1585/B/1991. AB határozat
Zamárdi Nagyközség önkormányzata idegenforgalmi helyi adóról rendelkező 4/1991. számú rendelete alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság helyi önkormányzati rendelet alkotmányellenessége megállapítása iránt benyújtott indítvány ügyében meghozta az alábbi
határozatot.
Az Alkotmánybíróság a Zamárdi Nagyközség Önkormányzata idegenforgalmi helyi adóról rendelkező 4/1991. sz. rendelete alkotmányellenessége megállapítására irányuló indítványokat elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozók sérelmezték a Zamárdi Nagyközség Önkormányzata 4/1991. számú rendeletének azt a rendelkezését, amelyek a község területén levő üdülésre, pihenésre alkalmas épületre, illetve ott nem állandó lakosként 48 órát meghaladóan tartózkodó személyekre idegenforgalmi adókötelezettséget ír elő helyi adóként.
Alkotmányellenesnek ítélik az indítványozók a rendeletet azért, mert különböztet az ingatlantulajdonosok között aszerint, hogy ott laknak vagy csak üdülnek a településen [1. § a) 5. § (1) a) és 11. § (1) bekezdés]. Álláspontjuk szerint az, hogy másként adóznak a tulajdonosok, ez hátrányos megkülönböztetést jelent az üdülőtulajdonosokkal szemben.
Alkotmányellenesnek tartják azt is, hogy az üdülőtulajdonosok - bár helyi adót fizetnek - kirekesztődnek az önkormányzati bevételek felhasználásának ellenőrzéséből. Nem vehetnek részt a képviselő-testület választásában.
Megkülönböztetést látnak abban is, hogy az egyik településen kell idegenforgalmi adót fizetnie a 48 órán túl ott-tartózkodónak, míg más településen nem [1. § b) és 5. § b)].
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványok nem megalapozottak.
Az önkormányzat az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontja alapján jogot kapott arra, hogy a helyi közszolgáltatásokhoz a pénzügyi fedezetet helyi adók kivetése útján biztosítsa. A helyi adókról az 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) rendelkezik. E törvény szabja meg a helyi adók fajtáit (adó tárgyakat), a kötelezettek körét (adóalanyokat) és az adók mértékét.
A törvény 7. § a) pontja szerint az önkormányzat ugyan maga dönt arról, hogy milyen helyi adót állapít meg rendeletével, de ennek korlátjaként kimondja, hogy egy meghatározott adótárgyra nézve csak egyféle adót írhat elő.
Zamárdi Nagyközség Önkormányzata 4/1991. sz. rendelete az alkalmazható helyi adónemek közül az idegenforgalmi adóról rendelkezik. Ez az adó ún. kommunális típusú adó. Célja, hogy az üdüléshez is szükséges többletigények és az állandó lakosok részére szükséges kommunális szolgáltatások pénzügyi alapjait biztosítsa.
Ezért az önkormányzati rendelet szerint adófizetési kötelezettség terheli azt, akinek a településen üdülésre, pihenésre szolgáló épülete van, és azt a személyt, aki 48 órán túl nem állandó lakosként tartózkodik a településen.
A rendelet 6. § d) és e) pontja szerint a 48 órán túli ott tartózkodás címén adófizetési kötelezettség azonban nem terheli azt,
"aki az önkormányzat illetékességi területén levő üdülő tulajdonosa vagy bérlője, illetőleg a tulajdonos vagy bérlő 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 685. § b) pontja szerinti hozzátartozója illetőleg:
aki az önkormányzat illetékességi területén állandó lakással rendelkezik, mint tulajdonos vagy bérlő, illetve ezek hozzátartozója (Ptk. 685. § b)".
