3107/2024. (III. 14.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.II.20.345/2023/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.
[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege - a támadott bírósági határozatokban megállapított tényállás és az indítványozó előadása alapján - a következőképpen foglalható össze.
[3] 2.1. Az indítványozó - az alapeljárás felperese - adós, adóstársaival együtt 2008. január 10-én svájci frank deviza alapú személyi hitelszerződést kötött ingatlanfedezet mellett. A szerződésben az adósok által igényelt kölcsön összege 15 000 000 forint volt, a törlesztőrészletek száma 240-ben került meghatározásra, és a felek abban állapodtak meg, hogy a kölcsön kamatlába változó, annak szerződéskötéskori értéke évi 6,2%. A kölcsön biztosítékaként két ingatlan vonatkozásában jelzálog alapítása céljából zálogszerződés megkötésére került sor. A szerződéskötés másnapján közjegyző előtt tartozáselismerő nyilatkozatot tettek az adóstársak, melyben elismerték, hogy az alperes banktól svájci frank alapú kölcsönt kaptak, melynek szerződés szerinti visszafizetésére kötelezettséget vállaltak. A megállapított összeget a bank folyósította, azonban az adósok a visszafizetési kötelezettségüknek nem tettek eleget. A bank közjegyző útján 2013. szeptember 23-án kelt nyilatkozatával a felek között létrejött szerződést felmondta, majd a közjegyzői okirat záradékkal való ellátását követően a végrehajtási eljárás megindult. Tekintettel arra, hogy az adott időszakban az indítványozóval szemben végrehajtási eljárás már folyamatban volt, a bank végrehajtásba való bekapcsolódását a Fonyódi Járásbíróság engedélyezte.
[4] Az indítványozó módosított keresetében az első fokon eljáró Fonyódi Járásbíróságtól a szerződés érvényessé nyilvánítását kérte akként, hogy a tartozása 8 500 000 forintban, havi törlesztésének fix összege 167 217 forintban legyen megállapítva. Elsődleges keresetének indokaként arra hivatkozott, hogy a felek által kötött szerződés érvényesen nem jött létre, mivel a szerződéskötési akarat nem terjedt ki olyan lényeges szerződési feltételre, mint az árfolyamkockázat vállalása. Másodlagos keresetében kérte a végrehajtási eljárás megszüntetését arra hivatkozva, hogy az alapul szolgáló szerződés a felek között érvényesen nem jött létre. Az erre vonatkozó igényét az indítványozó arra alapította, hogy nem kapott megfelelő tájékoztatást az árfolyamkockázat vonatkozásában, valamint a tartozáselismerő nyilatkozat közokirati jellege nem volt megállapítható. Hivatkozott továbbá keresetében arra is, hogy a szerződés a veszélyhelyzet miatt ellehetetlenült, megszűnt. Azt is állította, hogy a szerződést felmondó nyilatkozat érvénytelen, tekintettel arra, hogy az alapul fekvő szerződés sem jött érvényesen létre, emellett arra is utalt, hogy a bank részére biztosítója megtéríthette volna a követelést. Az alperes bank érdemi ellenkérelmében az indítványozó keresetének elutasítását kérte, vitatta a felperesi igény jogalapját és összegszerűségét is. Utalt arra, hogy az alapul szolgáló szerződés érvényesen jött létre, az árfolyamkockázat tekintetében megfelelő tájékoztatást nyújtott a másik félnek, aki azonban szerződésből eredő kötelezettségeit maradéktalanul nem teljesítette, így jogszerű volt a részéről a szerződés felmondása. Hivatkozott arra is, hogy a közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozat szintén érvényesen létrejött, mely alapján jogszerűen indult meg a végrehajtási eljárás, így nem lehet szó a szerződés lehetetlenüléséről, sem az ebből eredő megszűnéséről. Ezek alapján kérte az indítványozó perköltségben való marasztalását.
