12/1984. (II. 14.) MT rendelet

a magántulajdonú közúti járművek ideiglenes behozataláról szóló, New Yorkban 1954. június 4-én kelt vámegyezmény kihirdetéséről

(A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának csatlakozásáról szóló értesítés az 1983. május hó 4. napján megtörtént. Az Egyezmény a Magyar Népköztársaság vonatkozásában 1983. augusztus 2. napján lépett hatályba.)

1. §

A Minisztertanács a magántulajdonú közúti járművek ideiglenes behozataláról szóló, New Yorkban 1954. június 4-én kelt vámegyezményt (a továbbiakban: Egyezmény) e rendelettel kihirdeti.

2. §

Az Egyezmény hivatalos magyar fordítása a következő:

"A magántulajdonú közúti járművek ideiglenes behozataláról szóló vámegyezmény

A Szerződő Államok

ABBÓL A CÉLBÓL, hogy elősegítsék a nemzetközi turizmus fejlődését;

TEKINTETTEL az ENSZ 1949. augusztus 23-a és szeptember 19-e között Genfben tartott Útügyi és Közúti Szállítási Konferenciája által elfogadott és aláírásra 1949. szeptember 19-én, Genfben megnyitott, a Közúti Forgalomról szóló Egyezmény céljaira;

ELHATÁROZTÁK, hogy Egyezményt kötnek és a következő rendelkezésekben egyeztek meg:

I. Fejezet

Meghatározások

1. cikk

Az Egyezmény céljából:

a) Az "Import vámok és import adók" kifejezés alatt nemcsak vámot kell érteni, hanem mindenféle illetékeket és adókat, amelyek a behozatal kapcsán kiszabhatók;

b) A "járművek" kifejezés alatt, hacsak a szövegösszefüggésből más nem következik, mindenféle közúti járművet (beleértve a segédmotoros kerékpárokat) és pótkocsit (akár a gépjárművel együtt, akár külön hozták be) kell érteni a hozzájuk tartozó kiegészítő részekkel, a szokásos tartozékokkal és felszereléssel együtt, ha azokat a járművel együtt hozták be;

c) A "magánhasználat" kifejezés kizárja személyeknek díjazás, jutalom vagy más ellenszolgáltatás ellenében történő szállítását, valamint áruknak ipari vagy kereskedelmi szállítását díjazás fejében vagy anélkül;

(d) Az "ideiglenes behozatali iratok" kifejezés magában foglalja az importvámok és importadók letétbe helyezését vagy biztosítását bizonyító vámokmányokat;

(e) A "személyek" kifejezés alatt mind természetes, mind jogi személyeket kell érteni, hacsak a szövegöszefüggés másként nem kívánja.

II. Fejezet

Importvám és importadó fizetése nélküli, behozatali tilalom és korlátozás alá nem eső behozatal

2. cikk

1. Valamennyi Szerződő Állam behozatali tilalomtól és korlátozástól mentesen, importvámok és importadók fizetése nélkül ideiglenes beviteli engedélyt ad az újrakiviteltől és az Egyezményben foglalt egyéb feltételektől függően, a magáncélra ideiglenes látogatás alkalmával a tulajdonosai vagy más, szokásosan az illető ország területén kívül lakó személyek által bevitt és használt olyan járművek számára, amelyek tulajdonosai szokásosan az ország területén kívül laknak.

2. Ezeket a járműveket el kell látni ideiglenes behozatali iratokkal, amelyek szavatolják az importvámok és az importadók - és adott esetben -, bármilyen felmerülő vámvonatkozású bírság megfizetését, a 27. cikk 4. bekezdésében foglalt külön rendelkezéstől függően.

3. cikk

Az ideiglenesen behozott járművek szokványos üzemanyagtartályában levő üzemanyagot importvámok és az importadók megfizetése nélkül, behozatali tilalmaktól és korlátozásoktól mentesen kell átengedni. Szokványos üzemanyagtartálynak azt kell tekinteni, amelyet a szóban forgó járműtípushoz annak készítői terveztek.

4. cikk

1. Egy már korábban ideiglenesen behozott jármű javításához behozott alkatrészeket ideiglenesen az importvámok és az importadók megfizetése nélkül behozatali tilalmaktól és korlátozásoktól mentesen kell beengedni. A Szerződő Államok megkövetelhetik, hogy ezeket az alkatrészeket lássák el ideiglenes behozatali iratokkal.

2. A kicserélt alkatrészek, amelyeket nem visznek vissza, importvámok és importadók alá esnek, kivéve ha a szóban forgó ország rendelkezéseivel összhangban ezekről le lehet mondani anélkül, hogy a lemondásból az államra bármilyen költség háramolnék, vagy az érdekelt felek költségére hivatalos felügyelet mellett meg lehet semmisíteni.

5. cikk

A megfelelő külföldi társaságok, nemzetközi szervezetek vagy a Szerződő Államok vámhatóságai által a felhatalmazott utazási társaságok részére küldött olyan ideiglenes behozatali és nemzetközi forgalmi iratok - melyeket olyan személy számára szándékoznak kiállítani, aki annak az országnak az állandó lakosa, amelybe az iratokat beviszik, s aki azokkal más országba is be kíván lépni -, importvámok és importadók megfizetése nélkül, behozatali tilalmaktól és korlátozásoktól mentesen behozhatók.

