BH+ 2014.12.525 Ha a bíróság a terhelt különös visszaesői minőségét tévesen állapította ugyan meg, de annak büntetési tételkeret-emelő hatását nem használta ki, pusztán a különös visszaesés kimondását sérelmezve a felülvizsgálat a törvényben kizárt [1978. évi IV. tv. 97. § (1) bek.].

A bíróság a 2011. szeptember 27-én kelt ítéletével a IV. r. terheltet bűnösnek mondta ki felbujtóként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 318. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és c) pont, (6) bekezdés b) pont], és ezért őt - mint különös visszaesőt - 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

A IV. r. terhelt és védőjének fellebbezése alapján eljárva az ítélőtábla a 2013. szeptember 17-én meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot a IV. r. terheltet érintően helybenhagyta.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a IV. r. terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.

Ennek indokai szerint a jogerős ítélet tévesen állapította meg a (helyesen: különös) visszaesői minőségét, mivel - a felülvizsgálati indítványban meg nem jelölt időponthoz képest - több mint 10 éve nem volt büntetve. Ezért álláspontja szerint nem minősül visszaesőnek, így viszont nem a börtönbüntetés háromnegyed részének, hanem - a jelenleg hatályos, számára kedvezőbb 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) alkalmazásával a büntetés kétharmad részének kitöltését követően lenne legkorábban feltételes szabadságra bocsátható. Minderre figyelemmel azt kérte, hogy a Kúria a jelenleg hatályos Btk. alkalmazásával rendelkezzen úgy, miszerint legkorábban a büntetése kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.

Az indítványban foglaltak alapján felülvizsgálatra nincs törvényi lehetőség.

A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

A Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontja alapján felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetőleg a büntetés végrehajtását a Btk. 86. § (1) bekezdésében (illetve a korábbi Btk. 90. §-ában) foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel.

A Btk. 137. § 15. pontja szerinti különös visszaesői minőség a bűncselekmény jogi minősítése szempontjából közömbös. Megállapítása nem feltétele, hanem következménye a jogi minősítésnek (BH 2009.317.).

Következésképpen nem érinti a bűncselekmény minősítésének törvényességét, ha a bíróság - a Btk. 137. § 15. pontja, illetve az ennek alapjául szolgáló 14. pont szerinti feltételek téves megállapításával - jut arra az álláspontra, miszerint az elkövető különös visszaeső. Így önmagában sem az erre vonatkozó megállapítás, sem annak hiánya felülvizsgálati okot nem képez, és önmagában a büntetés miatt csak akkor van helye felülvizsgálatnak (s ekként a határozat megváltoztatásának), ha annak neme vagy mértéke a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik. Ugyanakkor - mivel a különös visszaesői minőségnek büntetési tételkeret-emelő hatása is van - e két elv összevetéséből az is következik, hogy a különös visszaesői minőség téves megállapítása kizárólag akkor alapozhatna meg felülvizsgálatot, ha a bíróság annak folytán a terhelt terhére rótt cselekménynek a Btk. Különös Részében foglalt büntetési tételének felső határát meghaladó, csak a korábbi Btk. 97. § (1) bekezdésének alkalmazásával kiszabható - azaz a konkrét ügyben 8 évet meghaladó, de legfeljebb 12 évi - szabadságvesztést szabott volna ki a terhelttel szemben. Így jelen esetben, amikor is a különös visszaesői minőségnek a terhelt által állított téves megállapítása csupán abban nyilvánul meg, hogy hiányában - a felülvizsgálati indítvány szerint - a jogerős elbíráláskor már hatályban volt újabb büntetőtörvény alkalmazásával a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a terheltre nézve kedvezőbben kellett volna megállapítani - sem a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt, sem más felülvizsgálati ok nem valósult meg, ennélfogva az indítvány törvényben kizárt.

Megjegyzi a Kúria, hogy a terhelt esetében a Btk. 38. § (2) bekezdés a) pontja szerinti, ún. "kétharmados" feltételes szabadságra bocsátás alkalmazására semmiképpen nem kerülhetett volna sor.

A különös visszaesői minőségének megállapítása az iratok tartalma alapján valóban tévesnek látszik. A terheltet ugyanis korábban kizárólag a korábbi Btk. 273. § (1) bekezdésébe ütköző önbíráskodás bűntette miatt ítélték végrehajtandó szabadságvesztésre. E bűncselekmény pedig a korábbi Btk. XVI. Fejezetében - a közrend elleni bűncselekmények között - szerepel, míg a jelen ügyben terhére rótt csalás bűntette kapcsán a különös visszaesés szempontjából csak a vagyon elleni bűncselekmények (korábbi Btk. XVIII. Fejezet) voltak - a korábbi Btk. 333. § 4. pontja szerint - hasonló jellegűnek tekinthetőek. A terheltet pedig vagyon elleni bűncselekmények miatt korábban kizárólag végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésekre ítélték, ami visszaesést nem alapoz meg, és ebből a szempontból közömbös az is, hogy utóbb ezek végrehajtásának elrendelésére és összbüntetésbe foglalásukra is sor került az önbíráskodás miatt kiszabott végrehajtandó szabadságvesztéssel is.

Ugyanakkor a terhelt visszaesői minősége ez esetben is megállapítható lenne, mert a korábbi, szándékos bűncselekmény (az önbíráskodás bűntette) miatt kiszabott végrehajtandó szabadságvesztésének kitöltésére - az összbüntetés keretében - 2002. június 1. napján került sor, míg a jelen ügyben terhére rótt cselekmény elkövetési ideje a 2005. február 4. és 23. napja közötti időszak.

Így a korábbi büntetés kitöltése és az újabb, szándékos bűncselekmény elkövetése között - ami a visszaesői minőség megállapíthatósága szempontjából meghatározó - három év nem telt el. A visszaesői minőség pedig - már ebben a formájában is - a jelenleg hatályos Btk. 38. § (2) bekezdés b) pontja alapján is az ún. "háromnegyedes" feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét vonná maga után csakúgy, mint a terhelttel szemben alkalmazott korábbi Btk. 47. § (2) bekezdés II. fordulata, még a kiszabott szabadságvesztés börtönfokozatához igazodóan.

Ekként a felülvizsgálati indítvány törvényben kizárt; s ezért azt a Be. 424. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen a Kúria a Be. 421. § (2) bekezdés első mondatának első fordulata szerint elutasította.

(Kúria Bfv. III. 1401/2014.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria Budapesten, a 2014. év október hó 13. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t: