A Debreceni Törvényszék Pf.20724/2010/4. számú határozata hibás teljesítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 177. §, 182. §, 196. §, 206. §, 252. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 306. §, 308. §, 310. §, 326. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §]

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Járásbíróság P.22395/2008/39., *Debreceni Törvényszék Pf.20724/2010/4.*, Kúria Pfv.21964/2010/4. (BH+ 2011.11.486)

***********

HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BÍRÓSÁG

2.Pf.20.724/2010/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a Dr. Lengyel Adrienn ügyvéd ügyintézése mellett a Dr. Lengyel Adrienn Ügyvédi Iroda (...) által képviselt ... (...) felperesnek - a Dr. Kónya Judit ügyvéd ügyintézése mellett a Dr. Kónya Ügyvédi Iroda (...) által képviselt ... (...) alperes ellen hibás teljesítés miatt indított perében a Debreceni Városi Bíróság 55.P.22.395/2008/39. sorszámú ítélete ellen az alperes által 42. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét részben és akként változtatja meg, hogy mellőzi alperesnek állam javára kereseti illeték megtérítésére kötelezését.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 91.675 (Kilencvenegyezer-hatszázhetvenöt) Ft fellebbezési eljárási költséget

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

Az elsőfokú bíróság felperes keresetének túlnyomórészt helyt adó ítélete ellen alperes terjesztett elő fellebbezést elsődlegesen annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása végett lényeges eljárási szabálysértésre hivatkozással, másodlagosan a kereset teljes elutasításával, harmadlagosan marasztalása 1.366.000 Ft-ra történő leszállításával kérte az ítélet megváltoztatását, legutolsó sorban pedig a le nem rótt illeték megfizetésre kötelezése mellőzését is a költségmentességére hivatkozással.

A megyei bíróság a fellebbezést csak ez utóbbi körben találta alaposnak, azt meghaladóan a fellebbezés megalapozatlan.

Az elsőfokú bíróság a szükséges körben a bizonyítást lefolytatta, a tényállást az 1952. évi III. tv. (továbbiakban: Pp.) 206.§ (1) bekezdése szerint a bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg.

A megyei bíróság osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, hogy a perben kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleménye nem aggályos, nem hiányos, a szakértő szakvéleményében, kiegészítő szakvéleményében és tárgyaláson személyesen is kellően megindokolta megállapításait, így az alperes által indítványozott ellenőrző szakértő kirendelése nem szükséges, az ítélet hatályon kívül helyezése és új eljárásra utasítás iránti fellebbezési kérelem (Pp.252.§ (2) bekezdés) alaptalan, ezért az adott esetben a Pp.182.§ (3) bekezdés szerintiek nem voltak alkalmazandóak.

A szakértő - a fellebbezési hivatkozással szemben - hangsúlyozta, hogy mivel műszaki többlettartalom is készült a javítás során nem a felperes számláit, hanem az indokolt - erre készült számítógépes program segítségével kalkulált és reális piaci középárat tartalmazó - javítási költségeket vette figyelembe (29-es jegyzőkönyv 4. oldal lapteteje).

V. J. tanúvallomásából megállapítható (35-ös jegyzőkönyv 4. oldal), hogy padlófűtés nem készült, csak a csöveket vitték a padlószint alatt, ahogy korábban is kialakították azt.

Az ezzel ellentétes alperesi tényállítás valóságának bizonyítása esetén sem lenne azonban a szakvélemény kiegészítése indokolt, figyelemmel a szakvélemény elkészítésekor a szakértő által követett fentiekben hivatkozott módszerre.

Az alperes lényeges eljárási szabálysértésként hivatkozott arra is, hogy az általa az igazságügyi szakvélemény elkészülte után beszerzett szakvéleményt a bíróság tévesen nem vette figyelembe, annak mint okirati bizonyítéknak az értékelése nem lett volna mellőzhető.

A megyei bíróság e körben mindenekelőtt rámutat arra, hogy a perben vagy előzetes bizonyítási eljárás során a bíróság által a Pp.177.§ (1) és (2) bekezdése szerint kirendelt szakértő által előterjesztett vélemény minősül szakvéleménynek a polgári perrendtartás szerint. Minden egyéb a fél által per előtt vagy per alatt megbízott szakértelemmel rendelkező személy által készített vélemény nem minősül igazságügyi szakvéleménynek, az a bírói gyakorlat szerint a fél - szakmai szempontból alátámasztani igyekezett - előadásának minősül.

Az alperesi 39/A/1. alatti okirat azt bizonyítja, hogy az általa megbízott személy az abban foglalt megállapításokat tette, de az ezen túlmenően a perben bizonyítandó tények szempontjából okirati bizonyítéknak (Pp.196.§), vagy szakvéleménynek a bizonyítási eljárásban nem tekinthető.

A megyei bíróság megjegyzi, hogy az alperes által megbízott személy nem igazságügyi szakértő, és ingatlanforgalmi szakképesítése az által feltüntetettek szerint nincsen.

Mindezek előrebocsátása után a megyei bíróság rámutat arra, hogy az utolsó tárgyaláson benyújtott iratban foglaltakra, mint a fél szakvéleményére tett észrevételére való reagálást az ítéletben az elsőfokú bíróság elmulasztotta, ez azonban figyelemmel arra, hogy a szükséges adatok rendelkezésre állnak a másodfokú bíróság által pótolható, és az ítélet hatályon kívül helyezésére nem ad indokot.

A hivatkozott alperesi beadvány alperes korábbi és bíróság általi felhívásra sem bizonyított állítását ismétli meg, mely szerint a hibajelenség a felperes általi kamrabeli nem megfelelő mosógép elhelyezésből származó okra vezethető vissza. Ezzel szemben a kirendelt igazságügyi szakértő megindokolta, kellően alátámasztotta azon véleményét, hogy a hibajelenség nem felperesi tevékenységre, hanem az alperesi nem megfelelő kivitelezésre vezethető vissza.