1931. évi VI. törvénycikk

a hajóselismervényekre vonatkozólag az 1924. évi augusztus hó 25. napján Brüsszelben kelt egyezmény becikkelyezése tárgyában[1]

1. § A hajóselismervényekre vonatkozó egyes szabályok egységesítése végett az 1924. évi augusztus hó 25. napján Brüsszelben kelt nemzetközi Egyezmény és a hozzátartozó két aláírási jegyzőkönyv az ország törvényei közé iktattatik.

2. § Az 1. §-ban említett egyezmény és aláírási jegyzőkönyvek hivatalos magyar fordítása a következő:

Nemzetközi egyezmény a hajóselismervényekre vonatkozó egyes szabályok egységesítéséről

A Német Köztársaság Elnöke, az Argentínai Köztársaság Elnöke, Ő Felsége a Belgák Királya, a Chilei Köztársaság Elnöke, a Cubai Köztársaság Elnöke, a Cubai Köztársaság Elnöke, Ő Felsége Dánia és Izland Királya, Ő Felsége Spanyolország Királya, az Észt Államfő, az Amerikai Egyesült Államok Elnöke, a Finn Köztársaság Elnöke, a Francia Köztársaság Elnöke, Ő Felsége Nagybritannia és Irhon Egyesült Királyságának és a Tengerentúli Brit Birtokoknak Királya, India Császárja, Ő Főméltósága a Magyar Királyság Kormányzója, Ő Felsége Olaszország Királya, Ő Felsége Japán Császárja, a Lett Köztársaság Elnöke, a Mexikói Köztársaság Elnöke, Ő Felsége Norvégia Királya, Ő Felsége Németalföld Királynője, a Perui Köztársaság Elnöke, a Lengyel Köztársaság Elnöke, a Portugál Köztársaság Elnöke, Ő Felsége Románia Királya, Ő Felsége a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királya, Ő Felsége Svédország Királya, az Uruguayi Köztársaság Elnöke.

A hajóselismervények tárgyában némely egységes szabályok közös megegyezéssel való megállapításának hasznosságát felismervén, e célból Egyezmény kötését határozták el és Meghatalmazottaikat kinevezték, akik kellően meghatalmazva a következőkben állapodtak meg:

1. Cikk. Ez az Egyezmény szorosan az alább megjelölt értelemben használja a következő szavakat:

a) "Fuvarozó" alatt érteni kell a hajótulajdonost vagy főbérlőt, mint felet a feladóval kötött szerződés tekintetében.

b) "Fuvarozási szerződés" kizárólag hajóselismervénnyel, vagy áruknak tengeren való szállítására jogcímül szolgáló minden más hasonló okmánnyal tanusított fuvarozási szerződésre vonatkozik; ugyancsak vonatkozik a hajóbérleti szerződés értelmében kiállított hajóselismervényre, vagy hasonló okmányra is attól az időponttól fogva, amidőn ez az okmány szabályozza a jogviszonyt a fuvarozó és az elismervény birtokosa között.

c) "Áruk" alatt javak, tárgyak, áruk és bármiféle természetű cikkek értendők, élő állatoknak és rákománynak a kivételével, amelyeket a fuvarozási szerződés a fedélzeten rendel szállítani és valóban ilymódon szállítanak.

d) "Hajó" elnevezés áruknak tengeren való szállítására szolgáló minden járóművet jelent.

e) "Áruszállítás" jelzi az áruknak a hajó fedélzetére rakásától a kirakásukig eltelt időt.

2. Cikk. A 6. Cikk rendelkezéseinek fenntartásával a fuvarozót áruknak tengeren való szállítására vonatkozó minden szerződésben említett áruk berakása, kezelése, elhelyezése, szállítása, őrzése, gondozása és kirakása tekintetében az alább részletezett felelősségek és kötelezettségek terhelik, viszont az ugyanott felsorolt jogokban és mentességekben is részesül.

3. Cikk. 1. A fuvarozó az út előtt és annak kezdetén okszerű rendes gondosságot tartozik kifejteni a következőkben:

a) a hajót hajózásra alkalmas állapotba helyezni;

b) a hajót kellően felszerelni, személyzettel és élelemmel ellátni;

c) a hajófenéket, hűtőhelyiségeket, fagyasztókat s a hajónak minden egyéb részét, ahol áruk vannak elhelyezve, az áruk befogadása, szállítása és megóvása céljából tiszta és jó állapotba helyezni.