III. Fejezet

Az ideiglenes behozatali iratok kibocsátása

6. cikk

1. Olyan garanciáktól és feltételektől függően, amilyeneket meghatározhat, minden Szerződő Állam felhatalmazhat a jelen Egyezményben foglalt ideiglenes behozatali engedélyek közvetlen, vagy megfelelő társaságokon keresztül történő kibocsátására olyan társaságokat, amelyek egy nemzetközi szervezet tagszervezetei.

2. Az ideiglenes behozatali engedélyek csak vagy országra, ill. vámterületre, vagy több országra, ill. vámterületre lehetnek érvényesek.

3. Ezeknek az iratoknak az érvényességi ideje nem haladhatja meg a kibocsátástól számított egy évet.

7. cikk

1. Az összes vagy néhány Szerződő Állam területére érvényes ideiglenes behozatali iratoknak "carnet de passages en douane" elnevezése lesz, és meg kell egyezniük az Egyezmény 1. sz. Mellékletében foglalt szabvánnyal.

2. Ez a "carnet de passages en douane" nem érvényes egy meghatározott vagy néhány területre, a kibocsátó ezt a tényt a "carnet" fedőlapján és behozatali szelvényén jelzi.

3. A csak egyetlen Szerződő Állam területére érvényes ideiglenes behozatali iratok, vagy az Egyezmény 2., vagy 3. sz. Mellékletében szereplő szabványok felelhetnek meg. A Szerződő Államok törvényeikkel és rendelkezéseikkel összhangban más okmányokat is használhatnak.

4. Az ideiglenes behozatali iratok érvényességi idejét minden Szerződő Állam saját törvényeinek és szabályainak megfelelően állapítja meg, kivéve azokét, amelyeket a felhatalmazott társaságok adtak ki a 6. cikk rendelkezéseinek megfelelően.

5. Kérelemre minden Szerződő Állam ellátja a többi Szerződő Államot az olyan ideiglenes behozatali iratok mintáival, amelyek saját területére érvényesek, de nem szerepelnek az Egyezmény mellékleteiben.

IV. Fejezet

Az ideiglenes behozatali iratokon szereplő bejegyzések

8. cikk

A felhatalmazott társaság az ideiglenes behozatali iratokat azoknak a személyeknek a nevére állítja ki, akik az ideiglenesen behozott járművek tulajdonosai, birtokosai vagy a járművek felett ellenőrzést gyakorolnak, ha azonban a járművet bérelték, az iratokat a bérlő nevére kell kiállítani.

9. cikk

1. Az ideiglenes behozatali iratokon bejelentendő súly a járművek nettó súlya. Ezt méter rendszerben kell kifejezni. Abban az esetben, ha az iratok csak egy országra érvényesek, ennek az országnak a vámhatóságai előírhatják más rendszer használatát.

2. Az egy országra érvényes ideiglenes behozatali iratokon bejelentett értéket ennek az országnak a valutájában kell kifejezni. A "carnet de passages en douane"-n bejelentett értéket annak az országnak a valutájában kell kifejezni, ahol a "carnet"-t kibocsátották.

3. A járművek szokásos felszereléséhez tartozó cikkeket és szerszámkészletet nem kell külön bejelenteni az ideiglenes behozatali iratokon.

4. Amikor a vámhatóságok úgy kívánják, az alkatrészeket (mint pl. kerekeket, gumiabroncsokat és gumibelsőket) és az olyan tartozékokat, amelyek nem tartoznak a jármű szokásos felszereléséhez (mint a rádiókészülékek, külön iraton be nem jelentett pótkocsik vagy tető-csomagtartók) fel kell tüntetni az ideiglenes behozatali iratokon a szükséges adatokkal együtt (mint súly és érték), és a meglátogatott országból történő kilépéskor be kell mutatni.

10. cikk

A kibocsátó társaság által az ideiglenes behozatali iratokon bejegyzett bármilyen adat csak a kibocsátó vagy a szavatoló társaság engedélyével változtatható meg. Miután az iratokat átadták azon ország vámhatóságának, amelybe a bevitel történik, azokon bármiféle változtatás csak a hatóság engedélyével lehetséges.

11. cikk

1. Az ideiglenes behozatali iratok fedezete alatt behozott járműveket az iratok tulajdonosai által kellően felhatalmazott harmadik személyek is használhatják magáncélra, feltéve, hogy ezek a harmadik személyek szokásosan nem a behozatali országban laknak, és az Egyezményben lefektetett többi feltételnek is eleget tesznek. A Szerződő Államok vámhatóságainak joguk van bizonyítékot kérni arra vonatkozóan, hogy ezek a személyek az iratok birtokosai által kellően fel vannak hatalmazva és eleget tesznek a fent említett feltételeknek. Ha ez a bizonyíték elégtelennek tűnik, a vámhatóságok megtilthatják a jármű ezen iratok fedezetével történő használatát saját országukban. Visszaélés gyanúja esetén bérelt járműveknél minden Szerződő Állam megkövetelheti, hogy az ideiglenes behozatali iratok birtokosa legyen jelen a jármű behozatala idején.

2. Az előző bekezdés rendelkezései ellenére a Szerződő Államok vámhatóságai - a kizárólagos mérlegelési jogkörükbe tartozó különleges körülmények között és feltételek mellett - megengedhetik hogy ideiglenes behozatali iratok fedezete alatt közlekedő járművet olyan személy vezessen, aki szokásosan a behozatali ország lakosa, különösen akkor, ha a vezető a járművet az ideiglenes behozatali iratok birtokosának rendelkezése alapján vagy annak megbízásából vezeti.

