3510/2023. (XII. 1.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.37.111/2022/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. A jogi képviselővel (dr. Biczó László ügyvéd) eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben kérte a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.37.111/2022/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, hivatkozva az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésére.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege az alábbiakban foglalható össze.
[3] A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 22.P.104.568/2013/335. számú ítéletével az indítványozó édesapa és volt házastársa házasságát felbontotta, és közös kiskorú gyermeküket az édesanya gondozásába helyezte. A házasság felbontása és járulékai iránti perben a bíróság a gyermek pszichológus szakértői vizsgálatára klinikai mentálhigiéniai felnőtt szakpszichológia és neurológiapszichológia szakképesítéssel rendelkező igazságügyi szakértőt jelölt ki, akinek szakértői véleményére, megállapításaira a bíróság döntése alapjaként bizonyítékként hivatkozott.
[4] Az indítványozó az elsőfokú polgári per folyamatban léte alatt a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara (a továbbiakban: Kamara) előtt fegyelmi eljárás megindítását kezdeményezte a szakértővel szemben, kompetenciavétség és más szabályok megsértésével, valamint késedelemmel megvalósult fegyelmi vétség elkövetése miatt.
[5] A Kamara fegyelmi bizottságának eljáró fegyelmi tanácsa 2019. július 18. napján kelt határozatával a fegyelmi eljárás megindítását részben indokoltnak tartotta, azonban a kompetenciavétség tekintetében a fegyelmi eljárás megindítását megtagadta. A határozattal szemben az indítványozó keresetet terjesztett elő. A bírósági eljárás során a másodfokú bíróságként eljáró Kúria 2020. november 17. napján kelt Kf.IV.37.298/2020/13. számú ítéletével a Kamara fegyelmi tanácsának határozatát a kompetenciavétség tekintetében megsemmisítette és a Kamarát új eljárás lefolytatására kötelezte. A megismételt eljárásban a Kamara fegyelmi bizottságának fegyelmi tanácsa 2021. február 15. napján kelt határozatával a kompetenciavétség elkövetésére irányuló fegyelmi eljárás megindítását megtagadta. A határozattal szemben az indítványozó ismételten keresetet terjesztett elő, a keresetet a Fővárosi Törvényszék 102.K.703.409/2021/22. számú, 2021. december 16. napján kelt ítéletével elutasította.
[6] A Fővárosi Törvényszék ítéletével szemben az indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melyet a Kúria a Kfv.I.37.111/2022/3. számú, 2022. március 2. napján kelt végzésével visszautasított, arra tekintettel, hogy az indítványozó nem jelölte meg a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban Kp.) 118. § (1) bekezdése alapján a kérelem befogadási okát. Ugyan az indítványozó felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre, de annak kifejtésével, hogy az miért nem tekinthető precedensképes határozatnak (Kúria végzése, Indokolás [13]).
[7] 1.2. Az indítványozó ezt követően terjesztette elő az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszát, melyben a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.37.111/2022/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, hivatkozva az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének sérelmére.
[8] Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria végzésében nem vizsgálta és nem értékelte megfelelően és kellő körültekintéssel a felülvizsgálati kérelemben foglalt észrevételeket, különösen a befogadhatósági körülmények vonatkozásában, amelynek következtében sérült az indítványozó XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való joga, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való joga.
[9] Az indítványozó a XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét arra alapította, hogy a Kúria nem vette érdemben figyelembe az indítványozó által előterjesztett észrevételeket, valamint a Kúria nem indokolta meg döntését kellő alapossággal.
[10] Az indítványozó előadta, hogy a felülvizsgálati kérelmében a felülvizsgálat megindításának alapjául valóban nem jelölte meg konkrét jogszabályhelyre hivatkozással a Kp. 118. § (1) bekezdés egyetlen pontját sem, azonban tartalmában, szövegszerűen rögzítette azt. Eszerint a Kúria adós maradt annak pontos megválaszolásával, hogy a felülvizsgálati kérelmet milyen indokok alapján utasította vissza a Kp. 118. § (1) bekezdésére alapítva.
[11] Az indítványozó a XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelmét lényegében arra tekintettel tartotta megállapíthatónak, hogy a Kúria jogsértően járt el akkor, amikor a felülvizsgálati kérelmet érdemi vizsgálat nélkül visszautasította, mert a Kúria döntésével szemben további jogorvoslat már nem vehető igénybe.