2. A 4. Cikkben foglalt rendelkezések fenntartása mellett a fuvarozónak megfelelő módon és gondossággal kell eljárnia a berakás, kezelés, elhelyezés, szállítás, megőrzés, gondozás és a szállított áruk kirakása körül.

3. Az áruknak elfogadása és rakománybavétele után a fuvarozó vagy a hajóparancsnok vagy fuvarozó meghozottja a feladó kérelmére hajóselismervényt tartozik neki kiszolgáltatni, amelyben többi között fel kell tüntetni:

a) az áruk azonosságának megállapításához szükséges és a feladó által még az áruk berakása előtt írásban .közölt főbb jeleket, feltéve, hogy ezek a jelek a csomagolatlan árukra vagy azokra a tartályokra és csomagolásokra, amelyek az árukai tartalmazzák, rá vannak nyomtatva vagy bármilyen más módon feltűnően rá vannak illesztve olymódon, hogy azok rendesen olvashatók maradjanak az út végéig;

b) a csomagok vagy darabok számát, vagy mennyiségét vagy súlyát a szerint, amint azt a feladó írásban megadta;

c) az áruknak minőségét és látható állapotát.

Mindazonáltal a fuvarozó, hajóparancsnok vagy a fuvarozó megbízottja nem köteles kinyilatkoztatni vagy, megemlíteni a hajóselismervényben olyan jeleket, számot, mennyiséget vagy súlyt, amelyekről komoly oka van feltételezni/hogy nem felelnek meg pontosan az általa átvett árunak, vagy amelyeknek ellenőrzésére nem voltak megfelelő eszközei.

4. Ilyen elismervényről az ellenkező bizonyításáig az a vélelem, hogy az árukat a fuvarozó úgy vette át, mint azok a 3. § a), b) és c) pontjának megfelelően le vannak írva.

5. A feladót úgy kell tekinteni, mint aki a fuvarozóval szemben kezességet vállalt arra, hogy az általa megadott jelek, szám, mennyiség és súly pontosak a rakodás pillanatában és a feladó kártalanítani fogja a fuvarozót ezeknek az adatoknak pontatlanságából származó vagy azzal okozott minden veszteségért kárért és kiadásért. A fuvarozónak az ilyen kártérítéshez való joga a szerződés érvénye alatt semmiképpen sem korlátozza felelősségét és kötelezettségeit a feladón kívül bármely személlyel szemben.

6. Abban az esetben, ha valamely veszteségről vagy kárról és e károk vagy veszteségek általános természetéről szóló értesítést a kirakodási kikötőben írásban nem adják át a fuvarozónak vagy megbízottjának legkésőbb abban az időpontban, amikor az árukat elviszik és annak a személynek az őrizetébe adják, aki a fuvarozási szerződés alapján jogosult a kiszolgáltatás követelésére, az ily elvitel az ellenkező bizonyításáig vélelmet alkot arra vonatkozólag, hogy az árukat a fuvarozó abban az állapotban adta ki, ahogyan azok a hajóselismervényben le vannak írva.

Ha a veszteségek és károk nem szembetűnőek, az értesítést a kiszolgáltatástól számított három nap alatt kell megadni. Az írott fenntartások hatálytalanok, ha az átvétel alkalmával az áru ellenkező állapota nyert igazolást.

A fuvarozó és a hajó a veszteségért és a kárért való felelősség alól mindenesetre mentesül, ha nem indítottak keresetet az áruk kiszolgáltatásának évében vagy attól a naptól számított egy év alatt, amikor az árukat ki kellett volna szolgáltatni.

Bizonyos vagy várható kár és veszteség esetében a fuvarozó és az átvevő egymásnak kölcsönösen megadnak minden célszerű könnyítést az áruk megszemlélése és a csomagok számának ellenőrzése érdekében.

