C-32/11. sz., Allianz Hungária Biztosító Zrt. és társai kontra Gazdasági Versenyhivatal ügyben 2013. március 14-én hozott ítélet
Versenykorlátozó célú megállapodás
Az EUMSz. 101. cikk (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés értelmében célzott versenykorlátozásnak minősülnek azon megállapodások, amelyek alapján a gépjármű-biztosítótársaságok kétoldalúan megállapodnak a gépjárműjavító műhelyként is működő gépjármű-márkakereskedőkkel vagy az e márkakereskedőket képviselő szövetséggel az adott biztosítótársaság által biztosított járművek javítása után általa fizetett javítási óradíjról, kikötve, hogy ez a díj többek között a márkakereskedő által biztosítási alkuszként a biztosítótársaság javára közvetített biztosítások számától és arányától függ, amennyiben e megállapodások - tartalmuk és céljuk, valamint a hátterüket képező gazdasági és jogi környezet egyedi és konkrét vizsgálatát követően - jellegüknél fogva úgy tekinthetők, hogy károsak a rendes verseny megfelelő működésére a két érintett piac valamelyikén.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
6 A magyar biztosítók, így többek között az Allianz és a Generali évente egyszer megállapodnak a gépjárműjavító műhelyekkel a biztosított gépjárműveket ért kár esetén a biztosító által megfizetendő javítási szolgáltatásokra alkalmazandó feltételekről és díjakról. E műhelyek így a biztosító által jóváhagyott feltételek és díjak alapján a javításokat közvetlenül végezhetik el.
7 2002 vége óta számos gépjárműjavító műhelyként is működő gépjármű-márkakereskedő a GÉMOSZ-t - amely a gépjármű-márkakereskedők országos szövetsége - bízta meg azzal, hogy évente tárgyalja meg nevükben a biztosítókkal a balesetben károsodott gépjárművek javítására alkalmazandó óradíjakra vonatkozó keretmegállapodásokat.
8 E gépjármű-márkakereskedők két szempontból állnak kapcsolatban a biztosítókkal. Egyrészt a biztosítók nevében kár esetén megjavítják a biztosított gépkocsikat, másrészt e biztosítók közvetítőiként járnak el oly módon, hogy a gépkocsieladás vagy -javítás esetén saját biztosítási alkuszuk megbízottjaként gépjármű-biztosításokat ajánlanak ügyfeleiknek.
9 2004-ben és 2005-ben a GÉMOSZ és az Allianz keretmegállapodásokat kötött. Az Allianz ezt követően a keretmegállapodások alapján egyedi megállapodásokat kötött az említett gépjármű-márkakereskedőkkel. E megállapodások azt írták elő, hogy a gépjármű-márkakereskedők a balesetben károsodott gépjárművek javításáért magasabb óradíjat kapnak abban az esetben, ha az Allianz-al kötött gépjármű-biztosítások az adott gépjármű-kereskedő által értékesített biztosítások bizonyos százalékát teszi ki.
10 Ez alatt az időszak alatt a Generali nem kötött keretmegállapodásokat a GÉMOSZ-szal, hanem egyedi megállapodásokat kötött az említett gépjármű-márkakereskedőkkel. Ugyan e megállapodások nem tartalmaztak az Allianz által kötött megállapodásokban szereplő, a magasabb óradíjakra vonatkozó írásos kikötést, mindazonáltal a GVH megállapította, hogy a Generali a gyakorlatban hasonló kereskedelmi ösztönzőket alkalmazott.
11 A GVH a 2006. december 21-én hozott vitatott határozatában megállapította, hogy a hivatkozott megállapodások, valamint az alapeljárás öt felperese és a Porsche között megkötött egyéb megállapodások összeegyeztethetetlenek a Tpvt. 11. §-ával. E megállapodások a következőképpen csoportosíthatók:
- a GÉMOSZ által a 2003 és 2005 közötti időszakban a gépjármű-márkakereskedőknek a gépjárműjavítás tekintetében "ajánlott árakat" rögzítő és a biztosítókkal szemben alkalmazandó megállapodások tárgyában hozott három döntéséből álló horizontális jellegű megállapodások;
- a 2004-ben és 2005-ben a GÉMOSZ és az Allianz között létrejött keretmegállapodások, valamint az ugyanezen időszak alatt egyes gépjármű-márkakereskedők és vagy az Allianz, vagy a Generali között létrejött olyan egyedi megállapodások, amelyek a javítói óradíjak mértékét a biztosítások értékesítésében elért teljesítménytől tették függővé;
- különböző, 2000 és 2005 között egyrészt az Allianz vagy a Generali, másrészt biztosítási alkusz minőségben a Peugeot Márkakereskedők, az Opel kereskedők és a Porsche által kötött megállapodások, amelyek az utóbbi felek magatartásának befolyásolására irányultak, többek között az adott biztosítási alkusz által adott időszak alatt kötendő gépjármű-biztosítási szerződések minimális mértékének darabszámban vagy százalékos arányban történő meghatározásával, illetve azáltal, hogy az alkusz díjazása a biztosító javára kötött szerződések függvényében sávonként került meghatározásra.