E szabály biztosítja azt, hogy az, akinek a településen üdülés, pihenés céljára szolgáló épülete van, az csak ezen a címen fizessen idegenforgalmi adót. Az ott tartózkodás ideje itt figyelmen kívül marad. A rendelet ezzel eleget tesz annak a törvényi előírásnak, miszerint egy adótárgy után csak egyféle adó fizetésére lehet kötelezni az adó alanyát.
Megállapítható, hogy az üdülőtulajdonosok között a rendelet nem tesz különbséget aszerint, hogy valaki a településen állandóan ottlakó vagy nem ottlakó tulajdonos. Az adó tárgya itt az üdülőépület, és nem annak tulajdonosa. Az ottlakás és nem állandó ottlakás ténye szerint nincs megkülönböztetés. A kedvezmények is egyaránt vonatkoznak rájuk.
Minden más épülettulajdonra nézve pedig egy vagyoni típusú adót állapított meg az önkormányzat, az építmény adóról szóló a 16/1991. sz. rendelettel.
Az Alkotmánybíróság megállapította tehát azt, hogy a Zamárdi Nagyközségi Önkormányzat 4/1991. számú rendelete 1. § a) és 5. § (1) bekezdés a) pontjának rendelkezései nem ütköznek az Alkotmány 70/A. §-a rendelkezéseibe, minthogy az hátrányos megkülönböztetést nem tartalmaz az üdülőtulajdonosokkal szemben.
Az önkormányzati rendelet 1. § b) pontja és az 5. § (1) bekezdés b) pontja összhangban áll a HTv. 30. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakkal.
Az itt meghatározott adó is kommunális jellegű. Az adó tárgya a településen nem állandó lakos, tulajdonos vagy bérlő 48 órán túli ott-tartózkodása.
Ez az adó tehát nem érinti az üdülőtulajdonost és a vele egy tekintet alá esőket.
Az Alkotmánybíróság megállapította tehát, hogy az önkormányzati rendeletben az idegenforgalmi adón belül a két adótárgy, illetve jogcím elkülönül, megfelel a HTv. 7. § korlátozó rendelkezéseinek. A kötelezetti kör különbözősége folytán pedig a hátrányos megkülönböztetés fel sem vetődik.
Alaptalannak találta az Alkotmánybíróság az indítványnak azt a részét is, amely hátrányos megkülönböztetésnek tartja, hogy Zamárdi nagyközség megadóztatja a 48 órán túli ott-tartózkodást, míg más településen ilyen adót fizetni nem kell.
Az Alkotmánybíróság a 67/1991. (XII. 21.) AB határozatában már kifejtette ezzel kapcsolatos álláspontját. Többek között kimondta azt is, hogy e vonatkozásban nem a személyek közötti hátrányos megkülönböztetésről van szó, hanem éppen az alkotmány felhatalmazásán alapuló (Alkotmány 44/A. §) önkormányzati önállóság biztosításáról. Amely lehetővé teszi a területi különbözőségek figyelembevételét, a helyi érdekek biztosítását.
Végül megállapította az Alkotmánybíróság, hogy nem helytálló az indítványozóknak az az álláspontja sem, amely szerint bár adót fizetnek az önkormányzatnak, kirekesztődnek a helyi ügyekbe való beleszólás lehetőségéből.
Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy mind a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1989. évi XVII. törvény 2. § (3) bekezdése, mind pedig a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 45. § (2) bekezdése biztosítja az üdülőtulajdonosnak a helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben való részvételét. Miután az üdülőterületet érintő ügyekre nézve a helyi döntések meghozatalában való részvételnek törvényes biztosítékai megvannak, azokról a helyi adórendeletben rendelkezni nem kellett. Az Alkotmánybíróság erre figyelemmel az indítványokat e vonatkozásban is megalapozatlannak ítélte.
Mindezekre figyelemmel a Zamárdi Nagyközségi Önkormányzat 4/1991. számú rendelete alkotmányellenessége megállapítására irányuló indítványokat az Alkotmánybíróság teljes egészükben elutasította.
Budapest, 1992. október 27.
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró