62005CJ0217[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2006. december 14-i ítélete. Confederación Española de Empresarios de Estaciones de Servicio kontra Compañía Española de Petróleos SA. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Tribunal Supremo - Spanyolország. Verseny - Kartellek - Vállalkozások közötti megállapodások - Az EGK-Szerződés 85. cikke (majd az EK-Szerződés 85. cikke, jelenleg EK 81. cikk) - Az 1984/83/EGK rendelet 10-13. cikke - A töltőállomás-üzemeltetők és az olajipari vállalkozások közötti »garanciális bizományosi eladási szerződések« és »ügynöki szerződések« elnevezésű kizárólagos üzemanyag-beszerzési megállapodások. C-217/05. sz. ügy

C-217/05. sz. ügy

Confederación Española de Empresarios de Estaciones de Servicio

kontra

Compañía Española de Petróleos SA

(a Tribunal Supremo [Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Verseny - Kartellek - Vállalkozások közötti megállapodások - Az EGK-Szerződés 85. cikke (majd az EK-Szerződés 85. cikke, jelenleg EK 81. cikk) - Az 1984/83/EGK rendelet 10-13. cikke - A töltőállomás-üzemeltetők és az olajipari vállalkozások közötti »garanciális bizományosi eladási szerződések« és »ügynöki szerződések« elnevezésű kizárólagos üzemanyag-beszerzési megállapodások"

J. Kokott főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2006. július 13.

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2006. december 14.

Az ítélet összefoglalása

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések - A Bíróság hatásköre - Korlátok

(EK 234. cikk)

2. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések - Elfogadhatóság

(EK 234. cikk)

3. Verseny - Kartellek - Vállalkozások közötti megállapodások - Fogalom

(EK-Szerződés, 85. cikk és 85. cikk, (1) bekezdés (jelenleg EK 81. cikk és EK 81. cikk, (1) bekezdés)

4. Verseny - Kartellek - Tilalom - Csoportmentesség - Kizárólagos beszerzési megállapodások - 1984/83 rendelet

(EK-Szerződés, 85. cikk, (3) bekezdés (jelenleg EK 81. cikk, (3) bekezdés; 1984/83 bizottsági rendelet, 10-13. cikk)

1. Nem következik sem az EK 234. cikk szövegéből, sem az e cikk által létrehozott eljárás céljából, hogy a Szerződés alkotói ki akarták volna zárni a Bíróság hatásköréből a közösségi rendelkezésekre vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelmeket abban a sajátságos esetben, amikor valamelyik tagállam nemzeti joga e közösségi rendelkezés tartalmára utal az ezen állam tisztán belső helyzetére alkalmazandó szabályok meghatározása érdekében.

Következésképpen, amikor egy belső jogszabály a tisztán belső helyzetekre adott megoldásai tekintetében összhangban van a közösségi joggal, annak érdekében, hogy elkerüljék a verseny esetleges torzulását, egyértelmű közösségi érdek, hogy a közösségi jogból vett rendelkezéseket vagy fogalmakat egységesen értelmezzék a jövőbeli eltérő értelmezések veszélyének elkerülése végett, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között alkalmazzák azokat.

Ezért még ha az alapügyben érintett nemzeti rendelkezés a belső helyzetekre alkalmazandó szabályok meghatározása érdekében csupán közösségi jogi aktusra való kifejezett utalásra szorítkozik is, amennyiben e hivatkozás révén a nemzeti jogalkotó úgy döntött, hogy a belső és a közösségi helyzeteket ugyanúgy kell kezelni, a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a hivatkozott jogi aktus értelmezésére.

(vö. 19-20., 22. pont)

2. A nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlan, ha a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdéseket hatékonyan megválaszolja.

Annak eldöntéséhez, hogy az előzetes kérdést előterjesztő bíróság által rendelkezésre bocsátott információk megfelelnek-e ezeknek a követelményeknek, figyelembe kell venni az előterjesztett kérdések természetét és hatókörét. Mivel a ténybeli összefüggésekkel kapcsolatos pontosság követelménye különösen vonatkozik a versenyjog területére, amelyet összetett ténybeli és jogi helyzetek jellemeznek, ezért azt kell megvizsgálni, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat - különösen ehhez hasonló helyzetben - elegendő tájékoztatást nyújt-e ahhoz, hogy a Bíróság hatékony választ tudjon adni a hivatkozott kérdésre.

E tekintetben, ha az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tartalmaz bizonyos, a feltett kérdés megválaszolása tekintetében releváns információkat, de e hiányosságai ellenére is alkalmas a feltett kérdés hatókörének megállapítására, a Bíróság elegendő ténybeli elemmel rendelkezik az érintett közösségi szabályok értelmezéséhez, és ahhoz, hogy hatékony választ tudjon adni a hivatkozott kérdésre.

(vö. 28-31. pont)

3. A versenyjogi szabályok - és különösen az EGK-Szerződés 85. cikkének (majd az EK-Szerződés 85. cikke, jelenleg EK 81. cikk) - alkalmazása tekintetében a két szerződő fél elkülönülő jogi személyiségéből fakadó formális elkülönülése nem meghatározó, ugyanis a döntő tényező a piacon kifejtett magatartásuk egységessége vagy annak hiánya.

Ugyan bizonyos körülmények között a megbízó és közvetítője közötti kapcsolatokra is jellemző lehet az ilyen gazdasági egység, mindazonáltal a közvetítők kizárólag akkor nem tekinthetők független gazdasági szereplőknek, ha egyáltalán nem viselik a megbízó nevében kialkudott vagy megkötött szerződésekből eredő kockázatokat, és a megbízó vállalkozásába integrált segédszervként működnek.

Ennélfogva amikor a közvetítő - mint a töltőállomás üzemeltetője - elkülönülő jogi személyisége ellenére magatartását nem önállóan határozza meg a piacon, és teljes mértékben függ megbízójától - vagyis az üzemanyag-szállítótól -, mivel az utóbbi viseli a kérdéses gazdasági tevékenység pénzügyi és üzleti kockázatait, a Szerződés 85. cikkének (1) bekezdésben meghatározott tilalom nem alkalmazható a közvetítő és a megbízó között fennálló jogviszonyokra.