V. Fejezet

Az ideiglenes behozatal feltételei

12. cikk

1. Az ideiglenes behozatali iratokban említett járműveket ezen iratok érvényességi idején belül - a természetes elhasználódást nem tekintve - ugyanolyan általános állapotban kell visszavinni. Bérelt járművek esetén a Szerződő Államok vámhatóságainak joguk van megkövetelni a jármű visszavitelét, amint a bérlő elhagyta azt az országot, amelybe az ideiglenes bevitel történt.

2. A visszavitelről a kiléptetési záradék szolgál bizonyítékul, amelyet annak az országnak a vámhatóságai csatolnak megfelelően az ideiglenes behozatali iratokhoz, amelybe a jármű ideiglenes bevitele történt.

13. cikk

1. A 12. cikkben foglalt, a visszavitelre vonatkozó előírások ellenére el lehet tekinteni, megfelelően igazolt balesetek esetén az erősen megrongálódott járművek visszavitelétől ha

a) a járművek után megfizetik az esedékes import vámokat és adókat; vagy

b) a járművekről lemondanak anélkül, hogy ez a behozatali állam számára bármilyen költséget jelentene; vagy

c) a járműveket az érdekelt felek költségére hivatalos felügyelet alatt megsemmisítik, feltéve, hogy a vámhatóságok így kívánják meg.

2. Ha az ideiglenesen behozott járművet lefoglalás miatt visszavinni nem lehet (a visszavitel követelményét az ideiglenes behozatali iratok érvényességi idején belül fel kell függeszteni a lefoglalás időtartamára), kivéve a magánszemély javára történt lefoglalást.

3. A vámhatóságok lehetőség szerint értesítik a szavatoló társaságot, az ezen társaság által szavatolt ideiglenes behozatali iratok fedezete alatt behozott járműveknek a vámhatóságok által vagy nevükben történő foglalásáról, és tájékoztatják a foganatosítandó intézkedésekről.

14. cikk

Az ideiglenes behozatali iratok fedezete alatt a Szerződő Államok egyikének területére behozott járművet semmiképpen sem lehet használni szállításra díjazás, jutalom vagy ellenszolgáltatás ellenében, ezen terület határain belüli pontok között.

15. cikk

Az ideiglenes behozatal kedvezményére jogosult személyek az ideiglenes behozatali iratok érvényességi idején belül, behozhatják az ezen iratokkal fedezett járműveket olyan gyakran ahogy az szükséges, feltéve, hogy minden átlépést (ki- és belépést) az illetékes vámtisztviselő igazol, ha a vámhatóságok úgy követelik meg. Az ideiglenes behozatali iratokat kiállíthatják olyan módon, hogy csak egyetlen utazásra érvényesek.

16. cikk

Ha minden egyes áthaladáshoz külön leválasztható szelvények nélküli ideiglenes behozatali iratokat használnak, a vámtisztviselő által adott igazolások az első belépés és az utolsó kilépés között ideiglenesek.

Mindazonáltal, amikor az utolsó záradék az ideiglenes kilépési igazolás, ez az ideiglenesen behozott jármű vagy alkatrészek visszavitelének bizonyítékául szolgál.

17. cikk

Ha minden egyes áthaladáshoz külön leválasztható szelvényekkel ellátott ideiglenes behozatali iratokat használnak, minden belépés maga után vonja az irat kezelését a vám részéről és minden következő kilépés végleges mentesítést jelent, kivéve a 18. cikkben szereplő eseteket.

18. cikk

Ha egy ország vámhatósága véglegesen és feltétel nélkül mentesítette az ideiglenes behozatali iratokat, nem tarthat, igényt a továbbiakban az importvámoknak és importadóknak a szavatoló társaság által történő megfizetésére, hacsak a mentesítés igazolásához nem helytelenül vagy csalárdul jutottak.

19. cikk

A jelen Egyezményben lefektetett feltételek mellett használt ideiglenes behozatali iratokon szereplő igazolásoknak a vámhivatalok és kirendeltségeik részére jóváhagyott hivatali időben történő kezeléséért nem lehet díjat felszámolni.

VI. Fejezet

Az ideiglenes behozatali iratok érvényességi idejének meghosszabbítása és megújítása

20. cikk

Ha a járműveket az iratok lejártától számított 14 napon belül visszavitel céljából a vámhatóságoknak bemutatják és a késedelemről kielégítő magyarázatot adnak, az ideiglenesen behozott járművek megengedett időn belüli visszavitele igazolásának hiánya figyelmen kívül marad.

21. cikk

Minden Szerződő Állam érvényesnek ismeri el a "carnet de passages en douane" érvényességi idejének egy másik Szerződő Állam által az Egyezmény 4. sz. Mellékletében lefektetett eljárás szerinti meghosszabbítását.

22. cikk

1. Az ideiglenes behozatali iratok érvényességi idejének meghosszabbítása iránti kérelmeket az illetékes vámhatóságokhoz ezen iratok érvényességi idejének lejárata előtt kell benyújtani, kivéve, ha azt vis maior lehetetlenné tette. Ha az ideiglenes behozatali iratokat egy erre feljogosított társaság adta ki, a meghosszabbítás iránti kérelmet az iratokért szavatoló társaságnak kell benyújtania.

2. Az ideiglenesen behozott járművek vagy alkatrészek visszavitelére rendelkezésre álló idő szükséges mértékben meghosszabbodik, ha az érdekelt személyek kielégítően tudják igazolni a vámhatóságoknak, hogy őket megengedett időn belüli visszavitelben vis maior akadályozta meg.

23. cikk

Minden Szerződő Állam, kivéve, ha az ideiglenes behozatal feltételei a továbbiakban nem állnak fenn, az esetleg szükségesnek tartott ellenőrzési intézkedésektől függően engedélyezi a felhatalmazott társaságok által kibocsátott, és a saját területére ideiglenesen behozott járművekre vagy alkatrészekre vonatkozó ideiglenes behozatali iratok megújítását. A megújítás iránti kérelmeket a szavatoló társaság nyújtja be.

VII. Fejezet

Az ideiglenes behozatali iratok rendezése

24. cikk

1. Ha az ideiglenes behozatali iratokat nem mentesítették szabályosan, a beviteli ország vámhatóságai (függetlenül attól, hogy az iratok lejártak vagy sem) elfogadják a járművek vagy alkatrészek visszavitelének bizonyítékául, az Egyezmény 5. sz. Mellékletében található szabványos nyomtatványon alapuló, egy hivatalos hatóság (konzul, vám, rendőrség, polgármester, törvényszéki tisztviselő stb.) által kiadott igazolás benyújtását, amely tanúsítja azt a tényt, hogy a kérdéses járművet vagy alkatrészeket a hatóságnak bemutatták és azok a behozatali ország területén kívül vannak. A vámhatóságok elfogadhatnak bármely más okmányszerű igazolást is annak bizonyságául, hogy a jármű vagy az alkatrészek a beviteli ország területén kívül vannak. A le nem járt "carnet de passages en douane"-n kívüli más iratok esetében az iratokat a fent említett bizonyítékokkal egyidejűleg kell benyújtani. A "carnet"-k esetében a következő meglátogatott ország vámhatóságai által a "carnet"-n bejegyzett igazolásokat a járművek vagy alkatrészek visszavitelének bizonyítékaként kell tekinteni.

2. A nem szabályosan mentesített, de már korábban visszavitt járművekre vagy alkatrészekre vonatkozó ideiglenes behozatali iratok megsemmisülése, elvesztése vagy ellopása esetén az ideiglenes beviteli ország vámhatóságai elfogadják a visszavitel bizonyítékául az Egyezmény 5. sz. Mellékletében található szabványos nyomtatványon alapuló, egy hivatalos hatóság (konzul, vám, rendőrség, polgármester, törvényszéki tisztviselő stb.) által kiadott igazolás benyújtását, amely tanúsítja azokat a tényeket, hogy az iratok lejárati dátuma után a kérdéses járművet vagy alkatrészeket előtte bemutatták és azok a beviteli ország területén kívül vannak.

A vámhatóságok elfogadhatnak bármely más dokumentumot is annak bizonyságául, hogy a jármű vagy az alkatrészek a beviteli országon kívül vannak,

3. Egy "carnet de passages en douane" megsemmisülése, elvesztése vagy ellopása esetén, amíg a jármű vagy az alkatrészek, amelyre az vonatkozik, az egyik Szerződő Állam területén vannak, ennek az államnak a vámhatóságai az érdekelt társaság kérelmére elfogadnak egy pótokmányt, amelynek az érvényessége azon a napon jár le, amelyen annak a "carnet"-nak az érvényessége, amelyet pótol. Ez az elfogadás érvényteleníti a megsemmisült, elveszett vagy ellopott "carnet" előző elfogadását.

Ha egy pótokmány helyett egy export engedélyt vagy hasonló okmányt adnak ki a jármű vagy az alkatrészek visszaviteléhez, akkor az ezen az okmányon vagy engedélyen szereplő kilépési igazolást a visszavitel elegendő bizonyítékának kell tekinteni.

4. Ha a járművet az ideiglenes behozatal országából történő visszavitel után ellopták anélkül, hogy az ideiglenes behozatali iratokon a kilépést előzőleg szokásosan igazolták volna és az iratokon a továbbiakban meglátogatott országok vámhatóságai által bejegyzett belépési igazolások sem szerepelnek,az iratokat mégis rendezni lehet, feltéve, hogy a szavatoló társaság az iratokat a lopásra vonatkozó olyan bizonyítékokkal nyújtja be, amelyeket elegendőnek lehet tekinteni. Ha az ideiglenes behozatali iratok még nem jártak le, a vámhatóságok megkövetelhetik azok visszaszolgáltatását.

25. cikk

A 24. cikkben hivatkozott esetekben a vámhatóságoknak joguk van rendezési díjat felszámolni.

26. cikk

A vámhatóságoknak nincs joguk arra, hogy a szavatoló társaságoktól az ideiglenesen bevitt járművek vagy alkatrészek után importvámok és importadók megfizetését követeljék, ha a szavatoló társaságot nem értesítették az ideiglenes behozatali iratok mentesítésének megtagadásáról ezen iratok érvényességének lejártát követő egy éven belül.

