetértésével kerülhet sor.

5.2.2. Az erdőborítás minél folyamatosabb fenntartása különösen az enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdőkben (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) (91E0), azokon belül is a közösségi jelentőségű fajok - például hosszúfogú törpecsiga (Vertigo angustior), hasas törpecsiga (Vertigo moulinsiana), valamint a tavaszi fésűsbagoly (Dioszeghyana schmidtii) élőhelyein - indokolt.

5.2.3. A tavaszi fésűsbagoly (Dioszeghyana schmidtii) monitorozott adatok alapján ismert élőhelyén és annak környezetében, a faj állományának védelme érdekében, a véghasználatokat úgy kell tervezni, hogy az előfordulási helyül szolgáló élőhelytől számított legalább 300 méteren belül mindig legyen a faj megőrzésére és megtelepedésére alkalmas, legalább 1,0 hektár területű, középkorú (50-60 éves) molyhos tölgyes vagy cseres tölgyes faállománytípusú erdő.

6. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

6.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

6.1.1. A gazdasági rendeltetésű, vágásos és átalakító üzemmódú, valamint természetes, természetszerű, származék vagy átmeneti erdők nevelővágásainak tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek, az erdőrészlet nevelővágással érintett területének egy hektárjára vonatkozóan:

6.1.2. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok - különösen az intenzíven terjedő fafajok - visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos vagy értékes elegyfafajok - kiemelten a madárcseresznye, a berkenyék, a vadkörte, a vadalma és a hegyi szil - megőrzését.

6.1.3. Bükkös, tölgyes, gyertyános-tölgyes, illetve cseres faállománytípusú, a második vágásérettségi csoportba tartozó erdőkben növedékfokozó gyérítés már nem tervezhető.

6.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

6.2.1. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok:

6.2.2. Az akácosok erdőszerkezet-átalakítása céljából tervezett, gyorsan növő és jól árnyaló fafajokból álló átmeneti erdőtársulás esetében a táblázatban rögzített vágásérettségi szakasz alsó határértékénél alacsonyabb vágásérettségi kor is megállapítható.

6.2.3. A cser elegyes bükkös, és a bükk elegyes cseres olyan faállománytípus, ahol az állomány főfafaja a bükk vagy a cser, de a másik fafaj is 30% feletti elegyaránnyal fordul elő. Ezekben az állományokban a táblázatban szereplő vágásérettségi szakaszon belül a fafajok elegyaránya alapján súlyozva kell megállapítani a vágásérettségi kort. Az adott fafaj tömbös elegyedésű területrésze a fafajra adott vágásérettségi szakaszon belül legyen véghasználható.

6.2.4. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai:

6.2.5. A Szilvásváradi Erdészet gazdálkodásában álló erdők esetében jelezni kell, ha annak véghasználata kizárólag hozamszabályozási célból nem került megtervezésre. Ezen erdők véghasználatára a körzeti erdőterv érvényességi időszakában az erdőtervben szereplő más véghasználatok elhalasztása (vágáscsere) mellett sor kerülhet.

6.2.6. Véghasználatként tarvágás a többségében erdészeti tájhonos fafajokból álló erdőkben jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

a) amennyiben az erdőben a véghasználatot követően fafajcserével járó erdőszerkezet-átalakításra kerül sor, valamint

b) a vágásérettségi kort elérő kocsányos tölgyesekben, gyertyánosokban, mézgás égeresekben, juharosokban, kőrisesekben, hazai nyárasokban és hazai füzesekben - védett természeti, valamint Natura 2000 területeken kocsányos tölgyesek, gyertyánosok, mézgás égeresek, juharosok és kőrisesek esetében elsősorban származékerdőben -, ha azok - elsősorban termőhelyi okokból kifolyólag - az idős erdőnek megfelelő főfafajjal, természetes úton, magról igazolhatóan nem újíthatók fel.

6.2.7. Az erdőfelújításokat minden lehetőséget és szempontot mérlegelve, és az erdőgazdálkodó részére lehetőség szerint több alternatívát biztosítva kell megtervezni.

6.2.8. Fenyvesek fenyővel történő ismételt felújítása nem tervezhető.

7. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

A vegetációs időszak a körzetben április 1-től augusztus 31-ig tart.

11. mellékleta 45/2015. (VII. 28.) FM rendelethez

1. Az erdőtervezési körzet neve

Rábaközi-Iváni cser erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

A Nyugat-Dunántúl és a Kisalföld találkozásánál elterülő, az ország átlagos erdőborítottságát meghaladó körzet nyugati részén az erdő- és vadgazdálkodás dominál, míg keleti felére inkább a mezőgazdasági hasznosítás a jellemző. A nagyrészt síkvidéken található területeken a Rábaköz vízfolyásokban gazdag részein jó, míg a cementált kavicson képződött cseri talajokkal jellemezhető fennsík jellegű területeken gyenge termőhelyi viszonyok közt tenyésző, változatos fafajösszetételű állományok találhatók. Ezek szerepe a gazdasági értékeken felül messze túlmutat, hiszen az erdők jelenléte szoros összefüggésben áll a térség biológiai sokféleségével, környezeti állapotával, tájképi megjelenésével, turisztikai vonzerejével, foglalkoztatási helyzetével.

A Rába-mentén a folyamatos, minőségi tölgyrönk-termelés megalapozása, valamint a fát, mint energiahordozót hasznosító, zömmel falvakban élő lakosság igényeinek kielégítése is a tervezés egyik fontos szempontja. Mindezeket a prioritásokat összhangba kell hozni a védett, illetve Natura 2000 területeken a természetvédelmi célokkal, valamint a körzetben meghatározó jelentőségű vadászati-vadgazdálkodási tevékenységgel. A talajvédelmi erdők magas aránya és a cseri talajok nagy kiterjedése miatt a körzet egyes területein fontos tervezési szempont a talajvédelmi funkció folyamatos fenntartása is.

3. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

Az alább felsorolt esetekben a védelmi és közjóléti funkciók érvényesülését a folyamatos erdőborítást biztosító üzemmódok megállapítása fokozottabban biztosítja:

a) települések belterületével közvetlenül érintkező természetes és természetszerű erdőkben,

b) erdészeti közjóléti létesítményekben, közjóléti rendeltetésű parkerdőkben és azok fokozottabban látogatott környezetében,

c) az erdőt átszelő vagy határoló közutak melletti, 1-2 famagasságnyi sávban,

d) szigetszerű erdőfoltokban,

e) érzékeny élőhelyek (patak, mocsár, láp, forrás) környezetét alkotó erdőkben, valamint

f) a mezőgazdasági területek között elhelyezkedő, a termőhelynek megfelelő, az erdészeti tájban őshonos fafajokból álló fasorok, facsoportok alkotta ökológiai zöldfolyosókban.

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.1.1. A körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

a) a kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok közül a mézgás éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (91E0), valamint a Pannon gyertyános-tölgyesek Quercus petraeával és Carpinus betulusszal (91G0),

b) a közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok közül a keményfás ligeterdők nagy folyók mentén kocsányos tölgy (Quercus robur), vénic (Ulmus laevis) és mezei szil (Ulmus minor), magas (Fraxinus excelsior) vagy magyar kőris (Fraxinus angustifolia) fafajokkal (Ulmenion minoris) (91F0), valamint a pannon cseres-tölgyesek (91M0).