Ezzel ellentétben, ha a megbízó és közvetítői között létrejött megállapodások olyan feladatokat bíznak vagy hagynak ez utóbbiakra, amelyek közgazdaságilag egy független gazdasági szereplő feladataihoz hasonlítanak, azáltal hogy az említett ügynökökre hárítanak a forgalmazásból vagy a harmadik felekkel kötött szerződések teljesítéséből eredő pénzügyi kockázatokat, az ilyen közvetítők nem tekinthetők a megbízó vállalkozásába integrált segédszervnek, mivel a felek között létrejött versenykorlátozó szerződéses kikötés a Szerződés 85. cikke értelmében vállalkozások közötti megállapodásnak tekinthető.

Ebből következően annak megállapítása, hogy a töltőállomás üzemeltetője független gazdasági szereplő-e, vagy sem, a megbízóval kötött megállapodástól, és különösen annak az áruk eladásáért harmadik személyek felé fennálló pénzügyi és üzleti kockázatok viselésére vonatkozó - kifejezett vagy hallgatólagos - kikötéseitől függ. A kockázat kérdését esetenként, és inkább a gazdasági valóság, mintsem a szerződéses viszony belső jogi minősítésének figyelembevételével kell elemezni.

Ennek érdekében a következő szempontokat kell figyelembe venni: az áruk tulajdonjoga, az értékesítésükkel kapcsolatos költségekhez való hozzájárulás, megóvásuk, az árukban bekövetkezett, vagy az áruk által harmadik személyeknek okozott esetleges károkért való felelősség, valamint az említett áruk eladásával kapcsolatos sajátos beruházások.

Mindemellett az a tény, miszerint a közvetítő valójában csupán a kockázatok elenyésző részét viseli, jellemzően nem jár a 85. cikk alkalmazhatóságával.

Ilyen esetben kizárólag a közvetítővel szemben a megbízó nevében harmadik személyek részére történő eladás keretében előírt kötelezettségek azok, amelyek nem tartoznak e cikk hatálya alá. Ugyanis az ügynöki szerződés rendelkezéseket tartalmazhat az ügynök és megbízója közötti olyan viszonyokra, amelyekre a hivatkozott cikk alkalmazandó, mint például a kizárólagossági és versenytilalmi kikötések. Ezzel kapcsolatban az ilyen viszonyok összefüggéseiben az ügynökök főszabály szerint független gazdasági szereplők, és a hivatkozott kikötések akkor sértik a versenyjog szabályait, ha e rendelkezések az érintett piacon fennálló verseny korlátozásához vezetnek.

Ezért a Szerződés 85. cikke alkalmazandó az alapeljárás tárgyát képező, a szállító és az üzemeltető között létrejött kizárólagos üzemanyag- és tüzelőanyag-értékesítési megállapodásokra, amennyiben ezen üzemeltető a harmadik személyek felé történő értékesítéssel kapcsolatban nem elhanyagolható mértékű pénzügyi vagy üzleti kockázatot vagy kockázatokat vállal.

(vö. 41-46., 60-62., 65. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

4. A Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének [jelenleg EK 81. cikk (1) bekezdése] kizárólagos beszerzési megállapodások csoportjaira való alkalmazásáról szóló 1984/83 rendelet 11. cikke felsorolja azon kötelezettségeket, amelyek a kizárólagossági kikötésen túlmenően a viszonteladókkal szemben előírhatók, ám e kötelezettségek között nem szerepel a fogyasztói eladási ár meghatározása. Következésképpen az ilyen ármeghatározás olyan versenykorlátozást képez, amely nem tartozik e rendelet 10. cikkének hatálya alá.

Az 1984/83 rendelet 10-13. cikkét tehát úgy kell értelmezni, hogy valamely szállító és töltőállomás-üzemeltető között létrejött kizárólagos üzemanyag- és tüzelőanyag-értékesítési megállapodás nem tartozik e rendelet hatálya alá, amennyiben e megállapodás az üzemeltetővel szemben előírja a szállító által rögzített végső fogyasztói ár alkalmazásának kötelezettségét.

(vö. 64., 66. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2006. december 14.(*)

"Verseny - Kartellek - Vállalkozások közötti megállapodások - Az EGK-Szerződés 85. cikke (majd az EK-Szerződés 85. cikke, jelenleg EK 81. cikk) - Az 1984/83/EGK rendelet 10-13. cikke - A töltőállomás-üzemeltetők és az olajipari vállalkozások közötti »garanciális bizományosi eladási szerződések« és »ügynöki szerződések« elnevezésű kizárólagos üzemanyag-beszerzési megállapodások"

A C-217/05. sz. ügyben,

Az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunal Supremo (Spanyolország) a Bírósághoz 2005. május 17-én érkezett, 2005. március 3-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Confederación Española de Empresarios de Estaciones de Servicio

és

a Compañía Española de Petróleos SA

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: A. Rosas tanácselnök, A. Borg Barthet, J. Malenovský, U. Lőhmus (előadó) és A. Ó Caoimh bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2006. július 6-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Confederación Española de Empresarios de Estaciones de Servicio képviseletében A. Hernández Pardo abogado, C. Flores Hernández és L. Ruiz Ezquerra abogadas,

- a Compañía Española de Petróleos SA képviseletében J. Folguera Crespo és A. Martínez Sánchez abogados,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében E. Gippini Fournier és K. Mojzesowicz, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2006. július 13-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének kizárólagos beszerzési megállapodások csoportjaira való alkalmazásáról szóló, 1983. június 22-i 1984/83/EGK bizottsági rendelet 10-13. cikkének (HL L 173., 5. o.) értelmezésére irányul.

