17/2024. (XII. 9.) IM rendelet

a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről

[1] E rendeletnek az a célja, hogy a polgári perrendtartás és a közigazgatási perrendtartás alapján perköltség részeként a fél, a beavatkozó vagy az érdekelt jogi képviseletét ellátó ügyvéd vagy kamarai jogtanácsos munkadíja és készkiadása felszámításának, valamint bíróság általi megállapításának részletszabályait meghatározza.

[2] Az ügyvéd és a kamarai jogtanácsos esetében a munkadíj felszámításának szabályai az ügyvédi tevékenység alapjául szolgáló jogviszony jellegéhez igazodnak. Az ügyvédek tevékenységüket megbízási jogviszonyban látják el, a kamarai jogtanácsosok működése munkaviszonyon vagy más törvényben meghatározott foglalkoztatási jogviszonyon alapul. Ebből következik, hogy az ügyvéd munkadíja az ügyfelével kötött megállapodáson alapuló megbízási díj és a megfizetett kiadások összegeként is felszámítható, a kamarai jogtanácsos munkadíja a perköltség keretében csak az e rendeletben tételesen meghatározott munkadíj és a megfizetett készkiadások összegeként számítható fel.

[3] A fél, a beavatkozó vagy az érdekelt által felszámított ügyvédi vagy kamarai jogtanácsosi munkadíjat a bíróság erre irányuló kérelem esetén eltérő összegben is megállapíthatja, amennyiben az a jog érvényesítésével nem függ össze, vagy ahhoz nem szükségszerű. A bírói mérséklés vagy magasabb összegben való megállapítás szabályainak alkalmazása során különös körültekintéssel kell eljárni tekintettel arra, hogy a felszámított munkadíj a pernyertes fél, beavatkozó vagy érdekelt költsége, amelyet részben vagy egészében a jogi képviselőjének megfizetett, és amelyet a pervesztes félnek, beavatkozónak vagy érdekeltnek kell számára megtéríteni. Főszabály szerint a fél, a beavatkozó vagy az érdekelt által felszámított ügyvédi díjat kell a perköltség keretében a részére megállapítani pernyertessége esetén.

[4] Indokolt fenntartani annak lehetőségét, hogy az ügyfél és ügyvédje közötti megállapodás alapján vagy az e rendeletben megállapított mértékben felszámított, de az elvégzett ügyvédi tevékenységgel arányban nem álló vagy kirívóan eltúlzott ügyvédi munkadíjat a bíróság erre irányuló kérelem esetén, eltérő összegszerűségben állapíthassa meg, azonban csak az e rendeletben meghatározott alapon és az ügy körülményeire egyediesített indokolással.

[5] A felszámított ügyvédi vagy kamarai jogtanácsosi munkadíj ez alapján kivételes esetben akkor mérsékelhető, ha a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenység és a felszámított munkadíj szükségtelenül merült fel, a között aránytalanság áll fenn, vagy kirívóan eltúlzott. Nincs lehetőség az arányos munkadíj méltányosságból való mérséklésére.

[6] Ha a bíróság az ügyvédi vagy a kamarai jogtanácsosi munkadíj mérsékléséről dönt, a mérséklés indokaira kiterjedően kell indokolnia, amelyet az adott ügy konkrét peradataival kell alátámasztania, figyelemmel a bíróságon kívül, de az üggyel összefüggésben kifejtett ügyvédi tevékenységre is. Az aránytalanságvizsgálatnál arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ügyvédi munkadíjból származó bevétel nem az ügyvéd jövedelme, abból kell finanszíroznia a tevékenysége végzéséhez szükséges és indokolt összes kiadását is.

[7] A bíróságnak tartalmi elemzéssel részletesen alátámasztva kell meghatároznia, hogy az ügyvéd tényleges tevékenysége miért volt szükségtelen, a felszámított munkadíjhoz viszonyítva milyen alapon aránytalan, vagy miért kirívóan eltúlzott és ellentétes a piaci viszonyokkal vagy a józan ésszel.

[8] E célok végrehajtására az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 206. § a) pontjában kapott felhatalmazás alapján, a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 182/2022. (V. 24.) Korm. rendelet 119. § 1. pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva,

a 8. § tekintetében az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 206. § b) pontjában kapott felhatalmazás alapján, a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 182/2022. (V. 24.) Korm. rendelet 119. § 1. pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva,

a 9. § tekintetében a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 628. § (2) bekezdés b) pontjában kapott felhatalmazás alapján, a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 182/2022. (V. 24.) Korm. rendelet 119. § 1. pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva - a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 182/2022. (V. 24.) Korm. rendelet 148. § (1) bekezdés 2. pontjában meghatározott feladatkörében eljáró pénzügyminiszterrel egyetértésben -

a következőket rendelem el:

1. § (1) E rendelet szerint kell felszámítani és megállapítani a polgári és közigazgatási bírósági eljárásban, továbbá a jogegységi panasz eljárásban a felet, a beavatkozót és az érdekeltet (a továbbiakban együtt: fél) képviselő - ügyvédi tevékenységet gyakorló - egyéni ügyvéd, európai közösségi jogász, ügyvédi iroda (a továbbiakban együtt: ügyvéd) és kamarai jogtanácsos munkadíját és készkiadását, beleértve a helyettesítésre jogosultak eljárását is.

(2) E rendeletet akkor kell alkalmazni a pártfogó ügyvéd és az ügygondnok díjának és költségének megállapítására, ha jogszabály így rendelkezik.

2. § (1) Az ügyvéd által képviselt fél ügyvédi költségként

a) a fél és az ügyvéd között létrejött ügyvédi megbízási szerződésben kikötött munkadíj, valamint

b) a fél által ügyvédje részére költségtérítésként megfizetett indokolt készkiadások

együttes összegét számíthatja fel.