4.1.2. A nem védett, Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

a) amely kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő faj monitorozott adatok alapján megállapított és térinformatilag lehatárolt jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgál,

b) amelyben kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba tartozó erdő, vagy

c) amelyben közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba tartozó, természetes vagy természetszerű erdő található.

4.1.3. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok - például a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), szarvasbogár (Lucanus cervus), kék pattanóbogár (Limoniscus violaceus) -, valamint a védett, közösségi jelentőségű erdei madár- és jelölő denevérfajok - közönséges denevér (Myotis myotis), hegyesorrú denevér (Myotis blythii), piszedenevér (Barbastella barbastellus), nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii) - kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

4.2. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

4.2.1. A talajvédelmi rendeltetésű erdőkben

a) a véghasználatok tervezése során a természetes felújításra alkalmas állományokban elsősorban elnyújtott fokozatos felújítóvágást vagy szálalóvágást kell alkalmazni;

b) az akácosok erdőszerkezet-átalakítása során célszerű a teljes átalakítást több vágásforduló alatt megvalósítani. Első alkalommal ennek megfelelően elegyes akácos célállománytípusú erdőfelújítást indokolt előírni.

4.2.2. A talajvédelmi szempontok érvényesítése rendeltetéstől függetlenül indokolt a vízmosásokban, valamint az igen sekély vagy sekély termőrétegű, gyenge termőhelyeken található erdők esetében.

4.2.3. A mezővédő rendeltetésű erdőkben az erdőnevelések tervezésekor az elegyesség kialakulását, valamint a zárt erdőszerkezet és az erdő állékonyságának megőrzését kell elsődlegesen elősegíteni.

4.2.4. A településvédelmi rendeltetésű erdők esetében a körzeti erdőtervezés főbb szempontjai:

a) elegyes, valamint tájesztétikai szempontból is változatos faállományok létrehozása, akár tájidegen, de nem intenzíven terjedő elegyfafajok alkalmazásával,

b) a véghasználatok térben és időben több ütemben történő tervezése, valamint

c) a vágásérettségi szakaszon belüli magasabb vágásérettségi kor meghatározása.

4.3. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

4.3.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv - amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben - az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

a) Fekete gólya (Ciconia nigra):

Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15 - augusztus 15.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

b) Rétisas (Haliaeetus albicilla):

Szaporodási és utódnevelési időszak: január 1 - július 15.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

c) Parlagi sas (Aquila heliaca):

Szaporodási és utódnevelési időszak: február 1 - augusztus 15.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 300 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

d) Kerecsensólyom (Falco cherrug):

Szaporodási és utódnevelési időszak: február 1 - július 15.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

e) Kék vércse (Falco vespertinus)

Szaporodási és utódnevelési időszak: április 15 - augusztus 15.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 200 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 50 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

f) Uhu (Bubo bubo):

Szaporodási és utódnevelési időszak: február 1 - július 31.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

g) Darázsölyv (Pernis apivorus):

Szaporodási és utódnevelési időszak: április 15 - augusztus 31.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 200 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

4.3.2. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a parlagi sas (Aquila heliaca), az uhu (Bubo bubo), valamint a darázsölyv (Pernis apivorus) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fák, parlagi sas (Aquila heliaca) esetében facsoportok, uhu (Bubo bubo) esetében pedig idős facsoportok fakitermelések során - a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák, vagy hagyásfa csoportok részeként, megfelelő hálózatban - való visszahagyását.

4.3.3. A nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus) és a nagyfülű denevér (Myotis bechstenii) monitorozott adatok alapján megállapított és térinformatilag lehatárolt jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgáló kocsánytalan tölgy, cser vagy bükk főfafajú erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja a véghasználati fakitermelések április 1-től augusztus 31-ig terjedő szaporodási és utódnevelési időszakban való szüneteltetését.

5. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.1.1. A gazdasági rendeltetésű, vágásos és átalakító üzemmódú, valamint természetes, természetszerű, származék vagy átmeneti erdők nevelővágásainak tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek, az erdőrészlet nevelővágással érintett területének egy hektárjára vonatkozóan:

5.1.2. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos elegyfafajok (például madárcseresznye, rezgő nyár, kecskefűz, kis- és nagylevelű hárs, vadkörte, vadalma, mézgás éger, mezei szil, bibircses nyír) megőrzését.

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.2.1. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok:

5.2.2. Vágásos üzemmódú erdőben a tájléptékű mozaikosság megteremtése érdekében a nagyobb, egykorú erdőtömbökben a vágásérettségi szakasz alsó határértékénél alacsonyabb vágásérettségi kort is meg lehet határozni.

5.2.3. Készletgondozó használatokat követően, vagy azok tervezése esetén a vágásérettségi kort indokolt a vágásérettségi szakasz felső határához közelítve megállapítani.

5.2.4. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai:

5.2.5. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

a) amennyiben az erdő az idős faállománynak megfelelő főfafajjal természetes úton, magról igazolhatóan nem újítható fel (például egyes tölgyes, cseres, kőrises, égeres, fenyves faállománytípusú erdők, az erősen károsodott erdőfoltok, valamint intenzíven terjedő fa- vagy cserjefajok újulatával erősen fertőzött erdőrészek),

b) amennyiben az erdőben a véghasználatot követően fafajcserés erdőszerkezet-átalakításra kerül sor (például egyes elegyes vagy elegyetlen gyertyános, juharos, kőrises, illetve hársas faállománytípusú erdők),

c) az átmeneti erdő, kultúrerdő vagy faültetvény természetességi állapotú erdőben, valamint

d) a kis területű erdőfolt, zárvány vagy erdősáv jellegű erdőben.

5.2.6. Kocsányos tölgy vagy cser főfafajú, faanyagtermelést szolgáló erdőkben fokozatos felújítóvágást az erdők fafajösszetétele és termőhelyi viszonyai függvényében, egyszeri, egyenletes, 40-50 százalék erélyű bontással, majd az újulat megjelenését vagy alátelepítését, illetve alávetését követően egy menetben történő végvágással is lehet tervezni.

5.2.7. A fenyőszáradással érintett erdei- és feketefenyvesekben előírt egészségügyi termelés mellett a véghasználat is megtervezhető, azzal a feltétellel, hogy az csak a faállomány erdőfelújítási kötelezettséget keletkeztető egészségi állapotromlása esetén hajtható végre.

5.2.8. Az egymással szomszédos, véghasználatra tervezett erdőrészletek esetében a hagyásfa csoportok összevontan is megtervezhetők.

6. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

6.1. A vegetációs időszak április 1-től augusztus 31-ig tart.

6.2. A felsorolt védett növények jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyein a vegetációs időszak eleje vagy vége az alábbiak szerint eltér:

12. melléklet a 45/2015. (VII. 28.)FM rendelethez

1. Az erdőtevezési körzet neve

Romhányi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

A körzet erdeinek 83 százaléka gazdasági rendeltetésű, faanyagtermelést szolgáló erdő. Ezért a tervezés kiemelt célja az optimális gazdasági eredményt biztosító fenntartható erdőgazdálkodás megtervezése annak figyelembevételével, hogy az erdő további funkcióinak érvényesülését is elősegítsük.

