22/1990. (X. 16.) AB határozat
a II. világháborúban az Amerikai Egyesült Államok hadifogságába került személyek részére kiállított hadifogoly-utalványok kifizetésével kapcsolatos rendelkezések és az 1947. évi XVIII. törvénybe iktatott békeszerződés ellentmondásainak vizsgálatára, illetve a jogi szabályozás hiányainak megállapítására irányuló indítványok tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Hazafias Népfront Országos Tanácsa valamint Farádi Veres Sándor budapesti (1024 Kisrókus u. 1.), továbbá dr. Szőnyi Gyula (1025 Törökvész út 106/b.) és Szabó Béla (9012 Szilsárkány, Szabadság u. 29.) lakosok indítványozták a II. világháborúban az Amerikai Egyesült Államok hadifogságába került személyek részére kiállított hadifogoly-utalványok kifizetésével kapcsolatos rendelkezések és az 1947. évi XVIII. törvénybe iktatott békeszerződés ellentmondásainak vizsgálatát; illetve a jogi szabályozás hiányainak megállapítását.
Az Alkotmánybíróság az indítványok tárgyában - azokat egyesítve - meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a II. világháborúban az Amerikai Egyesült Államok hadifogságába került személyek részére kiállított - és a Magyar Nemzeti Banknál kötelezően letétbe helyezett - hadifogoly-utalványok kifizetésével kapcsolatos kérdések rendezéséhez szükséges jogszabályalkotásról a Minisztertanács nem gondoskodott, és ezzel mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő.
Az Alkotmánybíróság felhívja a Minisztertanácsot hogy a hadifogoly-utalványok kifizetésével kapcsolatos kérdések rendezéséhez szükséges jogszabályalkotásról legkésőbb 1990. december 31-ig gondoskodjon.
Az 1946. augusztus 1. előtt keletkezett egyes követelések érvényesítésének korlátozása tárgyában kiadott 13110/1948. (XII. 24.) Korm. rendelet, és a Párizsban 1947. február 10. napján kelt és az 1947. évi XVIII. törvénybe iktatott békeszerződés ellentmondásos rendelkezéseinek vizsgálatára irányuló kérelmet az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálat nélkül utasítja el.
INDOKOLÁS
A Hazafias Népfront Országos Tanácsának javaslatára a HNF főtitkára 1988-ban indítványt terjesztett elő az Alkotmányjogi Tanácsnál a II. világháború hadifogoly-utalványai "kifizetésével kapcsolatos rendelkezések, továbbá a Párizsban 1947. február 10-én kelt és az 1947. évi XVIII. törvénybe iktatott békeszerződés jelenleg hatályos rendelkezései, figyelemmel a 13110/1948. (XII. 24.) Korm. rendelet, ellentmondásainak" vizsgálatára. Az indítvány szerint az illetékes szervek a hadifogoly-utalványok kifizetését elhalasztották, de az ügyeket nem zárták le véglegesen, a kifizetés iránti kérelmeket nem tekintik elévültnek. A kérelmekből megállapítható, hogy állampolgári jogsérelem áll fenn. Az ügyek "megnyugtató rendezéséhez" egyértelmű szabályozásra és egységes értelmezésre lenne szükség.
A Hazafias Népfront főtitkára által előterjesztett indítványt az Alkotmányjogi Tanács megszüntetése után a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága vette át. Az Alkotmánybíróság az indítványhoz egyesítette Farádi Veres Sándor budapesti (1024 Kisrókus u. 1.), továbbá dr. Szőnyi Gyula (1025 Törökvész út 106/b.), valamint Szabó Béla (9012 Szilsárkány, Szabadság u. 29.) lakosok indítványát.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat a jogalkotói feladat elmulasztására vonatkozó részében megalapozottnak találta.
I.
Az Alkotmánybíróság érdemben nem vizsgálta az indítványban hivatkozott 13110/1948. (XII. 24.) Korm. rendelet és a Párizsban 1947. február 10.-én kelt és az 1947. évi XVIII. törvénybe iktatott békeszerződés összefüggéseit, mivel a kormányrendeletet az 1960 előtt kibocsátott kormányszintű jogszabályok rendezéséről szóló 86/1987. (XII. 29.) MT rendelet 1988. január 1-jével hatályon kívül helyezte.