12 A GVH megállapította, hogy a megállapodások e csoportja mind együttesen, mind egyenként értékelve versenykorlátozó célú volt a gépjármű-biztosítások, illetve a gépjármű-javítói szolgáltatások piacán. A GVH úgy ítélte meg, hogy mivel e megállapodások nem voltak hatással a tagállamok közötti kereskedelemre, az EUMSz. 101. cikk azokra nem alkalmazandó, és ezért e megállapodások jogellenessége kizárólag a nemzeti versenyjogból ered. E jogellenesség miatt a GVH megtiltotta a szóban forgó magatartások folytatását, és az Allianzcal szemben 5 319 000 000 HUF, a Generalival szemben 1 046 000 000 HUF, a GÉMOSZ-szal szemben 360 000 000 HUF, a Peugeot Márkakereskedőkkel szemben 13 600 000 HUF, valamint az Opelkereskedőkkel szemben 45 000 000 HUF összegű bírságot szabott ki.
13 Az alapeljárás felperesei által a hatályon kívül helyezés iránt előterjesztett keresetet követően a Fővárosi Bíróság a vitatott határozatot részben megváltoztatta, azt azonban a Fővárosi Bíróság ítéletével szembeni fellebbezés alapján a Fővárosi Ítélőtábla ítéletével hatályában fenntartotta.
14 Az alapeljárás felperesei felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő a Legfelsőbb Bírósághoz az utóbbi ítélettel szemben, különösen arra hivatkozva, hogy a szóban forgó megállapodások nem voltak versenykorlátozó célúak.
15 A Legfelsőbb Bíróság először is megállapítja, hogy a Tpvt. 11. §-a (1) bekezdésének szövege szinte teljesen megegyezik az EUMSz. 101. cikk (1) bekezdésének szövegével, és a Tpvt. 11. §-ának értelmezése - amely rendelkezés a szóban forgó megállapodások tekintetében irányadó - a jövőben ugyancsak hatással lesz az EUMSz. 101. cikk e tagállamban történő értelmezésére. E bíróság egyébiránt kiemeli, hogy nyilvánvaló érdek fűződik ahhoz, hogy az uniós jog rendelkezései vagy fogalmai egységes értelmezést kapjanak. A Legfelsőbb Bíróság másodszor megállapítja, hogy a Bíróság még nem foglalt állást arról, hogy az alapeljárás tárgyát képezőkhöz hasonló megállapodásokat úgy kell-e minősíteni, hogy azoknak "természetüknél fogva a verseny korlátozása a célja".
16 E körülmények között a Legfelsőbb Bíróság úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és az alábbi kérdést terjeszti előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:
"Minősíthetők-e az EUMSz. 101. cikk (1) bekezdésébe ütköző - a belső piaci versenyt kizáró, korlátozó vagy torzító célú - megállapodásnak egy biztosító társaság és egyes autójavítók, illetve a biztosítótársaság és az autójavítók egyesülete közötti olyan kétoldalú megállapodások, amelyek alapján a biztosító társaság által biztosított járművek javítása után a biztosító társaság által a javítónak fizetett javítási óradíj - többek között - a javító, mint az adott biztosító társaság biztosítás-közvetítője által, a biztosító társaság javára közvetített biztosítások számától és arányától is függ?"
(17-30.)
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
31 Kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az EUMSz. 101. cikk (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy e rendelkezés értelmében "célzott versenykorlátozásnak" minősülnek azon megállapodások, amelyek alapján a gépjármű-biztosítótársaságok kétoldalúan megállapodnak a gépjárműjavító műhelyként is működő gépjármű-márkakereskedőkkel vagy az e márkakereskedőket képviselő szövetséggel az adott biztosítótársaság által biztosított járművek javítása után általa fizetett javítási óradíjról, kikötve, hogy ez a díj többek között a márkakereskedő által biztosítási alkuszként a biztosítótársaság javára közvetített biztosítások számától és arányától függ.