27. cikk

1. A szavatoló társaságoknak az ideiglenes behozatali iratok mentesítésének megtagadásáról szóló értesítés dátumától számított egy év áll rendelkezésükre, hogy beszerezzék a kérdéses járművek vagy alkatrészek visszavitelének az Egyezményben foglalt feltételek szerinti bizonyítékát.

2. Ha ezt a bizonyítékot nem szerzik be a megengedett időn belül, a szavatoló társaságnak letétbe kell helyeznie vagy ideiglenesen meg kell fizetnie a fizetendő importvámokat és importadókat. Ez a letétbe helyezés vagy megfizetés a letétbe helyezés vagy a megfizetés" időpontjától számított egy év után véglegessé válik. Ezen utóbbi időszak alatt a szavatoló társaság igénybe veheti az előző bekezdésben említett lehetőségeket a letétbe helyezett vagy megfizetett összeg visszafizetése érdekében.

3. Azon országok esetében, amelyek szabályai nem teszik lehetővé az importvámok letétbe helyezését vagy ideiglenes megfizetését, az előző bekezdés rendelkezéseivel összhangban történt fizetéseket véglegesnek kell tekinteni azzal, hogy a befizetett összegeket vissza lehet téríteni, ha az ezen cikkben lefektetett feltételeket teljesítették.

4. Az ideiglenes behozatali iratok mentesítésének megtagadása esetén a szavatoló társaságtól nem lehet megkövetelni nagyobb összeg megfizetését, mint a vissza nem vitt járművekre vagy alkatrészekre kiszabható importvámok, importadók és az esetleges kamat együttes összege.

28. cikk

Csalás, törvénysértés vagy visszaélés esetén a Szerződő Államok az Egyezmény rendelkezéseitől függetlenül, szabadon eljárhatnak az ideiglenes behozatali iratokat használó személyek ellen az importvámok és importadók pótlása érdekében, és kiszabhatnak bármilyen büntetést, amely ilyen személyekre alkalmazható. Ilyen esetekben a szavatoló társaságok segítséget nyújtanak a vámhatóságoknak.

VIII. Fejezet

Vegyes rendelkezések

29. cikk

A Szerződő Államok törekedni fognak arra, hogy ne vezessenek be olyan vámeljárásokat, amelyeknek a nemzetközi turizmus fejlődését akadályozó hatása lehet.

30. cikk

A vámeljárások meggyorsítása céljából a szomszédos Szerződő Államok törekedni fognak arra, hogy szemben fekvő vámhivatalaikat egymáshoz közel helyezzék el és azonos időben tartsák nyitva.

31. cikk

Az Egyezmény rendelkezéseinek bármely megsértése, bármilyen jogátruházás, valótlan nyilatkozat vagy cselekedet, amely egy személyt vagy árucikket szabálytalanul az Egyezményben lefektetett behozatali rendszer előnyeihez juttatja, maga után vonhatja az elkövető megbüntetését abban az országban, ahol a törvénysértést elkövették, ezen ország törvényei által előírtak szerint.

32. cikk

Az Egyezmény nem akadályozza a vám- vagy gazdasági uniót alkotó Szerződő Államokat abban, hogy sajátos rendelkezéseket hozzanak az uniót alkotó Államok lakosai tekintetében.

IX. Fejezet

Záró rendelkezések

33. cikk

1. Az Egyezmény 1954. december 31-éig áll nyitva aláírásra az Egyesült Nemzetek minden tagállama, valamint az Egyesült Nemzeteknek a magántulajdonú járművek ideiglenes behozatalával és a turizmus vámalakiságaival foglalkozó, New Yorkban, 1954. májusában és júniusában tartott Konferenciájára (továbbiakban: Konferencia) meghívott bármely más állam számára.

2. Az Egyezményt meg kell erősíteni és a megerősítő okmányokat az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál kell letétbe helyezni.

34. cikk

1. 1955. január 1-től az Egyezmény csatlakozásra nyitva áll bármely, a 33. cikk 1. bekezdésében említett állam és bármely más, az Egyesült Nemzetek Gazdasági és Szociális Tanácsa által meghívott állam számára. Az Egyezmény nyitva áll csatlakozásra bármely olyan gyámsági terület számára, amelynek az Egyesült Nemzetek az Igazgató Hatósága.

2. A csatlakozás a csatlakozási okiratnak az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál való letétbe helyezésével lép hatályba.

35. cikk

1. Az Egyezmény a tizenötödik, akár fenntartás nélküli, akár a 39. cikknek megfelelően elfogadott fenntartásokkal kiegészített megerősítő vagy csatlakozási okirat letétbe helyezését követő kilencvenedik napon lép hatályba.

2. Az Egyezményt a tizenötödik megerősítő vagy csatlakozási okmánynak az előző bekezdéssel összhangban történő letétbe helyezése után megerősítő vagy ahhoz csatlakozó államok tekintetében az Egyezmény ezen államok megerősítő vagy csatlakozási okmányainak a letétbe helyezését követő kilencvenedik napon lép hatályba, akár fűztek hozzá fenntartást a 39. cikkben elfogadottakkal összhangban, akár nem.

36. cikk

1. Az Egyezmény hatálybalépését követő három év elteltével az Egyesült Nemzetek Főtitkárához intézett értesítéssel bármely Szerződő Állam felmondhatja az Egyezményt.

2. A felmondás tizenöt hónappal azután lép érvénybe, hogy az Egyesült Nemzetek Főtitkára megkapta a felmondásról szóló értesítést.

