Tippek

Közhiteles cégkivonat

Lekérhet egyszerű és közhiteles cégkivonatot is.

Bővebben

Bíró, ügytárgy keresése

A keresőmezőbe Írjon be bírónevet, az ügyre jellemző kulcsszót (pl. az ügytárgy részletét).

Válogasson a megjelenő gyorstalálatokból.

Bővebben

PREC, BH stb. ikonok elrejtése

A kapcsolódó dokumentumok ikonjainak megjelenítését kikapcsolhatja -> így csak a normaszöveg marad a képernyőn.

Bővebben

43/1997. (VII. 1.) AB határozat

Szentendre Város Önkormányzat Képviselő-testületének a köztisztaság fenntartásáról, valamint a települési szilárd hulladék gyűjtésére és elszállítására vonatkozó közszolgáltatás helyi szabályozásáról szóló 45/1995. (XII. 14.) ÖNK. rendelete alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírások alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Szentendre Város Önkormányzat Képviselő-testületének a köztisztaság fenntartásáról, valamint a települési szilárd hulladék gyűjtésére és elszállítására vonatkozó közszolgáltatás helyi szabályozásáról szóló 45/1995. (XII. 14.) ÖNK. rendelete 1. számú mellékletének 2. pontja alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti, egyebekben az indítványt elutasítja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

Indítványozó a Szentendre Város Önkormányzat Képviselő-testületének a köztisztaság fenntartásáról, valamint a települési szilárd hulladék gyűjtésére és elszállítására vonatkozó közszolgáltatás helyi szabályozásáról szóló 45/1995. (XII. 14.) ÖNK. rendelet (a továbbiakban: Ör.) 1. §-a és az Ör. 1. számú mellékletének 1. és 2. pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Meglátása szerint azért alkotmányellenesek az Ör. hivatkozott rendelkezései, mert egyrészt a szemétszállítási díjfizetést Szentendre város területén fekvő tulajdonhoz kötik, jóllehet a szemétszállítás nem terjed ki a város egész területére, másrészt ugyanolyan díjtételt határoznak meg a tárolóedényes hulladékszállításra, mint a konténeres szállításra, harmadrészt az üdülőtulajdonosok tekintetében - mivel az ő esetükben is éves díj fizetését rendelik el, pedig a szolgáltatás általuk történő igénybevétele csak nyolc hónapra korlátozódik - magasabb szolgáltatási ellenértéket állapítanak meg. Mindhárom esetben a megsemmisítés iránti kérelmét indítványozó arra alapozza, hogy az Ör. ellentétes a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségének Ptk.-ban meghatározott elvével és így sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglaltakat, továbbá az üdülőtulajdonosok esetében az Ör. az Alkotmány diszkrimináció tilalmára vonatkozó rendelkezésével is ellentétes.

II.

Az indítvány csak részbenmegalapozott.

1. Az Ör. 1. § alapján:

"(1) A rendelet hatálya kiterjed Szentendre város területén (a továbbiakban: város) lakó vagy tartózkodó valamennyi természetes személyre, az ugyanitt lévő nem lakás céljára szolgáló építmények, beépítetlen ingatlanok használóira, a város területén közlekedőkre, illetve a közterületet bármilyen jogcímen igénybe vevőkre, tekintet nélkül arra, hogy magán- vagy jogi személyekről, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekről van-e szó, továbbá az önkormányzatra és intézményeire.

(2) E rendeletben meghatározott közszolgáltatást a rendelet keretein belül az (1) bekezdésben felsoroltak kötelesek igénybe venni, az önkormányzat által megbízott pedig köteles szolgáltatni."

Az Ör. 2. számú melléklete alapján a közszolgáltatással ellátott terület határai:

Északon Leányfalu belterületi határa.

Északkeleten a Hidegvizeki szőlők fölött a Pilisi Tájvédelmi körzet határa, a Macskalyuk, az Asztal-kő, a Szekrény-kő vonaláig Leányfaluval határos.