32 Az Allianz és a Generali úgy véli, hogy ezek a megállapodások nem minősülnek a verseny célzott korlátozásának, és ennélfogva csak akkor tekinthetők az EUMSz. 101. cikk (1) bekezdésével ellentétesnek, ha bizonyított, hogy ténylegesen alkalmasak versenyellenes hatások kifejtésére. Ezzel szemben a magyar Kormány és a Bizottság azt javasolja, hogy a Bíróság adjon igenlő választ az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre. Az EFTA Felügyeleti Hatóság úgy véli, hogy az e kérdésre adandó válasz a szóban forgó megállapodások versenyre való káros voltától függ, amelyet az előterjesztő bíróságnak kell értékelnie.
33 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy ahhoz, hogy a megállapodás az EUMSz. 101. cikk (1) bekezdésében meghatározott tilalom hatálya alá tartozzon, az szükséges, hogy annak "célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása" legyen. Az 56/65. sz. LTM-ügyben 1966. június 30-án hozott ítélet (EBHT 1966., 337. o.) óta érvényes állandó ítélkezési gyakorlat szerint e feltételeknek a "vagy" kötőszóval jelzett vagylagos jellege miatt először is meg kell vizsgálni a megállapodás tulajdonképpeni célját, figyelembe véve azt a gazdasági környezetet, amelyben alkalmazásra kerül.
34 Ezért amennyiben a megállapodás versenyellenes célja bizonyított, már nem szükséges megvizsgálni annak versenyre gyakorolt hatásait. Ha viszont a megállapodás tartalmának elemzése nem tárja fel a verseny kellő mértékű megsértését, akkor kell csak megvizsgálni annak hatásait, és megkövetelni a megállapodás megtiltásához olyan tényezők együttes meglétét, amelyek azt bizonyítják, hogy a verseny működése érezhetően akadályozva vagy korlátozva volt (lásd a C-8/08. sz., T-Mobile Netherlands és társai ügyben 2009. június 4-én hozott ítélet [EBHT 2009., I-4529. o.] 28. és 30. pontját; a C-501/06. P., C-513/06. P., C-515/06. P. és C-519/06. P. sz., GlaxoSmithKline Services és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. október 6-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-9291. o.] 55. pontját; a C-403/08. sz. és C-429/08. sz., Football Association Premier League és társai egyesített ügyekben 2011. október 4-én hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 135. pontját, valamint a C-439/09. sz. Pierre Fabre Dermo-Cosmétique ügyben 2011. október 13-án hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 34. pontját).
35 A "cél általi jogsértések" és a "hatás általi jogsértések" közötti megkülönböztetés azon körülménnyel függ össze, hogy a vállalkozások közötti összejátszás bizonyos formái már jellegüknél fogva úgy tekinthetők, hogy károsak a rendes verseny megfelelő működésére (lásd a C-209/07. sz., Beef Industry Development Society és Barry Brothers ügyben 2008. november 20-án hozott ítélet [EBHT 2008., I-8637. o.] 17. pontját, a fent hivatkozott T-Mobile Netherlands és társai ügyben hozott ítélet 29. pontját, valamint a C-226/11. sz. Expedia-ügyben 2012. december 13-án hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 36. pontját).
36 Annak értékelése érdekében, hogy valamely megállapodás célja versenyellenes, különösen e megállapodás rendelkezéseinek tartalmát és objektív célkitűzését, valamint azt a gazdasági és jogi környezetet kell megvizsgálni, amelybe a megállapodás illeszkedik (lásd fent hivatkozott GlaxoSmithKline Services és társai kontra Bizottság és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 58. pontját, a fent hivatkozott Football Association Premier League és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 136. pontját, valamint a fent hivatkozott Pierre Fabre Dermo-Cosmétique ügyben hozott ítélet 35. pontját). A szóban forgó jogi és gazdasági környezet értékelésének keretében figyelembe kell venni továbbá az érintett termékek vagy szolgáltatások jellegét, valamint az érintett piac vagy piacok működésének és szerkezetének tényleges feltételeit (lásd a fent hivatkozott Expedia-ügyben hozott ítélet 21. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
37 Ezenfelül, még ha a felek szándéka nem is szükséges elem a megállapodás versenykorlátozó jellegének meghatározásához, a versenyhatóságokat, a nemzeti bíróságokat vagy az uniós bíróságot semmi nem akadályozza abban, hogy tekintetbe vegyék e szándékot (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott GlaxoSmithKline Services és társai kontra Bizottság és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 58. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
38 A Bíróság egyébiránt már megállapította, hogy versenykorlátozó cél fennállásához elegendő, ha az összehangolt magatartás alkalmas arra, hogy kedvezőtlen hatással legyen a piacra, vagyis ha ténylegesen képes arra, hogy a közös piac keretében megakadályozza, korlátozza vagy torzítsa a versenyt. Annak a kérdésnek, hogy e hatás ténylegesen bekövetkezik-e, illetve milyen mértékben következik be, csak a bírság összegének számítása, valamint a kártérítéshez való jogok mérlegelése szempontjából van jelentősége (lásd a fent hivatkozott T-Mobile Netherlands és társai ügyben hozott ítélet 31. pontját).
