45/1969. (XII. 29.) Korm. rendelet

a szolgálati találmányért járó díjazásról és a találmányokkal kapcsolatos egyes intézkedésekről

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény (a továbbiakban: Szt.) 72. §-ának (4) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján az alábbiakat rendeli:

1. §

Díjazási kötelezettség

(1) A szolgálati találmány [Szt. 9. § (1) bek.] feltalálóját a munkáltató vagy más jogviszony alapján jogosult (a továbbiakban: munkáltató) e rendelet rendelkezései szerint díjazni köteles.

(2) Találmányi díjra jogosult

a) az érvényes szabadalommal védett szolgálati találmány feltalálója;

b) a szolgálati találmány feltalálója, ha találmányának szabadalmi oltalma a munkáltató lemondása vagy illeték nem fizetés következtében megszűnt;

c) a szolgálati találmány feltalálója, ha találmányára a munkáltató vállalati érdekből nem kíván szabadalmi oltalmat szerezni; ebben az esetben vélelmezni kell, hogy a megoldás a szabadalmazható találmány követelményeit kielégíti.

(3) Mentesül a munkáltató e rendelet szerinti díjazási kötelezettsége alól, ha az Szt. 9. § (2) bekezdése alapján hozzájárul ahhoz, hogy a találmánnyal a feltaláló (jogutódja) rendelkezzék vagy ha bizonyítja, hogy a találmány nem felel meg az Szt. 1. §-ában megjelölt követelményeknek.

(4) A találmányi díj iránti igény a munkáltatóval szemben érvényesíthető, az értékesítéssel kapcsolatos szerződésben azonban a találmányra jogot szerző a díjfizetési kötelezettséget átvállalhatja; ez utóbbi esetben a díjazás iránti szerződést a feltalálóval ő köti meg.

2. §

A találmányért járó díj

(1) A találmányért a díj a találmány értékesítése esetén jár. Értékesítésnek kell tekinteni:

a) a találmány tárgyának a gazdasági tevékenység körében való rendszeres előállítását, használatát és forgalomba hozatalát [hasznosítás Szt. 11. § (1) bek.],

b) az a) pont szerinti hasznosítás más részére történő engedélyezését [Szt. 11. § (1) bek.],

c) a találmány, illetőleg a szabadalom átruházását [Szt. 15. § (1) bek.].

(2) Az előző bekezdés b) és c) pontja szerinti esetben a díj akkor is jár, ha a hasznosítás engedélyezése, illetőleg az átruházás térítés nélkül történt.

(3) A munkáltató ha gazdasági érdeke indokolttá teszi, értékesítés előtt is fizethet díjat.

3. §

A díjazás mértéke

(1) A találmányért járó díj mértéke, folyósításának ideje és módja tekintetében a munkáltató - illetőleg az 1. § (4) bekezdése szerinti esetben a találmányra jogot szerző - és a feltaláló szerződésben állapodnak meg.

(2) A találmányi díj olyan értékesítés alapján jár, amelyre az 1. § (2) bekezdés aj pontja esetében az oltalmi időn belül, a b) pont esetében az oltalmi idő kezdetétől számított 20 éven belül, végül a c) pont esetében az Szt. 9. § (2) bekezdése szerinti hozzájárulást megtagadó írásbeli nyilatkozat keltétől számított 20 éven belül került sor.

(3) A díjazási szerződést a felügyeletet gyakorló szerv által kijelölt személy köti meg a feltalálóval, ha a feltaláló a felügyeletet gyakorló szerv által kinevezett vagy választott vezető beosztású dolgozó. Ebben az esetben a szerződés érvényességéhez a felügyeletet gyakorló szerv jóváhagyása szükséges.

(4) Szerződés hiányában a feltalálót megillető díjat az értékesítésből származó vállalati hasznos eredmény arányában kell megállapítani.

(5) Ha a vállalati hasznos eredmény pénzben nem mutatható ki, illetve a 2. § (2) bekezdés szerinti esetekben a díjat az összes körülmény figyelembevételével kell megállapítani.

4. §

A díj elszámolása

A szolgálati találmány feltalálójának járó díjat az 1. § (2) bekezdés a) és b) pontja esetében a költségek terhére, a c) pontja esetében pedig az újítási díjak elszámolásával kapcsolatos szabályok szerint kell elszámolni.

5. §

Költségtérítés

A feltalálónak a találmány értékesíthetővé tételével kapcsolatban felmerülő költségei és munkadíja megtérítése tekintetében a munkáltató és a feltaláló megállapodása irányadó. Ennek hiányában a feltaláló megtérítésre csak akkor tarthat igényt, ha

a) a munkáltató a feltaláló által létrehozott eredményre (felhasználható kísérleti darab, kivitelezésre alkalmas rajz stb.) igényt tart,

b) a megtérítés a munkáltató számára gazdaságosabb mintha a munkákat maga végezte volna el,

c) a feltaláló a munkákat munkaköri kötelességén túl végezte el.

6. §

Jogviták

A szolgálati találmányért járó díjazással kapcsolatos minden jogvita eldöntése bírósági útra tartozik.

7. §

Illetékmentesség

A feltaláló által a találmánnyal kapcsolatban folyamatba tett polgári peres eljárás, továbbá az általa a találmánnyal kapcsolatban kötött szerződés illetékmentes.

8. §

A feltaláló erkölcsi elismerése

Nagyjelentőségű találmány belföldi feltalálójának a miniszter, az Országos Találmányi Hivatal elnöke és a Szakszervezetek Országos Tanácsa együttesen "Kiváló feltaláló" kitüntetést adományozhatnak. A kitüntetés a rendszeres feltalálói tevékenység elismeréseként is adományozható.

9. §

Felhatalmazás

E rendelet végrehajtásával összefüggő kérdéseket - az ágazati követelményeknek megfelelően - az illetékes miniszter az Országos Találmányi Hivatal elnökével egyetértésben szabályozhatja.

10. §

Hatályba léptető rendelkezések

(1) A rendelet 1970. évi január hó 1. napján lép hatályba; rendelkezéseit a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell. Ha azonban az értékesítés már a hatályba lépés napja előtt megtörtént, vagy a szerződést eddig az időpontig megkötötték, az ügyben az értékesítés, illetőleg a szerződéskötés időpontjában érvényes rendelkezéseket kell alkalmazni.

(2) A jelen rendelet hatálybalépésével a találmányokkal kapcsolatos egyes átmeneti rendelkezésekről szóló 58/1967. (XII. 19.) Korm. rendelet hatályát veszti.

Fock Jenő s. k.,

a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke