A Székesfehérvári Törvényszék Kf.23/2017/4. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (KÖZBESZERZÉSI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 239. §, 253. §, 340. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Kaló Zsuzsanna, Kollár Zoltán, Sasvári Péter

Kapcsolódó határozatok:

Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27158/2017/40., *Székesfehérvári Törvényszék Kf.23/2017/4.*, Kúria Kfv.37474/2018/6.

***********

Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság

2.Kf.23/2017/4. szám

A Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság felperesi képviselő neve (fél címe 1) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek,- a alperesi képviselő neve által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, melybe beavatkozóként perbe lépett a beavatkozó képviselője által képviselt Alperesi beavatkozó (alperesi beavatkozó címe) a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.158/2017/40. számú ítélete ellen az alperes által 41. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán -tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

az elsőfokú ítéletet fellebbezett részét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 127.000,- (százhuszonhétezer) Ft másodfokú perköltséget.

A fellebbezési illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság az alperes kijavított D.755/19/2016. számú határozatát megváltoztatta, és az alperesi beavatkozó jogorvoslati kérelmét elutasította, s mellőzte a felperes pénzbírságban és igazgatásszolgáltatási díjban való marasztalását. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Az elsőfokú bíróság a döntése indokolásában rögzítette, hogy a felperes elsődleges kereseti kérelme nem alapos, a másodlagos kérelem viszont igen, mert az alperes a beavatkozó jogorvoslati kérelmén túlterjeszkedve hozta meg a döntését, nem azt vizsgálta, hogy a közbeszerzési eljárásban a XY. Kft. referenciája megfelel-e az ajánlati felhívásban rögzítetteknek vagyis igaz-e az az állítás, hogy a nyertes cég nem végzett gázvezeték-szerelési munkát. A bíróság azonban ezt nem értékelhette, következményeit nem vonhatta le, mert az alperesi határozat jogszerűségét kizárólag a keresetben megjelölt keretek között vizsgálhatta felül. A felperes viszont kellő alappal panaszolta, téves az alperesnek az az álláspontja, hogy az alkalmasság igazolására kizárólag azon referenciákat fogadhatta volna el, amelyek az építési munkák főcsoportjába tartozó valamennyi tevékenység korábbi elvégzését igazolja. A bíróság álláspontja szerint ugyanis az alkalmassági minimumkövetelményt nem úgy kell értelmezni, ahogy azt az alperes tette, hogy főcsoportra vonatkozó hivatkozás esetén a referenciáknak is, az EK rendelet főcsoportjában felsorolt valamennyi csoportba, osztályba, alosztályba tartozó munka elvégzését igazolnia kell.

A felperes által megkövetelt alkalmassági igazolást a közbeszerzés tárgyával összhangban kellett értelmezni, így az ajánlattévő csak abban az esetben minősül alkalmatlannak, ha nem rendelkezik az épület bővítésére és/vagy felújítására vonatkozó olyan referenciával, amely teljes épületfelújításra vonatkozik, és amely magába foglalta a felperes által külön is CPV kódokkal megjelölt tetőjavítási, karbantartási, épületszerelési, villamosszerelési, víz, gázvezeték-szerelési és szaniterszerelési munkákat. Ellenkező értelmezés esetén az ajánlattevőknek olyan területen (például sírásási munka, vágóhídi kivitelezés stb.) kellene igazolniuk alkalmasságukat, amely a közbeszerzés tárgyától független. Hangsúlyozta továbbá az alperesi értelmezés helyességét cáfolja, hogy az alkalmazott ajánlati felhívás nyomtatványa tartalmazza a fő CPV betűkód megjelölését, és ha ennek kitöltése azt vonná magával, hogy az alkalmasság körében valamennyi főcsoportba, csoportba, osztályba vagy alosztályba tartozó tevékenység elvégzését igazolni kellene, de ha nem lenne ilyen széles körű az elvégzendő munkák köre akkor csupán a csoport, az osztály vagy alosztály kódját kellene alkalmazni. Ilyenfajta kötelezettség viszont a 2014/24/EU irányelvből sem következik.

A beavatkozó jogorvoslati kérelme egyébként is csak azt kifogásolta, hogy a nyertes ajánlattevő az 53330000-9 CPV tekintetében, az osztály megnevezésében szereplő három főtevékenység közül gázvezeték-szerelést nem végzett, ezzel kapcsolatban viszont az alperes megállapította, hogy az alkalmasság körében a XY. Kft. e tevékenység elvégzését is igazolta, de e körülmény valós volta erre irányuló bírósági jogorvoslat hiányában nem volt vizsgálható.

Miután az elsőfokú bíróság a felperes másodlagos keresetét alaposnak ítélte, a harmadlagos kereseti kérelem elbírálását okafogyottnak tekintette, megjegyezte azonban, hogy ebben a körben az alperes nem tett eleget indokolási kötelezettségének, nem jelölte meg mik azok a körülmények, tények, amelyek alapján arra a következtetésre jutott, a felperes nem tanúsított együttműködő magatartást.

Az elsőfokú ítéletet az alperes támadta fellebbezéssel, elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, másodlagosan megváltoztatását, a felperes keresetének az elutasítását kérte.

Az elsőfokú ítéletet többek között azért találta jogszabálysértőnek, mert az elsőfokú bíróság abban olyan okokra hivatkozott, amelyek nem voltak az eljárás tárgyai, s a közösségi jog és a Kbt. szabályainak több éve kialakult értelmezésével ellentétes. Előadta, az Unió a tagállamoktól elvárja jogalkotásukban kerüljék az átfogó hivatkozásokat, ne a teljes főcsoportra való hivatkozást tegyék általánossá, hanem a konkrét tevékenység alsóbb szintű CPV kódjai alkalmazását. Ez azonban nem mentesíti a tagállami ajánlatkérőt attól, ha az ajánlatban a CPV főcsoportot jelölte meg, az irányelv preambulumában foglaltak alapján mentesülhetne a főcsoportnak való megfelelőség vizsgálata alól. Az ajánlatkérőnek ugyanis a közbeszerzési dokumentumok elkészítésénél kellő gondossággal és körültekintéssel kell eljárnia, később az abban megfogalmazottak értelmezésétől a preambulumra hivatkozással nem térhet el.

Az alperesi érvelés szerint a tárgyi ügyben a felperesnek az alkalmasság igazolása, vizsgálata körében a felhívás II.1.2.) és a II.2.2.) pontjában megjelölt valamennyi munkára vonatkozó referenciát vizsgálnia kellett. Iratellenes ezért az ítéletnek azon megállapítása, hogy az útmutató alapján a felperesnek a főtárgy kódját és a leginkább jellemző CPV kódokat kellett megadnia, és nem kellett további CPV kódokat feltüntetnie, és nem kellett az alperes szerinti összes munkára vonatkozó referenciát megvizsgálnia. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ezzel a következtetéssel a kereseti kérelmen túlterjeszkedett, mert a felperes keresete az előírás vizsgálatára nem terjedt ki.

A felperes felelőssége, hogy az alkalmassági követelmények között pontosan nem nevesítette, mely releváns kivitelezési munkák igazolását tartja szükségesnek, hanem a CPV kódokra hivatkozott vissza. Ezen mulasztása ellenére nem mentesült az alól, hogy az ajánlatokat a Kbt. 69. § (1) és (2) bekezdése figyelembevételével bírálja el.