BH 2022.8.197 I. A jogalkotói rendelkezések elvi tartalma magában foglalja azt, hogy az államok kötelessége a nőkkel szemben családon belül elkövetett bármilyen erőszakos cselekmény esetén hatékony büntetőjogi védelmet biztosítani.

A bíróságoknak a büntetéskiszabási gyakorlat során ezt a jogalkotói szándékot szem előtt kell tartaniuk, és ennek megfelelően a kiszolgáltatott nők elleni erőszak súlyos formáinak a szankcionálása során a törvény szigorát szükséges alkalmazniuk, mivel az ilyen jellegű erőszakos cselekmények az utóbbi időben nem csupán elszaporodtak, hanem egyre durvább, elvetemültebb elkövetési formát öltöttek [Btk. 160. § (1) bek., 339. § (1) bek., 219. § (1) bek. a) pont 1. ford., (3) bek.].

II. Amennyiben a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés eltúlzottan enyhe, a szabadságvesztés-büntetés jelentősebb mértékű súlyosítása indokolt, és ehhez igazodóan a közügyektől eltiltás tartamának felemelése szükséges [Be. 624. § (1) bek., 623. §].

Pertörténet:

Budapest Környéki Törvényszék B.99/2020/30., Fővárosi Ítélőtábla Bf.102/2021/15., Kúria Bhar.1413/2021/10. (*BH 2022.8.197*)

***********

[1] A törvényszék a 2021. február 22. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat emberölés bűntettének kísérlete [Btk. 160. § (1) bek.], zaklatás vétsége [Btk. 222. § (1) bek., (3) bek. a) pont I. tétel], garázdaság vétsége [Btk. 339. § (1) bek.] és személyes adattal visszaélés vétsége [Btk. 219. § (1) bek. a) pont 1. ford., (3) bek.] miatt - halmazati büntetésül - 4 év börtön fokozatú szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A törvényszék megállapította, hogy a vádlott a kiszabott szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte a vádlott által 2020. december 7. napjától a 2021. február 22. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt, valamint kötelezte az eljárás során felmerült 582 312 forint bűnügyi költség megfizetésére az állam javára.

[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2021. szeptember 17. napján tartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletnek a vádlott zaklatás vétsége [Btk. 222. § (1) bek., (3) bek. a) pont I. tétel] miatti bűnösségét megállapító rendelkezését hatályon kívül helyezte, és e bűncselekmény miatt a büntetőeljárást megszüntette. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a személyes adattal visszaélés vétségét 2 rendbelinek minősítette, illetve a kiszabott szabadságvesztés tartamát 5 év 6 hónapra súlyosította. A vádlottat terhelő bűnügyi költség összegét 560 000 forintban állapította meg, míg a további 22 312 forint bűnügyi költség esetében akként rendelkezett, hogy azt az állam viseli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a vádlott tényleges tartózkodási helye az Á.-i Büntetés-végrehajtási Intézet. A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől 2021. szeptember 17. napjáig letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította, a másodfokú eljárás során felmerült 14 400 forint bűnügyi költség megfizetésére a vádlottat kötelezte.

[3] A másodfokú bíróság ítéletével szemben az ügyész jelentett be másodfellebbezést a vádlott terhére a kiszabott büntetés súlyosításáért, a szabadságvesztés-büntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamának felemelése végett.

[4] Indokai szerint a másodfokú bíróság az első fokon elítélt vádlottal szemben a büntetőeljárást (részben) megszüntette, így a harmadfokú eljárás lehetősége megnyílt. Jelezte, hogy a zaklatás vétsége vonatkozásában hozott eljárást megszüntető ítéleti rendelkezést nem sérelmezi, annak meghozatala összhangban áll a másodfokú ügyészi indítványban írt jogi okfejtéssel.

