BH 2011.1.23 A szülők megegyezésétől függ, hogy a gyermek gondozásával, nevelésével kapcsolatos teendők közül kire hárul nagyobb rész a gyermek tényleges fizikai gondozása, és kire a nevelése terén. Ennek megítélésén önmagában az, hogy az egyik szülő a gyermeket otthon gondozza, nem változtat [Mt. 132. § (2) bekezdés].

Az OMMF Munkaügyi Felügyelősége 2008. április 17-én munkaügyi ellenőrzést tartott a felperes S., I. út alatti munkavégzési helyén, amelynek eredményeként a határozatában a felperest 15 napon belül V. K. munkavállalót megillető 2006-2008. évi pótszabadság kiadására kötelezte.

A határozat indokolása szerint a felperes a megállapított időszakra nem adta ki nevezett munkavállaló részére az általa igényelt, gyermek után járó pótszabadságot, amivel megsértette az Mt. 132. § (2) bekezdésében foglaltakat.

Az alperes másodfokú hatósága a felperes fellebbezését megalapozatlannak találta, és az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes a keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a közigazgatási határozatokkal érintett munkavállalója azért nem jogosult a gyermek után járó pótszabadságra, mivel azt azon ikergyermekek vonatkozásában kívánta igénybe venni, akiknek otthoni gondozása céljából a házastársa fizetés nélküli szabadságon van, a gyes igénybevétele mellett munkát nem végez, amiből következik, hogy a gyermekek nevelésében ténylegesen a munkavállaló felesége vállal nagyobb szerepet.

A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes határozatait hatályon kívül helyezte.

A munkaügyi bíróság ellenkező peradat hiányában abból indult ki, hogy az ellenőrzési időszakban V. K. munkavállaló házastársa gyed, gyes ellátás céljából fizetés nélküli szabadságot vett igénybe, és munkát ez idő alatt nem végzett.

Az Mt. 132. § (2) bekezdése értelmezését illetően a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény alapelvi rendelkezései [3. § (1)-(3) bekezdés], valamint az Mt. 130. § (1)-(2) bekezdése, 132. § (2) és (7) bekezdése, és 138. §-a összevetése alapján arra a megállapításra jutott, hogy a gyed-en, gyes-en lévő szülő esetében maga a törvényalkotó vélelmezi, hogy ki tekinthető a gyermek nevelésében nagyobb szerepet vállaló szülőnek, és azt az igénybe vevő (fizetés nélküli szabadságon lévő) szülőnél feltételezi. Az előbbi értelmezést az is alátámasztja, hogy a házastársak döntésének korlátját jelentené az, hogy a gyermeket otthon gondozó szülő csak a fizetés nélküli szabadság tartamának első évére lenne jogosult szabadságra, és ekképpen pótszabadságra is, amennyiben a szülők döntése a fizetés nélküli szabadságon lévőt jelölné meg a pótszabadságot igénylő félként.

Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Értelmezése szerint a munkavállaló gyermekei után járó pótszabadság igénybevételének feltétele az Mt. 132. § (2) bekezdése szerinti szülői döntés. Az Mt. a szülőkre bízza annak eldöntését, hogy melyikük vállal nagyobb szerepet a gyermek nevelésében, amely döntést a munkáltatónak nincs lehetősége felülbírálni.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint a gyermek nevelésének elősegítését nem önmagában az Mt. 132. § (2) bekezdése hivatott biztosítani. A gyermeknevelés lényeges eszköze az Mt. 138. § (5) bekezdése által biztosított fizetés nélküli szabadság, és az ennek tartamára igénybe vehető társadalombiztosítási, illetve szociális ellátás (gyed, gyes). Akik a fizetés nélküli szabadságot igénybe veszik, azoknál az Mt. 130. § (2) bekezdése korlátozza az igénybe vehető rendes és a gyermek után járó pótszabadság mértékét, mivel esetükben a gyermek gondozásához szükséges feltételeket más jogintézmények (fizetés nélküli szabadság és ehhez kapcsolódó társadalombiztosítási és szociális ellátások) biztosítják. Abban az esetben, ha az egyik szülő igénybe veszi a gyermek gondozására szolgáló fizetés nélküli szabadságot, és ez a szülő ténylegesen nem dolgozik, akkor azonos időszakban a gyermek nevelését biztosító másik jog, a pótszabadság vonatkozásában fel sem merülhet rendeltetésszerűen más tartalmú szülői döntés lehetősége. A szülők ugyanis már azzal realizálták, hogy melyikük vállal nagyobb szerepet a gyermek gondozásában, nevelésében, amikor eldöntötték, hogy egyikük a fizetés nélküli szabadságot igénybe veszi.

Álláspontja szerint téves az alperesnek az az értelmezése, hogy a pótszabadság igénybevétele kizárólag a szülők döntésén alapulhat, és e vonatkozásban nincs helye felülbírálatnak. A rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye a pótszabadság igénybevételére is irányadó. A szülők döntési joga nem feltétel nélküli, annak ahhoz kell igazodni, hogy a gyermek nevelésében ténylegesen melyik szülőnek jut nagyobb szerep. Véleménye szerint a jogerős ítéletben foglalt döntés nem zárja ki, hogy az anya ismételt munkába állása esetén a szülők az Mt. 132. § (2) bekezdése alapján döntsenek arról, hogy melyikük vállal nagyobb szerepet a gyermek nevelésében, és így melyikük vesz igénybe pótszabadságot.