3348/2012. (XI. 19.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Tatabányai Törvényszék 9.G.40.083/2011/20. számú ítéletével, a Kúria Gfv.X.30.094/2012/7. számú ítéletével, valamint a Győri Ítélőtábla Cgtf.IV.25.500/2011/6. számú végzésével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszokat visszautasítja.
Indokolás
[1] Az indítványozó jogi képviselője útján alkotmányjogi panaszokat nyújtott be az Alkotmánybírósághoz.
[2] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszokat terjesztett elő a Tatabányai Törvényszék 9.G.40.083/ 2011/20. számú ítéletével, a Kúriának ezen ítéletet hatályában fenntartó Gfv.X.30.094/2012/7. számú ítéletével, valamint a Győri Ítélőtáblának a Cgtf.IV. 25.500/2011/6. számú végzésével szemben.
[3] Az alkotmányjogi panaszok alapját képező ügyekben a peres felek által közösen alapított cég termékeinek kizárólagos magyarországi forgalmazására vonatkozó - a felek szindikátusi szerződésébe, illetve a közös cég társasági szerződésébe foglalt - jog képezte vita tárgyát. Az indítványozó mint felperes az első választottbírósági eljárásban egyrészt annak megállapítását kérte, hogy tagi minőségétől függetlenül megilleti őt a kizárólagos magyarországi forgalmazás joga. Másodlagosan megtámadta az indítványozó fennmaradó üzletrészének az ellenfél általi megvásárlására vonatkozó vételi jogot, illetve kérte az opciós megállapodás semmisségének megállapítását. A választottbíróság ítéletével megállapította, hogy a peres felek által kötött opciós megállapodás semmis, ezen túl az indítványozó mint felperes keresetét visszautasította azon az alapon, hogy a semmisség megállapítása következtében (azaz amiatt, hogy az indítványozó a közös cég tagja maradt) a többi kereseti kérelem okafogyottá vált.
[4] Az indítványozó ellenfele ezután keresetet indított a választottbíróság előtt az indítványozó tulajdonában álló üzletrész megszerzése végett, az indítványozó pedig viszontkeresetet terjesztett elő. A választottbíróság Vb/08279. számú ítéletében megállapította, hogy a társasági szerződésbe foglalt megállapodásnak a kizárólagos magyarországi forgalmazásra vonatkozó rendelkezése sérti az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Szerződés (a továbbiakban: EK Szerződés) 81. cikkét, ezért semmis, a keresetet és a viszontkeresetet elutasította.
[5] Az indítványozó a választottbíróság második ítéletének érvénytelenítése végett keresetet indított. Arra hivatkozott, hogy a második választottbírósági ítéletben ítélt dologról döntöttek, ezért közrendbe ütközik. Közrendbe ütközésre hivatkozott amiatt is, hogy a választottbíróság helytelenül alkalmazta az EK Szerződés 81. cikkét, mert nem végezte el azokat a vizsgálatokat, amelyek alapján a megállapodás semmisségét meg lehetett volna állapítani. Sérelmezte, hogy a választottbíróság visszaható hatállyal, azaz a csatlakozást megelőző időre alkalmazta a közösségi versenyjogot, illetve, mert nem volt lehetősége ténybeli és jogi érveit előadnia a választottbírósági eljárásban. A Tatabányai Törvényszék - a Legfelsőbb Bíróság által elrendelt megismételt eljárásban - az összes kereseti kérelmet elutasította (9.G.40.083/2011/20. számú ítélet). Az ítélettel szemben az indítványozó felülvizsgálati kérelemmel élt, a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta (Gfv.X.30.094/2012/7. számú ítélet).
[6] Az utóbb semmisnek tekintett vételi jog gyakorlását követően a közös cég társasági szerződését a tagok úgy módosították, hogy törölték belőle az indítványozót megillető kizárólagos forgalmazási jogot. Az indítványozó - tagsági jogainak helyreállítását követően -törvényességi felügyeleti eljárást indított amiatt, hogy a társasági szerződés nem tartalmazza a külön tagsági jogaira vonatkozó kikötéseket. A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság mint cégbíróság elutasította a kérelmet, a Győri Ítélőtábla alkotmányjogi panasszal támadott végzésében az elsőfokú végzést helybenhagyta. Az ítélőtábla kifejtette, hogy az indítványozó létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti pert indíthatott volna, ez a per pedig megelőzi a törvényességi felügyeleti eljárást, azaz cégtörvényességi hatáskör hiányában nem volt helye a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatásának.
[7] Az indítványozó az ítéletek megsemmisítését azért kért e, mert azok álláspontja szerint sértik az Alaptörvény jogállamiságot deklaráló B) cikk (1) bekezdését, az uniós jogra vonatkozó E) cikk (3) bekezdését, valamint a tisztességes eljárást biztosító XXVIII. cikk (1) bekezdését. Lényegében azt kifogásolta, mint amit a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti perben: a visszaható hatályú jogalkalmazást, a közösségi versenyjog nem megfelelő alkalmazását, az ítélt dolog megsértését, és azt, hogy nem volt alkalma előterjeszteni jogi és ténybeli érveit a választottbírósági eljárásban. A Győri Ítélőtábla végzése az indítványozó érvelése alapján ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével, mivel a végzés elzárta őt a bírósághoz fordulástól, miután nem volt figyelemmel arra, hogy a társasági szerződés módosítása időpontjának Cégközlönyben való közzétételéről a cégbíróság nem rendelkezett, és a keresetindításra nyitva álló jogvesztő határidő már eltelt.