[5] A Fonyódi Járásbíróság az indítványozó keresetét a 32.P.20.360/2021/16-II. számú ítéletével elutasította. Indokolásában rámutatott arra, hogy a rendelkezésre álló iratokból kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozóan az adósok tájékoztatást kaptak a szerződés aláírását megelőzően, mellyel összefüggésben ugyanazon a napon teljes bizonyító erejű magánokiratban külön kockázatfeltáró nyilatkozatot is aláírtak. A kockázatfeltáró nyilatkozat a kölcsönszerződéshez kapcsolódik, és abban szerepel, hogy az adósoknak tudomásuk volt arról, hogy a deviza alapú hitelkonstrukciók során az árfolyammozgásokból adódóan felmerül a veszteség kockázata. A bíróság arra is rámutatott, hogy az indítványozó és adóstársa tudomással bírt arról, hogy a kockázatfeltáró nyilatkozat csak figyelemfelkeltő, a konstrukció jellegéből adódóan nem tartalmazhatja az ügyletkötés során jelentkező valamennyi kockázatot és veszélyforrást. A bíróság álláspontja szerint tehát egy átlagosan tájékozott, észszerűen figyelmes fogyasztó számára is nyilvánvaló kellett, hogy legyen az, milyen kockázatot rejt magában, ha nem forint, hanem deviza alapú hitelezési konstrukciót választ. A szerződést követően aláírt közokiratban is megerősítették az adósok nyilatkozatukban azt, hogy ezen kockázat mibenlétéről tudomással bírnak és azt fel is vállalják. Az okirat utolsó bekezdésében rögzítésre került, hogy a közjegyző az ügyfelek előtt az okirat tartalmát felolvasta, jogkövetkezményeit megmagyarázta, amire a felek kijelentették, hogy akaratukkal az mindenben egyezik, majd ezt követően saját kezűleg aláírták.
[6] A bíróság nem fogadta el az indítványozó azon hivatkozását, hogy a közjegyző előtt készült okirat nem tekinthető közokiratnak, mert nem állt elegendő idő rendelkezésre ahhoz, hogy a közjegyző teljes terjedelmében felolvassa és elmagyarázza az abban foglaltakat, tekintve, hogy az indítványozó az erre vonatkozó állításait nem tudta bizonyítani. A bíróság arra is rámutatott, hogy nem volt alapos az a hivatkozás sem, hogy a banknak kifejezetten tudomása volt arról, hogy extrém árfolyamnövekedés várható, ezt az indítványozó által idézett MNB nyilatkozat és árfolyamtrend sem támasztotta alá.
[7] Az elsőfokú bíróság a fentiek alapján az alapul szolgáló szerződés vonatkozásában nem adott helyt az érvénytelenség megállapítására irányuló keresetnek, a szerződés az árfolyamkockázatra kiterjedően is érvényesen létrejött a felek között. Ebből eredően az adósi nemteljesítés okán jogszerű volt a szerződés felmondása is, valamint a közjegyzői okirat alapján a végrehajtási eljárás is érvényes jogalappal indult meg.
[8] Az indítványozó veszélyhelyzet miatti ellehetetlenülésre vonatkozó érvelését azért nem találta megalapozottnak, mert a szerződés évekkel a veszélyhelyzet bekövetkezése előtt szűnt meg. A bíróság úgyszintén alaptalannak találta a felperes indítványát, ami az eljárás felfüggesztésére irányult az Európai Unió Bírósága előtt indult MJ kontra AxFina Hungary Zrt. (C-705/2021), ECLI:EU:C:2023:352. számú előzetes döntéshozatali eljárás jogerős befejezéséig, tekintettel arra, hogy az eljárás más kérdések eldöntésére irányult.
[9] 2.2. Az indítványozó fellebbezése folytán másodfokon eljárt Kaposvári Törvényszék a 2.Pf.20.642/2022/9. számú ítéletében az elsőfokú bíróság döntését helybenhagyta. A fellebbezésben az indítványozó az ítélet megváltoztatását és a végrehajtás megszüntetését kérte. Amennyiben ennek nem adna helyt a másodfokú bíróság, úgy kérte a végrehajtás felfüggesztését az Európai Unió Bírósága előtt indult döntéshozatali eljárások jogerős befejezéséig. Fellebbezésének indokolásában továbbra is fenntartotta azt, hogy nem kapott megfelelő tájékoztatást az árfolyamkockázattal kapcsolatban, ebből következően a kölcsönszerződés nem jött létre. Fellebbezési ellenkérelmében az alperes bank az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta annak helyes indokainál fogva.
[10] A másodfokú bíróság ítéletében rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, abból megalapozott jogi következtetés levonásával helytálló döntést hozott, jogi indokaival egyetértett, azokat megismételni nem kívánta.
[11] 2.3. Az indítványozó védője által előterjesztett felülvizsgálati kérelmet - mint érdemi elbírálásra alkalmatlant - a Kúria a Pfv.II.20.345/2023/2. számú végzésével hivatalból elutasította.
