62020TO0252(01)[1]

A Törvényszék végzése (kibővített tizedik tanács) & xd; & xd; , 2021. június 8. Joshua David Silver és társai kontra az Európai Unió Tanácsa. Megsemmisítés iránti kereset - A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség - Az Egyesült Királyságnak az Unióból és az Euratomból történő kilépéséről szóló megállapodás - A kilépésről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozat - Az Egyesült Királyság állampolgárai - Az uniós polgárság elvesztése - Személyében való érintettség hiánya - Nem rendeleti jellegű jogi aktus - Elfogadhatatlanság. T-252/20. sz. ügy.

A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (kibővített tizedik tanács)

2021. június 8. ( *1 )

"Megsemmisítés iránti kereset - A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség - Az Egyesült Királyságnak az Unióból és az Euratomból történő kilépéséről szóló megállapodás - A kilépésről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozat - Az Egyesült Királyság állampolgárai - Az uniós polgárság elvesztése - Személyében való érintettség hiánya - Nem rendeleti jellegű jogi aktus - Elfogadhatatlanság"

A T-252/20. sz. ügyben,

Joshua Silver (lakóhelye: Bicester [Egyesült Királyság]) és a mellékletben megnevezett többi felperes ( 1 ) (képviselik őket: P. Tridimas barrister, D. Harrison és A. von Westernhagen solicitors)

felpereseknek

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: M. Bauer, R. Meyer és J. Ciantar, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás megkötéséről szóló, 2020. január 30-i (EU) 2020/135 tanácsi határozat (HL 2020. L 29., 1. o.) részleges megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott keresete tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített tizedik tanács),

tagjai: A. Kornezov elnök, E. Buttigieg, K. Kowalik-Bańczyk (előadó), G. Hesse és M. Stancu bírák,

hivatalvezető: E. Coulon,

meghozta a következő

Végzést

A jogvita előzményei

1 A felperesek, Joshua Silver és a mellékletben megnevezett többi felperes az Egyesült Királyság Franciaországban és az Egyesült Királyságban lakóhellyel rendelkező állampolgárai.

2 2016. június 23-án Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának állampolgárai népszavazás keretében az országuk Európai Unióból való kilépését támogatták.

3 Az Egyesült Királyság 2017. március 29-én bejelentette az Európai Tanácsnak azon szándékát, hogy az EUSZ 50. cikk (2) bekezdése alapján kilép az Unióból.

4 2020. január 24-én az Unió és az Egyesült Királyság képviselői aláírták a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből való kilépéséről szóló megállapodást (HL 2020. L 29., 7. o.; a továbbiakban: kilépési megállapodás).

5 2020. január 30-án az Európai Unió Tanácsa elfogadta a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből való kilépéséről szóló megállapodás megkötéséről szóló (EU) 2020/135 határozatot (HL 2020. L 29., 1. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat). E határozat 1. cikke értelmében a kilépési megállapodást a Tanács az Unió és az Európai Atomenergia-közösség nevében jóváhagyta.

6 2020. január 31-én az Egyesült Királyság kilépett az Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből. 2020. február 1-jén a kilépési megállapodás hatályba lépett.

Az eljárás és a felek kérelmei

7 A 2020. április 23-án benyújtott keresetlevéllel a felperesek a jelen keresetet terjesztették elő.

8 A Törvényszék Hivatalához 2020. június 16-án benyújtott külön iratban két felperes névtelenséget kért. 2020. június 24-i határozatával a Törvényszék helyt adott e kérelemnek.

9 A Törvényszék Hivatalához 2020. július 27-én benyújtott külön iratban a Tanács a Törvényszék eljárási szabályzata 130. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadhatatlansági kifogást emelt.

10 2020. szeptember 8-án a felperesek benyújtották a Törvényszék Hivatalához az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeiket.

11 Időközben a Törvényszék Hivatalához 2020. június 15-én benyújtott beadványában az Európai Bizottság kérte, hogy a Tanács kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson a jelen eljárásba. A Törvényszék Hivatalához 2020. augusztus 28-án, illetve 31-én benyújtott levelekben a felperesek és a Tanács tudomásul vették e beavatkozás iránti kérelmet.

12 A Törvényszék Hivatalához 2020. augusztus 19-én benyújtott beadványában a British in Europe, francia jog szerinti egyesület kérte, hogy a jelen eljárásba a felperesek kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A Törvényszék Hivatalához 2020. december 21-én benyújtott levelekben a felperesek és a Tanács előterjesztették az e beavatkozás iránti kérelemre vonatkozó észrevételeiket.

13 A Törvényszék Hivatalához 2020. augusztus 19-én benyújtott beadványában a Plaid Cymru - The Party of Wales, brit jog szerinti politikai párt kérte, hogy a jelen eljárásba a felperesek kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A Törvényszék Hivatalához 2020. december 21-én benyújtott levelekben a felperesek és a Tanács előterjesztették az e beavatkozás iránti kérelemre vonatkozó észrevételeiket.

14 A Törvényszék Hivatalához 2020. augusztus 19-én benyújtott beadványában a European Democracy Lab, német jog szerinti egyesület kérte, hogy a jelen eljárásba a felperesek kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A Törvényszék Hivatalához 2020. december 21-én benyújtott levelekben a felperesek és a Tanács előterjesztették az e beavatkozás iránti kérelemre vonatkozó észrevételeiket.

