BH 2000.7.307 Közjegyző által - jogszabályban előírt eljárásban - megsemmisített takarékbetét esetén az államnak a betétösszeg visszafizetéséért fennálló - jogszabályon alapuló - kötelezettsége nem állapítható meg [Ptk. 98. §, 99. §, 112. § (1) bek., 272. § (1) bek., 273. § (1) bek., 533. § (1)-(4) bek., 1992. évi XXXVIII. tv. 42. § (6)-(7) bek., 1989. évi 2. tvr. 7. §, 105/1952. (XII. 28.) MT r. 40. § (2) bek., 44. § (2) bek., 1952. évi 9. tvr. 2. §, Pp. 270. § (1) bek.].

Az irányadó tényállás szerint a G.-i Takarékszövetkezet 1985. október 30-án V. J.-né névre (közelebbi személyi adatok megjelölése nélkül) 10.000,-Ft betét elhelyezéséről az 1.417.125 sorszámú bemutatóra szóló takaréklevelet állította ki. A G.-i Takarékszövetkezet ellen felszámolási eljárás indult, 1992. július 23-át követően a takaréklevél jogfolytonos kezelője az I. r. alperes lett. V. J.-né (Sz. E.) egy ideig g.-i lakos 1988. október 2-án történt elhalálozását követően a hagyatékát az ny.-i közjegyző a 3418 Kjö. 1239/1993/3. számú, 1994. január 12-én kelt hagyatékátadó végzésével a perben nem álló V. J. sz.-i lakosnak adta át. V. J. 1995. június 28-án az I. r. alperesnél bejelentette, hogy a tulajdonát képező - már említett számú - takaréklevél elveszett, és kérte a kifizetés felfüggesztését. Ezt követően az ny.-i közjegyző a 3418 Kjö. 1239/1993/7. számú, 1995. szeptember 21. napján kelt póthagyaték-átadó végzésével a takaréklevél szerinti pénzkövetelést V. J.-né Sz. E. póthagyatékaként V. J.-nek adta át. Az örökös kérelmére a közjegyző 1995. október 13-án elrendelte a takaréklevél megsemmisítése iránti eljárást, és hirdetményben hívta fel a takaréklevél birtokosát annak bemutatására. A takaréklevél birtokosa a hirdetményben meghatározott egy hónapos időtartam alatt nem jelentkezett, ezért az ny.-i közjegyző az 1995. november 29. napján kelt 3418 Kjö. 628/1995/3. számú végzésével a takaréklevelet megsemmisítette. A közjegyző végzése alapján az I. r. alperes V. J. részére 41.137,-Ft-ot kifizetett.

Az iratok tanúsága szerint ugyancsak G.-n élt V. J.-né született B. M., aki 1997. február 28-án halálozott el. Hagyatékát az m.-i közjegyző - leszármazói öröklés jogcímén - a felperesnek adta át. A felperes ezt követően az örökhagyó birtokából hozzákerült több takaréklevéllel együtt az 1 417 125. sorszámú takaréklevelet is megkísérelte beváltani, azt azonban az I. r. alperes nem fizette ki.

A felperes a keresetében 77.291,-Ft tőke, ennek 1998. február 1. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamata, valamint a perköltségei megfizetésére kérte az alpereseket egyetemlegesen kötelezni. A keresetét az I. r. alperessel szemben a Ptk. 533. §-ának (1) bekezdésére, a II. r. alperessel szemben pedig a Ptk. 533. §-ának (4) bekezdésére, valamint az 1952. évi 9. tvr. 2. §-ában foglaltakra alapította.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az első fokon eljárt Ny.-i Városi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

A másodfokon eljáró megyei bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy a takaréklevél alapján a jogosultat megillető összeget, 41.700,-Ft-ot az ny.-i közjegyző a már említett póthagyaték-átadó végzésével teljes hatállyal a perben nem álló V. J.-nek adta át, ezért a V. J. kérelmére indult megsemmisítési eljárás befejezését követően az I. r. alperes jogosult volt az összeget V. J. részére kifizetni. Egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával, amely szerint a felperes a közjegyző útján megsemmisített okiratra igényt nem alapíthat. A II. r. alperes helytállási kötelezettsége pedig azért nem állapítható meg, mert az I. r. alperes az erre vonatkozó jogszabályok megtartása mellett fizette ki a betét összegét V. J. részére.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperesek kereset szerinti marasztalását kérte. A felülvizsgálati kérelem benyújtására okot adó jogszabálysértést abban jelölte meg, hogy a Ptk. 533. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal ellentétben a pénzintézet a takaréklevél bemutatása ellenére sem fizette ki részére az ez alapján járó összeget. Előadta, hogy a megsemmisítési eljárás lefolytatásának az 1989. évi 2. tvr. 7. §-a alapján nem volt helye, tekintve, hogy a takaréklevél nem veszett el, és nem is semmisült meg. Állította, hogy a másodfokú bíróság a Ptk. 533. §-ának (4) bekezdése és az 1952. évi 9. tvr. 2. §-ában foglaltak megsértésével utasította el a II. r. alperessel szemben a keresetet, tekintve, hogy a hivatkozott jogszabályhelyek szerint az állam helytállási kötelezettsége feltétel nélkül áll fenn.

Hivatkozott továbbá arra, hogy - miután V. J.-vel nem állt jogviszonyban - tőle a kifizetett összeget a másodfokú bíróság megállapításával ellentétben az I. r. alperes követelheti vissza. Végezetül utalt rá, hogy V. J. oly módon jutott a takarékbetét adataihoz, hogy az I. r. alperes dolgozói szolgálati titoksértést követtek el, ez biztosított lehetőséget V. J.-nek a megsemmisítési eljárás lefolytatására. Ezzel a magatartásával az I. r. alperes megszegte a jogelődjével kötött takarékbetét-szerződést, ezért a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése, valamint a 348. §-ának (1) bekezdése szerint is felelősséggel tartozik.

Az I. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be, a II. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős másodfokú ítélet hatályban tartására irányult.