37. cikk

Az Egyezmény érvényét veszti, ha a hatályba lépése után tizenkét egymást követő hónap alatt a Szerződő Államok száma kevesebb mint nyolc.

38. cikk

1. Bármely Állam a megerősítő vagy csatlakozási okiratának letétbe helyezésekor vagy azután bármikor, az Egyesült Nemzetek Főtitkárához címzett értesítéssel kinyilatkoztathatja, hogy az Egyezmény hatálya kiterjed minden vagy bármely olyan területre, amelynek nemzetközi kapcsolataiért felelős. Az Egyezmény hatálya az értesítésben megnevezett területekre kilencven nappal azután terjed ki, hogy az Egyesült Nemzetek Főtitkára megkapta az értesítést feltéve, hogy nem fűztek fenntartást az értesítéshez vagy kilencven nappal azután, hogy az értesítés a 39. cikkel összhangban hatályba lépett vagy azon a napon, amikor az Egyezmény a szóban forgó Állam tekintetében hatályba lép, mégis azonban azon a napon amelyik közülük a legkésőbbi időpont.

2. Bármely Állam, amely az előző bekezdés alapján kinyilvánította az Egyezmény kiterjesztését bármely, területre, amelynek nemzetközi kapcsolataiért felelős, külön is felmondhatja az Egyezményt erre a területre vonatkozóan, a 36. cikk rendelkezéseivel összhangban.

39. cikk

1. A jelen Egyezményhez a Záróokmány aláírása előtt fűzött fenntartásokat el lehet fogadni, ha azt a Konferencia tagjainak többsége elfogadta és a Záróokmányba bejegyezték.

2. Záróokmány aláírása után tett fenntartásokat nem lehet elfogadni, ha az Aláíró Államok vagy a Szerződő Államok egyharmada azzal szemben kifogást emelt, amint az alábbiakban következik.

3. Egy Állam által az aláírás, a megerősítő vagy csatlakozási okirat letétbe helyezése, vagy a 38. cikk alapján történt bármely értesítés idején az Egyesült Nemzetek főtitkárához benyújtott fenntartások szövegét az Egyesült Nemzetek főtitkára megküldi minden olyan Államnak, amely addig az időpontig aláírta, megerősítette vagy csatlakozott az Egyezményhez. Ha ezen Államok egyharmada a megküldés napjától számított kilencven napon belül kifogást emel, a fenntartást nem fogadják el. Az Egyesült Nemzetek főtitkára az e bekezdésben említett minden Államot értesít a hozzá érkezett bármilyen kifogásról, valamint a fenntartás elfogadásáról vagy elutasításáról.

4. Egy olyan Állam kifogása, amely aláírta, de nem erősítette meg az Egyezményt, érvényét veszti, ha a kifogás emelésétől számított kilenc hónapon belül a kifogásoló Állam nem erősíti meg az Egyezményt. Ha annak következtében, hogy egy kifogás érvényét veszti, egy fenntartás az előző bekezdés alkalmazásával elfogadottá vált, az Egyesült Nemzetek Főtitkára értesíti erről az előző bekezdésben említett Államokat. Egyetlen fenntartás szövegét sem küldik meg az előző bekezdés alapján az aláíró Államnak, ha az az Állam a részéről történő aláírás napjától számított három éven belül nem erősítette meg az Egyezményt.

5. Attól a naptól számított tizenkét hónapon belül, amikor az Egyesült Nemzetek Főtitkára egy fenntartásnak a 3. bekezdésben említett eljárással összhangban történt elutasításáról szóló értesítést elküldte, a fenntartást benyújtó Állam visszavonhatja a fenntartást, amely esetben akár a megerősítő vagy csatlakozási okirat, vagy a 38. cikkben foglalt esetben az értesítés az esettől függően hatályba léphet ilyen Állam vonatkozásában a visszavonás napjától. Ilyen visszavonástól függően az okmány vagy az értesítés - az esettől függően - nem lép hatályba, kivéve ha a 4. bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásával a fenntartást később elfogadták.

6. Az e cikkel összhangban elfogadott fenntartásokat az Egyesült Nemzetek Főtitkárához intézett értesítéssel bármikor vissza lehet vonni.

7. Egyetlen Szerződő Államtól sem lehet megkövetelni, hogy kiterjessze egy fenntartást bejelentő Államra az azon rendelkezésekből származó előnyöket, amelyekhez az a fenntartást fűzte. Bármely Állam él ezzel a joggal, ennek megfelelően értesíti az Egyesült Nemzetek Főtitkárát és az utóbbi minden aláíró és Szerződő Állammal közli ezt a döntést.

40. cikk

1. Két vagy több Szerződő Állam között az Egyezmény értelmezése vagy alkalmazása kapcsán felmerülő bármely vitát lehetőség szerint tárgyalások útján kell megoldani.

2. Bármely vitát, amelyet nem oldottak meg tárgyalások útján, a vitában érintett bármelyik Szerződő Állam kérésére választottbíróság elé kell terjeszteni, és a vitában érintett államok közötti megegyezéssel kiválasztott egy vagy több döntőbíró elé kell utalni. Ha a vitában érdekelt államok a döntőbíráskodás kérésének napjától számított három hónapon belül nem tudnak megállapodni a döntőbíró vagy a döntőbírók kiválasztásában, ezen Államok közül bármelyik felkérheti a Nemzetközi Bíróság Elnökét, hogy jelöljön ki egy döntőbírót, akihez a vitát döntésre előterjesztik.

