BH 1981.5.196 I. Az ingatlannyilvántartás - ha jogszabály kivételt nem tesz - hitelesen tanúsítja a feltüntetett adatok, továbbá a bejegyzett jogok és tények fennállását. Ha a bejegyzés téves, a bíróságtól keresettel lehet kérni a bejegyzés kiigazítását. A bejegyzés akkor is téves, ha a területhatárok megjelölése történik hibásan, ilyenkor is helye van kiigazítási pernek [1972. évi 31. sz. tvr. 2. § (1) bek., 30. § (1) bek. c) pont].

II. Ha az elbirtoklás bekövetkezéséhez szükséges valamennyi törvényi feltétel megléte megállapítható, az ingatlan telekkönyvi tulajdonosával szemben az ingatlan tényleges birtokosa akkor is eredményesen hivatkozhat elbirtoklásra - mint a jóhiszemű ráépítésnél erősebb jogcímre -, ha birtoklása ideje alatt az ingatlanra ráépített [Ptk. 116. § (1) bek., 121., 137. §].

A peres felek testvérek. Anyjuk, özv. K. P.-né az 1939. február 13. és 15. napján kelt ajándékozási szerződéssel K. P. felperesnek ajándékozta a cs.-i 274. számú telekjegyzőkönyvben 1147/1. helyrajzi szám alatt nyilvántartott ingatlant, illetve K. I. alperes tulajdonába adta a cs.-i 212., illetve 222. számú telekjegyzőkönyvben 1148/1. és 1149/1. helyrajzi szám alatt nyilvántartott ingatlant. A felek a részükre ajándékozott ingatlanokat 1930. óta természetben elkülönítve használták. Az ingatlanok jelenleg a cs.-i Rákóczi u. 89., illetve 91. szám alatti teleknek felelnek meg.

Ezeket az ingatlanokat 1976-ig telekjegyzőkönyvekben tartották nyilván. A telekjegyzőkönyv szerint a felperes ingatlana 1327 n.-öl, az alperes telke pedig 971 n.-öl volt. Ténylegesen azonban a felek hozzávetőlegesen azonos nagyságú területet vettek birtokba. A telekjegyzőkönyvi térkép vázlatos ábrázolású területi adatai megbízhatatlanok. Az 1930. évben készült kataszteri térkép a felperes telkét 1308 ? nagyságúnak, az alperes ingatlanát pedig 991 ? nagyságúnak tünteti fel.

A felperes lakóépülete mögötti területet és az ennek folytatásaként húzódó területsávot mindig az alperes használta. Erre 1940-ben kutat, 1942-ben pincét és egy melléképületet, 1946-ban pedig ólat építtetett.

Az 1959. évi földrendezés, majd a későbbi utcabővítés célját szolgáló kisajátítás a felperes területét összesen 72 ?, az alperes területét pedig 45 ? csökkentette.

Az 1930. évi kataszteri térkép szerinti határvonal 90 cm-rel beljebb húzódik az alperesi telek területén. A természetben kialakult birtokhatártól eltérve, metszi az alperes pincéjét.

1975-ben, az 1972. évi 31. sz. tvr-en alapuló új ingatlannyilvántartás szerkesztésekor a felperes tulajdonában levő ingatlan a 448., az alperes tulajdonában levő pedig a 449. helyrajzi számot kapta. Az ingatlannyilvántartási térkép új felmérés alapján készült. Az új felmérésnél a természetben kialakult birtokállapotot vették figyelembe. Ennek megfelelően a cs.-i 511. számú tulajdoni lapon 448. helyrajzi szám alatt a felperes területeként nyilvántartott ingatlan területe 3911 m2, az 512. számú tulajdoni lapon 449. helyrajzi szám alatt az alperes területeként nyilvántartott telek pedig 3936 m2. Ezt a járási földhivatal kijavító határozatával állapította meg. Az építésügyi hatóság határozata szerint a két telek közötti határvonal csak a jelenlegi térképi határvonalnak megfelelően alakítható ki.

A peres felek között az új felméréstől kezdve vita volt a telekhatár tekintetében.

A felperes a keresetében azt adta elő, hogy az alperes használta a felperes tulajdonában levő területsávot, és ennek a birtokba adására kérte az alperes kötelezését. Az 1975-ben készült felmérés adataitól eltérően kérte a két ingatlan közötti határvonal megállapítását. Egyben az alperest kártérítésre is kérte kötelezni az általa jogosulatlanul kivágott gyümölcsfákkal kapcsolatban.

Az alperes a tulajdoni, illetve a birtokbaadási igény tekintetében elutasítást kért és viszontkeresetet terjesztett elő. Kérte annak megállapítását, hogy az általa birtokban tartott terület tulajdonjogát megszerezte. Részben elbirtoklásra hivatkozott, részben pedig arra, hogy a tulajdonjogot az ajándékozási szerződés és a birtokbavétel alapján szerezte meg.

A felperes ?-ként 100 Ft megváltási ár fizetése esetén nem ellenezte a vitás területre ráépítés jogcímén az alperes tulajdonszerzésének megállapítását.

Az első fokú bíróság a tulajdoni igény és birtokbaadás tekintetében elutasította a felperes keresetét. Egyben az alperes viszontkeresete alapján megállapította, hogy az alperes 149 ? térmértékű ingatlan tulajdonjogát elbirtoklás útján megszerezte az ingatlannyilvántartási térkép adatainak megfelelően. Az indokolás szerint a felek között - 1939-től egészen 1975-ig - a jelenlegi határok szerint alakult ki a két ingatlan használata. A felperes tulajdonában levő vitás területet az alperes 1939 óta sajátjaként birtokolta. Ezért annak tulajdonjogát a Ptké. 80. §-ára tekintettel 1971-ben megszerezte. Az új felmérés is az így kialakult határvonalnak felel meg.