2 E kérelmet az alapeljárás felperese, a Confederación Española de Empresarios de Estaciones de Servicio (a továbbiakban: szövetség) és az alapeljárás alperese, a Compañía Española de Petróleos SA (a továbbiakban: CEPSA) között az alperessel szemben kifogásolt, az utóbbi és bizonyos töltőállomás-üzemeltető vállalkozások közötti megállapodásokból eredő versenykorlátozó magatartások tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

3 Az 1984/83 rendelet az EGK-Szerződés 85. cikke (majd az EK-Szerződés 85. cikke, jelenleg EK 81. cikk) (1) bekezdése alkalmazásának hatálya alól kivonja a kizárólagos beszerzési megállapodások és összehangolt magatartások egyes csoportjait, amelyek fő szabály szerint a 85. cikk (3) bekezdésében felsorolt feltételeknek eleget tesznek, azon indokkal, hogy e megállapodások vagy magatartások hozzájárulnak az áruk forgalmazásának javításához. E rendelet 10-13. cikke különös rendelkezéseket tartalmaz a töltőállomásokra vonatkozó megállapodásokra.

4 A rendelet 10. cikke értelmében:

"A Szerződés 85. cikkének (3) bekezdése alapján és e rendelet 11-13. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel a Szerződés 85. cikkének (1) bekezdése nem alkalmazható olyan megállapodásokra, amelyekben csupán két vállalkozás vesz részt, és amelyekben az egyik fél, a viszonteladó arra vállal kötelezettséget a másik fél, a szállító felé, hogy különleges gazdasági vagy pénzügyi előnyök juttatása ellenében a megállapodásban megjelölt töltőállomáson történő viszonteladás céljából csupán az utóbbitól, annak kapcsolt vállalkozásától, vagy termékeinek forgalmazásával megbízott harmadik vállalkozástól vásárolja a megállapodásban meghatározott, kőolaj alapú és más gépjármű-üzemanyagokat, valamint a kőolaj alapú tüzelőanyagokat."

5 A rendelet 11. cikke úgy rendelkezik, hogy:

"A 10. cikkben meghatározott kötelezettségen felül a viszonteladó részére nem írható elő más versenykorlátozás, mint

a) a megállapodásban megjelölt töltőállomáson harmadik vállalkozások által szállított gépjármű-üzemanyag, vagy tüzelőanyag viszonteladásának tilalma;

b) a megállapodásban megjelölt töltőállomáson harmadik vállalkozások által kínált kenőanyagok, illetve kapcsolódó kőolajtermékek használatának tilalma, amennyiben a szállító vagy annak kapcsolt vállalkozása olajcserélő felszerelést, vagy egyéb gépjárműkenő berendezést bocsátott a viszonteladó rendelkezésére, vagy finanszírozott részére;

c) a harmadik vállalkozások által szállított termékeket a töltőállomáson belül és kívül csupán olyan arányban lehet reklámozni, amilyen arányt e termékek a töltőállomás forgalmában képeznek;

d) a tulajdonában álló, vagy a szállító, illetve annak kapcsolt vállalkozása által finanszírozott, a kőolajtermékek tárolására, illetve forgalmazására szolgáló berendezések ellenőrzésének csupán a szállítónak, vagy az általa megjelölt vállalkozásnak való fenntartására vonatkozó kötelezettség."

6 Az 1984/83 rendelet 12. cikke azon kikötéseket és szerződéses kötelezettségvállalásokat sorolja fel, amelyek a rendelet 10. cikkének alkalmazását kizárják. A rendelet 13. cikke a 2. cikk (1), (2) és (3) bekezdésének, továbbá a 3. cikk a) és b) pontjának, valamint 4. és 5. cikkének analógia útján való alkalmazását írja elő a töltőállomás-megállapodások tekintetében.

A nemzeti szabályozás

7 Az 1989. július 17-i, a verseny védelméről szóló 16/1989 törvény (Ley n° 16/1989, de Defensa de la Competencia, a továbbiakban: 16/1989 törvény, 1989. július 18-i 170. sz. BOE, 22747. o.) 1. cikkének (1) bekezdése tiltott magatartásként határozza meg a közvetlenül a Szerződés 85. cikkének (1) bekezdése alapján megállapított, bizonyos típusú versenyellenes magatartásokat.

8 Az 1992. február 21-i, a 16/1989 törvénynek a csoportmentesítésre, egyéni engedélyekre és a versenyvédelmi nyilvántartásra vonatkozó rendelkezései végrehajtásáról szóló 157/1992 királyi rendelet (Real Decreto 157/1992, por el que se desarrolla la Ley 16/1989, de 17 de julio, en materia de exenciones por categorías, autorización singular y registro de defensa de la competencia) (BOE 52. sz., 1992. február 29., 7106. o.; a továbbiakban: 157/1992 királyi rendelet) 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

"Csoportmentesítés

1. A [16/1989 törvény] 5. cikk (1) bekezdése A) pontjának rendelkezései értelmében azon megállapodások engedélyezettek, amelyekben csupán két, a következő csoportok egyikébe tartozó vállalkozás szerepel, és amelyek kizárólag a nemzeti piacot érintik, továbbá az alábbi csoportok tekintetében felsorolt feltéteknek megfelelnek:

[...]

b) kizárólagos beszerzési megállapodások, amelyekben az egyik fél arra vállal kötelezettséget a másik fél felé, hogy viszonteladás céljából csupán az utóbbitól, annak kapcsolt vállalkozásától, vagy termékeinek forgalmazásával megbízott harmadik vállalkozástól szerez be bizonyos termékeket, és feltéve, hogy a megállapodás megfelel az 1984/83/EGK rendeletben szabályozott rendelkezéseknek. [...]

[...]"

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

9 1995. május 4-én a szövetség panaszt terjesztett a spanyol gazdasági és pénzügyminisztériumhoz tartozó Servicio de Defensa de la Competencia (versenyvédelmi szolgálat) elé az olajipari ágazat egyes vállalkozásai - többek között a CEPSA - ellen. A szövetség szerint az 1992. év végén a CEPSA és a töltőállomás-üzemeltető vállalkozások között létrejött, kezdetben "take-or-pay szerződések", majd "garanciális bizományosi eladási szerződések" és "ügynöki szerződések" elnevezésű megállapodások (a továbbiakban: érintett megállapodások) versenykorlátozó hatásúak. A Bíróság elé terjesztett beadvány irataiból kitűnik, hogy a CEPSA a hálózatához tartozó töltőállomások 95%-ával kötött ilyen típusú szerződést.

