62005CJ0346[1]

A Bíróság (ötödik tanács) 2006. november 9-i ítélete. Monique Chateignier kontra Office national de l'emploi (ONEM). Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Cour du travail de Liège - Belgium. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - EK 39. cikk, valamint az 1408/71/EGK rendelet 3. és 67. cikke - A munkanélküli járadék nyújtásának a joghatósággal rendelkező tagállamban teljesített szolgálati időtől való függővé tétele. C-346/05. sz. ügy.

C-346/05. sz. ügy

Monique Chateignier

kontra

Office national de l'emploi (ONEM)

(a Cour du travail de Liège [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - EK 39. cikk, valamint az 1408/71/EGK rendelet 3. és 67. cikke - A munkanélküli járadék nyújtásának a joghatósággal rendelkező tagállamban teljesített szolgálati időtől való függővé tétele"

Az ítélet összefoglalása

Migráns munkavállalók szociális biztonsága - Egyenlő bánásmód

(EK 39. cikk, (2) bekezdés; 1408/71 tanácsi rendelet, 3. cikk, (1) bekezdés)

Az EK 39. cikk (2) bekezdésében foglalt egyenlő bánásmód elvének, valamint az 1408/71 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésével ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a lakóhely szerinti tagállam illetékes intézménye arra hivatkozva tagadja meg egy másik tagállam állampolgárától a munkanélküli járadékhoz való jogot, hogy az ellátás iránti kérelem benyújtásának időpontjában az érintett személy az említett lakóhely szerinti tagállam területén nem teljesített meghatározott szolgálati időt, miközben e feltételt ez utóbbi tagállam állampolgáraitól nem követeli meg.

(vö. 29., 36. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2006. november 9.(*)

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - EK 39. cikk, valamint az 1408/71/EGK rendelet 3. és 67. cikke - A munkanélküli-járadék nyújtásának a joghatósággal rendelkező tagállamban teljesített szolgálati időtől való függővé tétele"

A C-346/05. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a cour du travail de Liège (Belgium) a Bírósághoz 2005. szeptember 22-én érkezett, 2005. szeptember 6-i határozatával terjesztett elő az előtte

Monique Chateignier

és

az Office national de l'emploi (ONEM)

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: J. Klučka, a hetedik tanács elnöke, az ötödik tanács elnökeként eljáró bíró, R. Silva de Lapuerta (előadó) és J. Makarczyk bírák,

főtanácsnok: C. Stix-Hackl,

hivatalvezető: R. Grass,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- az Office national de l'emploi (ONEM) képviseletében R. Joly ügyvéd,

- a belga kormány képviseletében M. Wimmer, meghatalmazotti minőségben,

- az olasz kormány képviseletében I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Aiello avvocato dello stato,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében V. Kreuschitz és J.-P. Keppenne, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatali kérelem tárgya az EK 39. cikk (2) bekezdésének, valamint az 1996. december 2-i 118/97/EK tanácsi rendelettel (HL 1997. L 28., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 3. o.) módosított és naprakésszé tett, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1408/71 rendelet) 3. cikke (1) bekezdésének, valamint 67. cikke (2) és (3) bekezdésének értelmezése.

2 A kérelmet M. Chateignier és az Office national de l'emploi (a továbbiakban: ONEM) közötti jogvitában terjesztették elő, amelynek tárgya, hogy az ONEM megtagadta a munkanélküli-járadék folyósítását M. Chateignier részére, mivel nem dolgozott legalább egy napot Belgiumban, ahol az említett járadék megszerzésére irányuló kérelme benyújtásakor lakóhellyel rendelkezett.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

3 Az 1408/71 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének értelmében:

"E rendelet különös rendelkezéseire is figyelemmel az e rendelet hatálya alá tartozó olyan személyeket, akik egy tagállam területén lakóhellyel rendelkeznek, bármely tagállam jogszabályai szerint ugyanolyan kötelezettségek terhelik, és ugyanolyan előnyök illetik, mint az adott tagállam állampolgárait."

4 Az 1408/71 rendelet 67. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében:

"(2) Azon tagállam illetékes intézménye, amely tagállam jogszabályai az ellátásokra való jogosultság megszerzését, fenntartását vagy feléledését szolgálati idő megszerzésétől teszik függővé, a szükséges mértékben figyelembe veszi a más tagállamok jogszabályai szerint szerzett biztosítási vagy szolgálati időt, mintha az az általa alkalmazott jogszabályok szerint szerzett szolgálati idő volna.