3. Az előző bekezdés szerint kijelölt döntőbíró vagy döntőbírók döntése az érdekelt Szerződő Államokra kötelező.

41. cikk

1. Az Egyezmény hatálybalépését követő három év elteltével bármely Szerződő Állam az Egyesült Nemzetek Főtitkárához intézett értesítéssel kérheti egy konferencia összehívását az Egyezmény felülvizsgálata céljából. A főtitkár értesít minden Szerződő Államot a kérelemről és a Főtitkár értesítésének napjától számított négy hónapon belül a Szerződő Államoknak legalább fele értesíti őt a kéréssel való egyetértéséről.

2. Ha az előző bekezdésnek megfelelően egy konferenciát összehívtak, a Főtitkár értesít minden Szerződő Államot és felkéri azokat, hogy nyújtsanak be három hónapon belül olyan javaslatokat, amelyeket szeretnének a konferencián megvitatni. A főtitkár minden Szerződő Államhoz eljuttatja a konferencia előzetes napirendjét az ilyen javaslatok szövegével együtt, legalább három hónappal a konferencia megkezdésének tervezett időpontja előtt.

3. A főtitkár az e cikkel összhangban összehívott bármilyen konferenciára meghív minden Szerződő Államot és az Egyesült Nemzetek vagy bármelyik szakosított szervezet minden tagállamát.

42. cikk

1. Bármelyik Szerződő Állam javasolhat az Egyezményt illetően egy vagy több módosítást Bármely javasolt módosítás szövegét el kell juttatni az Egyesült Nemzetek Főtitkárához, aki megküldi azt minden Szerződő Államnak.

2. Az előző bekezdéssel összhangban megküldött bármely javasolt módosítást elfogadottnak kell tekinteni, ha a javasolt módosításnak a főtitkár által történt megküldésének napjától számított hat hónapon belül egyetlen Szerződő Állam sem emel kifogást.

3. A főtitkár a lehető leghamarabb értesít minden Szerződő Államot arról, hogy emeltek-e kifogást a javasolt módosítással szemben és ha ilyen kifogást nem emeltek, a módosítás minden Szerződő Állam tekintetében az előző bekezdésben említett hathónapos időtartam lejártát követő három hónap múlva lép hatályba.

43. cikk

Az Egyesült Nemzetek Főtitkára értesíti az Egyesült Nemzetek minden tagállamát és a konferencián történő részvételre meghívott valamennyi többi Államot a következőkről:

a) a 33. és 34. cikkekkel összhangban érkezett aláírásokról, megerősítésekről és csatlakozásokról;

b) az időpontról, amikor az Egyezmény a 35. cikkel összhangban hatályba lép;

c) a 36. cikkel összhangban érkezett felmondásokról;

d) az Egyezmény hatályának a 37. cikk szerinti megszűnéséről;

e) a 38. cikk szerint érkezett értesítésekről;

f) a 42. cikkel összhangban hatályba lépett bármely módosításról.

44. cikk

Az Egyezmény eredeti példányát az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál helyezik letétbe, aki erről hiteles másolatokat küld az Egyesült Nemzetek minden Tagjának és a konferenciára meghívott valamennyi Államnak.

Ennek hiteléül az erre kellően felhatalmazott alulírottak, a jelen Egyezményt aláírták.

Készült New Yorkban, 1954. június 4-én egyetlen példányban, angol, francia és spanyol nyelven, mindegyik szöveg egyformán hiteles.

Az Egyesült Nemzetek Főtitkára megbízást kapott, hogy készítsen egy hiteles kínai és orosz nyelvű fordítást a jelen Egyezményről, és mellékelje a kínai és orosz szöveget az angol, francia és spanyol szövegekhez, amikor ebből hiteles másolatot küld az Államoknak a jelen Egyezmény 44. cikke szerint.

1. sz. MELLÉKLET

"CARNET DE PASSAGES EN DOUANE"

A carnet-t francia nyelven bocsátják ki.

A méretek: 22X27 cm.

A kibocsátó társaságnak be kell jegyeznie minden szelvényre a nevét és annak a nemzetközi szervezetnek a rövidítését, amelyhez tartozik.

(Borítólap)

(Borítólap belső oldala)

(Belső lapok első oldala)

(A belső lapok első oldalának folytatása)

(Belső lapok hátsó oldala)

(A borítólap 3. és 4. oldala)

2. sz. MELLÉKLET

TRIPTYQUE

A triptyque-et a beviteli ország hivatalos nyelvén kell kinyomtatni és ha szükséges még egy másik nyelven is. A méretek: 13X29,5 cm.

3. sz. MELLÉKLET

DIPTYQUE

A diptyque-et annak a két országnak a hivatalos nyelvén kell kinyomtatni, amelyekre vonatkozik.

A méretek: 11X24,5 cm. A diptyque tartalmazza:

1. Egy ellenőrző szelvényt egy leválasztható és felragasztható címkével;

2. A birtokos szelvényét egy azonosítási igazolással, amelyek mintáit ez a melléklet tartalmazza.

A diptyque-nél nincs szükség a beviteli ország vámhatóságainak kezelésére, be- és kiviteli igazolásokra. Az okmány használata a következő:

A diptyque-et annak az országnak a felhatalmazott társasága bocsátja ki, ahol a gépjárművet nyilvántartásba vették. Az ellenőrző szelvényt a kibocsátó társaság tartja meg. A leválasztható címkét a jármű szélvédőjére kell ragasztani.