A védett természeti területek aránya viszonylag alacsony, a Natura 2000 területek aránya valamivel jelentősebb (3,7% és 8,6%), amire a körzeti erdőtervezés során kiemelt figyelemmel kell lenni.

Az erdőtervezés során biztosítani kell a táj jellegzetes arculatának, kedvező természeti tulajdonságainak és természeti értékeinek, valamint kultúrtörténeti értékeinek megőrzését, az erdők természetességi állapotának, sokféleségének, értékes génállományának fenntartását, illetve fokozatos javítását, bővítését, valamint a védett és fokozottan védett növények és állatok élőhelyének védelme érdekében szükséges intézkedéseket.

3. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód állapítható meg a kubikgödrökben található, őshonos fafajokból álló erdők, valamint a part menti keményfás és puhafás galéria erdők esetében, ha az élőhely folyamatos fennmaradása csak így biztosítható.

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

4.1.1. Az erdőszerkezet-átalakítások tervezését az alábbi szempontok figyelembevételével kell elvégezni:

a) az erdészeti tájidegen főfafajú erdőket - az akácosok kivételével - a soron következő erdőfelújítás során át kell alakítani a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos fafajokból álló erdőkké,

b) a véghasználatra tervezett akác főfafajú, 100%-os állami tulajdonban lévő erdők területének 15%-án - elsősorban az őshonos fafajú erdőtömbökben található, illetve a magas természeti értékű, erdő-és gyepterületeket veszélyeztető akácosokban - az erdőfelújítást kizárólagosan erdőszerkezet-átalakítással kell tervezni,

c) a fenyvesek erdőszerkezet-átalakítását, amennyiben egészségi állapotuk lehetővé teszi, elsősorban a természetes folyamatokra alapozva, több tervezési ciklus alatt kell végrehajtani.

4.1.2. Kultúrerdő vagy faültetvény természetességi állapotú erdő véghasználatának tervezése során hagyásfákat, illetve hagyásfa csoportokat őshonos fafajokból kell előírni. Amennyiben az őshonos fafajok elegyaránya nem éri el az 5%-ot, hagyásfaként minden őshonos fafajú, állékony faegyed visszahagyását kell megtervezni.

4.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.2.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása, illetve megteremtése szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

a) a kiemelt közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelytípusok közül az enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) (91E0),

b) a közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelyek közül a keményfás ligeterdők nagy folyók mentén Quercus robur, Ulmus laevis és Ulmus minor, Fraxinus excelsior vagy Fraxinus angustifolia fajokkal (91F0), valamint a pannon cseres-tölgyesek (91M0).

4.2.2. A puhafás és keményfás ligeterdőkben (91E0, 91F0) véghasználat csak akkor tervezhető, ha a jelölő élőhely megújításának feltételei adottak, továbbá egyéb fahasználat az élőhelyek sérülékenysége miatt csak fenntartási vagy helyreállítási, illetve természetvédelmi célból tervezhető.

4.2.3. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok - például a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), havasi cincér (Rosalia alpina), szarvasbogár (Lucanus cervus) -, valamint a védett, közösségi jelentőségű, jelölő erdei madár- és denevérfajok - például fekete harkály (Dryocopus martius), közép fakopáncs (Dendrocopos medius), nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus), nagyfülű denevér (Myotis bechstenii) - kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával, természetszerű és származék erdőben az egy évnél régebben elhalt faanyag lehetséges visszahagyásával kell megtervezni.

4.2.4. A díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) előfordulási helyén a fahasználat tervezése során az elegyben előforduló, őshonos kőris faegyedek megőrzésére, a cserjeszint (kiemelten a fagyal) kíméletére, valamint az aljnövényzet és az erdőszegély fenntartására fokozott figyelmet kell fordítani.

4.3. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

4.3.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madár- és denevérfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek, illetve állományának a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke, illetve élőhelye környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv - amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben - az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

a) Fekete gólya (Ciconia nigra):

Szaporodási és utódnevelési időszak: március 1 - augusztus 15.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

b) Urali bagoly (Strix uralensis):

Szaporodási és utódnevelési időszak: február 1 - július 15.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 100 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

c) Közép fakopáncs (Dendrocopus medius), fekete harkály (Dryocopus martius), hamvas küllő (Picus canus):

A fajok élőhelyéül szolgáló erdőben a fakitermelési munkák során idős állományrészeket és facsoportokat, valamint odvas-korhadó törzseket javasolt visszahagyni.

d) Lappantyú (Caprimulgus europaeus):

A faj élőhelyéül szolgáló erdőben nyílt élőhelyeket (például felnyíló erdők, bokorerdő-jellegű, melegkedvelő tölgyesek) javasolt fenntartani.

e) Odúlakó, védett és fokozottan védett denevérfajok:

A fajok állományainak élőhelyéül szolgáló erdőben található odvas fákat a fakitermelések során javasolt visszahagyni.

4.3.2. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a fekete gólya (Ciconia nigra) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fáknak a fakitermelések során - a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák, vagy hagyásfa csoportok részeként, megfelelő hálózatban - való visszahagyását.

5. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.1.1. A gazdasági rendeltetésű, vágásos és átalakító üzemmódú, valamint természetes, természetszerű, származék vagy átmeneti erdők nevelővágásainak tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek, az erdőrészlet nevelővágással érintett területének egy hektárjára vonatkozóan:

5.1.2. Indokolt esetben (például az erdőrészleten belül eltérő záródási, korosztály viszonyok esetén) a nevelővágások részterületen, részterületenként eltérő eréllyel vagy egy erdőrészleten belül akár eltérő használati móddal is megtervezhetők.

5.1.3. Idegenhonos főfafajú erdőrészletekben az őshonos fafajok egyedei kíméletét az erdőtervben elő kell írni.

5.1.4. Az erdőnevelési tevékenységeket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos elegyfafajok (például rezgőnyár, kecskefűz, vadalma, mézgás éger, mezei szil, vénic szil), valamint cserje fajok megfelelő arányú megőrzését.

5.1.5. Egészséges, jó növekedésű faállományok esetében növedékfokozó gyérítés a véghasználatot megelőzően tölgyesek és bükkösök esetén 15-20 éves időszakra vonatkozóan már nem tervezhető.

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.2.1. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok:

5.2.2. Amennyiben a hozamok hosszú távú kiegyenlítése érdekében vágásérettségi kort kell emelni, azt az egészségi állapottól függően elsősorban bükk és tölgy főfafajú erdők esetében kell megtervezni.