(3) A 71. cikk (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontjában és b) pontjának ii. alpontjában említett esetek kivételével az (1) és (2) bekezdések rendelkezései azzal a feltétellel alkalmazandók, hogy az érintett személy utoljára

- az (1) bekezdés esetén biztosítási időt

- a (2) bekezdés esetén szolgálati időt

szerzett azon tagállam jogszabályai rendelkezéseinek megfelelően, amelyek szerint az ellátást igényli."

A nemzeti szabályozás

5 Amikor az ONEM megtagadta M. Chateignier részére a munkanélküli-járadék folyósítását, a munkanélküliségről szóló 1991. november 25-i királyi rendelet (Moniteur Belge, 1991. december 31., 29 888. o.; a továbbiakban: királyi rendelet) volt a hatályos jogszabály.

6 A királyi rendelet 37. cikkének (2) bekezdése kimondja:

"A külföldi munkavégzést [a munkanélküli-járadékra való jogosultság megállapításához] akkor kell figyelembe venni, ha arra olyan állásban került sor, amely után - ha az Belgiumban állna fenn - társadalombiztosítási járulékot kellene fizetni, beleértve a munkanélküliséggel kapcsolatban fizetett járulékokat is."

7 A királyi rendelet 43. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése kimondja:

"A 35., 36., 37. cikk (2) bekezdése és a 38. cikk (2) bekezdése csak akkor alkalmazandó, ha azt nemzetközi egyezmény előírja. A 35. és 36. cikk ugyanakkor alkalmazandó a külföldi munkavállalók Belgiumban történő foglalkoztatására vonatkozó kétoldalú egyezmények elfogadásáról szóló 1976. december 13-i törvényben felsorolt országok állampolgáraira is."

8 Az említett 43. cikk alkotmányosságával kapcsolatban a belga Cour de cassation (semmítőszék) 2002. március 25-i ítéletében kimondta, hogy e rendelkezés nem alkalmazható.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

9 A francia állampolgárságú M. Chateignier 1994. október 8-án belga állampolgárhoz ment férjhez, majd ezt követően Belgiumban telepedett le.

10 1994. október 17-én M. Chateignier munkanélküli-járadék iránt nyújtott be kérelmet, amelyben előadta, hogy francia állampolgár. Másnap újabb kérelmet nyújtott be, amelyben viszont azt jelezte, hogy házasságkötés okán belga állampolgár. Ez utóbbi kérelmet 1994. december 9-én annak mellékleteivel együtt továbbították a területileg illetékes hivatalnak. 1995. február 1-jei határozatában e hivatal kimondta, hogy az érintett személy a kérelem benyújtásának időpontjától jogosult az említett ellátásra.

11 Elköltözését követően 1995. október 2-án M. Chateignier újabb iratot nyújtott be az illetékes intézménynek, amelyben előadta, hogy továbbra is francia állampolgár. Az ezt követően indított vizsgálat megállapította, hogy M. Chateignier megtartotta francia állampolgárságát.

12 1995. december 15-i határozatával az ONEM 1995. december 18-i hatállyal megvonta M. Chateignier-től a munkanélküli-járadékot, azzal az indokolással, hogy arra nem jogosult, tekintettel állampolgárságára, valamint arra a tényre, hogy egyetlen napot sem dolgozott Belgiumban. A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint a királyi rendelet 43. cikkének alkalmazása az alapügyben - a Cour de cassation fent hivatkozott 2002. március 25-i ítélete értelmében - nem lehetséges, ezért az ONEM a szolgálati idő megszerzésére vonatkozó követelményt csak az 1408/71 rendelet 67. cikkének (3) bekezdése alapján írhatja elő.

13 1995. december 21-én M. Chateignier újból munkanélküli-járadék iránti igénylést nyújtott be, miután egy napot dolgozott Belgiumban. Ez alapján az ONEM 1995. december 15-i határozatát megsemmisítették, majd új kérelmének benyújtására visszamenő hatállyal, 1995. december 21-től elismerték az érintett személynek az említett ellátásokra való jogosultságát.