Nyugaton és délnyugaton Szentendre Pomáz igazgatási területével határos a Cseresznyehegy vonalában. A Kőhegy nagy része Szentendre igazgatási területe.

Délen a Határ-dűlő, a Tó környéke, innen egyenes vonalban a kavicsbányatavak közti kelet-nyugat irányú töltés és a 11. főút találkozási pontjáig fut a határ, és végigmegy a fenti töltésen a Duna partjáig.

A Szentendrei-Duna is Szentendre közigazgatási területébe tartozik, a Határcsárdáig.

Tévedett indítványozó, amikor az Ör. 1. § (1) és (2) bekezdésének olyan értelmet tulajdonított, hogy annak alapján az olyan körzetben lakóingatlannal rendelkező tulajdonos is köteles szemétszállítási díjat fizetni, akinek körzetében nincs megszervezve a közszolgáltatás. Az Ör. hatályára vonatkozó szabályok szerint a közszolgáltatást a rendelet keretein belül felsoroltak kötelesek igénybe venni. Az Ör. 2. számú melléklete ugyanis meghatározza a közszolgáltatással ellátott terület határait, és azoknak a lakóknak, lakáshasználóknak, lakóingatlannal rendelkezőknek állapítja meg a közszolgáltatás igénybevételének kötelezettségét, akik részesednek a közszolgáltatásban.

2. Az Ör. 9. §-a határozza meg a hulladék szállításának módjait. A helyi közszolgáltató háromféle szállítási módot alkalmazhat: kukás, konténeres és zsákos szállítást. A kukás és a konténeres szállítás díjtétele az Ör. 1. számú melléklete alapján megegyezik és annak vetítési alapja a lakásban élők száma.

Indítványozó állítása szerint az egységes díj mögött - figyelemmel arra, hogy más a költségigénye a lakóépülettől és a konténeres gyűjtés körzetéből való szállításnak - eltérő értékű a szolgáltatás. Az eltérő értékű szolgáltatások ellenértékének egységes díjtételszámítással történő meghatározása pedig - szerinte - ellentétes a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségének Ptk.-beli elvével.

Az Alkotmánybíróság a 26/1997. (IV. 25.) AB határozat ában a települési szilárd hulladék elszállítása rendjének és e szolgáltatás díja megfizetésének önkormányzati szabályozásáról alkotott rendeletek alkotmányosságának vizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy az önkormányzatok a díjfizetés szabályozásánál általában az alábbi módszereket alkalmazzák:

- a lakásban (az ingatlanon) élő személyek számát veszik a díjfizetés alapjául;

- a lakásban lévő helyiségek (lakóegységek) számát tekintik meghatározónak;

- a szolgáltatás ellátásakor kiürített kukák számát és űrméretüket tekintik a díjmegállapítás egységének. E módszerek közös sajátossága, hogy a díj átalány jellegű, a szolgáltatás teljesítését vélelmezi és valamely képzett szemétkibocsátási normát tekint a díjfizetés alapjának. Az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Kötv.) rendelkezései alapján az önkormányzatot elsősorban az a kötelezettség terheli, hogy a szemét elszállításáról gondoskodjék, és e közszolgáltatás ellátásáért díjat állapítson meg, amelyet a szolgáltatással ellátott területen meg kell fizetni. A Kötv. tehát életszerűnek, általánosnak a szemét kibocsátását tekinti. E törvény lehetőséget ad arra is, hogy az önkormányzat rendeletben határozza meg a mentességek és kedvezmények körét. A vizsgált tárgykörben az önkormányzati rendeletalkotással szembeni lényeges követelményként fogalmazta meg az Alkotmánybíróság, hogy a közszolgáltatás díja az átalányjellegtől a ténylegesen ellátott szolgáltatás értékéhez közelítsen, a jogalkotó az érintett csoportokhoz tartozók körülményeit megfelelő figyelemmel, körültekintéssel és méltányossággal értékelje. A díjmegállapítás tehát nem lehet önkényes, az objektív ismérveknek megfelelően meghatározott igénybevevői körre (körökre) pedig azonos tartalmú, illetve joghatású rendelkezéseket kell meghatározni (ABK 1997. április, 160.). Az Alkotmánybíróság a 1122/B/1996. sz. határozatában kifejtette, hogy "az önkormányzat a díjfizetés alapja meghatározásánál is nagyfokú önállósággal rendelkezik. Mivel azonban - törvényi felhatalmazás alapján - szerződéses jogviszony elemét szabályozza, tiszteletben kell tartania a polgári jog olyan általános alapelvét, mint a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségének követelménye (Ptk. 201. §)." (ABK 1997. február, 72.).