5.2.3. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai:

5.2.4. Tarvágás, illetve mesterséges erdőfelújítás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az adott termőhelyi viszonyok mellett az elvárt célállománnyal természetes úton nem felújítható erdőben, valamint az őshonos, de az adott termőhelynek nem megfelelő fafajokból álló erdő (konszociációk) erdőszerkezet-átalakítása esetében, azok rendeltetéseivel összhangban tervezhető kocsányos tölgyesek, kőrisesek, gyertyánosok, juharosok, hársasok, égeresek, hazai nyárasok, füzesek esetében.

5.2.5. 2,0 hektárnál kisebb véghasználat esetén hektáronként 4-6 darab hagyásfa csoportos visszahagyását kell megtervezni.

6. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

6.1. A vegetációs időszak március 15-től augusztus 15-ig tart.

6.2. A felsorolt védett növények jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyein a vegetációs időszak eleje vagy vége az alábbiak szerint eltér:

13. melléklet a 45/2015. (VII. 28.) FM rendelethez

1. Az erdőtervezési körzet neve

Súri-Bakonyaljai erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

A körzet természeti adottsága összetett, amit az erdőállomány sokfélesége is mutat. Az erdőssztyepp klímában lévő felnyíló erdőktől az ártéri ligeterdőkön át a dombvidéki és hegyvidéki erdőtársulásokig megtalálhatók a különböző faállománytípusok. Ezeken túl a különböző termőhelyekre telepített idegenhonos állományok aránya is jelentős.

Az erdők háromnegyede gazdasági elsődleges rendeltetésű, melyből jelentős terület vadaskert. Az erdők 24%-a védelmi elsődleges rendeltetésű, amelyből kiemelt védelmi célok a körzetben a talajvédelem, a természetvédelem, a víz és partvédelem. Emellett az erdők közjóléti szerepe is számottevő. Ennek megfelelően a körzeti erdőtervezés egyik fő célja azon erdőgazdálkodási tevékenységek meghatározása, amelyek a faanyagtermelési célkitűzéseket a környezet- és természetvédelmi, valamint a közjóléti szempontok - gyakran együttes - érvényre juttatásával összhangban szolgálják. Az erdőtervezés és az erdőgazdálkodás során így fokozottan törekedni kell az őshonos fafajokból álló, és a természeteshez közelálló szerkezetű erdők megőrzésére, az erdők természetes úton való felújítására, valamint az erdőborítás minél folyamatosabb fenntartására.

Az erdők természetességi állapotának meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy a Vértes- és Bakonyalja (31.) erdészeti táj Súri-Bakonyaljai erdőtervezési körzet által érintett 31.c Súri-Bakonyalja és 31.e Vértes-aljai dombság tájrészletek területén az erdeifenyő nem fordul elő őshonosan.

Az érintett területeken a természeti értékekre, illetve azok megőrzésére vonatkozó adatokat és előírásokat tartalmazó természetvédelmi kezelési terv jelenleg nem áll rendelkezésre, és Natura 2000 fenntartási terv is csak az érintett erdők egy részére készült.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának körzeti erdőtervezési alapelvei

Az erdőrészletek határainak a termőhelyi viszonyokhoz és erdőtípusokhoz való szoros illesztésére különösen a természetvédelmi, valamint Natura 2000 rendeltetésű, természetes erdőtípusba tartozó erdők - különösen a véderdő jellegű karsztbokorerdők, melegkedvelő tölgyesek, sziklaerdők, szurdokerdők és törmeléklejtő-erdők - esetében kell kiemelt figyelmet fordítani.

4. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

4.1. A folyamatos erdőborítást biztosító, vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódra való áttérés elsősorban a kiemelt védelmi vagy közjóléti célokat szolgáló erdők esetében indokolt.

4.2. Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódot, valamint szükség szerint teljes erdőgazdálkodási korlátozást különösen

a) az V-VI. fatermési osztályba tartozó, gyenge termőhelyen álló, védelmi rendeltetésű, természetes, természetszerű vagy származék erdők,

b) a kubikgödrökben található, őshonos fafajokból álló erdők,

c) a part menti keményfás és puhafás galéria erdők,

d) a határ termőhelyeken álló, kiemelt természetvédelmi jelentőségű felnyíló erdőkben, nyáras-borókás, valamint erdőssztyepp tölgyes erdők,

e) a Natura 2000 rendeltetésű erdőkben a lejtők és sziklatörmelékek erdői (9180) valamint a pannon molyhos-tölgyesek (91H0) kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelyek,

f) a régészeti lelőhelyek

esetében indokolt megállapítani, ha az élőhely folyamatos fennmaradása, ill. a védett régészeti örökség fennmaradása csak így biztosítható.

5. A védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének szempontjai

5.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.1.1. Az erdőszerkezet-átalakítások tervezését az alábbi szempontok figyelembe vételével kell elvégezni:

a) Az intenzíven terjedő fafajokból álló erdőket - az akácosok kivételével - a soron következő erdőfelújítás során át kell alakítani a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos fafajokból álló erdőkké.

b) A fenyvesek erdőszerkezet-átalakítását, amennyiben egészségi állapotuk lehetővé teszi, elsősorban a természetes folyamatokra alapozva, több tervezési ciklus alatt kell végrehajtani.

5.1.2. Mesterséges erdőfelújítás akác főfajú célállománnyal nem tervezhető.

5.1.3. A törmeléklejtő erdők (Mercuriali-Tilietum); szurdokerdők (Scolopendrio-Fraxinetum); hársas-kőrises sziklaerdők (Tilio-Fraxinetum excelsioris); a molyhos tölgyes bokorerdők (Epipactis microphyllae-Quercetum pubescentis) és az erdőssztyepp tölgyesek élőhelyein fakitermelés csak az erdő védelme, az eredeti élőhely fenntartása érdekében tervezhető.

5.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.2.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása illetve megteremtése szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

a) a kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok közül a lejtők és sziklatörmelékek Tilio-Acerion-erdői (9180), a pannon gyertyános tölgyesek Quercus petraeával és Carpinus betulusszal (91G0), a pannon molyhos tölgyesek Quercus pubescensszel (91H0), az enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) (91E0),

b) a közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelyek közül a szubmontán- és montán bükkösök (Luzulo-fagetum) (9130), keményfás ligeterdők nagy folyók mentén Quercus robur, Ulmus laevis és Ulmus minor, Fraxinus excelsior vagy Fraxinus angustifolia fajokkal (91F0), valamint a pannon cseres-tölgyesek (91M0).

5.2.2. A nem védett, Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani, és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

a) amely kiemelt közösségi jelentőségű jelölő faj monitorozott adatok alapján megállapított és térinformatilag lehatárolt jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyéül szolgál,

b) amelyben kiemelt közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelytípusba tartozó erdő található, vagy

c) amelyben közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba tartozó, természetes, természetszerű, vagy származék erdő természetességi állapotú erdő található.

5.2.3. A kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő élőhellyel határos erdő akác fafajjal történő felújítását lehetőség szerint az erdészeti tájban őshonos fa-, illetve cserjefajokból álló, legalább 20 méter széles védőzóna létesítésével kell megtervezni, vagy egyéb módon gondoskodni kell az akác fafaj átterjedésének megakadályozásáról.