14 Egyebekben 1996. május 10-i határozatában az ONEM megállapította, hogy M. Chateignier első kérelmének időpontjában nem felelt meg az említett ellátásra való jogosultsághoz szükséges feltételeknek, következésképpen köteles visszafizetni az 1994. október 11-e és 1995. december 10-e közötti időszakban jogtalanul felvett összegeket.

15 E határozatot elsőfokon a tribunal du travail de Namur (namuri munkaügyi bíróság, Belgium) ítélete is megerősítette, amely ellen M. Chateignier a kérdést előterjesztő bírósághoz nyújtott be fellebbezést.

16 E körülmények alapján a cour de travail de Liège úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és az alábbi előzetes döntéshozatali kérdést terjeszti a Bíróság elé:

"Az [EK] 39. cikk (2) [bekezdése] és az 1408/71/EGK rendelet 3. cikkének (1) [bekezdése] alapján, amely biztosítja a tagállami munkavállalók közötti egyenlő bánásmódot és a személyek, köztük a munkavállalók szabad mozgását, úgy kell-e az 1408/71/EGK rendelet 67. cikkének (3) bekezdését értelmezni, hogy a munkanélküli-ellátásra való jogosultsághoz a tagállami állampolgár munkavállalót akkor is a lakóhely szerinti tagállamban szükséges gyakorlat elvégzésére kötelezi, ha e tagállam belső szabályozása sem a harmadik államból, sem a más tagállamból származó külföldi munkavállalóra nem ír elő ilyen kötelezettséget?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatóságáról

17 Elsőként az ONEM négy érv alapján az előzetes döntéshozatali kérelem elfogadhatatlanságára hivatkozik. Egyrészt a Bíróságnak nincs hatásköre a belga jog közösségi joggal való összeegyeztethetőségének megállapítására. Másodrészt valamely másodlagos közösségi jogi rendelkezés értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatali kérdéssel kapcsolatban a Bíróság nem nyilatkozhat annak érvényességéről. Harmadrészt a közösségi jog nem alkalmazható a kérdést előterjesztő bíróság által összehasonlításként meghatározott helyzetre, nevezetesen a nem európai uniós államok állampolgárainak helyzetére. Negyedrészt az ONEM arra hivatkozik, hogy az előzetes döntéshozatali kérelem alapjául szolgáló állítás pontatlan, nevezetesen az, hogy a nem közösségi állampolgár külföldiekre kedvezőbb rendszer létezik, mint amely a tagállami állampolgárokra vonatkozik.

18 Igaz ugyan, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a Bíróságnak valóban nincs hatásköre az EK 234. cikk alkalmazásával összefüggésben a nemzeti jognak a közösségi joggal való összeegyeztethetőségéről határozni, ugyanakkor ebből az is következik, hogy a Bíróság a nemzeti bíróság által előadott tényekre tekintettel az e bíróság által előterjesztett kérdések szövegéből levezethet a közösségi jog értelmezésére vonatkozó olyan tényeket, amelyek alapján a nemzeti bíróság megoldhatja az előtte lévő jogi problémát (lásd a C-330/90. és C-331/91. sz., López Brea és Hidalgo Palacios egyesített ügyekben 1992. január 28-án hozott ítélet [EBHT 1992., I-323. o.] 5. pontját, valamint a C-224/01. sz. Köbler-ügyben 2003. szeptember 30-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-10 239. o.] 60. pontját).

19 Egyebekben emlékeztetni kell arra, hogy szintén a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a Bíróság feladata, hogy az adott esetben nem megfelelően vagy az EK 234. cikkben részére meghatározott kereten túllépve előadott kérdések esetén a nemzeti bíróság által meghatározott tények összességéből - különösen az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból - kiemelje azokat a közösségi jogi elemeket, amelyeket - a jogvita tárgyára tekintettel - értelmezni kell, illetve amelyek érvényességéről határozni szükséges (lásd a 83/78. sz., Pigs Marketing Board ügyben 1978. november 29-én hozott ítélet [EBHT 1978., 2347. o.] 26. pontját és a C-107/98. sz. Teckal-ügyben 1999. november 18-án hozott ítélet [EBHT 1999., I-8121. o.] 34. pontját).