[5] Az ügyészi álláspont szerint a másodfokú bíróság által kiszabott joghátrány - a bűnösségi kör megváltozását és a vádlott cselekményei minősítésének módosulását is figyelembe véve - nem tükrözi megfelelően a vádlott terhére rótt bűncselekmények tárgyi súlyát, az elkövető társadalomra veszélyességét és bűnösségének fokát, továbbá nincs arányban a súlyosító körülmények túlsúlyával sem, így nem feleltethető meg a büntetéskiszabási elveknek.

[6] A vádlottra irányadó büntetési tételkeret - a halmazati szabályokra tekintettel - öt évtől huszonegy évig terjed, az irányadó középmérték tizenhárom év.

[7] Kiemelte: az elsőfokú bíróság maga is megállapította, hogy az ügyben a súlyosító körülmények jelentős túlsúlyban vannak, ennek ellenére a vádlottal szemben az elsőfokú bíróság az enyhítő szakasz alkalmazásával szabta ki a büntetést. Hozzátette, hogy a másodfokon eljáró bíróság ítélete a [60]-[65] pontjában a bűnösségi körülményeket ugyan pontosította, a súlyosító körülmények körét bővítette, és a szabadságvesztés tartamát a büntetési tételkeret alsó határát alig meghaladó, 5 év 6 hónap tartamú szabadságvesztést szabott ki a vádlottal szemben. Ezt meghaladó tartamú súlyosítást az élet elleni cselekmény kísérleti szakban rekedésére, a vádlott büntetlen előéletére és a vádlott elkövetést megkönnyítő személyiségzavarára tekintettel az ítélőtábla nem tartott indokoltnak.

[8] Az ügyész sérelmezte, hogy a büntetés kiszabása körében a másodfokú bíróság túlzott jelentőséget tulajdonított az enyhítő tényezőknek. A vádlott büntetlen előéletét ugyanis relativizálja az emberölés bűncselekményének kiemelt tárgyi súlya, illetve, hogy a vádlott a terhére rótt garázdaság és személyes adattal visszaélés bűncselekményét a vele szemben az élet elleni bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás hatálya alatt valósította meg.

[9] Az ügyész utalt arra is, hogy az ölési cselekmény ugyan kísérleti szakban rekedt, ugyanakkor az dogmatikailag befejezett magatartású kísérlet volt, a vádlott a maga részéről mindent megtett a bűncselekmény befejezése érdekében, a halálos eredmény részben a véletlennek, részben a szakszerű orvosi ellátásnak köszönhetően maradt el. Így az enyhítő körülmények körében felhívott kísérlet igen csekély súllyal esik latba.

[10] Egyetértett az ügyész a másodfokú bíróság azon okfejtésével, hogy az időmúlás, valamint a vádlott részbeni ténybeli beismerő vallomása az ügyben miért nem bír enyhítő hatással.

[11] Rámutatott, hogy a felsorolt enyhítő körülményekkel szemben számos, nagyobb nyomatékkal bíró súlyosító körülmény róható a vádlott terhére. Az eljárás tárgyát képező, részben kiemelt tárgyi súlyú bűncselekmények többszörös halmazatot képeznek, a bűncselekményeket a vádlott közeli hozzátartozója sérelmére, kitartó szándékkal, részben büntetőeljárás hatálya alatt valósította meg. E tényezők a vádlott fokozott társadalomra veszélyességét mutatják. Ezeket meghaladóan tovább súlyosít az erőszakos cselekmények elszaporodottsága, illetve, hogy a különleges személyes adattal visszaélés bűncselekményének motívuma erkölcsileg mélyen elítélendő.

[12] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság indokolatlanul tért el jelentős mértékben az irányadó középmértéktől, az ítélőtábla által kiszabott, a törvényi minimumot éppen meghaladó tartamú börtönbüntetés így törvénysértően enyhe. A speciális és generális prevenciós célok elérése érdekében hosszabb tartamú - a középmértéket közelítő - szabadságvesztés-büntetés és ehhez igazodó tartamú mellékbüntetés kiszabását tartotta indokoltnak.