BH 2003.4.173 A jogtanácsost a munkadíj kizárólag a megbízó munkáltatóval kötött megállapodás alapján illeti meg. Ez vonatkozik a végrehajtási eljárásban felszámítandó munkadíjra is, ami - megállapodás hiányában - a munkáltatót illeti meg, mert a jogtanácsos a jogi tevékenységét munkaviszony, és nem megbízás alapján látja el [1983. évi 3. tvr. 2. §].

A periratokból megállapíthatóan a felperes végrehajtási eljárást kezdeményezett a Sz. Rt. adós ellen, amely eljárásban a felperest a nála munkaviszony keretében jogtanácsosként dolgozó alperes képviselte. Az önálló bírósági végrehajtó a foglalási jegyzőkönyvben a követelés járulékaként jogtanácsosi munkadíj és költségtérítés címén 4 555 080 forintot állapított meg, és ennek az összegnek a személyi jövedelemadó-előleggel csökkentett részét átutalta az alperesnek a felperesnél vezetett számlájára. Az alperes a pénzt a végrehajtónak visszautalta, amit követően a végrehajtó ugyanazt az összeget ismét az alperesnek utalta ki, az általa megadott másik banknál vezetett számlára. Ezt követően a felperes többször felhívta az alperest a 2 915 251 forint, valamint késedelmi kamata megfizetésére, és a felek között a visszafizetéssel, illetőleg a személyi jövedelemadó-előlegnek az APEH-től való visszaigénylése lehetőségével kapcsolatban egyeztetések is folytak.

Az eredménytelen egyeztetést követően a felperes 1997. július 9-én keresetet terjesztett elő az alperes ellen 2 915 251 forint és járulékainak megfizetése iránt.

A felperes a kereseti kérelmében arra hivatkozott, hogy az alperes munkaviszonyban állt nála, és a jogi képviseletet jogtanácsosként ennek alapján látta el. A végzett munkájáért munkabérben részesült, ezért a jogi képviseletért járó munkadíj nem a jogtanácsost, hanem a munkáltatót illeti meg.

Az alperes ezzel szemben azt állította, hogy a 12/1994. (IX. 8.) IM rendelet alapján a munkadíj őt illette meg, ezért nem tartozik a felperesnek.

A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest 2 915 251 forint és annak az 1996. május 31-től a kifizetés napjáig számított évi 20%-os késedelmi kamata, valamint 149 850 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Az alperes viszontkeresetét elutasította. A döntésének meghozatalánál figyelembe vette, hogy az alperes az iratokhoz csatolt jegyzőkönyvekből kitűnően elismerte, hogy a jogi képviseletért járó munkadíj nem őt illeti meg. Osztotta a felperes álláspontját, amely szerint az alperes részére munkaviszony keretében a munkájáért munkabér jár. Megállapította, hogy az alperes az 1998. október 27-én megtartott tárgyaláson szóban viszontkeresetet terjesztett elő, amelyre a kijelölés után folytatott eljárásban a kitűzött tárgyalás elhalasztását kérő beadványában utalt ugyan, azonban azt bírói felhívás ellenére nem pontosította, és az előterjesztett 10 000 000 forint nem vagyoni kárigényének indokolását nem adta.

Az ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében az alperes fenntartotta azt az álláspontját, hogy a felperesnek nem tartozik, a végrehajtó által részére kiutalt összeget jogszerűen vette fel. A fellebbezéséhez írásban pontosított és kiegészített viszontkeresetet csatolt.

A másodfokú bíróság ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét, és az alperest perköltség megfizetésére kötelezte. Az indokolás szerint a felperes, amikor helyette a perköltséget az alperes vette fel, ezzel az összeggel károsodott. A károkozás szándékosnak minősül, hiszen mint jogtanácsos az alperes pontosan tudta, hogy a perköltség nem őt illeti meg, ennek ellenére azt a felperes engedélye, sőt tájékoztatása nélkül felvette. Az alperes a felvett 2 415 251 forintot az Mt. 159. §-a szerinti kamattal az Mt. 168. §-ában foglaltaknak megfelelően kártérítés címén tartozik megfizetni, a felperes pedig a levonásba helyezett adóelőleget az APEH-től igényelheti vissza.

A másodfokú bíróság nem vette figyelembe az alperes bizonyítási indítványát, mert a tényállás az eljárt végrehajtó tanúkénti meghallgatása nélkül is megállapítható volt.

A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes annak a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását kérte.

Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság a tárgyalása során megszegte a Pp.-nek a jegyzőkönyvvezetésre vonatkozó 115-128. §-aiban foglaltakat, miután jegyzőkönyvvezetőt nem alkalmazott, és a tárgyalás anyagát hangszalagra sem rögzítette.