10 1997. november 7-i határozatával a versenyvédelmi szolgálat lezárta a szövetség panaszával kapcsolatos eljárást azon indokkal, hogy az érintett megállapodások nem ellentétesek a 16/1989 törvény 1. cikkének (1) bekezdésével, mivel ez a rendelkezés nem alkalmazható a bizományosokra, a kereskedelmi ügynökökre, illetve az egyéb vállalkozók közötti közvetítőkre. A szövetség által az e határozat ellen a Tribunal de Defensa de la Competenciához benyújtott keresetet e bíróság 1998. április 1-jei határozatával lényegében ugyanezen indokokra hivatkozva elutasította.

11 Mivel 2002. január 22-i határozatával az Audiencia Nacional is elutasította a szövetség további keresetét, a szövetség fellebbezést nyújtott be a Tribunal Supremóhoz. Az e fellebbezés alátámasztására szolgáló egyik jogalap a Szerződés 85. cikke (1) bekezdésének (EK 81. cikk (1) bekezdés), valamint az 1984/83 rendeletnek - amelyre a 157/1992 királyi rendelet hivatkozik - a megsértésére hivatkozik.

12 Ezen eljárás keretében a Tribunal Supremo úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

"Az 1984/83 rendelet 10-13. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy hatályuk kiterjed az olyan kizárólagos üzemanyag- és tüzelőanyag-beszerzési szerződésekre, amelyek alakilag bizományosi vagy ügynöki szerződéseknek minősülnek, és a következő elemeket tartalmazzák:

a) a töltőállomás üzemeltetője kötelezettséget vállal arra, hogy kizárólag a szállító által szállított üzemanyagokat és tüzelőanyagokat a szállító által rögzített fogyasztói ár, valamint az értékesítésre és üzemeltetésre vonatkozó feltételek és módszerek betartásával értékesíti;

b) a töltőállomás üzemeltetője viseli az áruval kapcsolatos kockázatokat attól a pillanattól kezdve, hogy azt a töltőállomáson lévő tárolótartályokban átvette a szállítótól;

c) a töltőállomás üzemeltetője kötelezettséget vállal arra, hogy az áru átvételét követően azt megfelelően tárolja, olyan körülmények között, amelyek alkalmasak a veszteség vagy minőségromlás elkerülésére; adott esetben felelős mind a szállító, mind harmadik fél felé az áruban keletkező bármely veszteségért, szennyezésért vagy keveredésért, illetve az ebből eredő károkért;

d) a töltőállomás üzemeltetője köteles az üzemanyag és a tüzelőanyag ellenértékét a szállítónak a töltőállomásra való szállítást követő kilenc napon belül megfizetni?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

A Bíróságnak az előterjesztett kérdésre való válaszadással kapcsolatos hatásköréről és e kérdés elfogadhatóságáról

13 Mind a CEPSA, mind az Európai Közösségek Bizottsága fenntartja, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést nem kell megválaszolni, ám különböző indokokra hivatkoznak.

14 Először is a CEPSA álláspontja az, hogy a Bíróságnak nincs hatásköre az előterjesztett kérdés megválaszolására, elsősorban azon indokból, hogy az alapeljárás kizárólag a nemzeti jog hatálya alá tartozik. A 157/1992 királyi rendelet 1. cikk (1) bekezdésének b) pontjában "az [1984/83] rendeletben szabályozott rendelkezésekre" tett hivatkozás nem képez a közösségi jogra való valódi utalást, és csupán a rendelet 10-13. cikke tartalmának a belső jogba történő átemelésére korlátozódik. E közösségi jogi rendelkezések az alapeljárás tekintetében csupán a spanyol belső jog részeiként relevánsak.

15 Másodsorban a CEPSA úgy véli, hogy a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatás hiányában a Szerződés 85. cikkének (1) bekezdése az alapeljárásban nem alkalmazható.

16 Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EK 234. cikk szerinti együttműködés értelmében egyedül az alapeljárást folytató és a meghozandó bírósági döntésért felelős nemzeti bíróság jogosult mérlegelni − az ügy sajátosságaira figyelemmel − egyrészt az előzetes döntéshozatal szükségességét annak érdekében, hogy döntését meghozhassa, másrészt azt, hogy a Bíróság számára feltett kérdések relevánsak-e (lásd e tekintetben különösen a C-415/93. sz. Bosman-ügyben 1995. december 15-én hozott ítélet [EBHT 1995., I-4921. o.] 59. pontját; a C-28/95. sz. Leur-Bloem-ügyben 1997. július 17-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-4161. o.] 24. pontját és a C-306/99. sz. BIAO-ügyben 2003. január 7-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-1. o.] 88. pontját).

17 Ennélfogva ha a nemzeti bíróságok által feltett kérdés egy közösségi jogi rendelkezés értelmezésére vonatkozik, a Bíróság fő szabály szerint köteles a kérelemről határozni, kivéve ha nyilvánvaló, hogy a kérelem valójában arra irányul, hogy fiktív jogvita kapcsán döntsön, illetve általános vagy hipotetikus természetű kérdésben nyilvánítson véleményt, és így a közösségi jog értelmezése, amelyet a nemzeti bíróság kért, nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdéseket hatékonyan megválaszolja (lásd a fent hivatkozott BIAO-ítélet 89. pontját, valamint a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

18 Az alapeljárás tekintetében ez a helyzet nem áll fenn.

19 A Bíróság ugyanis már kimondta, hogy nem következik sem az EK 234. cikk szövegéből, sem az e cikk által létrehozott eljárás céljából, hogy a Szerződés alkotói ki akarták volna zárni a Bíróság hatásköréből a közösségi rendelkezésekre vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelmeket abban a sajátos esetben, amikor valamelyik tagállam nemzeti joga e közösségi rendelkezés tartalmára utal az ezen állam tisztán belső helyzetére alkalmazandó szabályok meghatározása érdekében (a fent hivatkozott Leur-Bloem-ítélet 25. pontja).