5.2.4. A puhafás (91E0) és keményfás (91F0) ligeterdőkben véghasználat csak akkor tervezhető, ha a jelölő élőhely megújításának feltételei adottak, továbbá egyéb fahasználat az élőhelyek sérülékenysége miatt csak fenntartási vagy helyreállítási célból tervezhető.

5.2.5. Az euro-szibériai erdőssztyepp-tölgyes (91I0) kiemelt közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhely állományaiban csak a természetvédelmi kezelést, fenntartást szolgáló beavatkozás tervezése indokolt. Véghasználat az állomány szerkezete, egészségi állapota alapján, valamint a jelölő erdei élőhely hozami területének megfelelően tervezhető.

5.2.6. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok - például a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), havasi cincér (Rosalia alpina), a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus) -, valamint a védett, közösségi jelentőségű, jelölő erdei madár- és denevérfajok - például fekete harkály (Dryocopus martius), közép fakopáncs (Dendrocopos medius), nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus), nagyfülű denevér (Myotis bechstenii) - kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

5.2.7. A díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) előfordulási helyén a fahasználat tervezése során az elegyben előforduló, őshonos kőris faegyedek megőrzésére, a cserjeszint (kiemelten a fagyal) kíméletére, valamint az aljnövényzet és az erdőszegély fenntartására fokozott figyelmet kell fordítani.

5.3. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

5.3.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madár- és denevérfajok életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek, illetve állományának a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke, illetve élőhelye környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv - amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben - az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

a) Vándorsólyom (Falco peregrinus):

Szaporodási és utódnevelési időszak: február 1 - július 31.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 300 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

b) Rétisas (Haliaeetus albicilla):

Szaporodási és utódnevelési időszak: január 1 - július 15.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

c) Fekete gólya (Ciconia nigra):

Szaporodási és utódnevelési időszak: március 1 - augusztus 15.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

d) Kígyászölyv (Circaetus gallicus):

Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15 - augusztus 31.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

e) Uhu (Bubo bubo):

Szaporodási és utódnevelési időszak: február 1 - július 31.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 100 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

f) Darázsölyv (Pernis apivorus):

Szaporodási és utódnevelési időszak: április 15 - augusztus 31.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 200 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

g) Barna kánya (Milvus migrans):

Szaporodási és utódnevelési időszak: március 1 - július 31.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 300 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 50 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

h) Parlagi sas (Aquila heliaca):

Szaporodási és utódnevelési időszak: február 1 - augusztus 15.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 300 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

i) Urali bagoly (Strix uralensis):

Szaporodási és utódnevelési időszak: február 1 - július 15.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 100 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

j) Holló (Corvus corax):

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 30 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

k) Kerecsensólyom (Falco cherrug):

Szaporodási és utódnevelési időszak: február 1 - július 15.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

l) Békászó sas (Aquila pomarina):

Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15 - augusztus 31.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

m) Vörös kánya (Milvus milvus):

Szaporodási és utódnevelési időszak: március 1 - július 31.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 300 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 50 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

n) Közép fakopáncs (Dendrocopus medius), fekete harkály (Dryocopus martius), hamvas küllő (Picus canus), bajszos sármány (Emberiza cia), örvös légykapó (Ficedula albicollis), kis légykapó (Ficedula parva):

A fajok élőhelyéül szolgáló erdőben a fakitermelési munkák során idős állományrészeket és facsoportokat, valamint odvas-korhadó törzseket javasolt visszahagyni.

o) Lappantyú (Caprimulgus europaeus):

A faj élőhelyéül szolgáló erdőben nyílt élőhelyeket (például felnyíló erdők, bokorerdő-jellegű, melegkedvelő tölgyesek) javasolt fenntartani.

p) Odúlakó, védett és fokozottan védett denevérfajok:

A fajok állományainak élőhelyéül szolgáló erdőben szeptember 1. és november 15. közötti időszakban fakitermelést nem javasolt végezni, továbbá az ott található odvas fákat a fakitermelések során javasolt visszahagyni.

5.3.2. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a rétisas (Haliaeetus albicilla), a fekete gólya (Ciconia nigra), a kígyászölyv (Circaetus gallicus), a darázsölyv (Pernis apivorus), a barna kánya (Milvus migrans), a békászó sas (Aquila pomarina) valamint a vörös kánya (Milvus milvus) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fáknak, rétisas (Haliaeetus albicilla) és fekete gólya (Ciconia nigra) esetében facsoportoknak, a kígyászölyv (Circaetus gallicus) esetében pedig fagyönggyel fertőzött fáknak a fakitermelések során - a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák, vagy hagyásfa csoportok részeként, megfelelő hálózatban - való visszahagyását.

6. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

6.1. Az erdőnevelések tervezésének szempontjai

6.1.1. A gazdasági rendeltetésű, vágásos és átalakító üzemmódú, valamint természetes, természetszerű, származék vagy átmeneti erdők nevelővágásainak tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek, az erdőrészlet nevelővágással érintett területének egy hektárjára vonatkozóan:

6.1.2. Az erdőnevelési tevékenységeket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos elegyfafajok (például házi, madár-, barkóca berkenye, madárcseresznye, tatárjuhar, rezgőnyár, kecskefűz, kis- és nagylevelű hárs, vadkörte, vadalma, mézgás éger, mezei szil, hegyi szil), valamint cserje fajok (például húsos som, mogyorós hólyagfa) megfelelő arányú megőrzését.

6.1.3. Faültetvény természetességi állapotú erdőben erdőnevelésként csak törzskiválasztó gyérítést lehet tervezni.

6.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

6.2.1. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok:

6.2.2. A korábban kialakult nagyobb egykorú erdőtömb véghasználatának tervezése során az egykorú erdőtömb ismételt kialakulása elkerülése érdekében egyes erdőrészletekben a fenti vágásérettségi szakaszoktól eltérően alacsonyabb vágásérettségi kor is megállapítható, természetvédelmi és Natura 2000 elsődleges rendeltetésű erdők esetén is.

6.2.3. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai:

6.2.4. A nagy területen érintett állami erdőgazdálkodók esetében a természetes felújítások végrehajtásának rugalmas ütemezhetősége és a tartamosság követelményeinek együttes érvényesíthetősége érdekében a lehetőségekhez képest több véghasználatot lehet tervezni azzal a kikötéssel, hogy a gazdálkodó a tervezett véghasználati lehetőségekből évente maximálisan csak a 30 éves vágásérettség átlagának megfelelő arányos részt hajthatja végre.

6.2.5. A körzetben előforduló természetes, természetszerű vagy származék erdők esetében a véghasználatok és erdőfelújítások tervezése során az alábbi táblázatban foglalt lehetőségeket kell irányadónak tekinteni azzal, hogy tarvágás, illetve mesterséges erdőfelújítás csak az adott termőhelyi viszonyok mellett az elvárt célállománnyal természetes úton igazolhatóan nem felújítható erdőben, valamint az őshonos, de az adott termőhelynek nem megfelelő fafajokból álló erdő (konszociációk) erdőszerkezet-átalakítása esetében, azok rendeltetéseivel összhangban tervezhető.