7. Az áruk berakása után a fuvarozó, a hajóparancsnok vagy a fuvarozó megbízottja által a feladó részére kiállított hajóselismervényt az ő kívánságára "berakatott" (embarqué) jelzéssel kell ellátni, feltéve, hogy abban az esetben, ha a feladó már előbb ezekre az árukra való jogosultságát tanusító valamely okmányt kapott, ezt a "berakatott" jelzésű hajóselismervény ellenében visszaszolgáltatja. A fuvarozó, a hajóparancsnok vagy a megbízott jogosítva van a berakodási kikötőben az előbb átadott okmányra feljegyezni ama hajó vagy hajók nevét, amelyekre az árukat berakták és a rakodás napját vagy napjait, és az ily megjegyzéssel ellátott okmányt - ha az tartalmazza a 3. Cikk 3. pontjában foglalt adatokat - ennek a cikknek szempontjából a "berakatott" jelzésű hajóselismervénnyel egyenlőnek kell tekinteni.

8. Semmis, érvénytelen és hatálytalan bármely fuvarozási szerződésbe foglalt minden olyan záradék, megegyezés vagy megállapodás, amely gondatlanság, hiba vagy ebben a cikkben megállapított feladat vagy kötelesség elmulasztása folytán az árukban beállott hiányért vagy kárért a fuvarozót vagy hajót a felelősség alól mentesíteni vagy ezt a felelősséget más módon csökkenteni, mint ahogy azt ez az Egyezmény szabályozza. A biztosítási kedvezményt a fuvarozóra átruházó vagy bármely hasonló záradékot úgy kell tekinteni, mint amely a fuvarozót felelőssége alól mentesíti.

4. Cikk. 1. Sem a fuvarozó, sem a hajó nem felelős a hajózásra nem alkalmas állapotból származó vagy azzal okozott veszteségért és kárért, hacsak nem a fuvarozó rendes gondosságának hiányából ered a hajónak hajózásra alkalmas állapotba helyezése, vagy a hajó részére kellő felszerelés, személyzet vagy élelem biztosítása, vagy a hajófenék, hűtőhelyiségek, fagyasztók és a hajó minden egyéb részének, ahol áruk vannak, olyan tiszta és jó állapotba helyezése körül, hogy azok alkalmasak legyenek áruk befogadására, szállítására és megóvására a 3. Cikk 1. §-ában foglalt rendelkezéseknek teljesen megfelelően. Mindazokban az esetekben, amikor a hajózásra nem alkalmas állapotból valamely veszteség vagy kár származott, a kellő gondosság kifejtése tekintetében a bizonyítás a fuvarozót vagy az ebben a cikkben említett mentességre hivatkozó minden más személyt terheli.

2. Sem a fuvarozó, sem a hajó nem felelős azért a veszteségért és kárért, amely a következő okokból származik vagy belőlük ered:

a) a hajóparancsnok, a tengerész, a kalauz, vagy olyan személy ténye, gondatlansága vagy hibája, akit a fuvarozó a hajózással vagy a hajó vezetésével megbízott;

b) tűzeset, ha nem a fuvarozó ténye vagy hibája okozta;

c) veszélyek, veszedelmek vagy balesetek a tengeren vagy más hajózható vizeken; cl) "Isten keze";

e) hadiesemények;

f) nyílt ellenség művelete;

g) fejedelmi, hatósági vagy a néptől származó rendelet, utasítás vagy bírói foglalás; h) vesztegzári korlátozás;

i) az áruk feladójának vagy tulajdonosának, megbízottjának vagy képviselőjének ténye vagy mulasztása;

j) sztrájkok, kizárások, munka szünetelések vagy a munkában bármely okból beállt teljes vagy részleges fennakadás;

k) lázadások vagy polgári zavargások;

l) élet- vagy árumentés, vagy erre irányuló kísérlet a tengeren;

m) veszteség terjedelemben vagy súlyban, vagy más veszteség vagy kár, amely az áru rejtett hibájából vagy különös tulajdonságából vagy sajátos hibájából származott;

n) a csomagolás elégtelensége;

o) a jelek elégtelensége vagy fogyatékossága;

p) rendes gondossággal fel nem fedezhető hibák;

q) nem a fuvarozó tényéből vagy hibájából, vagy a fuvarozó megbízottainak vagy felügyelőinek tényéből vagy hibájából származó minden egyéb ok de a bizonyítás azt terheli, aki erre a kedvezményes kivételre hivatkozik és őrá háramlik annak a kimutatása, hogy sem a fuvarozó személyes hibája vagy ténye, sem a fuvarozó megbízottainak vagy felügyelőinek hibája vagy ténye nem volt oka a kárnak vagy veszteségnek.

