BH 2016.1.1 A hivatali visszaélés bűntettével halmazatban felbujtóként aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntettében is meg kell állapítani annak a büntetés-végrehajtási főtörzsőrmesternek a büntetőjogi felelősségét, aki a felügyelete alatt álló foglyokat arra bírja rá, hogy az előzetes letartóztatása miatt fogva levő sértettet a gyermekeinek sérelmére elkövetett súlyos bűncselekménye miatt akár könnyű testi sérülést is okozó módon a zárkájában tettleg bántalmazza és a rábírás hatására a foglyok a sértettnek könnyű testi sérülést okoztak [Btk. 14. § (1) bek., 164. § (1) bek., (4) bek., 305. § (1) bek. c) pont].

[1] A törvényszék katonai tanácsa a 2014. július 2. napján kihirdetett ítéletével bűnösnek mondta ki

[2] - a büntetés-végrehajtási főtörzsőrmester I. r. vádlottat hivatali visszaélés bűntettében [Btk. 305. § c) pont] és felbujtóként, aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1)-(2) bek., (4) bek. a) pont],

[3] - a II. r. vádlottat 3 rendbeli, felbujtóként, aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1)-(2) bek., (4) bek. a) pont],

[4] - a III. r, a IV. r. és az V. r. vádlottat társtettesként, aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1)-(2) bek., (4) bek. a) pont].

[5] Ezért a bv. főtörzsőrmester I. r. vádlottat - halmazati büntetésül - egy év hat hónap szabadságvesztésre és lefokozásra, a II. r. vádlottat - halmazati büntetésül - egy év négy hónap szabadságvesztésre, a III. r. vádlottat egy év szabadságvesztésre, a IV. r. vádlottat, mint visszaesőt egy év börtönbüntetésre és egy évre a közügyek gyakorlásától eltiltásra, az V. r. vádlottat egy év szabadságvesztésre ítélte.

[6] Az I. r., a II. r., a III. r. vádlott szabadságvesztésének végrehajtását kettő-kettő évi, az V. r. vádlott szabadságvesztésének végrehajtását háromévi próbaidőre felfüggesztette, továbbá az I. r. vádlottat előzetes mentesítésben részesítette.

[7] Az ítélet ellen az ügyész az I. r. terhelt előzetes mentesítésének mellőzése érdekében jelentett be fellebbezést, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt; az I. r. vádlott és védője, valamint a II. r. vádlott védője felmentés, a IV. r. vádlott az eljárás megszüntetése, illetve a büntetés enyhítése érdekében fellebbezett.

[8] A fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla katonai tanácsa a 2015. február 20. napján meghozott ítéletével a törvényszék katonai tanácsának ítéletét - a jogerőt a III. és V. r. vádlottak tekintetében feltörve - megváltoztatta:

[9] - az elsőfokú ítéletnek az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r. és az V. r. vádlottak bűnösségét a testi épség elleni bűncselekményben megállapító rendelkezését hatályon kívül helyezte, és az I. r. vádlottal szemben a felbujtóként elkövetett könnyű testi sértés vétsége, a II. r. vádlottal szemben a felbujtóként elkövetett könnyű testi sértés vétsége, míg a III. r., a IV. r., valamint az V. r. vádlottakkal szemben a társtettesként elkövetett könnyű testi sértés vétsége miatt indított büntetőeljárást megszüntette;

[10] - az I. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést 180 napi tétel, napi tételenként 1000 forint pénzbüntetésre, míg a lefokozást egy évre a törzsőrmesteri rendfokozatba visszavetésre enyhítette,

[11] mellőzte a vádlott előzetes mentesítésére vonatkozó rendelkezést és rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén annak szabadságvesztésre való átváltoztatásáról.

[12] Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[13] A másodfokú ítélet ellen a katonai ügyész jelentett be másodfellebbezést

[14] - az I. r. vádlott terhére a büntetőeljárás részbeni megszüntetése miatt, további bűnösség megállapítása és súlyosabb büntetés kiszabása végett,

[15] - a II. r., a III. r., a IV. r. és az V. r. vádlott terhére a büntetőeljárás megszüntetése miatt, bűnösségük megállapítása, valamint velük szemben büntetés kiszabása érdekében.

[16] A katonai ügyész álláspontja szerint a másodfokú katonai tanács anyagi jogszabályt sértett, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az öt vádlott azért nem valósította meg az aljas indokból elkövetett testi sértés bűntettét, mert az aljas indok nem következik az első fokon megállapított tényállásból, így a sértett magánindítványának hiányában a megállapítható maradék-bűncselekmény, a könnyű testi sértés vétsége miatti eljárásnak akadálya van (magánindítvány hiánya), ezért a büntetőeljárást valamennyi vádlottal szemben megszüntette.

[17] A Legfőbb Ügyészség a fellebbviteli főügyészség másodfellebbezését fenntartotta.

[18] Álláspontja szerint az eljárt bíróságok által megállapított tényállás kisebb részben megalapozatlan, ezért indítványt tett annak kiegészítésére, részint a IV. r. vádlott bűnügyi előéletére vonatkozóan, részint azzal, hogy Sz. J. sértett nyilatkozata szerint a sérelmére elkövetett bántalmazás miatt nem kívánt magánindítványt tenni.

[19] Egyebekben kifejtette, hogy az eljárás során nem merült fel adat arra, miszerint a vádlottak a sértettel, illetve gyermekével korábban kapcsolatban álltak volna, ezért a vádlottakat a sértett bántalmazására nem az iránta érzett ellenszenv indította. A büntetés-végrehajtási intézetben fogva tartott vádlottak indítékát egyrészt a bv. főtörzsőrmester I. r. vádlott elvárásának teljesítése, másrészt az a körülmény határozta meg, hogy a mások segítségére nem számítható, ezért számukra kiszolgáltatott sértettet megalázhatták. Álláspontja szerint a testi sértés elkövetése valamennyi terhelt esetében erkölcsileg elvetendő, súlyosan elítélendő motívumból fakadt.

[20] Ezért indítványozta, hogy a Kúria a másodfellebbezés elbírálása során állapítsa meg a bv. főtörzsőrmester I. r. és a II. r. vádlott bűnösségét a felbujtóként, míg a III. r., a IV. r. és az V. r. vádlottak bűnösségét a társtettesként, aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntettében is, és a bv. főtörzsőrmester I. r. vádlottal szemben szabjon ki végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztést és lefokozást, mellőzve az előzetes mentesítését.

[21] A büntetett előéletű, a bűncselekmény elkövetésébe három személyt bevonó II. r. vádlottal szemben végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására, a III. r. és az V. r. vádlottakkal szemben szintén végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés, míg a bűncselekményt visszaesőként elkövető IV. r. vádlottal szemben szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabására tett indítványt.

[22] Az ügyészi másodfellebbezés alapján a Kúria az ügyben a Be. 393. §-a alapján nyilvános ülést tartott.

[23] Az első- és másodfokú ítéletet az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül.

[24] Ennek során megállapította, hogy mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság betartotta az eljárási törvény rendelkezéseit.

[25] A tényállást túlnyomórészt a Kúria is hiánytalannak találta, azt azonban - a Legfőbb Ügyészség indítványával egyezően az ott leírtak szerint, az iratok alapján - a Be. 388. § (2) bekezdésére figyelemmel kiegészítette:

[26] A Legfőbb Ügyészség által fenntartott ügyészi másodfellebbezés alapos.