BH 2013.6.166 Adó mérséklése iránti eljárásban is terheli az adóhatóságot a tényállás feltárási kötelezettség, különösen egymásnak ellentmondó adatok esetén, ezt a kötelezettségét nem háríthatja át az adózóra az Art. 120. § (3) bekezdés c) pontjára hivatkozással [2003. évi XCII. tv. 134. § (1) bek.].

A felperes kb. 18 150 000 Ft adótartozás méltányosságból történő mérséklésére, illetve a 2010. évre felszámított késedelmi pótlék tartozás elengedésére terjesztett elő kérelmet. Kérelmét az elsőfokú adóhatóság elutasította.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú adóhatóság határozatát helybenhagyta. Kiemelte, hogy az adómérséklésre való jogosultság megítélése akkor lehetséges, ha reális képet tud alkotni az adózó jövedelmi, vagyoni viszonyairól, szociális helyzetéről. A kérelemre indult eljárás során az adózónak kell bizonyítania, hogy a kérelem teljesítésének törvényi feltételei fennállnak. Hangsúlyozta, hogy az adózó nem nyilatkozott arról, hogy korábban folytatott bérbeadási tevékenységét jelenleg is végzi-e, és ebből jövedelme származik-e. Nem nyilatkozott továbbá a 2/4 részben tulajdonában álló d.-i lakás jelenlegi hasznosításáról sem. Szerinte a fellebbezéséhez csatolt dokumentumokkal sem igazolta, hogy ő, illetőleg vele egy házban élő családtagjai milyen anyagi forrásokkal és milyen kiadásokkal rendelkeznek. Az általa előadottak ellentmondásosak és nem alkalmasak arra, hogy megalapozottan igazolják vagyoni, gazdasági helyzetét, valamint azt, hogy fennáll a méltányosság gyakorlásának feltétele.

A felperes keresetében az alperes határozatának elsőfokú hatósági határozatra történő hatályon kívül helyezését kérte.

A megyei bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az alperes nem tett eleget tényállás-tisztázási kötelezettségének, és miután az adózót terhelő tartozás mérséklése alapvetően az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (2) bekezdés szerint az adóhatóság mérlegelésétől függ, ezért a határozat meghozatalához elengedhetetlen az alperes részéről a felperest érintő valamennyi körülmény teljes körű és részletes feltárása.

Amennyiben a hatóság ellentmondásokat vél felfedezni az eljárás során a különböző felperesi nyilatkozatok tartalma között, úgy ebben az esetben is köteles a tényállást tisztázni a felperes ismételt felhívásával, az ellentmondások és félreértések feloldása érdekében. Hangsúlyozta, hogy a felperes maga is felajánlotta személyes közreműködését az eljárás során, mellyel az alperes nem élt. Utalt e körben a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adó mérséklése és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendő eljárásról szóló 7004/2010. (AEÉ 10.) APEH irányelv rendelkezéseire, amely pontosan azt rögzíti, hogy ha a kérelemből és a rendelkezésre álló adatokból a törvénybe foglalt feltételek fennállására, vagy azok hiányára megalapozott következtetések nem vonhatók le, úgy az adóhatóság a tényállás-tisztázási kötelezettségének eleget téve az adózót nyilatkozattételre hívja fel. Amennyiben a felperes lakhatási körülményei tekintetében bizonytalanságok, ellentmondások merültek fel, úgy a hivatkozott irányelv 16.2 pontjának f) pontja értelmében a hatóságnak rendelkezésére állt helyszíni szemle lefolytatásának lehetősége, hogy meggyőződjön az adózó és a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozók életkörülményeiről.

A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének elutasítása iránt. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes az Art. 134. § (3) bekezdésében foglaltakkal.

Hangsúlyozta, hogy az Art. 120. §-a szerint az Art. 134. §-ában foglalt eljárás kizárólag kérelemre folytatható, és a bizonyítás terhe a kérelmet előterjesztő adóalanyon van. Így tévedett az elsőfokú bíróság, mikor a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdésén alapuló tényállás-tisztázási kötelezettség megszegését állapította meg.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.

A Kúria a felülvizsgálati kérelemben előadottakkal szemben osztotta a jogerős ítélet indokolásában az Art. 134. § (1) bekezdése kapcsán kifejtett álláspontot. Nem vitásan az Art. 120. § (1) bekezdése alapján a felperest terhelte a kérelem teljesítésének szükséges feltételei fennállásának bizonyítása, ugyanakkor ez nem eredményezhette az alperest terhelő - az Art. 97. §-ában megfogalmazott - tényállás-tisztázási és bizonyítási kötelezettség negligálását. Az ilyen, kérelemre indult eljárások specialitása az, hogy a kérelmezőt terheli az elbíráláshoz szükséges adatok szolgáltatása, azonban ha az adóhatóság úgy látja, hogy az adatok ellentmondásosak avagy nem elegendőek, úgy fennáll a tényállás-tisztázásra és bizonyításra vonatkozó alperesi kötelezettség, amely azt jelenti, hogy további adatokat, nyilatkozatokat - esetlegesen a kérelmező személyes meghallgatása útján - be kell szerezni.

Jelen esetben az alperes arra hivatkozott, hogy a felperes olyan, egymásnak ellentmondó nyilatkozatot és adatokat szolgáltatott, amelyből az Art. 134. § (1) bekezdésében foglalt feltételek fennállására következtetni nem tudott.

A tényállás tisztázására és bizonyítására vonatkozó alperesi kötelezettség folytán az alperes nem tekinthette volna az eljárást befejezettnek ezen megállapítással, hanem további hiánypótlási felhívással, avagy a felperes személyes meghallgatásával tisztáztathatta volna a feltételek fennállását.

Megjegyzi a Kúria azt is - mint ahogy erre helyesen az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében utalt -, hogy a felperes a fellebbezésében a személyes közreműködést is felajánlotta. Az eljárás sajátos jellegéből, vagyis abból adódóan, hogy egy formanyomtatványon előterjesztett írásbeli kérelemről van szó, amelyet az adózók képességeikhez mérten töltenek ki, nagyobb hangsúlyt kell fektetni a félreértések, ellentmondások kiküszöbölése végett az esetleges szóbeli nyilatkozatra, meghallgatásra.

A megyei bíróság a Pp. 339/B. §-ának megfelelően járt el, amikor a határozat indokainak vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy a bizonyítékok mérlegelése nem volt okszerű. Helytállóan idézte a megyei bíróság az alperes eljárására irányadó APEH Irányelvet is és ennek kapcsán megfelelően mutatott rá az alperesi eljárás hiányosságaira.

A Kúria álláspontja az, hogy a megyei bíróság jogszerűen állapította meg a fenti körülmények alapján az adóhatósági határozat jogsértő voltát.

A fentiek miatt a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

(Kúria Kfv. I. 35.011/2012.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2011. október 13. napján kelt 9.K.30.207/2011/4. számú jogerős ítélete ellen az alperes részéről 7. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem elbírálása folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül -meghozta az alábbi