Annak tisztázása érdekében, hogy a jogalkotó szerv jogalkotói feladatát elmulasztotta-e, az Alkotmánybíróság vizsgálta, hogy a hadifogoly-utalványok kifizetésének kötelezettsége - figyelemmel az 1947. évi XVIII. törvénybe foglaltakra - fennáll-e és kit terhel.
A hadifoglyokkal való bánásmód tárgyában Gefben 1929. július 27.-én kelt egyezmény becikkelyezéséről az 1936: XXX. tc. gondoskodott. A törvénycikk III. cím 5. fejezetének 34. cikke szerint a hadifoglyoknak fizetés jár mindazon munkáért, amelyek nem minősülnek a tábor igazgatása, berendezése és karbantartása körébe tartozó tevékenységnek. A fizetés a fogság végén válik esedékessé. Az "egyezmények" szövegéből egyértelműen következik, hogy az amerikai hadifogolytáborokban munkát végző magyar hadifoglyoknak fizetést kellett kapniuk. Ennek részükre történő folyósítása nem készpénzben, hanem névre szóló utalvány kiállításával történt. Az utalványt a hadifoglyok a budapesti Amerikai Nagykövetségén válthatták volna át USA-dollárra. A hadifoglyoknak azonban - néhány esetet kivéve - az utalványt nem állt módjukban beváltani, mivel azt a külföldi fizetési eszközök és követelések, a külföldi értékpapírok és az arany forgalmának, valamint a fizetési eszközök kivitelének újabb szabályozása tárgyában kiadott 8400/1946. ME (továbbiakban: R.) rendelet szerint a Magyar Nemzeti Banknál 1946. augusztus 15. napjáig kötelezően - a R. 17. §-ában megállapított szankciók terhe alatt - zárolt letétbe kellett helyezniük. A letétbe helyezett utalványokról a R. 2. § (2) bek. alapján az MNB névreszóló, számozott elismervényt adott. A R. 9. §-a lehetővé tette, hogy az MNB a letétbe helyezett értékeket, így a hadifogoly-utalványokat is, a letevő értesítése mellett, forintért igénybe vehesse.
A Párizsban 1947. február 10.-én kelt és az 1947. évi XVIII. törvénybe iktatott békeszerződés 32. Cikk (1) bekezdése értelmében Magyarország lemondott a magyar kormány vagy magyar állampolgárok nevében támasztható minden olyan igényről, amely közvetlenül a háborúból vagy olyan cselekményekből származik, "amelyek a hadviselői jogok gyakorlásából vagy szándékolt gyakorlásából folynak". A békeszerződés 32. Cikk (5) bekezdése szerint Magyarország lemondott mindazon igényekről és pénzkövetelésekről "amelyek jelenleg érvényben levő hadifogoly-egyezményekből folynak". A 8400/1946. ME rendelet és a békeszerződés idézett rendelkezései az amerikai hadifogoly-utalvánnyal rendelkezőket megfosztották attól a joguktól, hogy követelésüket közvetlenül az Amerikai Egyesült Államokkal szemben érvényesítsék. A békeszerződés feltételeinek elfogadása azonban nem szüntette meg az amerikai hadifogoly-utalványok tulajdonosai követelésének jogalapját.
A kormány 1948-ban az 1946. augusztus 1. előtt keletkezett egyes követelések érvényesítésének korlátozása tárgyában kiadott 13110/1948. (XII. 24.) Korm. rendeletében; "további rendelkezésig" korlátozta a közületekkel szemben fennálló egyes követelések érvényesítését. A kormányrendelet 2. §-a kizárta a rendelet hatálya alá tartozó követelések - közöttük a hadifogoly-utalványok - bírói úton történő érvényesítését, a hadifogoly-utalványok jogosultjait ezáltal bizonytalan ideig megfosztották attól a joguktól, hogy a magyar állammal szemben követelésüket érvényesítsék. Ez a korlátozó rendelkezés 1988. január 1-jéig volt érvényben. Az 1960 előtt kibocsátott kormányszintű jogszabályok rendezéséről szóló 86/1987. (XII. 29.) MT rendelet 2. §-a hatályon kívül helyezte a 13110/1948. (XII. 24.) Korm. rendeletet, ezáltal a hadifogoly-utalványokból eredő követelések bírói úton történő érvényesítésének megnyílt a lehetősége.
II.
Az 1989: XXXI. és az 1990: XXIX. törvényekkel módosított 1949. évi XX. törvény 35. § (1) bekezdés a) pontja a Minisztertanács hatáskörébe és feladatai közé sorolja az alkotmányos rend védelmét, valamint az állampolgárok jogainak védelmét és biztosítását.
Az alkotmányos rend és az állampolgárok jogainak védelme egyaránt azt a kötelezettséget rója a Minisztertanácsra, hogy szükség esetén, külön felhatalmazás nélkül is ellássa jogalkotói feladatait. Az Alkotmány rendelkezésével összhangban a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 7. §-a rögzíti, hogy "A Minisztertanács" az Alkotmányban meghatározott feladatkörében, illetőleg törvényben vagy törvényerejű rendeletben kapott felhatalmazás alapján ad ki rendeletet". Az 1987. évi XI. törvény 17. §-a azt is meghatározza, hogy mikor kell jogszabályt alkotni, "ha a társadalmi-gazdasági viszonyok változása, az állampolgári jogok és kötelességek rendezése, az érdek-összeütközések feloldása azt szükségessé teszi". Az idézett törvényhelyekből következik, hogy a Minisztertanácsnak a hadifogoly-utalványok 1946-ban elrendelt kötelező letétbe helyezésétől eltelt idő alatt intézkednie kellett volna a rendezésről, különösen azt követően, hogy a 86/1987. (XII. 29.) MT rendelet következtében a 13110/1948. (XII. 24.) Korm. rendelet hatályát vesztette, s az igényérvényesítés korlátozása megszűnt.
A Minisztertanács ezirányú jogszabály-alkotási kötelezettsége külön jogszabályi felhatalmazás nélkül egyenesen az Alkotmány idézett 35. § (1) bekezdéséből következik.
Önmagában a követelések bírói úton való érvényesítésének lehetősége ugyanis nem oldja meg az érintett állampolgárok gondját, mivel hiányzik a jogi szabályozás arra nézve, hogy az utalványokat a Magyar Állam nevében mely szerv, milyen eljárás keretében, milyen pénznemben és milyen kamatokkal fizesse ki.
Az Alkotmánybíróság ezért elvi jelentőséggel mutat rá, hogy a jogalkotó szerv jogszabály-alkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha azt észleli, hogy a hatás- és feladatkörébe tartozó területen jogszabályi rendezést igénylő kérdés merült fel. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 49. § (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából azonban pusztán valamely jogi szabályozást igénylő kérdés szabályozásának elmulasztása nem minősül mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességnek. Megállapítható azonban a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség, ha - mint a jelen esetben is - a jogi szabályozás iránt igény annak nyomán állott elő, hogy az állam jogszabályi úton beavatkozott bizonyos életviszonyokba, és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos joguk érvényesítésének gyakorlati lehetőségétől.
Az Alkotmánybíróság az 1989. évi XXXII. törvény 49. §-ának (1) bekezdése alapján hozta meg határozatát.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
az Alkotmánybíróság tagja
Dr. Kilényi Géza s. k.,
az Alkotmánybíróság tagja
Dr. Schmidt Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság tagja
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
az Alkotmánybíróság tagja
Dr. Hercegh Géza s. k.,
az Alkotmánybíróság tagja
Dr. Lábady Tamás s. k.,
az Alkotmánybíróság tagja
Dr. Szabó András s. k.,
az Alkotmánybíróság tagja
Dr. Vörös Imre s. k.,
az Alkotmánybíróság tagja