BH+ 2013.12.495 Bíró kizárását nem alapozza meg az a körülmény, hogy korábban a bejelentővel szemben büntethetőséget megállapító döntést hozott, úgyszintén az sem, ha a bejelentő a bírósággal szemben kártérítési igényt kíván érvényesíteni [Be. 21. § (1) bek. e) pont].

Kapcsolódó határozatok:

Szekszárdi Járásbíróság B.53/2005., Budapest Környéki Törvényszék B.108/2006/177., Kúria Bkk.1307/2012. (*BH+ 2013.12.495*), Fővárosi Ítélőtábla Bf.197/2011/29.

***********

Az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság előtt folyamatban lévő büntetőügyben a X. r. vádlott a 2012. július 31-i keltezésű beadványában a Be. 21. § (1) bekezdés e) pontjára alapított kizárás iránti bejelentést tett az ítélőtábla ellen.

Beadványához csatolta a - szintén 2012. július 31-i keltezésű - megyei bírósággal és az ítélőtáblával szembeni feljelentését, aminek tárgya kártérítési igénye.

Utóbbi szerint az ügyében első fokon eljárt megyei bíróság törvénysértően mondta ki bűnösnek és szabott ki vele szemben börtönbüntetést. Az eddigi eljárás során indítványait elutasították, jogait gyakorolni nem tudta. Ha az elsőfokú bíróság az ügyet tüzetesebben kivizsgálta volna, akkor kiderült volna ártatlansága.

Az ítélőtábla pedig az elfogultsági indítványát elutasította, s bírái is úgy nyilatkoztak, hogy nem elfogultak ugyanis alkotmányos jogait megsértették.

Ezt követően az ítélőtábla büntető ügyszakban eljáró bírái akként nyilatkoztak, hogy nem elfogultak.

A Legfőbb Ügyészség átiratában a kizárás iránti bejelentést alaptalannak tartotta és az ítélőtábla kizárásának megtagadását indítványozta.

A X. r. vádlott kizárás iránti bejelentése nem alapos.

Előrebocsátja a Kúria, hogy a bíró (illetve az érintett bíróság bírái) elfogultságára akkor lehet alappal következtetni, ha azt a bíró magatartása vagy konkrét körülmények a külső szemlélő számára érzékelhetően és értékelhetően alátámasztják. Ez esetben mindig és minden felhozott indok tekintetében csak konkrét és valóságos tények alapján, s az adott ügyhöz kötötten vizsgálható az esetleges elfogultság kérdése.

Az ítélőtábla bírái - nyilatkozatukból következően - nem elfogultak. A kizárás iránti bejelentésben, illetve ahhoz csatolt beadványban hivatkozottak pedig - amellett, hogy konkrét, elfogultságra vonatkozó körülményre sem utalnak - alkalmatlanok arra, hogy kétségbe vonják az ítélőtábla bíráinak tárgyilagos eljárását.

Következetes ítélkezési gyakorlat, hogy nem alapozza meg a Be. 21. § (1) bekezdésének e) pontja szerinti kizárási okot, nem valószínűsíti az adott bíróság, illetve bíró elfogultságát az a körülmény, hogy korábban, a kifogást bejelentővel szemben hátrányos, marasztaló, illetve nem tetsző döntést hozott. [BH 1989/391., BH 1997/13., BH 1999/295., BH 2005/315.]

Az a körülmény pedig, hogy a X. r. vádlott kártérítési igényt kíván érvényesíteni az ügyében első fokon eljárt bíróság, illetve másodfokon eljáró ítélőtábla ellen, önmagában szintén nem valószínűsíti, hogy a folyamatban lévő büntetőügy elfogulatlan megítélése nem várható el az ítélőtábla büntető ügyszakban eljáró bíráitól.

A kizárás iránti bejelentés az ítélőtáblára vonatkozik, csupán az ahhoz csatolt kártérítés iránti igény irányul a megyei bíróság ellen is. Megjegyzi a Kúria, hogy a Be. 23. § (3) bekezdése értelmében utólagosan a Be. 21. § (1) bekezdés e) pontja szerinti kizárási ok egyébként sem érvényesíthető.

A Kúria a 2012. július 10-én meghozott végzésével a X. r. vádlott korábbi és szintén az ítélőtábla bírái elleni - tartalmát tekintve ugyancsak a Be. 21. § (1) bekezdés e) pontja szerinti - elfogultsági kifogását elbírálta, azt alaptalannak tartotta, s az ítélőtábla kizárását megtagadta.

(Kúria Bkk. III. 1307/2012.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria Budapesten, a 2012. év október hó 1. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t :