39 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés tárgyát képező megállapodások kapcsán rá kell mutatni, hogy azok az adott biztosítótársaság által a balesetben károsodott járművek javítása után a gépjárműjavító műhelyként is működő gépjármű-márkakereskedőknek fizetett javítási óradíjakra vonatkoznak. E megállapodások úgy rendelkeznek, hogy az óradíjak a márkakereskedő által a biztosító társaság javára közvetített biztosítások számától és arányától függően emelkednek.
40 Az ilyen megállapodások tehát a károsult gépjárművek javításának szolgáltatásáért járó díjazást összekapcsolják a gépjármű-biztosítási alkuszi tevékenységért járó díjazással. A két különálló szolgáltatás közötti kapcsolat létrehozása amiatt a sajátos körülmény miatt lehetséges, hogy a márkakereskedők a biztosítótársaságokkal kétféleképpen is kapcsolatban vannak: úgy is mint az ügyfeleiknek a gépjárművek eladásakor vagy javításakor gépjármű-biztosítást kínáló közvetítők, illetve biztosítási alkuszok, és úgy is mint a gépjárműveket a biztosítók nevében javító gépjárműjavítók.
41 Márpedig, ugyan a két, főszabály szerint független tevékenység közötti kapcsolat létrehozása nem jelenti automatikusan azt, hogy az érintett megállapodás versenykorlátozó célú lenne, ám ettől még jelentős elemnek minősülhet annak értékelése szempontjából, hogy e megállapodás jellegénél fogva káros-e a rendes verseny megfelelő működésére, amely helyzet különösen akkor áll fenn, amennyiben e tevékenységek függetlensége szükséges azok megfelelő működéséhez.
42 Ezen túlmenően figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az ilyen megállapodás hatást gyakorolhat nem csupán egy, hanem két piacra is, vagyis a jelen esetben a gépjármű-biztosítási piacra, valamint a járműjavítási szolgáltatások piacára, és hogy ezért e megállapodás célját mindkét érintett piacot figyelembe véve kell értékelni.
43 E tekintetben először is ki kell emelni, hogy - az Allianz és a Generali vélekedésével ellentétben - azon körülmény, hogy mindkét esetben vertikális kapcsolatokról van szó, egyáltalán nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az alapeljárás tárgyát képező megállapodás "a verseny célzott korlátozásának" minősüljön. Ugyanis noha a vertikális megállapodások jellegüknél fogva sokszor sokkal kevésbé károsak a versenyre, mint a horizontális megállapodások, bizonyos körülmények között különösen magas lehet a potenciális korlátozás esélye. A Bíróság ezért több esetben is azt állapította meg, hogy a vertikális megállapodás versenykorlátozó célú volt (lásd a 56/64. és 58/64. sz., Consten és Grundig kontra Bizottság egyesített ügyekben 1966. július 13-án hozott ítéletet [EBHT 1966., 429. o.]; a 19/77. sz., Miller International Schallplatten kontra Bizottság ügyben 1978. február 1-jén hozott ítéletet [EBHT 1978., 131. o.]; a 243/83. sz. Binon-ügyben 1985. július 3-án hozott ítéletet [EBHT 1985., 2015. o.], valamint a fent hivatkozott Pierre Fabre Dermo-Cosmétique ügyben hozott ítéletet).
44 Ezenfelül az alapeljárás tárgyát képező megállapodások céljának a gépjármű-biztosítási piaccal összefüggésben történő értékelése kapcsán meg kell állapítani, hogy az olyan biztosítótársaságoknak, mint az Allianz és a Generali, az a céljuk, hogy fenntartsák vagy növeljék a piaci részesedésüket.