[8] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban járt el. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése ért elmében a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket.
[9] Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az alkotmányjogi panaszok e feltételnek nem felelnek meg.
[10] 2.1. A közösségi versenyjogszabályoknak a magyar jog alapján a magyar Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) és a magyar bíróságok előtti eljárásokban való érvényesüléséről már jóval taggá válásunk előtt törvényekbe foglalt nemzetközi szerződések rendelkeztek. Az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett, a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás 62. cikk (1) be kezdés (i) és (ii) pontjai, valamint (2) bekezdése a közösségi versenyjogszabályoknak a hazai jogban és eljárásokban való, meghatározott kritériumok alapján, azokra hivatkozásokkal történő értelmezését és alkalmazását Magyarország nemzetközi kötelezettségévé tette. E kötelezettségek végrehajtására jött létre a Társulási Tanács 2002. január 29-i 1/02. számú határozata, amelyet a 2002. évi X. törvény hirdetett ki. A 2. cikk szerint az Európai Megállapodás az előzőekben hivatkozott rendelkezése szerinti minden magatartást az e határozathoz csatolt mellékletben előírt rendelkezésekkel összhangban kell elbírálni. A mellékletekbe foglalt kritériumok lényegében szó szerint beültetik a magyar anyagi jogszabályok közé az elsődleges közösségi jog rendelkezéseit, így az EK Szerződés 81. cikkét, és meghatározzák a másodlagos közösségi jogszabályok alapvető elvei és szabályai alapján azokat a kritériumokat, amelyeket a GVH-nak és a bíróságainknak érvényesíteniük kell. A 2002. évi X. törvény 2002. április 1. óta (tehát a csatlakozásunkat és az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló, a jogvitás forgalmazási jogról rendelkező társasági szerződést megelőző időponttól kezdődően) alkalmazandó volt.
[11] Az itt elmondottak szerint az ügyben visszaható hatályú ítélkezésről fogalmilag sem lehetett szó. 2002. április 1. után a törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés következtében a közösségi versenyjog magyar jog alapján, magyar hat óság előtt való alkalmazása kötelező volt. A közösségi versenyjog nem megfelelő alkalmazására vonatkozó indítványi állításoknak ugyanakkor - az alkotmányos jog sérelmének hiányára tekintettel - nincs alkotmánybírósági összefüggése, az Alkotmánybíróságnak ez esetben nincs hatásköre a választottbírósági ítélet tartalmi felülvizsgálatára.
[12] 2.2. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ítélt dologról a második választottbírósági ítéletben nem döntöttek. Miként az a Kúria ítéletéből, valamint a Legfelsőbb Bíróságnak az eljárás megismétlésére kötelező végzéséből is kiderül, az első eljárásban a választottbíróság nem foglalkozott azzal, hogy a kizárólagos forgalmazási jogra vonatkozó megállapodás sérti-e az EK Szerződést. Az első eljárásban - a vételi jogra vonatkozó megállapodás semmiségének megállapításán túl - az egyéb felperesi kereseti kérelmekről azok okafogyottsága miatt a választottbíróság érdemben nem döntött, így ezzel összefüggésben Alaptörvényben biztosított jog sérelme sem merülhet fel.
[13] 2.3. Az esetleges "tisztességtelen" választottbírósági eljárás tényének, vagy annak cáfolatának vizsgálata nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. A választottbírósági eljárásokkal szembeni rendes bírósági eljárásban jogerős ítéletet hozó Tatabányai Törvényszék, illetve a felülvizsgálati eljárásban a végső ítélettel döntő Kúria lett volna jogosult olyan eljárási szabálytalanságok megállapítására, amelyek a tisztességes eljárás sérelmének alkotmánybírósági megállapítását lehetővé tennék. A szóban forgó rendes bíróságok ítéleteiben azonban ilyen adatok nincsenek, arra következtetés sem vonható le.
[14] 2.4. A Győri Ítélőtábla végzése elleni panasz sem fogadható be, mert ez sem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt követelménynek. A bíróság a jogszabályok értelmezése nyomán jutott arra a következtetésre, hogy abban a kérdésben, amit az indítványozó a törvényességi felügyeleti kérelmében kifogásolt, nincs helye cégtörvényességi eljárásnak, hanem az igényt perben kell érvényesíteni. Az, hogy az indítványozó állítása szerint így elzárták a bírósági úttól, lényegében a közzététel elmaradásával függ össze, és nem azzal, hogy a kérdésben nincs helye cégtörvényességi eljárásnak. Nem vet fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, illetve bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, hogy a peres eljárás megindításának lehetőségétől az indítványozó a támadott végzésen kívüli okból esett el.
[15] A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Tatabányai Törvényszék és a Kúria ítéletei, valamint a Győri Ítélőtábla végzése ellen előterjesztett alkotmányjogi panaszokat az Abtv. 56. § (3) bekezdése és az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2012. november 13.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2653/2012.