BH 2011.8.236 Az adó megfizetésére kötelezhető személyt a cég adóügyében kereshetőségi jog nem illeti meg. Egyéb érdekeltként sem nyújthat be keresetet az adóköteles tényálláshoz tartozó - általa sérelmesnek tartott - megállapítás ellen [2003. évi XCII. tv. 6. §, 35. §].

Az I. r. felperes 1997 és 1998 évi bizonylatait a tároló helyként használt garázsból ellopták, ezért az 1997 és 1998 évben levonásba helyezett általános forgalmi adót megfelelő bizonylattal nem tudta igazolni. Az I. r. felperes 1997 szeptemberében 3 személygépkocsit bérelt, az első havi részlet a teljes bérleti díj 35,5%-át tette ki, a szerződések futamideje 25 hónap volt. Az I. r. felperes a bérleti díjra vonatkozó számlákban felszámított általános forgalmi adót bevallásában levonható adóként tüntette fel. Az I. r. felperes a gépkocsi bérleti szerződéseket 1999 elején felbontotta, az egyik személygépkocsit a II. r. felperes egyéni vállalkozóként tovább bérelte, majd még a futamidőn belül a lízingcég részére visszaadta. A gépkocsit a II. r. felperes ismeretségi körébe tartozó személynek maradványértéken értékesítették.

Az adóhatóság 1997. és 1998. évekre vonatkozóan általános forgalmi adónemben végezte bevallások utólagos ellenőrzését végezte, és az I. r. felperes terhére általános forgalmi adónemben 5 594 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.

Az I. r. felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2003. október 18-i határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolásából kitűnően az adóhatóság az I. r. felperes terhére rótta, hogy nem rendelkezett az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentumokkal. A gépkocsi bérleti szerződéseket valódi tartalmuk szerint az adóhatóság adásvételi szerződésnek minősítette és ezért jogosulatlannak ítélte a bérleti díjra vonatkozó számlákban feltüntetett általános forgalmi adó levonását.

Az alperes határozatával szemben a felperesek keresetet terjesztettek elő, amelyben annak hatályon kívül helyezését kérték. A II. r. felperes, mint az I. r. felperesi társaság korábbi tagja, keresetében az alperes határozatának megállapításait érdemben vitatta. Kereshetőségi jogát arra alapozta, hogy egyrészt az adóigazgatási eljárásban ügyfélként vett részt, másrészt az alperes határozata kifejezetten a II. r. felperesre vonatkozó megállapításokat is tartalmaz. Utalt arra is, hogy mint az I. r. felperesi társaság volt tagja, az I. r. felperest terhelő adó megfizetésére kötelezhető mögöttes felelőssége alapján. Hivatkozott arra, hogy az adóhatóság megállapításai közvetlenül érintik a II. r. felperes üzletrészének értékét.

A megyei bíróság jogerős ítéletével mindkét felperes keresetét elutasította. A II. r. felperes keresetét illetően kifejtette, hogy mint az I. r. felperesi társaság tagja, az I. r. felperes és az adóhatóság között fennálló adójogviszonyban kereshetőségi joggal nem rendelkezik. A II. r. felperes egyéb érdekeltsége vonatkozásában arra az álláspontra helyezkedett, hogy a II. r. felperes nem tudott olyan közvetlen jogi érdeket megjelölni, amely kereshetőségi jogát megalapozná. Hangsúlyozta, hogy az I. r. felperesi társaság belső viszonyaiban megtestesülő, az üzletrész értékére alapított vagyoni érdek a II. r. felperes kereshetőségi jogát nem alapozza meg, mert ezen vagyoni érdek csak feltételesen és közvetve mutatható ki. A II. r. felperes mögöttes felelősségét illetően kifejtette, hogy arról az adóhatóságnak külön határozattal kell rendelkeznie abban az esetben, ha a követelés az I. r. felperesi társaságtól nem hajtható be.

A jogerős ítélet érdemben bírálta el az I. r. felperes keresetét megállapítva, hogy az alperes határozata mind az adólevonási jogot igazoló bizonylatok hiánya, mind a gépjármű bérleti szerződések adásvételi szerződésként történő minősítése vonatkozásában jogszerű.

A jogerős ítélet ellen a II. r. felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítéletnek a II. r. felperes keresetét elutasító része hatályon kívül helyezését kérte. Állította, hogy a II. r. felperes az adóigazgatási eljárásban ügyfélként vett részt, illetve kereshetőségi jogát megalapozzák a személyét közvetlenül érintő alperesi megállapítások. Sérelmezte továbbá, hogy a jogerős ítélet a II. r. felperes kereseti kérelmeit nem merítette ki. Hangsúlyozta, hogy a felperesek között kártérítési per van folyamatban, amelyben döntő jelentőséggel bírnak az adóhatóság megállapításai. Hivatkozott arra, hogy a II. r. felperes I. r. felperesi társaságban fennálló üzletrészét nem árverezték el, annak ellenértékét a II. r. felperesnek nem fizették ki. Kifogásolta, hogy a II. r. felperes ügyféli minőségének fennállásáról vagy annak hiányáról az adóhatóság nem hozott döntést. A II. r. felperest érintő adóhatósági megállapításokat személyeskedőnek és valótlannak ítélte.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Hangsúlyozta, hogy a II. r. felperes az adóigazgatási eljárásban ügyfélként nem vett részt, kizárólag az I. r. felperes képviselőjeként lépett fel. Egyéb érdekelti minőségét illetően arra mutatott rá, hogy érdekeltsége csak feltételes és közvetett, miután az adóhatóság az adókötelezettség teljesítésére az I. r. felperest, mint gazdasági társaságot kötelezte.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.