Önmagában az, hogy az egyes lakókörzetek közlekedési megközelíthetőségének a közszolgáltatás költségeiben is jelentkező különbségét az önkormányzat olyan módon törekszik kiegyenlíteni, hogy a költségkímélés szempontjából a szemétszállítás kevésbé költségigényes módjának az alkalmazását is lehetővé teszi, nem tekinthető olyan szabályozási megoldásnak, amely ellentétben állna azzal a követelménnyel, hogy a közszolgáltatás díjának az átalány-jellegtől a ténylegesen ellátott szolgáltatás értékéhez kell közelítenie. A szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűsége elvével nem ellentétes, ha az ugyanolyan díjfizetés mellett nyújtott szolgáltatás értéke az eltérő szolgáltatási formától függetlenül arányban áll az ellenszolgáltatás mértékével. Abból, hogy egyes lakókörzetekben a szeméttároló ürítése a lakóingatlan elé kihelyezett kukákból történik, míg más körzetekben a szemétszállítás a lakóingatlan közelében elhelyezett konténerből, még nem lehet következtetni a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűsége követelményének hiányára.

3. Az Ör. 13. § (1) bekezdése szerint: "A háztartási hulladék rendszeres elszállítási szolgáltatásába bevont területeken a szolgáltatást, a városban lévő lakástulajdonosok, -használók, valamint az üdülőtulajdonosok részére egész évben kell biztosítani. A szolgáltatásért az 1. számú mellékletben meghatározott díjat kell fizetni."

Az 1. számú melléklet alapján:

A szilárd kommunális hulladék elszállítási díjai

A díjtételek az általános forgalmi adót nem tartalmazzák.
Indítványozó alkotmányellenes diszkriminációnak tartja, hogy az üdülőtulajdonosoknak, mivel nem veszik igénybe egész éven át a szolgáltatást, ugyanazon vagy kisebb szolgáltatásért magasabb díjat kell fizetniük, mint a lakástulajdonosoknak. Indítványozó meglátása szerint, azzal hogy a jogalkotó nem tett kellő különbséget az életkörülményeik szerint eltérő körbe tartozók között, vagyis érdemben nem differenciált az üdülőtulajdonosok és az állandó lakóhellyel rendelkezők között, megsértette az Alkotmány diszkriminációt tiltó szabályát.
Az Alkotmánybíróság a diszkrimináció tilalmával kapcsolatban megállapította, hogy a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden, még a végső soron nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos. A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni [9/1990. (IV. 25.) AB hat. ABH 1990, 48.].
Az Ör. 1. számú melléklete - azáltal, hogy az életkörülményeik, így lakóhelyük szerint eltérő körbe tartozó személyekre vonatkozóan csupán csekély eltérést tartalmazó rendelkezést állapított meg, s nem alkotott az eltérő jellegű és rendeltetésű ingatlanok tulajdonosi csoportjait érintő, kellően differenciált szabályozást - nem tett eleget az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott alkotmányos követelménynek és nem kellő körültekintéssel, nem az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével határozta meg a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ör. 1. számú mellékletének 2. pontját alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette.
Dr. Ádám Antal s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 806/B/1996/3.

Tartalomjegyzék