BH 1991.7.265 A lopásoknak társtettesként vagy bűnszövetségben elkövetése nem állapítható meg, ha a terhelt a cselekményeit - a kiskorú veszélyeztetését is megvalósítva - gyermekkorú személy közreműködésével viszi véghez [Btk. 20. § (2) bek., 137. § 6. pont, 195. § (2) bek., 316. §].

A városi bíróság a vádlottat 4 rb. lopás bűntette, 4 rb. lopás vétsége, kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt - halmazati büntetésül - 1 évi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A tényállás lényege szerint a terhelt 1989-ben besurranásos lopásokat követett el. Ezek kivitelezésébe bevonta a gyermekkorú - 13 éves - B. M-et. A gyermekkorú általában kint várakozott és figyelt, amíg a vádlott az egyes sértettek lakásába bement, de volt olyan eset is, amikor együtt mentek be, és közösen vettek el különböző ingóságokat.

A vádlott a vagyon elleni cselekményeit 22 000 forint összesített érték tekintetében követte el (négy esetben szabálysértési értékre, négy esetben kisebb értékre).

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.

Az elsőfokú bíróság által megalapozottan megállapított tényállás a fellebbezési eljárásban irányadó.

A megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróság az anyagi büntetőjogi szabályok helyes alkalmazásával állapította meg a vádlott bűnösségét, és a cselekmények jogi minősítése - egyetlen részkérdést kivéve - megfelel a jogszabálynak.

Az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét a vagyon elleni cselekmények kapcsán helyesen 4 rb. lopás bűntettében és 4 rb. lopás vétségében állapította meg.

Minthogy a gyermekkorú személy a vádlott rábírására vett részt a bűncselekmények elkövetésében akként, hogy azokhoz a helyszíneken közvetlen segítséget nyújtott, törvényesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott cselekményét a Btk. 195. §-ának (2) bekezdése szerint minősülő kiskorú veszélyeztetése bűntettének is minősítette.

A törvény rendelkezéséből az következik ugyanis, hogy ha a nagykorú elkövető a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét azáltal követi el, hogy a kiskorút lopás elkövetésére rábírja: a kiskorú által, illetve a kiskorúval együtt elkövetett lopást a kiskorú veszélyeztetése bűntettével bűnhalmazatban kell megállapítani, feltéve, hogy a lopás büntetési tétele három évi vagy ezt el nem érő szabadságvesztés [BH 1982/1-7. sz. és BH 1984/1-1. sz. jogesetek].

Eldöntendő kérdés volt ezek után, hogy a vádlott által elkövetett lopások vonatkozásában a bűnszövetségben történő elkövetés megállapítása törvényes-e. A másodfokú bíróság ezt a kérdést az alábbiakban kifejtettek alapján - nemlegesen döntötte el.

A Btk. 137. §-ának 6. pontja szerint bűnszövetség létesül akkor, ha két vagy több személy bűncselekményeket szervezetten követ el, vagy ebben megállapodik. A bűnszövetség megállapításának feltételei közül kiemelkedő az, hogy legalább két személynek kell megfelelő magatartást tanúsítania, amelyre jellemző legalább két bűncselekmény elkövetése vagy az arra vonatkozó megállapodás. A megállapodás és a szervezett elkövetés egyaránt kifejezetten lélektani kapcsolatra utal:

az elkövetők tudata átfogja a szervezett bűnözésben való részvétel fokozott társadalmi veszélyességét.

Az elbírált ügyben a vádlott és a gyermekkorú személy kapcsolatában az említett lélektani, tudati tényezők csak részben, és csupán a vádlott oldalán ismerhetők fel. A vádlott magatartásának lényege és elsődleges célja az volt, hogy a gyermekkorú személyt rábírja a bűncselekményekben való részvételre, illetőleg az azokban való segítségnyújtásra.