BH 2023.1.11 Erőteljes, túlzó szélsőséges vélemény kifejtése esetén a jogi személy jóhírneve megsértésének megítélésénél a kifogásolt közlés tényleges tartalmát nem önmagában, a szövegkörnyezetből kiragadva, hanem a nyilatkozat többi részével együtt vizsgálva, a közlés lényegi mondanivalóját szem előtt tartva és az átlagolvasó értelmezését is figyelembe véve szükséges meghatározni. A vélemény tartalma és annak helyes vagy helytelen volta a jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jog megsértése iránti igényt nem alapozza meg [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:44. § (1) bek., 2:45. § (2) bek.; Alaptörvény IX. Cikk (1)-(2) bek.].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék P.23664/2020/16., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20897/2021/5., Kúria Pfv.20448/2022/16. (*BH 2023.1.11*), 3408/2023. (X. 11.) AB határozat

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az alperes által kiadóként üzemeltetett internetes oldalon 2020. október 12-én (…) című cikkben (a továbbiakban: cikk) a szerző a felperes által kiadott (…) című könyv megjelenéséhez kapcsolódóan ismertette egy lapban a homoszexualitás genetikai hátterét feltáró kutatás eredményét, majd ennek megállapításaira hivatkozással arról írt, hogy "a homoszexualitás komplex jelenség, az a (negatív) környezeti hatások és a genetikai okok - és a kettő közül az előbbi a döntő! - bonyolult összjátékaként alakul ki. Mivel pedig a gyermekek nincsenek abban a helyzetben, hogy képesek legyenek a negatív környezeti hatások kivédésére, a társadalom és a politika, a kormány és a törvényhozás feladata, hogy elérje: hagyják békén a gyerekeinket azok, akik meg akarják akadályozni az alapismeretek, a biztonságot adó egyértelműségek erős bevésését". Ezt követően fejti ki, hogy a felperes által kiadott könyvet a pedofíliához, az alperes egyesületet pedig egy pedofil szervezethez hasonlóan kell megítélnünk. Mert végül is erről van szó. A pedofíliát az áldozat életkora teszi bűncselekménnyé, nem a hetero- vagy homoszexualitás. A jobboldali-konzervatív véleményközegnek ezt kell képviselnie, ezt kell szembe állítania a baloldali-liberális-progresszív véleményközeg gyűlölködésről, uszításról, alkotmányos jogok sárba tiprásáról, az igazságosság és az egyenlőség sérelméről, a "kisebbség" idejekorán történő megértéséről és elfogadásáról történő beszédével.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[2] A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperes megsértette a jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy a cikkben az általa kiadott könyvet a pedofíliához, őt pedig egy pedofil szervezethez hasonlította. Kérte az alperes megfelelő elégtételadásra és 1 000 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezését.

[3] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a tudományos alapokra helyezett véleménycikkben kifogásolt közlést közérdeklődére számot tartó témában tette, ezért a felperest fokozott tűrési kötelezettség terheli. Álláspontja szerint a sérelmezett közléssel a szerző a véleménynyilvánítás szabadságának védelme alatt álló értékítéletet fogalmazott meg, az nem sérti a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát. Vitatta a sérelemdíj jogalapját és összegszerűségét is.

Az első- és a másodfokú ítélet

[4] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította: az alperes megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát a (…) oldalon 2020. október 12-én megjelent (…) című cikkében azzal, hogy a felperes által kiadott (…) című könyvet a pedofíliához, a felperest pedig egy pedofil szervezethez hasonlította. Kötelezte az alperest saját költségén helyreigazító közlemény közzétételére, továbbá 1 000 000 forint sérelemdíj megfizetésére.

[5] Az elsőfokú bíróság indokolása szerint a peres felek nem vitatták, hogy a cikk közérdeklődésre számot tartó kérdéssel foglalkozik, a felperesre vonatkozó része pedig véleménynek minősül. Az alperes a sérelmezett közlések személyiségi jogokat sértő jellegét és a jogkövetkezmények alkalmazhatóságát vitatta.

[6] Az elsőfokú bíróság az Alkotmánybíróság 7/2014. (III. 7.) AB határozatára hivatkozással kiemelte: a közügyek megvitatása körében elhangzó véleménynyilvánítás és a rá vonatkozó védelem fókuszában elsődlegesen nem a szólással érintett személyek státusza áll, hanem az, hogy a megszólaló valamely társadalmi, politikai kérdésben fejtette ki nézeteit. Az Alkotmánybíróságnak a véleménynyilvánítás szabadsága körében meghatározott szempontrendszerére utalva arra is rámutatott, hogy a közügyekkel összefüggésben megfogalmazott, közhatalmat gyakorló személyre vagy közszereplőre vonatkozó, értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás főszabály szerint nem lehet alapja a polgári jogi felelősségre vonásnak. Mindez azonban nem jár az érintettek emberi méltósága, magánélete és jóhírneve védelmének kiüresedésével.

[7] Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta: a társadalmilag kialakult közfelfogás nem tesz különbséget a pedofil hajlam és annak megvalósítása között, ezért megítélése szerint a jogsértés alkalmas a felperes társadalmi megítélésének negatív megváltoztatására. A sérelmezett kijelentés - a felperesnek és kiadványának a pedofíliához hasonlítása - ugyanis olyan súlyosan sértő, indokolatlanul bántó, dehonesztáló, minden alapot nélkülöző vélemény, amelyet a felperesnek nem kell eltűrnie. Kiemelte, hogy a felperes által kiadott antológia a társadalmi jelenségek feldolgozásával, annak a gyermekek részére történő bemutatásával foglalkozik, célja a világ sokszínűségének bemutatása, az elfogadásra nevelés, amely végső soron mások emberi méltóságának tiszteletben tartását jelenti, amelyet az Alaptörvény és a polgári jog is kifejezetten véd. Sem a (…) című könyvben, sem a felperes tevékenységében nem merült fel a pedofília jelensége, a felperes nem tett olyan utalást, hogy helyeselné vagy legitimálná a gyermekekkel folytatott szexuális aktust. A felperes tevékenységének ezzel ellentétes a célja: a társadalmi kirekesztés ellen lép fel, a kisebbségekkel, a hátrányos helyzetű csoportokkal szembeni elfogadás növelése érdekében adta ki a könyvet.

[8] Ezért az elsőfokú bíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:45. § (2) bekezdése és a 2:51. § (1) bekezdés a) pontja alapján megállapította a felperes jóhírnévhez fűződő joga megsértését, az alperest kötelezte a c) pont szerint elégtétel adására, valamint a Ptk. 2:52. § (1) bekezdése alapján sérelemdíj megfizetésére.

[9] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.

[10] A másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak a jogsértés megítélése körében elfoglalt álláspontjával. Az Alkotmánybíróság gyakorlatára utalva kiemelte, hogy a jóhírnévhez való jog megsértése tényekhez kapcsolódó magatartással valósulhat meg. A joggyakorlat alapján a jogsértő cselekmény megvalósulhat úgy is, hogy az látszólag véleménynyilvánítást fejez ki, azonban valójában annak alapjául szolgáló tény fennállására is utal, és így értékítéletté válik (3165/2021. (IV. 30.) AB határozat (Indokolás [44]).