20 Amikor ugyanis egy belső jogszabály a tisztán belső helyzetekre adott megoldásai tekintetében összhangban van a közösségi joggal, főleg annak érdekében, hogy - mint a jelen alapeljárás esetén - elkerüljék a verseny esetleges torzulását, egyértelmű közösségi érdek, hogy a közösségi jogból vett rendelkezéseket vagy fogalmakat egységesen értelmezzék a jövőbeli eltérő értelmezések veszélyének elkerülése végett, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között alkalmazzák azokat (lásd fent hivatkozott Leur-Bloem-ítélet 32. pontját, valamint a C-3/04. sz. Poseidon Chartering ügyben 2006. március 16-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-2505. o.] 16. pontját).

21 Egyébiránt a CEPSA hivatkozásával ellentétben az alapügy körülményei eltérnek a C-346/93. sz. Kleinwort Benson-ügyben 1995. március 28-án hozott ítélet [EBHT 1995., I-615. o.] körülményeitől. A fent hivatkozott ítéletben a Bíróság olyan nemzeti szabályozás értelmezése tekintetében állapította meg hatáskörének hiányát, amely nem tartalmazott a közösségi jogra való közvetlen és feltétlen utalást, hanem csupán a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27-i egyezmény (Brüsszeli Egyezmény) (HL 1972. L 299., 32. o.) modellként való alkalmazására szorítkozott, és annak meghatározásait csak részlegesen vette át. A hivatkozott ítélet 18. pontjából kitűnik, hogy a hivatkozott szabályozás kifejezetten rendelkezett arról, hogy a nemzeti hatóságoknak lehetőségük van az e szabályozás és a Brüsszeli Egyezmény megfelelő rendelkezései közötti "eltérések létrehozását célzó" módosításokkal élni. Ezen túlmenően a hivatkozott szabályozás kifejezetten különbséget tett a közösségi helyzetekben alkalmazandó és a belső helyzetekben alkalmazandó rendelkezések között.

22 A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem kapcsán meg kell jegyezni, hogy ugyan a 157/1992 királyi rendelet 1. cikk (1) bekezdésének b) pontja a belső helyzetekre alkalmazandó szabályok meghatározása érdekében csupán az 1984/83 rendeletre való kifejezett utalásra szorítkozik, ám az 1984/83 rendelet rendelkezéseire való hivatkozás révén a nemzeti jogalkotó úgy döntött, hogy a belső és a közösségi helyzeteket ugyanúgy kell kezelni. Következésképpen amennyiben - mint az alapügyben is - a nemzeti jog valamely közösségi jogi aktusra utal, a Bíróság hatáskörrel rendelkezik ezen aktus értelmezésére.

23 A fenti megfontolásokra tekintettel nincs helye a CEPSA tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatás hiányára vonatkozó érvelése vizsgálatának.

24 Ezért tehát el kell utasítani a CEPSA-nak a Bíróság hatáskörének hiányára vonatkozó állítását.

25 A Bizottság - anélkül, hogy egyértelműen az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlanságára hivatkozna - egyfelől kiemeli azt a tényt, hogy az alapeljárás ténybeli hátterét az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem részletezi megfelelő módon, másfelől pedig kifejezi az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adott válasz hasznosságával kapcsolatos kételyeit, tekintettel az alapeljárás tényeire, és különösen arra a körülményre, hogy a spanyol versenyhatóságnak az eljárás újbóli megindítása esetén azt kellene megállapítania, hogy ezentúl az 1984/83 rendeletet hatályon kívül helyező, a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 1999. december 22-i 2790/1999/EK bizottsági rendeletet (HL L 336., 21. o.) kell alkalmazni.

26 Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a közösségi jog nemzeti bíróság számára hasznos értelmezésének szüksége megköveteli, hogy a nemzeti bíróság meghatározza az általa felvetett kérdés ténybeli és jogszabályi hátterét, vagy legalábbis kifejtse azokat a ténybeli körülményeket, amelyeken e kérdés alapul (a C-72/03. sz. Carbonati Apuani ügyben 2004. szeptember 9-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-8027. o.] 10. pontja és a C-134/03. sz., Viacom Outdoor ügyben 2005. február 17-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-1167. o.] 22. pontja).

27 Ezen túlmenően az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben szereplő információnak nem kizárólag azt kell lehetővé tennie, hogy a Bíróság hatékony válaszokat adhasson, hanem azt is, hogy a tagállamok kormányai és az egyéb érdekelt felek a Bíróság alapokmányának 23. cikke értelmében előterjeszthessék észrevételeiket (lásd e tekintetben különösen a C-128/97. és C-137/97. sz., Testa és Modesti egyesített ügyekben 1998. április 30-án hozott végzés [EBHT 1998., I-2181. o.] 6. pontját, valamint a C-325/98. sz. Anssens-ügyben 1999. május 11-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-2969. o.] 8. pontját).

28 A nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlan, ha a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdéseket hatékonyan megválaszolja (lásd e tekintetben különösen a C-379/98. sz. PreussenElektra-ügyben 2001. március 13-án hozott ítélet [EBHT 2001., I-2099. o.] 39. pontját és a C-390/99. sz., Canal Satélite Digital-ügyben 2002. január 22-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-607. o.] 19. pontját).

29 Annak eldöntéséhez, hogy a Tribunal Supremo által rendelkezésre bocsátott információk megfelelnek-e ezeknek a követelményeknek, figyelembe kell venni az előterjesztett kérdések természetét és hatókörét. Mivel a ténybeli összefüggésekkel kapcsolatos pontosság követelménye különösen vonatkozik a versenyjog területére, amelyet összetett ténybeli és jogi helyzetek jellemeznek, ezért azt kell megvizsgálni, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat elegendő tájékoztatást nyújt-e ahhoz, hogy a Bíróság hatékony választ tudjon adni a hivatkozott kérdésre (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Viacom Outdoor ítélet 23. pontját).

30 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tartalmaz bizonyos információkat, amelyek relevánsak lennének a feltett kérdés megválaszolása érdekében. Még ha igaz is - amint azt e kérdés szövegezése tartalmazza -, hogy a töltőállomás üzemeltetője viseli az áruval kapcsolatos kockázatot attól a pillanattól kezdve, hogy azt átvette a szállítótól, ettől még az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem alkalmas annak megállapítására, hogy az üzemeltető az üzemanyag-értékesítési megállapodások értelmében visel-e bizonyos konkrét kockázatokat, vagy sem, illetve kiszállítását követően ki az üzemanyag tulajdonosa, sőt arra sem, hogy ki viseli a szállítás költségeit.