6.2.6. Erdővédelmi okból tarvágás tervezhető a vadaskerti hasznosítás miatt feltorlódott erdőfelújítási feladatok elvégzésének érdekében, amennyiben a vágásérett állomány egészségi állapota megkívánja, függetlenül annak természetességétől.

6.2.7. Az egymással szomszédos, véghasználatra tervezett erdőrészletek esetében a hagyásfa csoportok összevontan is megtervezhetők.

7. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

7.1. A vegetációs időszak március 15-től augusztus 15-ig tart.

7.2. A felsorolt védett növények jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyein a vegetációs időszak eleje vagy vége az alábbiak szerint eltér:

14. melléklet a 45/2015. (VII. 28.) FM rendelethez

1. Az erdőtervezési körzet neve

Szatmár-Nagyecsedi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

A körzet erdeinek meghatározó hányada faanyagtermelést szolgáló, telepített erdő, amelyek esetében az erdőtervezés, illetve az erdőgazdálkodás során az Alföldön jellemzően alkalmazott tarvágásos véghasználaton, valamint mesterséges erdőfelújításon alapuló módszereket, akácosok, hazai nyárasok, égeresek esetében pedig - amennyiben annak feltételei adottak - a sarjaztatást lehet és célszerű tervezni.

A körzet erdeinek jelenleg mindössze 17,3%-át teszik ki a védelmi elsődleges rendeltetésű erdők. Ennek közel háromnegyede védett természeti területen lévő erdő. Natura 2000 területként az erdők 30,8%-a került kijelölésre. Az ismertetett adottságoknak megfelelően a körzeti erdőtervezés során a fenntartható erdőgazdálkodás lehetőségét és feltételeit a környezet-, természet- és egyéb védelmi, illetve a közjóléti szempontokkal összhangban is vizsgálni szükséges. A védelmi és közjóléti rendeltetésű - különösen a 100%-os állami tulajdonban lévő -erdőkben az erdőtervezés és az erdőgazdálkodás során a faállomány és termőhelyi viszonyok függvényében fokozottabban kell törekedni a védett természeti területek, Natura 2000 területek esetében a közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelyek illetve fajok hosszú távú fennmaradásához szükséges feltételek megőrzésére, az őshonos fafajokból álló, természeteshez közelítő szerkezetű erdők kialakítására, az erdők természetes úton történő felújítására.

A Szatmári-síkság egyes területei alkalmasak lehetnek a természetközeli erdőgazdálkodásra, ahol a körzeti tervezés során az arra alkalmas állományok esetében az erdőgazdálkodót ösztönözni kell a természetközeli erdőgazdálkodásra.

A Tisza árterében az erdőtervezés és az erdőgazdálkodás során tekintettel kell lenni az erdők ártéri elhelyezkedéséből fakadó gazdálkodási nehézségekre (például árvizek gazdálkodást akadályozó hatásai), illetőleg az árvizek biztonságos levezetésének vízgazdálkodási szempontjaira.

A természetvédelmi oltalom alatt álló területeken a természeti értékekre, illetve azok megőrzésére vonatkozó adatokat és előírásokat tartalmazó természetvédelmi kezelési terv nem, Natura 2000 fenntartási terv pedig csak az érintett erdők egy részére készült.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának körzeti erdőtervezési alapelvei

3.1. Amennyiben az erdőrészlet területének 30 százalékánál nagyobb, de legalább 1,0 hektárt elérő részterületén eltérő erdőfelújítási célállománytípus előírása indokolt, azon külön erdőrészletet kell kialakítani.

3.2. Az új erdőrészletek kialakításakor - mesterséges felújítást feltételezve - figyelembe kell venni a terület gépi művelhetőségét.

3.3. Az erdőrészletek határainak a termőhelyi viszonyokhoz és erdőtípusokhoz való szoros illesztésére a természetvédelmi, valamint Natura 2000 rendeltetésű természetes erdőtípusba tartozó erdők esetében kiemelt figyelmet kell fordítani.

4. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

A 100%-os állami tulajdonban lévő erdőkben a folyamatos erdőborítást, vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódú erdőgazdálkodásra való áttérés elsősorban a NYÍRERDŐ Zrt. és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésében álló, védett természeti területen lévő, illetve a kiemelt közösségi, vagy közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba tartozó erdők esetében javasolt.

5. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

5.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.1.1. Fokozottan védett természeti területen található erdőben erdőgazdálkodási tevékenységet csak az erdő természetességi állapotának fenntartása, illetve javítása, valamint a változatos kor- és térszerkezet kialakítása érdekében lehet tervezni.

5.1.2. Védett természeti területen található természetes, természetszerű és indokolt esetben származék erdő véghasználataként fokozatos felújítóvágás, szálalóvágás, vagy - termőhelyi, illetve egészségügyi okokból - kis területű (maximum 0,5-0,8 ha) tarvágás tervezhető. Utóbbi esetben a talajbolygatást minimalizáló pásztás talajelőkészítést kell alkalmazni.

5.1.3. A kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő élőhellyel - például homoki gyepek - határos erdő akác fafajjal történő felújítását lehetőség szerint az erdészeti tájban őshonos fa-, illetve cserjefajokból álló, legalább 20 méter széles védőzóna létesítésével kell megtervezni, vagy egyéb módon gondoskodni kell az akác fafaj átterjedésének megakadályozásáról.

5.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.2.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő jelölő erdei élőhelytípusok:

a) a kiemelt közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelytípusok közül az enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) (91E0) - ide sorolandók az érintett láperdők és lápcserjések: nyír-, fűz- és égerlápok, bokorfüzesek, valamint puhafás ligeterdők; a pannon gyertyános-tölgyesek kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) és gyertyán (Carpinus betulus) fafajokkal (91G0) - ide értendőek az alföldi gyertyános-kocsányos tölgyesek is; valamint az euroszibériai erdőssztyepp-tölgyesek tölgyfajokkal (Quercus spp.) (91I0);

b) a közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelytípusok közül a keményfás ligeterdő nagy folyók mentén (Ulmenion minoris) kocsányos tölgy (Quercus robur), vénic szil (Ulmus laevis) és mezei szil (Ulmus minor), magas kőris (Fraxinus excelsior) vagy magyar kőris (Fraxinus angustifolia) fajokkal (91F0).

5.2.2. A nem védett természeti területen található Natura 2000 területeken elhelyezkedő erdők esetében, a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani, és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan,

a) amely kiemelt közösségi vagy közösségi jelentőségű, jelölő faj monitorozott adatok alapján megállapított és térinformatilag lehatárolt, jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgál,

b) amelyen kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba tartozó erdő található, vagy

c) amelyen közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba tartozó természetes, természetszerű erdő található.

5.2.3. Az euroszibériai erdőssztyepp-tölgyes kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba (91I0) tartozó erdők erdőtervezése során az erdei tisztások, erdőszegélyek védelmére, bolygatatlanságának biztosítására, mesterséges erdősítésük elkerülésére, illetve szükség esetén az intenzíven terjedő fajok visszaszorítására kiemelt figyelemmel kell lenni.