[12] 3. Az indítványozó a fenti előzményeket követően nyújtotta be - főtitkári felhívásra kiegészített - alkotmányjogi panaszát.
[13] Indítványában előadta, hogy a Kúria Pfv.II.20.345/2023/2. számú végzése, a Kaposvári Törvényszék 2.Pf.20.642/2022/9. számú, valamint a Fonyódi Járásbíróság 32.P.20.360/2021/16-II. számú ítéletei sértik az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdését, a II. cikket, IV. cikk (1) bekezdését, V. cikkét, XII. cikk (1) bekezdését, XIII. cikk (1) bekezdését, XV. cikk (1) bekezdését, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését.
[14] Az indítványozó az Alaptörvény II. cikkében foglalt emberi méltósághoz való jog sérelmét abban látja, hogy a devizaszerződésben a felek közötti aszimmetrikus viszony következtében a "laikus adós" kiszolgáltatott helyzetbe került. Az Alaptörvény IV. cikk (1) bekezdésével összefüggésben arra hivatkozik, hogy az egyén szabadságának biztosítása a bank részéről magában foglalja a tájékoztatási kötelezettséget arra vonatkozóan, hogy az adóst teljeskörűen tájékoztassa az árfolyam kockázatról. A tájékoztatás elmaradása sérti az adós szabadságát, mert meghatározott ismeretek nélkül nem tud szabadon dönteni. A panasz szerint az adós gazdasági szabadságát sérti az érvénytelen közjegyzői felmondás is, mivel az a végrehajtás lehetőségét jogalap nélkül biztosította. Az Alaptörvény V. cikk sérelmét az indítványozó abban látja, hogy az érvénytelen közjegyzői szerződés felmondása jogtalan támadásnak minősül azáltal, hogy alaptalanul engedélyt biztosít a vagyona elvételéhez. Az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésének sérelme azáltal valósul meg a panasz szerint, hogy a devizaalapú szerződés rendkívül hátrányos feltételeket tartalmaz az adós tekintetében, így indokolatlanul korlátozza a vállalkozás szabadságát. Az Alaptörvény XIII. cikkében foglalt tulajdonhoz való jog az indítványozó szerint azért sérül, mert az "érvénytelen közjegyzői szerződésfelmondás utat enged a kérelmező adós tulajdonjoga jogellenes elvonásához". Az Alaptörvény XV. cikkében foglalt törvény előtti egyenlőség meglátása szerint sérült, mivel "a bank indokolatlan előnyt élvez azáltal, hogy fel van jogosítva a devizaalapú szerződések kapcsán a szerződés egyoldalú és parttalan módosítására". Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése azáltal sérült, hogy a bíróságnak alkalmaznia kellett volna azt a szabályt, mely alapján a fogyasztói szerződésekkel kapcsolatos bírósági eljárás során a bizonyítási teher a bankot terheli. Ugyancsak a tisztességes eljárást sérti meglátása szerint az, hogy a bíróság elmulasztotta a tényállás feltárási kötelezettségét, valamint indokolásából nem derül ki, hogy az ügy lényeges részeit és az azzal kapcsolatos észrevételeket kellő alapossággal megvizsgálta-e. Kifogásolja az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog sérelmére hivatkozva azt, hogy elmaradt a Kúria előtti eljárásban az érdemi vizsgálat lefolytatása, mert az érintett végzés formai okokon alapul.
[15] A fentieken felül hivatkozik a panaszos az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: EJEE) 6. cikk (1) bekezdésének sérelmére, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntéseire, indítványának alátámasztása céljából számos alkotmánybírósági határozatot és a Kúria gyakorlatát idézi.
[16] 4. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv.-ben foglalt, a panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerint tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés alapján a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, ezek között a 26-27. § szerinti érintettséget, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket. A (3) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[17] Az Alkotmánybíróság vizsgálata eredményeként megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az alábbiak szerint nem fogadható be.
[18] 4.1. Az Abtv. 27. §-a szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[19] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdésének a sérelmére is hivatkozott. E tekintetben az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az indítvány e feltételnek az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdése tekintetében nem tesz eleget, mivel az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján ezen rendelkezés nem minősül az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának (lásd többek között: 16/2021. (V. 13.) AB határozat, Indokolás [21]).