(2) Az ügyvéd által képviselt fél a munkadíj összegét a 3. § alapján is felszámíthatja.

(3) A kamarai jogtanácsos által képviselt fél kamarai jogtanácsosi költségként

a) a 3. § szerinti munkadíj, valamint

b) a képviselet ellátásával összefüggésben felmerült, indokolt készkiadások

együttes összegét számíthatja fel.

(4) Az ügyvéd és a kamarai jogtanácsos jogosult az eljárással összefüggő utazással töltött időre kieső munkadíjának érvényesítésére.

(5) Az (1) bekezdés alapján a munkadíjat forintban kell felszámítani.

3. § (1) Polgári és közigazgatási perben, valamint egyéb közigazgatási bírósági eljárásban, továbbá a jogegységi panasz eljárásban az ügyvédi vagy kamarai jogtanácsosi munkadíj (a továbbiakban együtt: munkadíj) összege

a) 10 millió Ft-ot meg nem haladó pertárgyérték esetén a pertárgyérték 5%-a, de legalább a (2) bekezdés szerinti minimális munkadíj,

b) 10 millió Ft feletti, de 100 millió Ft-ot meg nem haladó pertárgyérték esetén az a) pontban meghatározott munkadíj és a 10 millió Ft feletti összeg 3%-a,

c) 100 millió Ft-ot meghaladó pertárgyérték esetén a b) pontban meghatározott munkadíj és a 100 millió Ft feletti összeg 1%-a.

(2) Ha az (1) bekezdés szerinti eljárásban a pertárgy értéke nem állapítható meg, a munkadíj minden megkezdett tárgyalási óránként, valamint az ügyvédnek vagy kamarai jogtanácsosnak az eljárást megelőző és a tárgyaláson kívül végzett igazolt tevékenységéért óránként a központi költségvetésről szóló törvényben megállapított kirendelt ügyvédi óradíj (a továbbiakban: ügyvédi óradíj) kétszerese, azzal, hogy a munkadíj mértéke nem lehet kevesebb az ügyvédi óradíj ötszörösénél.

(3) Nemperes eljárásban a munkadíj az (1) és (2) bekezdés szerinti eljárásban megállapítható munkadíj legfeljebb 50%-a.

(4) A munkadíjat eljárási szakaszonként külön kell megállapítani. A másodfokú és a felülvizsgálati eljárásban a pertárgy értékeként a fellebbezésben, felülvizsgálati kérelemben vitatott összeget kell alapul venni.

(5) Jogegységi panasz eljárásban a munkadíjat a (2) bekezdés alapján kell megállapítani.

4. § (1) Az érvényesített joggal összefüggésben nem álló, szükségtelenül vagy aránytalan mértékben felszámított munkadíj összegét a bíróság kérelemre, indokolt esetben - a (2)-(5) bekezdésben meghatározottakra figyelemmel - mérsékelheti. A bíróság döntését részletesen indokolni köteles, tartalmi elemzéssel részletesen alátámasztva, hogy a felszámított munkadíj - figyelemmel a munkadíjban érvényesített általános költségekre, valamint az elvégzett munka mennyiségére és egyedi jellemzőire - mely körülmények alapján nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel.

(2) A bíróság a 2. § (1) bekezdése alapján megállapítandó munkadíj összegét 50%-nál nagyobb mértékben nem mérsékelheti, kivéve, ha az kirívóan eltúlzott és ellentétes a piaci viszonyokkal vagy a józan ésszel.

(3) A bíróság a 3. § (1) bekezdés a) pontja alapján megállapítandó munkadíj összegét nem mérsékelheti.

(4) A 3. § (1) bekezdés b) pontja alapján megállapítandó munkadíj összege a mérséklés során nem lehet kevesebb a 3. § (1) bekezdés b) pontja alapján megállapítható munkadíj felénél, azzal, hogy ebben az esetben sem lehet kevesebb a 3. § (1) bekezdés a) pontja alapján megállapítandó legmagasabb munkadíjnál.

(5) A 3. § (1) bekezdés c) pontja alapján megállapítandó munkadíj összege a mérséklés során nem lehet kevesebb a 3. § (1) bekezdés c) pontja alapján megállapítható munkadíj felénél, azzal, hogy ebben az esetben sem lehet kevesebb a 3. § (1) bekezdés b) pontja alapján megállapítandó legmagasabb munkadíjnál.

(6) A bíróság kérelemre, indokolt esetben a 3. § alapján felszámított munkadíjat magasabb összegben is megállapíthatja. A bíróság döntését részletesen indokolni köteles, tartalmi elemzéssel alátámasztva, hogy a felszámított munkadíj - figyelemmel a munkadíjban érvényesített általános költségekre, valamint az elvégzett munka mennyiségére és egyedi jellemzőire - mely körülmények alapján nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel.

5. § (1) A munkadíj 3. §-ban meghatározott összege a tevékenység ellenértékét terhelő általános forgalmi adó összegét nem tartalmazza; azt a díj összegén mint adóalapon felül kell felszámítani. Ha az ügyvéd az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint adólevonási joggal rendelkezik, a számlával igazolt költségnek csak a nettó összege növeli az adóalapot.

(2) A 2. § (1) bekezdése alapján felszámított munkadíj esetében az általános forgalmi adót a megbízási szerződésben foglaltak alapján kell figyelembe venni.

6. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 61. napon lép hatályba.

7. § E rendelet rendelkezéseit a hatálybalépésének napján vagy azt követően benyújtott keresetlevél vagy eljárás megindítása iránti kérelem alapján indult eljárásokban kell alkalmazni.

8. §[1]

9. §[2]

10. §[3]

Dr. Tuzson Bence s. k.,

igazságügyi miniszter