[12] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. § szerint folytatott eljárásában mindenekelőtt az Abtv. 56. § (1)-(2) bekezdésében meghatározottak szerint az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[13] 2.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogi képviselő a Kúria végzését 2022. március 23. napján vette át, az alkotmányjogi panaszt pedig határidőben, 2022. május 20. napján terjesztette elő, elektronikus úton. Az indítványozó jogi képviselője szabályszerű meghatalmazását csatolta.
[14] Az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek. Az indítványozó alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége - mivel a támadott ítélettel lezárt közigazgatási per felperese volt - fennáll.
[15] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése az alkotmányjogi panasz szempontjából Alaptörvényben biztosított jogoknak tekinthetők, ekként azokra alapozható alkotmányjogi panasz.
[16] Az alkotmányjogi panasz a határozott kérelem követelményének eleget tesz.
[17] 2.2. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. E két feltétel alternatív jellegű, bármelyik fennállása megalapozza a panasz befogadhatóságát, azok fennállását az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja (3/2012. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]).
[18] Az alkotmányjogi panasz (figyelemmel a panasz tartalmára, valamint figyelemmel az Alkotmánybíróság tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal, illetőleg jogorvoslathoz való joggal kapcsolatos gyakorlatára) alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel. Az Alkotmánybíróság ezért a továbbiakban azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panaszban foglaltak alapján megállapítható-e a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye.
[19] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint "[a]nnak megítélése, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadásának feltételei fennállnak-e vagy sem, nem alkotmányossági, hanem szakjogi-törvényértelmezési kérdés, melyben az Alkotmánybíróság - következetes gyakorlatának megfelelően - a Kúria döntését nem bírálhatja felül" (lásd például: 3068/2023. (II. 16.) AB végzés, Indokolás [21]). Jelen esetben az indítványozó ráadásul maga sem vitatta, hogy az "Indítványozó felülvizsgálati kérelmében valóban nem jelölte meg a Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontját" (alkotmányjogi panasz, 30. pont), annak megítélése pedig, hogy szükséges-e a Kp. vonatkozó rendelkezésének kifejezett jogszabályi megjelölése a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásához, az Alkotmánybíróság hatáskörén kívül eső szakjogi kérdésnek tekinthető. Jelen esetben az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Kúria felülvizsgálati kérelem befogadhatósága körében hozott jogértelmezését vitatta, anélkül azonban, hogy alkotmányjogi (és nem pedig szakjogi) érveléssel támasztotta volna alá, hogy a Kúria ezen, az indítványozóra nézve kétségtelenül hátrányos jogértelmezése miért vált egyben alaptörvény-ellenessé is.
[20] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részét képező indokolási kötelezettség alkotmányos követelményéből ugyanakkor az fakad, hogy a bíróság döntésének indokairól az eljárási törvényeknek megfelelően köteles számot adni (lásd például: 3370/2023. (VII. 19.) AB végzés, Indokolás [27]). Jelen esetben a Kúria végzésében érdemi indokát adta annak, hogy miért jutott arra a következtetésre, hogy a felülvizsgálati kérelmet vissza kell utasítani (Kúria végzése, Indokolás [12]-[13]).
[21] Az indítványozónak a jogorvoslathoz való jog sérelmével kapcsolatos indokaival összefüggésben az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy következetes gyakorlata szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog a rendes jogorvoslatokra vonatkozik, ebből következően nem terjed ki a felülvizsgálatra, mint rendkívüli jogorvoslatra, így nem hozható összefüggésbe a felülvizsgálat során hozott bírói döntéssel (lásd például: 3105/2023. (III. 14.) AB határozat, Indokolás [19]). Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a jogorvoslathoz való jogból egyébként is csupán az a követelmény fakad, hogy az érdemi, ügydöntő döntések tekintetében biztosítani kell a más szervhez vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetőségét olyan döntés meghozataláért, amely képes a sérelmezett döntést felülvizsgálni, és a sérelem megállapítása esetén a döntésre visszaható módon a sérelmet orvosolni (lásd például: 3257/2023. (VI. 9.) AB végzés, Indokolás [29]). A jogorvoslathoz való jogból nem következik ugyanakkor az indítványozó számára kedvező döntés meghozatala (ideértve a felülvizsgálati kérelem kötelező befogadását is).
[22] 2.3. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítvány nem tartalmaz olyan indokot, amely a bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kételyét támasztaná alá, illetve amely alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetne fel, ennek következtében az alkotmányjogi panasz befogadására - mivel az nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írott feltételeknek - nincs lehetőség.
[23] 3. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt - az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése szerint eljárva - az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2023. november 14.
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Lomnici Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Patyi András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
előadó alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/614/2023.