31 Mindemellett az előzetes döntéshozatalra utaló határozat még e hiányosságai ellenére is alkalmas a feltett kérdés hatókörének megállapítására, amint azt az alapeljárás felei, valamint a Bizottság által tett észrevételek is tanúsítják. Ennélfogva a Bíróság elegendő ténybeli elemmel rendelkezik az érintett közösségi szabályok értelmezéséhez, és ahhoz, hogy a Bíróság hatékony választ tudjon adni a hivatkozott kérdésre.

32 Ezenfelül - amint azt a főtanácsnok indítványának 30. pontjában hangsúlyozza - nem nyilvánvaló, hogy a Servicio de Defensa de la Competenciának az ügyet lezáró 1997-es határozata jogszerűségét ne az akkor hatályos jog, vagyis különösen az 1984/83 rendelet fényében kelljen értékelni. Mindemellett a nemzeti bíróság feladata annak eldöntése, hogy a hivatkozott rendelet az alapeljárás tárgyát képező tényállás tekintetében alkalmazható-e. Következésképpen a Bizottságnak a feltett kérdés relevanciájával kapcsolatos kételyei sem vonják kétségbe a kérdés elfogadhatóságát.

33 Ennélfogva a Bíróságnak az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést meg kell válaszolnia.

Az ügy érdeméről

34 A kérdést előterjesztő bíróság feltett kérdésével lényegében arra keres választ, hogy a Szerződés 85. cikkének, valamint az 1984/83 rendeletnek a hatálya kiterjed-e az általa felsorolt jellemzőkkel rendelkező kizárólagos üzemanyag-értékesítési megállapodásokra.

35 Előzetesen meg kell állapítani, hogy a hivatkozott rendelet csoportmentesítés szabályozására korlátozódik, és emiatt a vállalkozások között létrejött bizonyos megállapodások csoportjára nem vonatkozik a Szerződés 85. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kartelltilalom. Ennélfogva az 1984/83 rendelet hatálya kizárólag az e rendelkezésben meghatározott vállalkozások közötti megállapodásokra terjed ki.

36 Először is tehát azt kell megvizsgálni, hogy az alapeljárás tárgyát képező megállapodások ilyen megállapodásoknak tekinthetők-e, és ezután azt, hogy az 1984/83 rendelet által bevezetett csoportmentesítés alkalmazható-e a fenti megállapodásokra.

37 Ezzel kapcsolatosan emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a gazdasági folyamat különböző szintjein elhelyezkedő gazdasági szereplők közötti - vagyis vertikális - megállapodások a Szerződés 85. cikke (1) bekezdésének értelmében megállapodásoknak minősülnek, és a fenti rendelkezés tilalmának hatálya alá esnek (lásd e tekintetben a 56/64. és 58/64. sz., Consten és Grundig ügyben 1966. július 13-án hozott ítélet [EBHT 1966., 429. o.] 491. pontját, valamint a C-266/93. sz., Volkswagen és VAG Leasing ügyben 1995. október 24-én hozott ítélet [EBHT 1995., I-3477. o.] 17. pontját).

38 Ennek ellenére az olyan vertikális megállapodások, mint a CEPSA és a töltőállomás-üzemeltetők között létrejött megállapodások kizárólag akkor tartoznak a Szerződés 85. cikkének hatálya alá, ha az üzemeltető független gazdasági szereplőnek minősül, és következésképpen a két vállalkozás között megállapodás áll fenn.

39 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a közösségi versenyjogban a vállalkozás fogalma minden gazdasági tevékenységet folytató jogalanyra kiterjed, függetlenül azok jogállásától és finanszírozási módjától (a C-41/90. sz., Höfner és Elser ügyben 1991. április 23-án hozott ítélet [EBHT 1991., I-1979. o.] 21. pontja, és a C-205/03. P. sz., FENIN kontra Bizottság ügyben 2006. július 11-én hozott ítélet [az EBHT-ban nem tették közzé] 25. pontja).

40 A Bíróság azt is megállapította, hogy ugyanebben az összefüggésben a vállalkozás fogalmát úgy kell értelmezni, mint amely a szóban forgó megállapodás szempontjából gazdasági egységet jelent, még akkor is, ha jogi szempontból ez az egység több természetes vagy jogi személyből áll (a Bíróság 170/83. sz. Hydrotherm-ügyben 1984. július 12-én hozott ítéletének [EBHT 1984., 2999. o.] 11. pontja).

41 Ezen túlmenően a Bíróság hangsúlyozta, hogy a versenyjogi szabályok alkalmazása tekintetében a két szerződő fél elkülönülő jogi személyiségéből fakadó formális elkülönülése nem meghatározó, ugyanis a döntő tényező a piacon kifejtett magatartásuk egységessége vagy annak hiánya (lásd e tekintetben a 48/69. sz., ICI kontra Bizottság ügyben 1972. július 14-én hozott ítélet [EBHT 1972., 619. o.] 140. pontját).

42 Bizonyos körülmények között a megbízó és közvetítője közötti kapcsolatokra is jellemző lehet az ilyen gazdasági egység (lásd e tekintetben a 40/73-48/73., 50/73., 54/73-56/73., 111/73., 113/73. és 114/73. sz., Suiker Unie és társai kontra Bizottság ügyben 1975. december 16-án hozott ítélet [EBHT 1975., 1663. o.] 480. pontját).

43 E tekintetben mindemellett az ítélkezési gyakorlatból továbbá az következik, hogy a közvetítők kizárólag akkor nem tekinthetők független gazdasági szereplőknek, ha egyáltalán nem viselik a megbízó nevében kialkudott vagy megkötött szerződésekből eredő kockázatokat, és a megbízó vállalkozásába integrált segédszervként működnek (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Volkswagen és VAG Leasing ítélet 19. pontját).