3. A feladó nem felelős a fuvarozó vagy a hajó által szenvedett és bármely okból származó veszteségért és kárért, ha abban nincs része a feladó megbízottai vagy felügyelői tényének, hibájának vagy mulasztásának.

4. Életmentés vagy áruk megmentése vagy azoknak megkísérlése céljából a hajóútról való letérés, úgyszintén az útvonalból való bármely indokolt kitérés nem tekinthető ebbe az Egyezménybe vagy a fuvarozási szerződésbe ütközőnek és a fuvarozó nem felelős az ebből származó bármilyen kárért vagy veszteségért.

5. A fuvarozó és a hajó az árukban okozott vagy azokat ért kárért vagy veszteségért csomagonkint vagy egységenkint 100 font sterlingen vagy más pénznemben ezzel egyenlő értékű összegen felül semmi esetre sem felelős, hacsak ezeknek az áruknak természetét és értékét a feladó a berakodás előtt nem közölte és ezt a nyilatkozatot az elismervénybe be nem jegyezték.

Az ilymódon a hajóselismervénybe bejegyzett nyilatkozat ellenkező bizonyíték hiányában vélelmet alkot, de nem köti a fuvarozót, aki tagadhatja annak valódiságát.

A fuvarozó, a hajóparancsnok vagy a fuvarozó megbízottja és a feladó közötti megállapodással ebben a szakaszban kitett összegtől eltérő legmagasabb összeg állapítható meg, ha az nem kisebb a fentebb meghatározott összegnél.

Sem a fuvarozó, sem a hajó semmi esetre sem felelős az árukban bekövetkezett vagy azokat terhelő veszteségért vagy kárért, ha a hajóselismervényben a feladó tudva téves bejelentést tett természetük vagy értékük tekintetében.

6. Gyulékony, robbanó vagy veszélyes természetű áruk, amelyeknek felvételéhez a fuvarozó, a hajóparancsnok vagy a fuvarozó megbízottja nem járult volna hozzá természetük és jellegük ismeretében, a kirakodás előtt bárhol kirakhatók, megsemmisíthetők vagy a szállításra ártalmatlanná tehetők kártérítés nélkül és ezeknek az áruknak feladója felelős lesz a hajóra felvételükből közvetlenül vagy közvetve származó vagy azzal okozott minden kárért vagy kiadásért. Ha a fuvarozó tudtával és beleegyezésével felvett ilyen áruk valamelyike a hajóra vagy rakományára veszélyessé válik, a fuvarozó azokat ugyanolyan módon kirakhatja, megsemmisítheti vagy ártalmatlanná teheti, s a fuvarozót ilyenkor csak közös hajókár címén terhelheti felelősség, amennyiben annak helye van.

5. Cikk. A fuvarozónak joga van ebben az Egyezményben biztosított jogairól és mentességeiről egészen vagy részben lemondani vagy felelősségét és kötelezettségeit növelni, feltéve, hogy ez a lemondás vagy növelés a feladó részére kiszolgáltatott hajóselismervénybe bejegyeztetett.

Ennek az Egyezménynek egy rendelkezése sem alkalmazható a hajóbérleti szerződésekre; de ha valamely hajóbérleti szerződés érvénye alá tartozó hajó tekintetében hajóselismervényeket adtak ki, azok ennek az Egyezménynek a szabályai alá esnek. Ezeknek a szabályoknak egy rendelkezése sem tekinthető olyannak, amely akadályozná azt, hogy a közös hajókárok tárgyában bármilyen megengedett rendelkezés vétessék fel a hajóselismervénybe.

6. Cikk. Az előző cikkek rendelkezései ellenére a fuvarozónak, a hajóparancsnoknak vagy a fuvarozási megbízottnak és a feladónak szabadságában van meghatározott árukra nézve, bármilyenek is azok akármilyen szerződést kötni a fuvarozónak ezekért az árukért való felelősségét és kötelezettségeit, valamint a fuvarozónak ugyanezen árukra vonatkozó jogait és mentességeit vagy a hajónak útra alkalmas állapotára vonatkozó kötelezettségét illető bármely feltétel mellett addig a határig, amíg ezen megállapodás nem ütközik a közrendbe; hasonlókép bármilyen szerződés köthető a fuvarozó megbizottainak és felügyelőinek a terhelés, kezelés, elhelyezés, fuvarozás, őrzés, és a tengeren szállított áruk gondozása és kirakása körüli kötelességei és gondossága tekintetében, feltéve, hogy ebben az esetben hajóselismervényt nem állítottak ki és nem fognak kiállítani és hogy a létrejött megállapodás feltételeit átvételi elismervénybe foglalják, amely nem forgatható okirat és ennek a minőségének ki kell belőle tűnnie.

