A Fővárosi Törvényszék Pf.640927/2011/3. számú határozata bérleti jogviszony folytatása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 123. §, 206. §, 228. §, 239. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 17. §, 1993. évi LXXVIII. törvény (Lakástörvény) 32. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Boda Dalma, Koncz István András, Stecbauer Anita

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

48.Pf. .../2011/3.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság dr. Lánchidi István ügyvéd (... által képviselt felperes neve (....) felperesnek, a Deák és Társai Ügyvédi Iroda 6. számú Aliroda, ügyintéző: dr. Jankovich Béla ügyvéd (....) által képviselt Budapest XX. kerület Pesterzsébet Önkormányzata (alperes címe) alperes ellen lakásbérleti jogviszony folytatása iránt indított perében a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság 2011. szeptember 28. napján kelt 2.P. XX. .../2009/34. számú ítélete ellen az alperes 36. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta az alábbi

Í t é l e t e t

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a keresetet elutasítja.

Mellőzi az alperes elsőfokú perköltségben marasztalását.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 25.400,- (huszonötezer-négyszáz) Ft együttes első- és másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 15.000,- (tizenötezer) Ft kereseti és 18.000,- (tizennyolcezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket a felperes köteles a Magyar Állam javára - külön felhívásra - megtéríteni.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy felperes a .... számú önkormányzati bérlakás tekintetében a lakásbérleti jog folytatására jogosult.

Megállapította, hogy a felperes illetékfeljegyzési joga folytán az állam által előlegezett 15.000,- Ft eljárási illetéket az állam viseli.

Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 10.000,- Ft perköltséget.

Tényállásként rögzítésre került, hogy a felperes a (ingatlan címe). szám alatti lakásban életvitelszerűen tartózkodik, mely ingatlannak korábbi bérlője a felperes édesapja, néhai fél volt, akinek jogviszonya az 1960-as évek óta állt fenn.

A felperes a perbeli ingatlanban 2006. június 23. napja óta lakott édesapjával, akit ő ápolt.

fél 2010. január 10. napján elhunyt, azóta a felperes az ingatlant egyedül használja.

Az ... Kft. alkalmazásában eljáró személy 2007. április 10. napján helyszíni ellenőrzést tartott a perbeli ingatlanban, melynek során készült jegyzőkönyv tanúsága szerint a lakást a bérlő rendeltetésszerűen használja, abban egyedül lakik.

A 2008. október 8. napján megtartott ismételt helyszíni ellenőrzés során készült jegyzőkönyvben rögzítésre került, hogy a lakásban a bérlő egyedül lakik.

2009. április 22., illetve április 27. napján személy szintén helyszíni ellenőrzést tartott, melynek során fél2 illetve fél3 akként nyilatkozott, hogy a perbeli lakásban fél egyedül lakik (helyesen lakott).

Az ... Kft. 2009. március 26. napján felperes (helyesen alperes) nevében fél4-nek eladási ajánlatot küldött, melynek értelmében vételár-kedvezménnyel, illetve részletfizetés lehetőségével adásvételre ajánlotta fel az ingatlant.

A felperes folytatni kívánta a bérleti jogviszonyt, mely kérelmét az ... Kft. (helyesen az alperes képviseletében eljáró Egészségügyi és Szociális Bizottság) a 2009. május 13. napján kelt határozatával elutasította.

Az önkormányzat a 2009. június 9. napján kelt levelében felszólította a felperest a perbeli ingatlan elhagyására.

A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy a Lakástörvény 32. § (2) bekezdése alapján a felperes a bérleti jogviszony folytatására jogosult, mivel a néhai bérlővel a közös életvitelszerű együttlakása megvalósult.

Az alperes módosított érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a felperes életvitelszerűen nem tartózkodott a perbeli ingatlanban, ezért a lakásbérlet folytatására nem jogosult.

Az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolásában a Lakások és helyiségek bérletéről, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Ltv.) 32. § (2) és (3) bekezdésében foglalt feltételek megvalósulása körében rögzítette, hogy a perben számos tanú meghallgatására sor került, melyet követően azt állapította meg, hogy fél a felperest a lakásba még a 2006. év folyamán befogadta, a felperes a bérlő halálakor az ingatlanban életvitelszerűen néhai fél4-el együtt lakott.

A felperes a perbeli ingatlanba 2006. június 23. napján bejelentkezett, míg tartózkodási helyeként a (lakás címe). szám alatti lakás került megjelölésre 2006. július 10-i bejelentési idővel.

A felperes személyes előadásából kiemelte azt a nyilatkozatát, miszerint 2006. nyarán költözött néhai félhez, mivel édesapjának komoly agyérelmeszesedése volt, ezért szüksége volt arra, hogy állandóan gondozza, ápolja őt. Előadta, hogy életvitelszerűen tartózkodott 2006. nyara óta a ... utcában, onnan járt dolgozni és oda is ment haza. Ellátta a háztartást és gondoskodott az édesapjáról.

Az elsőfokú bíróság részletesen ismertette tanú1, tanú2, tanú3, fél2, illetve személy tanúk nyilatkozatait, melyből arra a következtetésre jutott, hogy a felperes az ingatlanban néhai fél4-el évekig életvitelszerűen együtt élt.

fél3 tanúvallomását a bizonyítékok mérlegelési köréből kizárta, mivel nyilatkozata ellentétben állt a korábban meghallgatott négy tanú vallomásával, valamint abból az okból is, mert a tanú meg szeretné szerezni a per tárgyát képező lakást a lánya részére. Mindezekből arra a következtetésre jutott, hogy a tanútól elfogulatlan vallomásként a nyilatkozata nem volt értékelhető.