A Budai Központi Kerületi Bíróság P.20326/2005/30. számú határozata végrendelet érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 152. §, 164. §, 183. §, 213. §, 233. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 17. §, 18. §, 623. §, 624. §, 649. §, 677. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bíró: Kárásziné dr. Kicsiny Noémi

Budai Központi Kerületi Bíróság

15.P.20326/2005/30.

A Magyar Köztársaság nevében !

Vassné dr. Fürjes Eszter /8000 Székesfehérvár, Pirosalma u. 2./ által képviselt felperes felperesnek

Dr. Schmidt Valéria /1114 Budapest, Bocskai út 7. II/4/ által képviselt

I.rendű alperes neve /I. rendű alperes,

II.rendű alperes neve /II. rendű alperes,

III.rendű alperes neve III. rendű alperes,

IV.rendű alperes neve IV. r. alperes

V.rendű alperes neve V. r. alperes

VI.rendű alperes neve VI. rendű alperes

VII. rendű alperes ellen

végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a bíróság meghozta a következő

részítéletet:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek 153.350.-/azaz százötvenháromezer-háromszázötven/ Ft-ot és 30.670.- /harmincezer-hatszázhetven/ Ft 20 %-os áfa, összesen 184.020.-/azaz száznyolcvannégyezer-húsz/ Ft első fokú és 100.000.- /azaz százezer/ Ft és 20.000.-/azaz húszezer/ Ft 20 %-os áfa, összesen 120.000.- /azaz százhúszezer/ Ft másodfokú perköltséget.

A felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 184.020.- /azaz száznyolcvannégyezer-húsz/ Ft kereseti illeték, 181.220.-/száznyolcvanegyezer - kettőszáz-húsz / Ft fellebbezési illeték, továbbá 132.475.-/százharminckettőezer-négyszázhetvenöt/ Ft költség az állam terhén marad.

Az részítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye, melyet az első fokú bíróságnál kell írásban benyújtani.

A felek a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmükben a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását kérhetik.

Ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére, vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik az előzetes végrehajthatósággal a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével

kapcsolatos, vagy az ítélet indokolása ellen irányul a fellebbező fél a fellebbezésében kérheti tárgyalás megtartását.

Ha a fellebbezésben vitatott érték a kettőszázezer forintot, vagy a kereseti kérelemben megjelölt követelés tíz százalékát nem haladja meg fellebbezésnek az első fokú eljárás szabályainak lényeges megsértésére vagy az ügy érdemi elbírálásának alapjául szolgáló jogszabály téves alkalmazására hivatkozással van helye. A másodfokú eljárásban új tények állításának, illetve új bizonyítékok előterjesztésének helye nincs, kivéve, ha a tények előadására, illetve bizonyítékok előterjesztésére az első fokú eljárásban a bíróság eljárási szabálysértése vagy téves jogalkalmazása miatt nem került sor.

Ha a fellebbezés a megjelölt hivatkozást nélkülözi, a másodfokú tanács elnöke a fellebbezést hivatalból elutasítja.

A másodfokú bíróság az ügy érdemében tárgyaláson kívül határoz, a felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart. Tárgyalás tartását a fellebbező fél a fellebbezésében kérheti.

I n d o k o l á s:

A felperes édesanyja néhai testvére volt. A felperes nem tartott kapcsolatot a néhaival, a temetésére sem tudott elmenni. Az I. rendű alperes a néhai szomszédságában lakik, ő nem volt hozzátartozója a néhainak. A II. rendű alperes és a néhai idős III.rendű alperes neve a néhai testvérei voltak.

1995. tavaszán a néhai és felesége - korukra való tekintettel - az I. rendű alperes segítségét kérték, amennyiben erre szükségük van. Az I. rendű alperes beleegyezett abba, hogy szükség szerint a segítségükre lesz. 1997. tavaszán a néhai felesége meghalt, ezt követően a néhai egészségi állapota is romlani kezdett. Vizelettartási problémái voltak, a lábai gennyesedtek, idős kori cukorbetegségben szenvedett. I. és II. rendű alperesek gondoskodtak róla. Az I. rendű alperes volt az, aki naponta átjárt a néhaihoz, tekintettel arra, hogy a II. rendű alperes lakik, így nem tudott állandó jelleggel a néhai mellett lenni, bár havonta több ízben látogatta, ott léte alatt gondozta, ápolta. Az I. rendű alperes minden ellenszolgáltatás nélkül segített a néhainak, mosott rá, gondoskodott róla, ellátta.

1999. január 19-től január 22-ig a néhait a Belgyógyászati Osztályán kezelték. Felvételére általános gyengeség, étvágytalanság, szájszáradás, inkontinencia, lábfájdalom miatt került sor. Az 1999. január 22-ei zárójelentés rögzítette, hogy tüdőtágulata van, szívműködése ritmus vonatkozásában nem szabályos, lábszárán fekély van, pszichés állapotáról rögzítették, hogy "lelassult pszichomotorium". A néhait 1999. január 22-én a kórház III. Belgyógyászatára helyezték át azzal, hogy bár szubjektív panaszai lényegesen csökkentek, és mentális státusza is javult, de további ellátásra szorul. A néhait 1999. február 16-án bocsátották haza a Kórházból.

1996. március 16-án a néhai az I. rendű alperes kíséretében felkereste budapesti közjegyzőt, ahol a néhai 38/1999. ügyszám alatt közokiratba foglalt végrendeletet tett. Végrendeletében kijelentette, hogy halála esetén a szám alatti kertes családi házat, és az abban lévő berendezési és felszerelési tárgyakat 1/3-ad részben I. rendű alperes, 1/3-ad részben II. rendű alperes, és 1/3-ad részben idős örökölje. A néhai végrendelete kérésére a Központi Nyilvántartóba bejegyzésre került.

A végrendelet készítésekor a néhai és a közjegyző négyszemközt voltak a közjegyző hivatalos helyiségében, ahol a néhai elmondta, hogy halála esetére mi az ő végakarata. A végrendelet készítésekor az I. rendű alperes a folyóson várakozott, a végrendelet elkészültét követően az I. rendű alperes a közjegyző munkadíját a néhai nyugdíjából kifizette, a Központi Nyilvántartóba történő bejegyzésről készült kártyát átvette, és a néhait hazakísérte.

A végrendelet megírását követően az I. rendű alperes vette át a néhai nyugdíját, a néhai meghatalmazása alapján. Erről a II. rendű alperesnek is tudomása volt.

A végrendelkezés időpontjában néhai az ügyei viteléhez szükséges teljes mértékben nem rendelkezett belátási képességgel, hanem belátási képessége időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent volt. A néhai betegségei, kora és állapota figyelembe vételével - függetlenül az elmebeli állapotától - befolyásolható állapotban volt, az őt ellátó személy részéről.

A végrendelet készítését követően a néhai állapota tovább romlott, többször elveszett, nem talált haza. 1999. májusában- I. rendű alperes szomszédját - II. rendű alperes megkérte arra, hogy a néhaival írasson alá egy olyan tartalmú végrendeletet, amely szerint a felperes nem örököl. Azonban erre végül nem került sor.