ÍH 2017.90 A FOGVATARTOTT KÁRTALANÍTÁSI ÉS NEM VAGYONI KÁR/SÉRELEMDÍJ IRÁNTI IGÉNYE ÉRVÉNYESÍTHETŐSÉGÉNEK SZEMPONTJAI

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.22045/2016/13., Fővárosi Ítélőtábla Pf.21391/2016/3. (*ÍH 2017.90*)

***********

Az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülményekre alapított, a Bv. tv.-en alapuló kártalanítás iránti igény a Magyar Állammal szemben, büntetés-végrehajtási bíró előtt érvényesíthető. Ha a fogvatartott ugyanezen körülményekre hivatkozva polgári bíróság előtt személyiségi jogi pert indít, az igény a Magyar Állammal szemben - passzív perbeli legitimáció hiányában - nem lehet alapos [Alkalmazott jogszabályok: 2013. évi CCXL. törvény (Bv. tv.) 10/A. § (4)-(6) bekezdés, 70/A. §, 143. §; 1979. évi 11. törvény (Bv. tvr.) 35. § (1) bekezdés].

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a Magyar Állam alperes megsértette az emberi méltósághoz és egészséghez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy 2013. szeptember 3. és 16. között az egyik perbeli Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben, 2014. szeptember 14. és 22. között a másik Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben túlzsúfolt cellákban tartotta fogva. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a jogsértés abbahagyására és tiltsa el a további jogsértéstől, továbbá hogy magánlevélben fejezze ki sajnálkozását, továbbá fizessen meg 250 000 forint nem vagyoni kártérítést és ugyanilyen összegű sérelemdíjat, valamint ezen összegek után a keresetlevél benyújtásától számított késedelmi kamatot.

Az alperes elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint fogalmilag kizárt, hogy közvetlenül bárkinek a személyiségi jogát megsértse. A kiszabott szabadságvesztés büntetések végrehajtásáról büntetés-végrehajtási szervek útján gondoskodik. Az elítélt és az állam között nem jön létre polgári jogi jogviszony, a 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) 143. §-a által biztosított jogorvoslati lehetőség szerint nem felel a fogvatartottat ért károkért.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Tényként állapította meg, hogy a felperest 2013. szeptember 2. és 16. között a K. Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben tartották fogva, ebből szep­tember 2. és 3. között a 35. számú, 6,4 m2 alapterületű, 4,2 m2 összmozgásterű és 24,5 m3 összlégterű zárkában másodmagával, majd szeptember 3. és 16. között a 43. számú, 12,1 m2 alapterületű, 6,1 m2 összmozgásterű és 45,5 m3 összlégterű zárkában hatodmagával. A Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet I. számú egységében 2013-ban a telítettség éves átlagban 242,5% volt, ami időnként elérte a 290%-ot. A felperes 2014. szeptember 15. és 22. között a B. Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben a 39 m2 alapterületű 26. zárkában került elhelyezésre, amelynek nettó alapterülete 23 m2, légtere 142 m3 volt. A zárkában szeptember 15-én 7 fő, 16-án 14 fő, 17-18-án 17 fő, 19-20-án 15 fő, 21-22-én 16 fő került elhelyezésre. Ítéletének indokolása szerint a Bv. tv. 143. § (1)-(2) bekezdése konkrétan nem határozza meg, hogy a kárigény kivel szemben érvényesíthető, ezért az alperes permegszüntetés iránti kérelme alaptalan. Kifejtette: a felek között közvetlen polgári jogviszony nem jött létre. Az egyes állami szervekre telepített hatáskörök, közjogi tartalmú jogosultságok folytán ezeknek a szerveknek lehetnek jogosultságai, ezért közjogi viszonyokban őket kell jogalanynak tekinteni.