BH 1989.8.308 A találmányi díjszerződés érvényességével kapcsolatos jogvita elbírálásánál irányadó szempontok [Ptk. 200. § (1) bek., 202. §, 11/1938. (V. 12.) MT r. 2. § (4) bek., 10. § (2) bek.].

Az alperes a szabadalmasa az 1978. évi elsőbbségű, "Szintkifolyású olvasztókemence..." és a "Berendezés... cseppadagok... képzésére'' című szolgálati találmányoknak, amelyeknek a felperes a feltalálója. A ta-

lálmányok az izzólámpa tömeggyártás fejlesztése során jöttek létre, és ezeket 1976. óta az alperes üzemi tevékenységében rendszeresen hasznosítják. A felek az 1984. június 11-i keltezésű okiratban foglaltan találmányi díjszerződést kötöttek. Ebben megállapították, hogy a két találmány üzemszerű használatbavételének napja 1976. január 1., és az ettől számított nyolc éves időtartam a "díjazási időszak". Részletesen taglalták a találmány műszaki hatását, gazdasági eredményeit. Számszerűen meghatározták az alapul vett díjazási időszakban figyelembe veendő vállalati hasznot és ennek 25 %-ában meghatározott találmányi díjalapot, amely 16 362 795 Ft-ot tett ki. Megállapodtak abban is, hogy a találmányi díj mértéke a díjalap 4,8 %-a: 785 414 Ft; ebből azonban levonásra kerülnek "a feltaláló részére e témákban korábban kifizetett újítási pályázatok díjai, amelyeknek összege 100 000 Ft." A felperes a szerződésben kijelentette, hogy a "rögzített díjon kívül" (az esetleges licencia értékesítést nem számítva) további díjkövetelése nincs. A szerződésben nem szabályozott kérdések tekintetében a 45/1969. (XII. 29.) Korm. számú rendelet az irányadó.

1985. júniusában a felperes keresetet indított a szerződésben kikötött díj után járó késedelmi kamatokra. A bíróság az elsőfokon jogerőre emelkedett ítéletében az alperest 150 239 Ft késedelmi kamat megfizetésére kötelezte.

A felperes sérelmesnek találta azt, hogy a hasznos eredmény hányadában meghatározott találmányi díjból a 100 000 Ft "újítási pályázati díjat" levonták, és ezért ennek kifizetését szorgalmazta. Mivel az alperes ettől elzárkózott, a felperes újabb keresetet indított a "találmányi díjból jogszerűtlenül levont 100 000 Ft kifizetésének elrendelése iránt". Előadta, hogy a találmányi díjszerződés megkötését megelőzően is vitás volt, hogy a pályamunka után kifizetett 100 000 Ft levonásba hozható-e, az alperes azonban ".. .az Iparjogvédelmi Osztály véleménye alapján kész helyzet elé állította, és csak abban az esetben volt hajlandó a díjszerződés megkötésére, ha a találmányi díjból az újítási díj levonásra kerül". Később azonban ".. .az illetékesek egyértelmű álláspontja az volt, hogy a pályázati díjat a találmányi díjból jogszerűen nem lehet levonni."

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

A per tárgyalásán az elsőfokú bíróság - a 4. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvben rögzítetten - azt közölte a felekkel, hogy "az oltalmi idő kezdetét megelőző időre feltalálói díj nem fizethető, és így a találmányok vonatkozásában a díjszerződés semmis". A bíróság felhívására a felperes a keresetét felemelte, annak megállapítását kérve, hogy az 1984. június 11-én kelt találmányi díj szerződés semmis, ezért a szerződés hiányában a bíróság állapítsa meg a találmányért járó díjat, mégpedig 1 337 558 Ft-ban. Keresetét a tárgyalás berekesztését megelőzően, az 1978-85 díjazási időszakra számítva (25 %-os fedési hányad és 10 %-os díjkulcs számításával, levonva a szerződés szerint teljesített összeget) 1 036 507 Ft-ban tartotta fenn.

Az alperes a módosított kereset elutasítását kérte. A felperes követelését az érvényesnek tartott szerződés teljesítésével kielégítettnek tartotta. Egyébként pedig összeg szerint is vitatta az érvényesített díjkövetelést.

Az elsőfokú bíróság a módosított keresetnek helyt adva 1 036 507 Ft találmányi díj és ennek 1983. január l-jétől számított törvényes késedelmi kamata, valamint 60 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte az alperest. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a találmányi díjszerződés "olyan időszakra állapít meg a felperes részére feltalálói díjat, amikor a találmányok nem álltak szabadalmi védettség alatt, ez a kikötés tehát az 1969. évi II. törvény előírásaiba ütközik, ezért a Ptk. 202. §-a értelmében semmis". A továbbiakban tényállást állapított meg a találmányok 1978-tól 1985-ig terjedő hasznosításának az eredményességére nézve, és elfogadta a módosított keresetben érvényesített követelés 17 219 211 Ft díjalapját. A körülményeket értékelve a 10 % díjkulcsot is elfogadta. Kimondta, hogy "a pályadíj nem minősül újítási díjnak és így az a feltalálói díjba nem számítható be".

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Elsődlegesen a per megszüntetését indítványozta, arra az érvelésre alapítva, hogy a perbeli jogviszonyt rendező találmányi díj szerződés érvénytelenségének hiányát a Fővárosi Bíróság a korábbi perben már jogerősen elbírálta. Ehhez képest ítélt dolog áll fenn, amelynek következményeként a pert az elsőfokú bíróságnak meg kellett volna szüntetnie. Másodlagosan a szerződés érvényességének ítéleti megállapítását, végül harmadlagosan - az érvényes szerződés hiányának jogállásában - a követelés összegszerűségét vitatta, az alapul vett hasznos eredmény számítására, a pályadíj beszámítására is kiterjedően.

A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyására irányult. A másodfokú tárgyaláson tett nyilatkozata szerint a szerződési okiratban kikötött díj szolgáltatás és a perben érvényesíthető díj összegszerűsége között mutatkozóan állított aránytalanságra megtámadást nem kíván alapítani, mert ez - jogi álláspontja szerint - önmagában is a szerződésnek a jogszabályba való ütközését és ezért semmisségét eredményezi.