20 Ezzel kapcsolatban az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az következik, hogy M. Chateignier-nek a munkanélküli-járadékból az ONEM 1995. december 15-i határozatával történő kizárásának egyedüli jogalapja az, hogy az érintett személy a járadék folyósítását végző szervezetet tájékoztatta arról a tényről, hogy az ellátás folyósítása iránt benyújtott első kérelmében előadottakkal ellentétben nem rendelkezik belga állampolgársággal, hanem megőrizte francia állampolgárságát.

21 E körülmények alapján magának az előzetes döntéshozatalra utaló határozatnak a szövegéből következik, hogy az egyenlő bánásmód elvére hatással lehet az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzet, következésképpen az jellege folytán a Bíróságnak az EK 234. cikkben meghatározott hatáskörébe tartozik.

22 Végül az ONEM azon érvelésével kapcsolatban, amely szerint az előterjesztett kérdés pontatlan állításon alapul, meg kell állapítani, hogy olyan helyzetben, ahol eltér vagy eltérni látszik valamely tagállam közigazgatási vagy bírói hatóságainak valamely nemzeti jogszabály értelmezésével, különösen pedig annak pontos hatályával kapcsolatos álláspontja, nem a Bíróság feladata annak eldöntése, hogy mely értelmezés áll összhangban vagy áll leginkább összhangban a közösségi joggal. Ellenkezőleg, a kérdést előterjesztő bíróság által közölt ténybeli és jogi helyzet figyelembevételével a Bíróság feladata a közösségi jog értelmezése annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróság rendelkezésére bocsássa az előtte folyó jogvita eldöntéséhez szükséges tényeket (lásd a C-108/96. sz., Mac Quen és társai ügyben 2001. február 1-jén hozott ítélet [EBHT 2001., I-837. o.] 18. pontját).

23 A fenti megállapításokból következik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

Az ügy érdeméről

24 Még akkor is, ha a kérdést előterjesztő bíróság kérelmét - az alapügy felperesének helyzetét a nem közösségi munkavállalók helyzetével összehasonlítva - formailag az 1408/71 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének, valamint 67. cikke (2) és (3) bekezdésének értelmezésére korlátozta, ez a körülmény nem akadálya annak, hogy a Bíróság a közösségi jog értelmezésének minden olyan elemét biztosítsa a kérdést előterjesztő bíróság részére, amelyet az előtte folyó jogvita megoldásához fel tud használni, függetlenül attól, hogy arra a kérdésekben történt-e hivatkozás, vagy sem (lásd különösen a C-241/89. sz. SARPP-ügyben 1990. december 12-én hozott ítélet [EBHT 1990., I-4695. o.] 8. pontját és a C-456/02. sz. Trojani-ügyben 2004. szeptember 7-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-7573. o.] 38. pontját).

25 Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy az alapügyben értelmezést igénylő közösségi jogi elem a közösségi munkavállalók közötti egyenlő bánásmód elve, mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból egyértelműen következik, hogy a munkanélküli-járadék folyósításakor egy belga állampolgárt és egy olyan személyt, aki nem a Belga Királyság állampolgára, hasonló helyzetben nem részesítenek azonos elbánásban.

26 Ugyanis - mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozat értelmében egy belga állampolgár esetén, "aki külföldön dolgozott, az ott ledolgozott fizetett szolgálati idejét a társadalombiztosítási járulékok, köztük a munkanélküliséggel kapcsolatban fizetett járulékok szempontjából Belgiumban végzett munkavégzésnek kell tekinteni, miközben [olyan közösségi állampolgár esetén, aki nem a Belga Királyság állampolgára] - az európai uniós állampolgárokra vonatkozó speciális rendelkezések körén kívül - semmilyen külföldi munkavégzés nem vehető figyelembe" - meg kell vizsgálni, hogy a közösségi munkavállalók közötti egyenlő bánásmód elve alapján ez a következmény összhangban áll-e a közösségi joggal.

27 Ezzel kapcsolatban az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból következik, hogy első kérelmének időpontjában M. Chateignier francia állampolgár volt, illetve az Európai Közösség egyik tagállamának állampolgáraként tartózkodási engedéllyel rendelkezett.