44 Ennélfogva amikor a közvetítő - mint a töltőállomás üzemeltetője - elkülönülő jogi személyisége ellenére magatartását nem önállóan határozza meg a piacon, és teljes mértékben függ megbízójától - vagyis az üzemanyag-szállítótól -, mivel az utóbbi viseli a kérdéses gazdasági tevékenység pénzügyi és üzleti kockázatait, a Szerződés 85. cikkének (1) bekezdésben meghatározott tilalom nem alkalmazható a közvetítő és a megbízó között fennálló jogviszonyokra.

45 Ezzel ellentétben, ha a megbízó és közvetítői között létrejött megállapodások olyan feladatokat bíznak vagy hagynak ez utóbbiakra, amelyek közgazdaságilag egy független gazdasági szereplő feladataihoz hasonlítanak, azáltal hogy az említett ügynökökre hárítanak a forgalmazásból vagy a harmadik felekkel kötött szerződések teljesítéséből eredő pénzügyi kockázatokat; az ilyen közvetítők nem tekinthetők a megbízó vállalkozásába integrált segédszervnek, mivel a felek között létrejött versenykorlátozó szerződéses kikötés a Szerződés 85. cikke értelmében vállalkozások közötti megállapodásnak tekinthető (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Suiker Unie kontra Bizottság ítélet 541. és 542. pontját).

46 Ebből következően annak megállapítása, hogy a töltőállomás üzemeltetője független gazdasági szereplő-e, vagy sem, a megbízóval kötött megállapodástól, és különösen annak az áruk eladásáért harmadik személyek felé fennálló pénzügyi és üzleti kockázatok viselésére vonatkozó - kifejezett vagy hallgatólagos - kikötéseitől függ. Amint arra a Bizottság észrevételeiben helytállóan hivatkozik, a kockázat kérdését esetenként, és inkább a gazdasági valóság, mintsem a szerződéses viszony belső jogi minősítésének figyelembevételével kell elemezni.

47 E körülmények között mérlegelni kell, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által leírt jellemzőkkel rendelkező megállapodások keretében a töltőállomás-üzemeltetők viselnek-e harmadik személyek felé az áruk eladásáért bizonyos pénzügyi és üzleti kockázatokat, vagy sem.

48 A kérdéses kockázatok megoszlására vonatkozó elemzést az alapeljárás ténybeli körülményeinek fényében kell elvégezni. Amint azt már a jelen ítélet 30. pontjában kifejtettük, a Bíróság elé terjesztett iratokból nem derül ki teljesen, hogy a kockázatok megoszlása a CEPSA és a töltőállomások üzemeltetői között létrejött megállapodások keretében pontosan hogyan történik.

49 Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel az alapügy tényállásának megállapítására, illetőleg az általa értelmezett közösségi szabályoknak nemzeti intézkedésekre vagy helyzetekre való alkalmazására, mivel e kérdések a nemzeti bíróság kizárólagos hatáskörébe tartoznak (lásd különösen a C-253/03. sz., CLT-UFA-ügyben 2006. február 23-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-1831. o.] 36. pontját és a C-451/03. sz., Servizi Ausiliari Dottori Commercialisti ügyben 2006. március 30-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-2941. o.] 69. pontját).

50 Mindemellett ahhoz, hogy a Bíróság hatékony választ tudjon adni a kérdést előterjesztő bíróság kérdésére annak megállapítása érdekében, hogy a Szerződés 85. cikke e megállapodásokra alkalmazható-e, meg kell határozni a pénzügyi és üzleti kockázatoknak az alapeljárás tárgyát képező, a töltőállomások üzemeltetői, valamint az üzemanyag-szállító között létrejött megállapodásokban meghatározott tényleges megoszlásának értékelését lehetővé tevő kritériumokat.

51 E tekintetben a nemzeti bíróságnak figyelembe kell vennie egyrészt az áruk forgalmazásával járó kockázatokat, mint például az üzemanyag-tárolás finanszírozását, másrészt pedig a piacra sajátosan jellemző beruházásokkal járó, vagyis azon kockázatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a töltőállomás-üzemeltető harmadik személyekkel tárgyalhassanak, illetve megállapodást köthessenek.

52 Először is az áruk értékesítésével járó kockázatokkal kapcsolatosan valószínű, hogy a töltőállomás üzemeltetője attól a pillanattól kezdve válik az áruk tulajdonosává, és viseli e kockázatokat, hogy az árut a töltőállomáson átvette a szállítótól, vagyis azelőtt, hogy az árut harmadik személyeknek a későbbiekben eladná.

53 Továbbá azt az üzemeltetőt, amely közvetetten vagy közvetlenül az áruk forgalmazásával kapcsolatos költségeket - többek között a szállítás költségeit - maga viseli, úgy kell tekinteni, hogy maga viseli az áruk értékesítéséhez kapcsolódó kockázatok egy részét.

54 Az a tény, hogy az üzemeltető saját költségén tartja fenn az árukészletet, ugyancsak jelzés arra nézve, hogy az áruk értékesítéséhez kapcsolódó kockázatok reá hárulnak.

55 Ezen túlmenően a nemzeti bíróságnak azt is meg kell határoznia, hogy ki viseli az árukban okozott esetleges károkért - mint például veszteségért, minőségi romlásért -, valamint a harmadik személyek részére eladott áruk által okozott károkért való felelősséget. Amennyiben az üzemeltető felelős e károkért, függetlenül attól, hogy betartotta-e, vagy sem a megfelelő körülmények közötti - a veszteség vagy minőségromlás elkerülésére alkalmas - tárolásra vonatkozó kötelezettséget, úgy kell tekinteni, hogy az ezzel járó kockázatok átszállnak rá.

56 Az áruk pénzügyi kockázatának megoszlását, vagyis az üzemanyag árának megfizetését az üzemanyag árának megfizetésére vonatkozó szabályok vagy gyakorlat függvényében kell értékelni abban az esetben, ha az üzemeltető nem tudja az árut eladni, vagy hitelkártyával történt halasztott fizetés esetén.

57 Ezzel kapcsolatban az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az üzemeltető köteles az üzemanyag árát a CEPSA-nak a töltőállomásra való szállítást követő kilenc napon belül megfizetni, és hogy ugyanekkor a CEPSA a leszállított üzemanyag mennyiségével arányos jutalékot fizet az üzemeltetőnek.