45 Nyilvánvaló, hogy amennyiben e két társaság között a piac felosztására irányuló horizontális megállapodás vagy összehangolt magatartás állna fenn, az a verseny célzott korlátozásának minősülne, ami a megvalósításukra kötött vertikális megállapodások jogellenességével járna. Az Allianz és a Generali mindazonáltal tagadják, hogy ilyen megállapodást kötöttek volna, illetve ily módon összehangolták volna magatartásukat, és azt állítják, a vitatott határozat azt állapította meg, hogy közöttük nem jött létre megállapodás vagy összehangolt magatartás. A kérdést előterjesztő bíróság feladata ezen állítások valóságtartalmának vizsgálata és - olyan mértékben, amennyire a nemzeti jog ezt számára lehetővé teszi - annak értékelése, hogy elegendő bizonyíték áll-e rendelkezésre annak megállapítására, hogy az Allianz és a Generali ilyen megállapodást kötöttek, vagy ily módon összehangolták magatartásukat.
46 Mindazonáltal még a biztosítótársaságok közötti megállapodás vagy összehangolt magatartás hiányában is helyénvaló annak vizsgálata, hogy - figyelembe véve azt a gazdasági és jogi környezetet, amelybe az alapeljárás tárgyát képező vertikális megállapodások illeszkednek - e megállapodások a gépjármű-biztosítási piacon fennálló verseny tekintetében elegendően károsak-e ahhoz, hogy "a verseny célzott korlátozásának" minősüljenek.
47 Különösen ez a helyzet áll fenn, amennyiben - amint arra a magyar Kormány hivatkozik -, a magyar jog által a gépjárműbiztosítást kínáló közvetítőként, illetve biztosítási alkuszként eljáró gépjármű-márkakereskedők tekintetében meghatározott szerep megköveteli e jogalanyoknak a biztosítótársaságokkal szembeni függetlenségét. A magyar Kormány e tekintetben rámutat, hogy e gépjármű-márkakereskedők nem valamely biztosító, hanem a biztosítottak nevében járnak el, és feladatuk az, hogy a biztosítottaknak olyan biztosítást kínáljanak, amely az utóbbiaknak a különböző biztosítótársaságok ajánlatai közül a legjobban megfelel. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy e körülmények között és figyelemmel a szóban forgó biztosítottak elvárásaira, az alapeljárás tárgyát képező megállapodások a gépjármű-biztosítási piac megfelelő működését jelentősen megzavarhatják-e.
48 Ezenfelül e megállapodások abban az esetben is a verseny célzott korlátozásának minősülnek, ha a kérdést előterjesztő bíróság azt állapítja meg, hogy valószínű, hogy - figyelembe véve a gazdasági környezetet - a verseny a szóban forgó megállapodások megkötésének következtében megszűnik vagy jelentősen gyengül az érintett piacon. E következmény kockázatának felmérése érdekében a kérdést előterjesztő bíróságnak különösen a piac szerkezetét, az alternatív értékesítései csatornák létezését és azok jelentőségét, valamint az érintett társaságok piaci erejét kell figyelmbe vennie.
49 Végül az alapeljárás tárgyát képező megállapodások céljának a járműjavítási szolgáltatások piaccal összefüggésben történő értékelésekor figyelembe kell venni azt a tényt, hogy úgy tűnik, e megállapodásokat a GÉMOSZ a 2003 és 2005 közötti időszakban hozott, "ajánlott árakat" rögzítő három döntése alapján kötötték meg. Ezzel összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság feladata e döntések jellegének és pontos terjedelmének meghatározása (lásd ebben az értelemben a C-260/07. sz. Pedro IV Servicios ügyben 2009. április 2-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-2437. o.] 78. és 79. pontját).
50 Amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság azt állapítja meg, hogy a GÉMOSZ által a hivatkozott időszak alatt hozott döntések a gépjármű-javítási óradíjak egységesítéséből eredően ténylegesen versenykorlátozó célúak voltak, és hogy a jogvita tárgyát képező megállapodásokkal a biztosítótársaságok szándékosan is megerősítették e döntéseket - ami feltételezhető abban az esetben, amelyben a biztosítótársaság közvetlenül a GÉMOSZ-szal kötött megállapodást -, a szóban forgó döntések jogellenes volta miatt a szóban forgó megállapodások is jogellenesek, és ennélfogva ugyancsak a verseny célzott korlátozásának minősülnek.