5.2.4. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok, kiemelten a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus) és a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), valamint a védett, közösségi jelentőségű, jelölő erdei madár- és emlősfajok, kiemelten a denevér fajok kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

5.2.5. A kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő élőhellyel - különösen homoki gyepek - határos erdő akác fafajjal történő felújítását lehetőség szerint az erdészeti tájban őshonos fa-, illetve cserjefajokból álló, legalább 20 méter széles védőzóna létesítésével kell megtervezni, vagy egyéb módon gondoskodni kell az akác fafaj átterjedésének megakadályozásáról.

5.2.6. A díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) előfordulási helyén a fahasználat tervezése során az elegyben előforduló, őshonos kőris faegyedek megőrzésére, a cserjeszint (kiemelten a fagyal) kíméletére, valamint az aljnövényzet és az erdőszegély fenntartására fokozott figyelmet kell fordítani.

5.3. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

5.3.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke, illetve élőhelye környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv - amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben - az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

a) Fekete gólya (Ciconia nigra):

Szaporodási és utódnevelési időszak: március 1 - augusztus 15.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni. A lakott fészektől számított 300 - az erdőszegélyhez közel költő párok esetében 100 - méteren belül valamennyi erdőgazdálkodási tevékenységet javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

b) Rétisas (Haliaeetus albicilla):

Szaporodási és utódnevelési időszak: január 1 - július 15.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 200 - az erdőszegélyhez közel költő párok esetében 100 - méteren belül javasolt valamennyi erdőgazdálkodási tevékenység szüneteltetése.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

c) Darázsölyv (Pernis apivorus):

Szaporodási és utódnevelési időszak: április 15 - augusztus 31.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 200 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

d) Közép fakopáncs (Dendrocopus medius), fekete harkály (Dryocopus martius), hamvas küllő (Picus canus), balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus):

A fajok élőhelyéül szolgáló erdőben a fakitermelési munkák során idős állományrészeket és facsoportokat, valamint odvas-korhadó törzseket javasolt visszahagyni.

5.3.2. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a Rétisas (Haliaeetus albicilla) és a Darázsölyv (Pernis apivorus) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fáknak, Rétisas (Haliaeetus albicilla) esetében facsoportoknak a fakitermelések során - a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák, vagy hagyásfa csoportok részeként, megfelelő hálózatban - való visszahagyását.

6. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

6.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

6.1.1. A gazdasági rendeltetésű, vágásos és átalakító üzemmódú, valamint természetes, természetszerű, származék vagy átmeneti erdők nevelővágásainak tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek, az erdőrészlet nevelővágással érintett területének egy hektárjára vonatkozóan:

6.1.2. A Szatmári-síkon - elsődleges rendeltetéstől függetlenül - az erdőként nyilvántartott erdősávokban kiemelt cél az őshonos fa- és cserjefajok megtartása, előnyhöz juttatása, illetve az idegenhonos fafajok visszaszorítása.

6.1.3. Azokban az erdőrészletekben ahol az adott erdőnevelési tevékenység tervezését a faállomány kora lehetővé teszi, de annak erélye nem érné el a 6.1.1. pont táblázatában foglalt alsó határértéket, erdőnevelési tevékenység nem tervezhető.

6.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

6.2.1. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok:

6.2.2. A nagy, összefüggő, egykorú erdőtömbök újbóli kialakulásának elkerülése érdekében a véghasználatokat megfelelő térbeli és időbeli ütemezéssel kell megtervezni. Ennek érdekében indokolttá válhat egyes erdőrészletek vágásérettségi korának a vágásérettségi szakasz alsó határértékéhez közelítése.

6.2.3. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai:

6.2.4. Az átalakító üzemmódú erdőkben, amennyiben annak lehetősége adott, időben elnyújtott, egyenletes vagy csoportos bontáson alapuló fokozatos felújítóvágást vagy szálaló vágást kell tervezni.

7. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

7.1. A vegetációs időszak a körzetben március 15-től augusztus 31-ig tart.

7.2. A felsorolt védett növények jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyein a vegetációs időszak eleje vagy vége az alábbiak szerint eltér:

15. melléklet a 45/2015. (VII. 28.) FM rendelethez

1. Az erdőtervezési körzet neve

Szentgyörgyvölgyi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

A körzetben található erdők 77%-a jelenleg faanyagtermelő elsődleges rendeltetésű. A védelmi elsődleges rendeltetésű erdők döntő része védett természeti területen található természetvédelmi elsődleges rendeltetésű. Emellett Natura 2000 területként a körzet erdeinek 61%-a került kijelölésre.

A fentiekre tekintettel az erdők gazdasági funkcióinak érvényesítésére csak olyan módon kerülhet sor, ami a védelmi funkciók egyidejű érvényesülését nem akadályozza, és az erdők természetességi állapotának megőrzését, vagy növelését eredményezi.

A körzetben az erdők természetességi állapota kedvező. Az erdőtervezés során fokozott figyelmet kell fordítani ennek az állapotnak a fenntartására, illetve további javítására.

A körzet erdei jó lehetőséget biztosítanak a természetkímélő erdőgazdálkodási eljárások szélesebb körű alkalmazására.

A körzet egyes területein az akác jelenléte veszélyezteti az őshonos fafajok állományait, ezért az erdőgazdálkodás során - akár vegyszeres kezelés alkalmazásával - törekedni kell a további terjedésének megállítására, valamint az előfordulásának visszaszorítására.

A határ-termőhelyen álló, labilis egészségi állapotú extrazonális bükkös állományok tervezésénél a klímaviszonyok várható változására figyelemmel kell lenni. Az ilyen erdők erdőnevelése és erdőfelújítása során elegyetlen bükkösök helyett elegyfafajokban gazdag faállományok létrehozására kell törekedni.

3. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

3.1. A védett természeti területen található Szentgyörgyvölgyi szálaló erdőben szálaló üzemmódot kell megállapítani.

3.2. Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódot a források és vízfolyások védőzónájában, a lápokon és azok védőzónájában található erdőkre vonatkozóan indokolt megállapítani.

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

4.1.1. A körzeti erdőtervezés során kiemelt figyelmet kell fordítani a vizes élőhelyek védelmére.

4.1.2. Az erdőszerkezet-átalakítások tervezését az alábbi szempontok figyelembevételével kell elvégezni:

a) a körzeti erdőterv érvényességi időszakában véghasználatra kerülő, a termőhelynek nem megfelelő, vagy erdészeti tájidegen főfafajú erdők területének legalább 25%-án - elsődlegesen a patakvölgyek üde termőhelyeire telepített fenyvesekben - az erdőfelújítást kizárólagosan erdőszerkezetátalakítással kell tervezni;

b) az intenzíven terjedő fafajokból álló erdőket - az akácosok kivételével - a soron következő erdőfelújítás során át kell alakítani a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos fafajokból álló erdőkké.

4.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.2.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

a) a kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok közül az enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (91E0), a pannon gyertyános-tölgyesek Quercus petraeával és Carpinus betulusszal (91G0), valamint

b) a közösségi jelentőségű, jelölő élőhelytípusok közül illír bükk (Fagus sylvatica) -erdők (Aremonio-Fagion) (91K0), illír gyertyános-tölgyesek (Erythronion-Carpinion) (91L0) és Keményfás ligeterdők nagy folyók mentén Quercus robur, Ulmus laevis és Ulmus minor, Fraxinus excelsior vagy Fraxinus angustifolia fajokkal (Ulmenion minoris) (91F0).

