A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21059/2018/5. számú határozata. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 123. §, 130. §, 157. §, 235. §, 252. §, 253. §, 370. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 269. §, 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 4/A. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Merőtey Anikó, Molnár Ágnes, Németh László

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.24319/2017/18., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21059/2018/5.*, Kúria Pfv.20439/2019/12. (BH 2020.7.205)

***********

A Fővárosi Ítélőtábla a felperes jogi képviselője (felperes jogi képviselőjének címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a alperesek jogi képviselője (alperesek jogi képviselőjének címe) által képviselt I.rendű alperes neve (I rendű alperes címe) I. rendű, II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű és III.rendű alperes neve (III. rendű alperes címe) III. rendű alperes ellen kielégítési jog gyakorlása iránt indult perében, a Fővárosi Törvényszék 2018. május 18. napján kelt 20.P.24.319/2017/18. számú ítélete ellen, az alperesek részéről 19. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy az elsőfokú bíróság által meghatározott kamat mértékét a CHF libor mértékére szállítja le, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 15 nap alatt 200.000 (kétszázezer) forint + áfa mértékű perköltséget, továbbá térítsenek meg ugyancsak egyetemlegesen az államnak külön felhívásra 1.353.340 (egymillió-háromszázötvenháromezer-háromszáznegyven) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az I-II. rendű alperesek mint zálogkötelezettek és a III. rendű alperes mint haszonélvező 2007. december 10-én a Zrt.-vel (továbbiakban Zrt.) mint zálogjogosulttal ingatlant terhelő önálló zálogjogot alapító szerződést kötött a helyrajzi szám. alatt felvett, az I. és II. rendű alperesek tulajdonát képező ingatlanra összeg CHF és járulékai erejéig. Ugyanezen a napon az I-II. rendű alperesek, valamint a perben nem álló személy deviza alapú kölcsönszerződést kötöttek a Zrt.-vel összeg CHF vonatkozásában. Az önálló zálogjogot a Zrt. a felperesre átruházta, majd engedményezés útján a kölcsönszerződés jogosultjává is a felperes vált. Az utóbbi szerződések megkötésére a Zrt. és felperes között fennálló refinanszírozási jogviszonyra tekintettel, ellenérték fejében került sor. A Zrt. 2014. április 14-én végelszámolás útján jogutód nélkül megszűnt.

A felperes a 2012. november 29-én kelt közjegyőzi okiratba foglalva mind a kölcsönszerződést, mind az ingatlant terhelő önálló zálogjogot alapító szerződést felmondta, a kölcsönszerződésből eredő pénzkövetelését végrehajtás útján érvényesítette. Az I. és a II. rendű alperes végrehajtás megszüntetése iránt pert indított a felperessel szemben, az eljárások még jogerősen nem fejeződtek be.

A felperes keresetében annak tűrésére kérte kötelezni az alpereseket, hogy kielégítést kereshessen a zálogjoggal terhelt ingatlanból összeg CHF és járulékai erejéig.

Az alperesek ellenkérelmükben elsődlegesen a per megszüntetését kérték a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontja alapján, mivel szerintük a felperes mint zálogjogosult a zálogtárgyból a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 4/A. §-a szerint csak bírósági végrehajtás útján kereshet kielégítést. A felperes követelésének érvényesítése a végrehajtási perre kizárólagosan illetékes járásbíróságokra tartozik, ezért a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján meg kell szüntetni. A Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontjára hivatkozással azért kérték a per megszüntetését, mivel ugyanazon felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó másik eljárás van folyamatban, továbbá a felperes a végrehajtási eljárásokat is a zálogjoga alapján indította meg, melyekben ugyanannak a követelésének kíván érvényt szerezni.

Az alperesek másodsorban a kereset elutasítását kérték. Azzal érveltek, hogy az önálló zálogjogot alapító szerződés járulékos jellege folytán az annak alapjául szolgáló kölcsönszerződés létre nem jötte, érvénytelensége kihat a zálogszerződésre is. Figyelemmel arra, hogy a felperes az engedményezés alapját képező jogviszonyt ismerte, így kifogásaikat a felperessel mint a zálogjogot megszerző jogutóddal szemben a Ptk. 269. § (3) bekezdés alapján érvényesíthetik.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével annak tűrésére kötelezte az alpereseket, hogy a helyrajzi szám.-ú, természetben I rendű alperes címe szám alatti ingatlanból a felperes végrehajtási eljárásban árverés útján kielégítést keressen összeg svájci frank és az ítéletben megjelölt késedelmi kamata erejéig. Kötelezte továbbá az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 15 napon belül összeg2 forint perköltséget.

Indokolásában kiemelte, hogy a Vht. 4/A. §-a nem jelenti azt, hogy a zálogjogosult ne indíthatna pert a végrehajtási jogának érvényesítése iránt. Ugyanazt a követelést a jogosult többszörösen, több végrehajtás útján nem érvényesítheti, csupán annak lenne akadálya, ha a jelen perben megítélt követelést a felperes végrehajtás útján kívánná érvényesíteni a már folyamatban lévő végrehajtási eljárás mellett. Ezért a per megszüntetésére a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontja alapján nem volt lehetőség.

Az elsőfokú bíróság az alpereseknek a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontjára való hivatkozását sem találta helytállónak, mivel az általuk indított végrehajtás megszüntetése iránti perek és jelen per tárgya nem ugyanaz a jog, hiszen az alperesek a járásbíróság előtt indított perben a végrehajtás megszüntetését kérték, míg a felperes ebben az eljárásban a zálogjogát kívánja érvényesíteni, továbbá az érintett perekben a peres felek személye teljesen nem egyezik meg.

Az elsőfokú bíróság az ügy érdemére vonatkozóan kiemelte: mivel a felperes és a Zrt. között refinanszírozási jogviszony állt fenn, a felperes nem ingyenesen szerezte meg az önálló zálogjogot, így vele szemben az alperesek nem hivatkozhattak az alapul szolgáló jogviszonyból eredő jogaikra és kifogásaikat a felperessel szemben nem terjeszthették elő a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 269. § (3) bekezdése alapján. Tévesen hivatkoztak az alperesek arra, hogy az önálló zálogjog járulékos jellegű lenne, a törvény szövegéből is egyértelműen kitűnik, hogy az önálló zálogjog esetén a zálogjog a zálogtárgyat személyes követelés nélkül terheli. Az önálló zálogjog absztrakt jellegű, ezért a kölcsönszerződésből eredő, az azzal összefüggő kifogásoknak nincs jelentősége, így annak sem, hogy a kölcsönszerződés vonatkozásában már végrehajtás került elrendelésre.

Az ítélet a kamat vonatkozásában a kölcsönszerződés létrejöttének időpontjában hatályos Ptk. rendelkezés alapján határozott; ezen időpontban a jogszabály az idegen pénznemben kikötött követelésekre külön rendelkezést nem tartalmazott, ezért a bíróság a magyar jegybanki alapkamatnak megfelelő kamatot alkalmazta.