Az igazolást a birtokosnak átadják, aki köteles azt visszajuttatni a kibocsátó társaságnak a kellően kitöltött azonosítási igazolással együtt az okmány érvényességi idejének lejártát követő 15 napon belül.

Azoknak az okmányoknak a jegyzékét, amelyek a megelőző hónapban lejártak és amelyeket még nem rendeztek, a kibocsátó társaság benyújtja a saját országa vámhatóságaihoz, a jegyzéknek az ideiglenes bevitel országának vámhatóságaihoz való továbbítása céljából. Az ideiglenes behozatal országának felhatalmazott társasága felelős a vámhatóság által követelt behozatali vámok és behozatali adók megfizetéséért.

A jármű szélvédőjére ragasztott címkéből a kiléptető és az ideiglenes behozatal országának beléptető vámhatóságai rögtön látják, hogy a járművet ellátták vámigazolvánnyal, amelynek bemutatását szükség esetén megkövetelhetik.

(Fedőlapok)

1 Azon két ország számára fenntartott hely, amely közösen engedélyezte a diptyque használatát az egyikben nyilvántartott gépjárműveknek a másikba történő ideiglenes behozatalára és vice versa.

(Fedőlapok)

(Belső oldalak)

4. sz. MELLÉKLET

A "CARNET DE PASSAGES EN DOUANE" ÉRVÉNYESSÉGÉNEK MEGHOSSZABBÍTÁSA

1. Az érvényesség meghosszabbítására szolgáló bélyegzőnek meg kell egyeznie az ebben a Mellékletben található mintával.

A bélyegző feliratának francia nyelvűnek kell lennie. A rávésett feliratot egy másik nyelven meg lehet ismételni.

2. A következő eljárást kell követnie a meghosszabbítást kérelmező személynek, illetve a kérelemmel foglalkozó szavatoló társaságnak:

c) Amint a carnet de passage en douane birtokosa felismeri, hogy köteles az okmány érvényességi idejének meghosszabbítását kérni, elküldi a szavatoló társaságnak a carnet-t és egy meghosszabbítási kérelmet, amelyben jelzi azokat a körülményeket, amelyek őt arra kényszerítették, hogy kérelmet nyújtson be. A kérelemmel együtt benyújtja megerősítő bizonyítékként azokat az iratokat pl. orvosi igazolás, a járművet javító szerviz jelentése vagy bármilyen más hiteles okmány, amelyek bizonyítják, hogy a kérdéses késedelmet vis maior okozta.

b) Ha a szavatoló társaság úgy véli, hogy a meghosszabbítási kérelmet el lehet küldeni a vámhatóságoknak, akkor lebélyegzi a carnet depassages en douane fedőlapját az erre a célra külön fenntartott helyen.

c) A bélyegző bal oldalán a szavatoló társaság kitölti a dátumot számokkal és betűkkel, amíg a meghosszabbítást kérték. A társaság elnöke vagy képviselője aláírja és ráteszik a társaság bélyegzőjét.

d) A meghosszabbítás ideje nem haladhatja meg az utazás befejezéséhez indokoltan szükséges időt és rendesen nem lehet több, mint a carnet előző lejártától számított három hónap.

e) Ezután a szavatoló társaság elküldi az igazolványt a saját országa illetékes vámhatóságaihoz. A carnet birtokosa által készített kérelmet és a megerősítő bizonyítékokat mellékeli a carnethoz.

f) A vámhatóság dönti el, hogy megadják-e a hosszabbítást, a vámhatóság csökkentheti a kért hosszabbítási időszakot vagy megtagadhatja a hosszabbítást Ha a hosszabbítást megadták, az illetékes vámtisztviselő kitölti végig a szavatoló társaság által a carnet fedőlapjára helyezett bélyegzőt, ráírja a sor- vagy nyilvántartási számot, a keltezést és a saját hivatali beosztását. Ezután aláírja és lebélyegzi.

g) Ezután a carnet-t visszaküldik a szavatoló társaságnak, amely megküldi az illető személynek.

5. sz. MELLÉKLET

A MENTESÍTETLEN, MEGSEMMISÜLT, ELVESZETT VAGY ELLOPOTT IDEIGLENES BEHOZATALI IRATOK RENDEZÉSÉHEZ SZÜKSÉGES IGAZOLÁS MINTÁJA

"

3. §

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Egyezményhez való csatlakozás alkalmából a következő nyilatkozatot és fenntartást tette:

- az Egyezmény 38. cikke ellentétes az ENSZ Közgyűlés 1514. számú határozatával, amely a népek önrendelkezési jogáról szól;

- a Magyar Népköztársaság fenntartással él az Egyezmény 40. cikkének 2. pontjával kapcsolatban, amely a választott bírósági eljárásban egyoldalú kérelemre döntőbíró kijelölésére ad lehetőséget.

4. §

(1) E rendelet kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1983. évi augusztus hó 2. napjától kell alkalmazni.

(2)[1] E rendelet végrehajtásáról az adópolitikáért felelős miniszter gondoskodik.

Faluvégi Lajos s. k.,

a Minisztertanács elnökhelyettese