Az ekként kötött minden megegyezésnek teljes törvényes hatálya lesz.

Mindazonáltal megállapíttatik, hogy ez a cikk nem nyer alkalmazást rendes kereskedelmi műveletek keretében felvett közönséges kereskedelmi rakományokra, hanem csak más olyanokra, ahol a szállítandó javak jellege és állapota, valamint a körülmények, a határidők és feltételek, amelyek szerint a fuvarozást teljesíteni kell, a különös megegyezést indokolják.

7. Cikk. Ennek az Egyezménynek semmiféle rendelkezése nem tiltja a fuvarozónak vagy feladónak azt, hogy valamely szerződésbe rendelkezéseket feltételeket, fenntartásokat vagy mentességeket vegyen fel az árukat érő veszteségért vagy kárért a fuvarozót vagy hajót terhelő kötelezettségekre és felelősségre vagy őrzésükre, gondozásukra és kezelésükre vonatkozólag arra az időre nézve, amely az árukat tengeren szállító hajó berakodását megelőzi és kirakodását követi.

8. cikk. Ennek az Egyezménynek rendelkezései nem módosítják a fuvarozónak azokat a jogait és kötelességeit, amelyek tengeri hajók tulajdonosai felelősségének korlátozására vonatkozólag jelenleg érvényben levő törvényekből következnek.

9. Cikk. Ebben az Egyezményben említett pénzegységek alatt aranyértéket kell érteni.

Azok a szerződő Allamok, amelyekben a font sterling mint pénzegység nincs használatban, fenntartják a jogot, hogy pénzrendszerük szerint kerekszámokban állapítsák meg ebben az Egyezményben font sterlingben kifejezett összegeket.

A nemzeti törvények fenntarthatják az adós részére azt a jogot, hogy tartozását hazai pénzben teljesítse az illető áruk kirakásának kikötőjébe való érkezés napján jegyzett árfolyam szerint.

10. Cikk. Ennek az Egyezménynek rendelkezései a Szerződő Államok bármelyikében kiállított minden hajóselismervényre alkalmazást nyernek.

11. Cikk. Legkésőbb az Egyezmény aláírásának napjától számított kétévi határidő elteltével a belga Kormány érintkezésbe fog lépni azon Magas Szerződő Felek Kormányával, amelyek készeknek nyilatkoztak az Egyezmény megerősítésére, annak eldöntése céljából, hogy életbeléptetésének helye van-e. A megerősítő okmányokat Brüsszelben fogják letenni az említett Kormányok részéről közös megegyezéssel megállapítandó időpontban. A megerősítő okiratok első letételét az abban résztvevő Államok képviselői és a belga Külügyminiszter által aláírt jegyzőkönyvben fogják megállapítani.

A későbbi letételek a belga Kormányhoz intézett és a megerősítő okiratot kísérő írásbeli értesítés útján fognak történni.

A megerősítő okiratok első letételéről készült jegyzőkönyvnek, az előbbi bekezdésben említett értesítéseknek, valamint az ezeket kísérő megerősítő okmányoknak hiteles másolatát a belga Kormány diplomáciai úton haladéktalanul ki fogja szolgáltatni ezt az Egyezményt aláíró vagy ahhoz csatlakozó Államok részére. Az előbbi bekezdésben említett esetekben a nevezett Kormány egyidejűleg közölni fogja azt a napot, amikor az értesítést megkapta.

12. Cikk. Azok az Államok, amelyek ezt az Egyezményt nem írták alá, csatlakozhatnak hozzá, akár képviselve voltak a brüsszeli nemzetközi Értekezleten, akár nem.