4.2.2. A nem védett, Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

a) amely kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő faj monitorozott adatok alapján megállapított és térinformatilag lehatárolt jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgál,

b) amelyben kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhely-típusba tartozó erdő található, vagy

c) amelyben közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhely-típusba tartozó, természetes vagy természetszerű erdő található.

4.2.3. Hagyásfák, hagyásfa csoportok véghasználatok során való visszahagyását különösen a közösségi vagy kiemelt közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok, árnyékigényes jelölő lágyszárú növényfajok, odúlakó jelölő madár- és denevérfajok kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása érdekében kell megtervezni. Az egymással szomszédos, véghasználatra tervezett erdőrészletek esetében a hagyásfa csoportokat összevontan is ki lehet alakítani.

4.2.4. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok, kiemelten a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), nagy szarvasbogár (Lucanus cervus) és a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), valamint a védett, közösségi jelentőségű, jelölő erdei madár- és emlősfajok, kiemelten a denevér fajok kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

4.2.5. A díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) előfordulási helyén a fahasználat tervezése során az elegyben előforduló, őshonos kőris faegyedek megőrzésére, a cserjeszint (kiemelten a fagyal) kíméletére, valamint az aljnövényzet és az erdőszegély fenntartására fokozott figyelmet kell fordítani.

4.3. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

4.3.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv - amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben - az alábbi javaslatokat tartalmazhatja: a) Fekete gólya (Ciconia nigra):

Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15 - augusztus 15.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

A fakitermelési munkák során fészekrakásra alkalmas, terebélyes koronájú fákat, vagy facsoportot javasolt visszahagyni.

b) Darázsölyv (Pernis apivorus):

Szaporodási és utódnevelési időszak: április 15 - augusztus 31.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 200 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

A fakitermelési munkák során fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fákat kell visszahagyni.

c) Rétisas (Haliaeetus albicilla):

Szaporodási és utódnevelési időszak: január 1 - június 30.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől - ide nem értve a nem foglalt műfészkeket - számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

d) Holló (Corvus corax):

A nyilvántartott fészektől számított 30 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

e) Szürke gém (Ardea cinerea):

A nyilvántartott fészektől számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

4.3.2. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a fekete gólya (Ciconia nigra) valamint a darázsölyv (Pernis apivorus) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fáknak, fekete gólya (Ciconia nigra) esetében facsoportoknak a fakitermelések során - a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák, vagy hagyásfa csoportok részeként, megfelelő hálózatban - való visszahagyását.

5. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.1.1. A gazdasági rendeltetésű, vágásos és átalakító üzemmódú, valamint természetes, természetszerű, származék vagy átmeneti erdők nevelővágásainak tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek, az erdőrészlet nevelővágással érintett területének egy hektárjára vonatkozóan:

* A nem megfelelő egészségi állapotú, vagy faállomány-szerkezetű erdők esetében a táblázat értékeitől indokolt mértékben el lehet térni.

5.1.2. A kétszintes állományok gyérítésénél az alsó szintre csak kivételes indokkal tervezhető fakitermelés.

5.1.3. Ha az erdő faállományának tőszáma 20%-nál nagyobb mértékkel meghaladja a véghasználatra elérni kívánt értéket, akkor húsz évnél kisebb vágásérettségi mutató esetén is indokolt a növedékfokozó gyérítés tervezése.

5.1.4. A vágásérettségi kort még nem elérő erdő részterületén előforduló, vágásérett akácos csoportos kitermelését 0,5 ha-t nem meghaladó egybefüggő terület esetén nevelővágás keretében kell megtervezni.

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.2.1. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok:

5.2.2. A vágásérettségi szakasz alsó felébe eső vágásérettségi kort termőhelyi hibára visszavezethető okból legyengült, pusztuló faállományú, vagy a 2014. december 31. előtti időszakban már felújítóvágással érintett erdők esetében indokolt megállapítani, ha a véghasználat késleltetése az állomány, vagy az újulat károsodásával járna. Egyéb esetben a vágásérettségi kor a vágásérettségi szakasz középértékénél nem lehet alacsonyabb.

5.2.3. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai:

5.2.4. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető:

a) amennyiben az erdő a kedvezőtlen termőhelyi adottságok, vagy az idős faállomány jelentős egészségügyi állapotromlása miatt, vagy egyéb okból kifolyólag az idős faállománynak megfelelő főfafajjal természetes úton, magról igazoltan nem újítható fel (különös tekintettel egyes elegyes vagy elegyetlen égeres, hazai nyáras, hazai füzes faállománytípusú erdőkre),

b) amennyiben az erdőben a véghasználatot követően erdőszerkezet-átalakításra kerül sor (különös tekintettel az elegyes vagy elegyetlen gyertyános, juharos, égeres, kőrises, hazai nyáras illetve hazai füzes faállománytípusú erdőkre),

c) agyagbemosódásos barna erdőtalajon álló erdeifenyves állományokban, tölgyes fafajcserét megelőzően, valamint

d) az átmeneti erdő, kultúrerdők és faültetvény természetességi állapotú erdőkben.

5.2.5. Tölgyesek fokozatos felújítóvágásának teljes folyamatát indokolt egy erdőtervi időszakra megtervezni. Ezzel összhangban, ha az idős faállomány a tervezési ciklus során nem éri el a vágásérettségi korát, akkor abban fokozatos felújítóvágás bontóvágást sem javasolt tervezni, ellenkező esetben viszont javasolt a fokozatos felújítóvágás végvágására is lehetőséget biztosítani.

5.2.6. A pusztuló és tovább nem fenntartható lucfenyvesek véghasználatát és szerkezetátalakítását minden indokolt esetben meg kell tervezni.

5.2.7. A véghasználatok tervezése során legalább 0,5 hektár kiterjedésű hagyásfa csoportok (mikroélőhelyek) visszahagyására kell törekedni. Egymással szomszédos, véghasználatra tervezett erdőrészletek esetében a hagyásfa csoportokat összevontan is ki lehet alakítani.

5.2.8. Mesterséges erdőfelújítások esetében egyik változatként a termőhelynek megfelelő, őshonos fafajokból álló célállománytípust kell megtervezni.

5.2.9. Az erdeifenyvesek természetes felújításainak tervezésekor - ha a végrehajtás eredményessége előre láthatóan bizonytalan - az erdősítés mesterséges kiegészítésének lehetőségét is meg kell tervezni.

6. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

6.1. A vegetációs időszak az erdőtervezési körzet területén március 15-től augusztus 31-ig tart.

6.2. A felsorolt védett növények jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyein a vegetációs időszak eleje vagy vége az alábbiak szerint eltér:

16. melléklet a 45/2015. (VII. 28.) FM rendelethez[3]

17. melléklet a 45/2015. (VII. 28.) FM rendelethez[4]