28 Egyebekben e kérelem feltételezte, hogy a kérelmező munkakeresőként nyilvántartásba volt véve. Az sem vitatott, hogy az alapügyben szóban forgó ellátás az 1408/71 rendelet 67-71. cikke értelmében munkanélküli-ellátásnak minősül.

29 Mindebből következően M. Chateignier - másik tagállamban munkát kereső, tagállami állampolgárként - az EK 39. cikk hatálya alá tartozik, következésképpen megilleti őt az ugyanezen rendelkezés (2) bekezdésében foglalt egyenlő bánásmód. A társadalombiztosítással kapcsolatban e jogot az 1408/71 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése kifejezetten meg is említi.

30 E jog hatályával kapcsolatban a Bizottság már kimondta, hogy az EK 39. cikkben foglaltakhoz hasonló rendelkezések célja a munkavállalók szabad mozgásával kapcsolatosan megszüntetni minden olyan akadályt, amely egy másik tagállam állampolgárára vonatkozóan szigorúbb elbánást ír elő, vagy amely - azonos körülmények esetén - az adott tagállam állampolgárához képest számára jogilag vagy ténylegesen kedvezőtlenebb helyzetet teremt (lásd a 251/83. sz., Haug-Adrion ügyben 1984. december 13-án hozott ítélet [EBHT 1984., 4277. o.] 14. pontját).

31 Az alapügyben semmilyen kétség nincs afelől, hogy az 1408/71 rendeletben foglalt szabályoknak az ONEM által történt alkalmazása a belga állampolgárok és más tagállamok állampolgárai között eltérő bánásmódhoz vezet.

32 Ilyen eltérő bánásmód csak akkor igazolható, ha az az érintett személyek állampolgárságától független objektív megfontolásokon alapul, amely arányos a nemzeti jog által elérni kívánt jogszerű céllal (a C-237/94. sz. O'Flynn-ügyben 1996. május 23-án hozott ítélet [EBHT 1996., I-2617. o.] 19. pontja és a C-138/02. sz. Collins-ügyben 2004. március 23-án hozott ítélet [EBHT 2004., I-2703. o.] 66. pontja).

33 Az alapügyben - a Bírósághoz benyújtott iratok alapján - sem az ONEM, sem a belga kormány nem adott elő olyan tényt, amely alátámasztaná, hogy az előző pontban felsorolt feltételeknek megfelelően tértek el az egyenlő bánásmód elvétől.

34 Igaz ugyan, hogy az 1408/71 rendelet 67. cikkének (2) és (3) bekezdése lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy a kért ellátásokra vonatkozó jogszabályok rendelkezései alapján a munkanélküli-ellátásokra való jogosultság megszerzését, fenntartását vagy feléledését szolgálati idő letöltésétől tegyék függővé.

35 Ugyanakkor sem a kérdést előterjesztő bíróság által a Bírósághoz benyújtott iratokból, sem a belga kormány észrevételeiből nem következik, hogy a nemzeti szabályozás a belga munkavállalók által egy másik tagállam jogszabályai alapján végzett munkavállalásra vonatkozóan ilyen szolgálati idő letöltését írná elő.

36 A fenti észrevételekre tekintettel a feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EK 39. cikk (2) bekezdését és az 1408/71 rendelet 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a lakóhely szerinti tagállam illetékes intézménye arra hivatkozva tagadja meg egy másik tagállam állampolgárától a munkanélküli-járadékhoz való jogot, hogy az ellátás iránti kérelem benyújtásának időpontjában az érintett személy az említett lakóhely szerinti tagállam területén nem teljesített meghatározott szolgálati időt, miközben e feltételt ez utóbbi tagállam állampolgáraitól nem követeli meg.

A költségekről

37 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

Az EK 39. cikk (2) bekezdését, valamint az 1996. december 2-i 118/97/EK rendelettel módosított és naprakésszé tett, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a lakóhely szerinti tagállam illetékes intézménye arra hivatkozva tagadja meg egy másik tagállam állampolgárától a munkanélküli-járadékhoz való jogot, hogy az ellátás iránti kérelem benyújtásának időpontjában az érintett személy az említett lakóhely szerinti tagállam területén nem teljesített meghatározott szolgálati időt, miközben e feltételt ez utóbbi tagállam állampolgáraitól nem követeli meg.

Aláírások

*Az eljárás nyelve: francia.