[20] Az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy az indítványnak az EJEE 6. cikk (1) bekezdésének megsértését állító része nem tekinthető önálló, érdemi elbírálásra alkalmas indítványi elemnek. Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés f) pontja alapján ugyanis kizárólag jogszabály (és nem bírói ítélet) nemzetközi szerződésbe ütközésének a vizsgálata kérhető. Nincs hatásköre ezért az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panasz alapján indult eljárásban a bírói döntés nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára (3235/2020. (VII. 1.) AB határozat, Indokolás [19]).
[21] 4.2. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítványozó jogi képviselője a Kúria végzését 2023. május 5. napján vette át, melyhez képest az alkotmányjogi panasz határidőben, 2023. május 9. napján került előterjesztésre. A Kúria Pfv.II.20.345/2023/2. számú végzésében az indítványozó felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasította, ekként az Alkotmánybíróság az Ügyrend 32. § (5) bekezdése alapján az ügy érdemében hozott döntést a Kúria végzésén keresztül nem vizsgálhatta. Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő alkotmányjogi panaszát.
[22] Az indítvány megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51. § (1) bekezdés és 52. § (1b) bekezdés a) pont], az Abtv. 27. §-ában foglalt hatáskörben kérve az Alkotmánybíróság eljárását. Az indítványozó megjelölte továbbá az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont] és az Alaptörvény sérelmet szenvedett rendelkezését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont].
[23] Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a továbbiakban abból a szempontból vizsgálta, hogy az tartalmaz-e olyan határozott kérelmet, mely megfelel a vonatkozó törvényi feltételeknek. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja értelmében a kérelem akkor határozott, ha megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, az e) pont értelmében pedig a kérelemnek egyértelmű indokolást kell tartalmaznia arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Az indítvány Alaptörvény II. cikke, IV. cikk (1) bekezdése, V. cikke, XII. cikk (1) bekezdése, XIII. cikk (1) bekezdése, XV. cikk (1) bekezdése sérelmét állító elemei tekintetében az Alkotmánybíróság megállapította, hogy alkotmányossági összefüggéseket bemutató, érdemi vizsgálatot megalapozó indokolást a hivatkozott alapjogok tekintetében az indítvány nem tartalmaz, az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint pedig alkotmányjogilag értékelhető indokolás hiányában ezen indítványi elemek nem felelnek meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontja szerinti követelménynek, és ekként nem alkalmasak érdemi elbírálásra (lásd például: 3272/2018. (VII. 20.) AB végzés, Indokolás [34]).
[24] Az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt feltételeknek ugyanakkor a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése állított sérelmével összefüggésben eleget tesz. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság a befogadhatóság tartalmi követelményeinek meglétét e rendelkezések tekintetében vizsgálta.
[25] 4.3. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (lásd például: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]; illetve 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[26] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog sérelmét lényegében abban látta, hogy a Kúria előtti eljárásban elmaradt a felülvizsgálat érdemi lefolytatása, mivel a döntés csupán formai okokon alapult.
[27] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog a rendes jogorvoslatokra vonatkozik, és nem terjed ki a felülvizsgálatra mint rendkívüli jogorvoslatra (lásd például: 3510/2023. (XII. 1.) AB végzés, Indokolás [21]). Az Alkotmánybíróság e tekintetben utal arra is, hogy "[a]nnak megítélése, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadásának feltételei fennállnak-e vagy sem, nem alkotmányossági, hanem szakjogi-törvényértelmezési kérdés, melyben az Alkotmánybíróság - következetes gyakorlatának megfelelően - a Kúria döntését nem bírálhatja felül" (3365/2019. (XII. 16.) AB végzés, Indokolás [21]; utóbb megerősítette: 3188/2020. (V. 27.) AB végzés, Indokolás [22]). A Kúria pedig végzésében jelen esetben kellő, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti követelményeknek megfelelő részletességgel érdemi indokát adta annak, hogy az indítványozó felülvizsgálati kérelmét miért találta érdemi elbírálásra alkalmatlannak. Az alkotmányjogi panasz ezért a Kúria végzésével összefüggésben nem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, valamint nem vet fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.
[28] 5. A fentiek szerint az alkotmányjogi panasz részben nem felel meg az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjában írt törvényi feltételnek, valamint nem teljesíti az Abtv. 29. §-ban, valamint az Abtv. 52. § (1b) d) és e) pontjában írt befogadási kritériumokat, mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság - az Abtv. 56. § (2)-(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1)-(2) bekezdései alapján eljárva - az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2024. február 27.
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Lomnici Zoltán s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Patyi András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1106/2023.