A Legfelsőbb Bíróság Kfv.35142/2008/6. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 11. §] Bírók: Hajnal Péter, Kurucz Krisztina, Madarász Gabriella

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.33595/2006/15., *Kúria Kfv.35142/2008/6.*

***********

Kfv.I.35.142/2008/6.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Fülöp Péter Ügyvédi Iroda (dr. Fülöp Péter ügyvéd) által képviselt felperesnek a dr. Nagy Zsuzsanna jogtanácsos által képviselt Adó-és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatal alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Bíróságon 19.K.33.595/2006. számon indított és ugyanezen bíróság 2007. október 8-án kelt 19.K.33.595/2006/15. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes részéről 18. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 19.K.33.595/2006/15. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részét részben hatályon kívül helyezi, és az alperes 8429881048 számú határozatának 2. pontját - az első fokú határozat 7. pontjára kiterjedő hatállyal - a 2004. május 1. napját követően kibocsátott számlákra vonatkozóan hatályon kívül helyezi, és az első fokú közigazgatási szervet e körben is új eljárásra kötelezi. Egyebekben az első fokú ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 500.000 (ötszázezer) forint felülvizsgálati részperköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 2.900.000 (kettőmillió-kilencszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. A fennmaradó 200.000 (kettőszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az első fokú adóhatóság külön megbízólevéllel 2000-2002 és 2003-2004 adóévekre vonatkozóan áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzéseket végzett a felperesnél. A 2000-2002 évekre lefolytatott ellenőrzés alapján az első fokú hatóság 7798168525 számon hozta meg határozatát.

A fellebbezésre eljáró alperes 8429880997 számú határozatával az első fokú határozatot megváltoztatta, a felperes terhére általános forgalmi adónemben 33.100.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 25.050.000 Ft adóhiánynak minősült. Kötelezte a felperest az adókülönbözet, továbbá 7.515.000 Ft adóbírság és 8.173.000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.

A 2003-2004 adóévek vonatkozásában az első fokú hatóság 7798168547 számú határozatát az alperes 8429881048 számú határozatával megváltoztatta. A felperes terhére általános forgalmi adónemben 25.370.000 Ft, javára 1.236.000 Ft adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte a felperest 24.136.000 Ft adókülönbözet, 2.440.000 Ft adóbírság és 1.844.000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Mindkét alperesi határozat több tényállási pontot és több jogi indokolást foglalt magába.

Az alperes határozataiban kifejtette, hogy a felperes az általa hivatkozott export tevékenységet hiteles vámokmányokkal (EV okmányok) nem tudta igazolni, ezért a jogügylet belföldön történt értékesítésnek minősül, amelyet 25 %-os áfa-fizetési kötelezettség terhel. A vizsgált bérmunkavégzés körében nem fogadta a felperes termékértékesítésre való hivatkozását. Megállapította, hogy a felperes javítási, felújítási munkákat végzett a külföldi megrendelőnek, így nem tartozik az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban Áfa tv.) 6. § (2) bekezdés c) pontja alá. A 2004. május 1. napját követően kiállított számlák nem tartoznak az Áfa tv. 11/A. § a) pontjának hatálya alá. A felperes Közösségen belüli szolgáltatásnyújtást nem végzett. A tervezési számlákkal kapcsolatban megállapította, hogy a becsatolt számlák alapján a felperes által hivatkozott beazonosításra nincs lehetőség. Az alvállalkozók külföldi telephelye nem befolyásolja a felperes számlakiállítását. A felperes által kiállított számlákon szereplő ellenérték nem foglalta magába az áfát, így az ellenértéket kellett adóalapnak tekinteni.

A felperes keresetében mindkét alperesi határozat jogszerűségének felülvizsgálatát kérte.

Az első fokú bíróság jogerős ítéletével az alperes 8429880997 számú határozatának 8. pontját - az első fokú közigazgatási határozat 8. pontjára kiterjedő hatállyal - az MO040068 sorszámú számla tekintetében és az alperes 8429881048 számú határozatának 8. és 9. pontját - az első fokú közigazgatási határozat 8. pontjára kiterjedően - az MU004104 és MU004176 sorszámú számla tekintetében hatályon kívül helyezte, és e körben az első fokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az alperes a tényállást teljes körűen feltárta, és minden jegyzőkönyvi pont vonatkozásában részletesen indokolta. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) szabályozásából következően a 0 %-os adókulcs alkalmazásának jogszerűségét az adózónak kell bizonyítania az adóigazgatási eljárásban.

A termékexporttal kapcsolatban hivatkozott az Áfa tv. 11. § (1) bekezdésére, 29. § a) pontjára azzal, hogy a 0 %-os áfa adókulcs alkalmazhatóságához szükséges az áru külföldre történő kiléptetésének igazolása. A vámjogról, vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (továbbiakban Vtv.), illetve a végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Kormányrendelet (továbbiakban Vhr.) szabályozását ismertetve megállapította, hogy az kötött okirati bizonyítási rendszert tartalmaz. A vámárunak a Vtv. 36. § (2) bekezdésében szabályozott kiléptetését a felperes a Vtv., illetve a Vhr-ben előírtaknak megfelelően nem tudta igazolni. Ez alól kivételt képeznek a MU040068, az MU004176 és az MU004104 sorszámú számlák, mert ezekben az esetekben a felperes utólag igazolni tudta az áruk külföldre történt kiléptetésének tényét. Ezért ezen számlák és határozati pontok tekintetében helyezte hatályon kívül az alperesi határozatokat - az első fokú határozatok megjelölt pontjaira is tekintettel - és e körben kötelezte az első fokú adóhatóságot új eljárásra. A megismételt eljárásban az adóhatóság - e körben - már nem vitathatja e vámáruk külföldre történt kiléptetésének tényét.

A bérmunkával kapcsolatban hivatkozott az Art. 1. § (7) bekezdésére, mely szerint a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. A javítási, felújítási szerződések, és a felperes által kibocsátott számlák alapján megállapította, hogy a gazdasági események nem minősülnek az Áfa tv. 6. § (2) bekezdés c) pontja szerinti termékértékesítésnek. Ezért a szolgáltatások teljesítési helyének az Áfa tv. 15. § (4) bekezdés c) pontja értelmében a felperes székhelyét kell tekinteni, a felperes által végzett tevékenységek belföldön teljesített szolgáltatásnyújtásnak minősülnek, így az Áfa tv. 28. § (1) bekezdése értelmében 25 %-os áfát kellett volna fizetni.