A csatlakozni kívánó Állam írásban közli szándékát a belga Kormánnyal a csatlakozási okirat átnyujtása mellett, amelyet a nevezett Kormány levéltárában kell majd elhelyezni.

A belga Kormány haladéktalanul megküldi az összes aláíró vagy csatlakozó Államoknak az értesítésnek, valamint a csatlakozási okiratnak hiteles másolatát, megjelölve azt a napot, amikor az értesítést megkapta.

13. Cikk. A Magas Szerződő Felek az aláírás, a megerősítő okiratok letétele vagy a csatlakozás időpontjában kijelenthetik, hogy ennek az Egyezménynek elfogadása nem terjed ki a szuverénitásuk vagy fennhatóságuk alá tartozó önkormányzatú Dominiumok, gyarmatok, birtokok, védnökségek vagy tengerentúli területek némelyikére, vagy azoknak egyikére sem. Következésképpen utólag külön-külön csatlakozhatnak ezen önkormányzatú Dominiumok, gyarmatok, birtokok, védnökségek vagy tengerentúli területek egyike vagy másika nevében, ha azokat eredeti nyilatkozatukban kizárták. Ezeknek a rendelkezéseknek megfelelően fel is mondhatják ezt az Egyezményt külön-külön a szuverénitásuk vagy fennhatóságuk alá tartozó egy vagy több önkormányzatú Dominium, gyarmat, birtok, védnökség vagy tengerentúli területre vonatkozólag.

14. Cikk. Azokkal az Államokkal szemben, amelyek a megerősítő okiratok első letételében résztvettek, ez az Egyezmény a letételről készült jegyzőkönyv keltétől számított egy év mulva válik hatályossá. Azokra az Államokra nézve, amelyek azt utólag erősítik meg vagy utólag csatlakoznak hozzá, úgyszintén azokban az esetekben, amikor az életbelépés utólag és a 13. Cikk szerint történik, az Egyezmény hat hó mulva válik hatályossá azután, hogy a 11. Cikk 2. bekezdésében és a 12. Cikk 2. bekezdésében említett értesítéseket a belga Kormány megkapta.

15. Cikk. Ha a szerződő Államok valamelyike ezt az Egyezményt fel akarná mondani, a felmondásról írásban kell a belga Kormányt értesítenie, amely az értesítés hiteles másolatát haladéktalanul közölni fogja az összes többi Államokkal, tudatva velük azt a napot, amikor az értesítést megkapta.

A felmondás hatása csak arra az egy Államra terjed ki, amelytől származik és egy év mulva kezdődik attól számítva, amidőn az értesítés a belga Kormányhoz érkezett.

16. Cikk. Minden Államnak szabadságában van a keresztülviendő javítások megvitatása céljából újabb értekezletet kezdeményezni.

Az az Állam, amely ezt a jogot gyakorolni kívánja, köteles ezt a szándékát a többi Állammal egy évvel előbb közölni a belga Kormány közvetítésével, amely intézkedik az értekezlet összehívásáról.

Kelt Brüsszelben, egy példányban, 1924. évi augusztus hó 25. napján.

(Aláírások)

Aláírási jegyzőkönyv

A hajóselismervényekre vonatkozó egyes szabályok egységesítéséről szóló Nemzetközi Egyezmény aláírása alkalmával az alulírott Meghatalmazottak elfogadták ezt a Jegyzőkönyvet, amelynek ugyanolyan ereje és hatálya lesz, mintha ezek a rendelkezések annak az Egyezménynek a szövegébe volnának felvéve, amelyre vonatkoznak.

A Magas Szerződő Felek ezt az Egyezményt életbeléptethetik akár úgy, hogy törvény hatályát adják neki, akár úgy, hogy nemzeti jogalkotásukba iktatják az Egyezményben elfogadott szabályokat ennek a jogalkotásnak megfelelő módon.

Kifejezetten fenntartják maguknak a jogot:

1. Megállapítani azt, hogy a 4. Cikk 2. bekezdésének c)-p) szakaszában említett esetekben a hajóselismervény birtokosa hivatkozhatik-e a fuvarozó olyan személyes hibájára vagy megbízottainak olyan hibáira, amelyeket az a) § nem foglal magában;

2. A 6. Cikket a nemzeti parti hajózásra az említett cikk utolsó bekezdésében foglalt korlátozásra való tekintet nélkül az áruk minden fajára alkalmazni.