58 E körülmények között a nemzeti bíróságnak azt kell megvizsgálnia, hogy az üzemanyag eladási árának megfelelő összeg szállító részére történő kifizetése függ-e a fizetés esedékességéig ténylegesen eladott üzemanyag mennyiségétől, illetve a töltőállomáson lévő árukészlet frissítési időszakával kapcsolatosan azt, hogy a szállító által kiszállított üzemanyagok kifizetése minden esetben kilenc napos határidővel történt-e. Amennyiben a válasz igenlő, annak a megállapításnak van helye, hogy az üzleti kockázatot a szállító viseli.

59 A piacra sajátosan jellemző beruházásokkal járó kockázatok tekintetében meg kell állapítani, hogy amennyiben az üzemeltető valósítja meg az áruk eladására sajátosan jellemző - többek között a helyiségekkel, vagy a berendezésekkel, például az üzemanyagtartályokkal kapcsolatos - beruházásokat, illetve kötelezettséget vállal arra, hogy befektet a reklámtevékenységekbe, e kockázatok az üzemeltetőre szállnak át.

60 A fentiekből következik, hogy annak megállapítása érdekében, hogy a Szerződés 85. cikke alkalmazható-e, a pénzügyi és üzleti kockázatoknak az üzemeltető és az üzemanyag-szállító közötti megoszlását az olyan szempontok, mint az áruk tulajdonjoga, az értékesítésükkel kapcsolatos költségekhez való hozzájárulás, megóvásuk, az árukban bekövetkezett, vagy az áruk által harmadik személyeknek okozott esetleges károkért való felelősség, valamint az említett áruk eladásával kapcsolatos sajátos beruházások megvalósítása függvényében kell elemezni.

61 Mindemellett meg kell jegyezni - amint arra a Bizottság helytállóan hivatkozik -, hogy az a tény, miszerint a közvetítő csupán a kockázatok elenyésző részét viseli, jellemzően nem jár a Szerződés 85. cikkének alkalmazhatóságával.

62 Mindazonáltal ki kell emelni, hogy ilyen esetben kizárólag a közvetítővel szemben a megbízó nevében harmadik személyek részére történő eladás keretében előírt kötelezettségek azok, amelyek nem tartoznak e cikk hatálya alá. Amint azt a Bizottság kiemeli, az ügynöki szerződés rendelkezéseket tartalmazhat az ügynök és megbízója közötti olyan viszonyokra, amelyekre a hivatkozott 85. cikk alkalmazandó, mint például a kizárólagossági és versenytilalmi kikötések. Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy az ilyen viszonyok összefüggéseiben az ügynökök fő szabály szerint független gazdasági szereplők, és a hivatkozott kikötések akkor sértik a versenyjog szabályait, ha e rendelkezések az érintett piacon fennálló verseny korlátozásához vezetnek.

63 Amennyiben az alapügyben a kérdéses töltőállomás-üzemeltetők által vállalt kockázatok vizsgálatának végeredményére tekintettel az üzemeltetővel szemben a megbízó nevében harmadik személyek részére történő eladás keretében előírt kötelezettségek nem tekinthetők a Szerződés 85. cikkének értelmében vett megállapodásoknak, a kérdéses üzemeltetőkkel szemben előírt azon kötelezettség, miszerint az üzemanyagot rögzített áron kell értékesíteni, nem tartozik e rendelkezés hatálya alá, következésképpen ez a kötelezettség a CEPSA azon jogosultságának elidegeníthetetlen részét képezi, hogy ügynökei tevékenységeinek körét szabadon szabhatja meg. Ezzel szemben amennyiben a nemzeti bíróság megállapítja, hogy a Szerződés 85. cikk értelmében az áruk harmadik személyek részére történő értékesítése tekintetében megállapodás áll fenn, felmerülhet az a kérdés, hogy a kérdéses kötelezettség vajon az 1984/83 rendelet 10-13. cikkében szabályozott csoportmentesítés hatálya alá tartozik-e.

64 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 1984/83 rendelet 11. cikke felsorolja azon kötelezettségeket, amelyek a kizárólagossági kikötésen túlmenően a viszonteladókkal szemben előírhatók, ám e kötelezettségek között nem szerepel a fogyasztói eladási ár meghatározása. Következésképpen az, hogy a CEPSA határozza meg az árat, olyan versenykorlátozást képez, amely nem tartozik e rendelet 10. cikkének hatálya alá.

65 A fenti megfontolásokra tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Szerződés 85. cikke alkalmazandó az alapeljárás tárgyát képező, a szállító és az üzemeltető között létrejött kizárólagos üzemanyag- és tüzelőanyag-értékesítési megállapodásokra, amennyiben ezen üzemeltető a harmadik személyek felé történő értékesítéssel kapcsolatban nem elhanyagolható mértékű pénzügyi vagy üzleti kockázatot vagy kockázatokat vállal.

66 Az 1984/83 rendelet 10-13. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az ilyen megállapodás nem tartozik e rendelet hatálya alá, amennyiben e megállapodás az üzemeltetővel szemben előírja a szállító által rögzített végső fogyasztói ár alkalmazásának kötelezettségét.

A költségekről

67 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1) Az EGK-Szerződés 85. cikke (majd az EK-Szerződés 85. cikke, jelenleg EK 81. cikk) alkalmazandó az alapeljárás tárgyát képező, a szállító és az üzemeltető között létrejött kizárólagos üzemanyag- és tüzelőanyag-értékesítési megállapodásokra, amennyiben ezen üzemeltető a harmadik személyek felé történő értékesítéssel kapcsolatban nem elhanyagolható mértékű pénzügyi vagy üzleti kockázatot vagy kockázatokat vállal.

2) A Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének kizárólagos beszerzési megállapodások csoportjaira való alkalmazásáról szóló, 1983. június 22-i 1984/83/EGK bizottsági rendelet 10-13. cikkét úgy kell értelmezni, hogy egy ilyen megállapodás nem tartozik e rendelet hatálya alá, amennyiben e megállapodás az üzemeltetővel szemben előírja a szállító által rögzített végső fogyasztói ár alkalmazásának kötelezettségét.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: spanyol.