Kelt Brüsszelben, egy példányban, 1924. évi augusztus hó 25. napján.

(Aláírások)

Jegyzőkönyv az aláírásokról

A hajóselismervényre vonatkozó egyes szabályok egységesítéséről szóló Nemzetközi Egyezmény 1924. évi augusztus hó 25. napján a belga külügyminisztériumban aláírásra megnyittatott olyan Államok Meghatalmazottai részére, amelyek képviselve voltak a tengeri jogra vonatkozó nemzetközi Értekezleten.

Folytatólagosan aláírták a következő' Meghatalmazottak: Belgium részéről 1924. évi szeptember hó 8. napján.

Nagybritannia részéről 1924. évi november hó 15. napján a megbízott ennek az Egyezménynek aláírása alkalmával Kormánya nevében nyilatkozatot tett, amelynek szövege ehhez a jegyzőkönyvhöz mellékelt függelékben van közölve.

Franciaország részéről 1925. évi február hó. 28. napján.

Románia részéről 1925. évi március hó 12. napján.

Az Amerikai Egyesült-Államok részéről 1925. évi június hó 23. napján.

Lengyelország és Danzig Szabad Város részéről 1925. évi augusztus hó 22. napján.

A Német Köztársaság részéről 1925. évi augusztus hó 24. napján.

Spanyolország részéről 1925. évi augusztus hó 24. napján.

Japán részéről 1925. évi augusztus hó 25. napján a megbízott ennek az Egyezménynek az aláírása alkalmával, ami nem vonatkozik az Aláírási Jegyzőkönyvre, Kormánya nevében nyilatkozatot tett, amelynek szövege a jelen jegyzőkönyvhöz mellékelt függelékben van közölve.

Olaszország részéről 1925. évi szeptember hó 17. napján.

Magyarország részéről 1926. évi április hó 8. napján.

Esztország részéről 1926. évi április hó 10. napján.

A Szerbek, Horvátok és Szlovének Királysága részéről 1926. évi április hó 10. napján.

A Chilei köztársaság részéről 1927. évi október hó 23. napján.

Alulírott, Ő Brit Felsége Nagykövete Brüsszelben a hajóselismervényekre vonatkozó egyes szabályok egységesítéséről szóló Nemzetközi Egyezménynek a mai napon, 1924. évi november hó 15. napján való aláírása alkalmával Kormányom utasítására a következő nyilatkozatot teszem:

Kijelentem, hogy Ő Brit Felsége Kormánya magáévá teszi a hajóselismervényekre vonatkozó Egyezmény Aláírási Jegyzőkönyvőben foglalt utolsó fenntartást.

Kijelentem továbbá, hogy aláírásom csak Nagybritannia és Észak-Irhonra vonatkozik. Fenntartom a jogot a Brit Dominiumok, gyarmatok, tengerentúli birtokok, védnökségek és Ő Brit Felsége megbízatása alatt álló területek mindegyike nevében, hogy az Egyezmény 13. Cikkének megfelelően az Egyezményhez hozzájárulhassak.

Brüsszel, 1924. évi november hó 15. napján.

Japán Császári Követség.

A Japán Nagykövet úr Ő Excellenciájának a belga Külügyminiszter úrhoz 1925. évi augusztus hó 25. napján intézett leveléhez csatolt jegyzék.

A hajóselismervényekre vonatkozó egyes szabályok egységesítéséről szóló Nemzetközi Egyezmény aláírása alkalmával Japán alulírott Meghatalmazottja a következő fenntartásokat teszi:

a) A 4. Cikkhez:

Japán újabb elhatározásáig függőben tartja a 4. Cikk 2. bekezdése a) pontja rendelkezéseinek elfogadását.

b) Japán véleménye szerint az Egyezmény egészében nem alkalmazható a nemzeti parti hajózásra ennek folytán nem lett volna helye a jegyzőkönyvbe arra vonatkozó rendelkezéseket felvenni. Mindazonáltal, ha ez a felfogás nem helyes, Japán fenntartja magának a jogot, hogy a nemzeti parti hajózást a saját törvényhozása útján szabadon rendezhesse.

3. §[2] Ezt a törvényt a közlekedésért felelős miniszter és az igazságügyért felelős miniszter hajtják végre.