15 A Törvényszék Hivatalához 2020. augusztus 20-án benyújtott beadványában az ECIT, belga jog szerinti közhasznú alapítvány kérte, hogy a jelen eljárásba a felperesek kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A Törvényszék Hivatalához 2020. december 21-én benyújtott levelekben a felperesek és a Tanács előterjesztették az e beavatkozás iránti kérelemre vonatkozó észrevételeiket.

16 A Törvényszék Hivatalához 2020. augusztus 20-án benyújtott beadványában a European Alternatives Ltd, amely úgy jelenik meg, mint egy angol és walesi jog szerinti társaságból, egy francia jog szerinti egyesületből, egy német jog szerinti egyesületből és egy olasz jog szerinti egyesületből álló civil társadalmi szervezetek csoportja, kérte, hogy a jelen eljárásba a felperesek kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A Törvényszék Hivatalához 2020. december 21-én benyújtott levelekben a felperesek és a Tanács előterjesztették az e beavatkozás iránti kérelemre vonatkozó észrevételeiket.

17 2020. november 5-i végzésével a Törvényszék (tizedik tanács) az eljárási szabályzat 130. cikkének (7) bekezdése alapján úgy határozott, hogy az elfogadhatatlansági kifogásról az eljárást befejező határozatban dönt, a költségekről pedig nem rendelkezett.

18 2020. november 11-i határozatával a Törvényszék az eljárási szabályzat 28. cikke alapján az ügyet a kibővített tizedik tanács elé utalta.

19 A Tanács 2021. február 8-án nyújtotta be ellenkérelmét. 2021. február 11-én a kibővített tizedik tanács elnöke úgy határozott, hogy e beadványt nem küldi meg a felpereseknek.

20 A Törvényszék Hivatalához 2021. február 8-án benyújtott levelében a Tanács arra kérte a Törvényszéket, hogy a jelen ügyben vizsgálja meg annak célszerűségét, hogy az eljárási szabályzat 69. cikkének d) pontja alapján az eljárást felfüggesssze addig, amíg a Bíróság nem határoz a C-673/20. és C-32/21. számon nyilvántartásba vett előzetes döntéshozatal iránti kérelmekről, vagy hogy ugyanezen eljárási szabályzat 128. cikke alapján hatáskörét átengedje annak érdekében, hogy a Bíróság a jelen keresetről és ezen előzetes döntéshozatal iránti kérelmekről együttesen határozhasson. A Törvényszék Hivatalához 2021. február 17-én benyújtott levélben a felperesek kérték, hogy tudomást szerezhessenek az ellenkérelemről annak érdekében, hogy előterjeszthessék a felfüggesztés vagy a hatáskör-átengedés célszerűségére vonatkozó észrevételeiket. 2021. február 22-én a kibővített tizedik tanács elnöke úgy határozott, hogy az említett ellenkérelem 42. és 61. pontját közöljék a felperesekkel. A Törvényszék Hivatalához 2021. március 10-én benyújtott levélben a felperesek előterjesztették a felfüggesztés vagy a hatáskör-átengedés célszerűségére vonatkozó észrevételeiket. 2021. március 15-i határozatával a kibővített tizedik tanács elnöke úgy határozott, hogy nem függeszti fel az eljárást.

21 A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

- semmisítse meg a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben az "[...] megfosztja őket uniós polgári jogállásuktól és az abból eredő jogaiktól";

- kötelezze az Tanácsot a költségek viselésére.

22 Az elfogadhatatlansági kifogásban a Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:

- a keresetet mint elfogadhatatlant utasítsa el;

- a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.

A jogkérdésről

A hatáskör átengedésére vonatkozó javaslatról

23 Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 54. cikkének harmadik bekezdése értelmében, ha a Bírósághoz és a Törvényszékhez olyan ügyekben fordultak, amelyeknek ugyanaz a tárgya, amelyekben ugyanaz az értelmezési kérdés merül fel vagy ugyanannak a jogi aktusnak az érvényességét vitatják, a Törvényszék az előtte folyó eljárást a felek meghallgatását követően a Bíróság ítéletéig felfüggesztheti, vagy - az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott keresetek esetén - hatáskörét átengedheti e keresetekre nézve annak érdekében, hogy ezekről a Bíróság dönthessen.

24 E rendelkezésből következik, hogy a Törvényszék csak azzal a feltétellel engedheti át hatáskörét, ha megsemmisítés iránti keresettel fordulnak mind a Bírósághoz, mind a Törvényszékhez.

25 Márpedig a jelen ügyben a Tanács azt javasolja a Törvényszéknek, hogy engedje át hatáskörét annak érdekében, hogy a Bíróság a jelen keresetről és két előzetes döntéshozatal iránti kérelemről együttesen határozhasson (a fenti 20. pont).

26 Következésképpen a Törvényszék a jelen ügyben nem engedheti át hatáskörét.

A végzés útján történő határozathozatal lehetőségéről

27 Az eljárási szabályzat 130. cikkének (1) és (7) bekezdése értelmében, ha az alperes ezt kéri, a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve dönthet az elfogadhatatlanság tárgyában. E szabályzat 130. cikkének (6) bekezdése értelmében a Törvényszék úgy határozhat, hogy az elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatban megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát.

28 Az ítélkezési gyakorlat értelmében valamely keresetnek mint elfogadhatatlannak indokolt végzéssel, ekként pedig tárgyalás mellőzésével történő elutasításának lehetőségét nem zárja ki az, hogy a Törvényszék korábban végzést fogadott el arról, hogy az eljárási szabályzat 130. cikkének (1) bekezdése alapján benyújtott kifogást az eljárást befejező határozatban bírálja el (lásd ebben az értelemben: 2008. február 19-iTokai Europe kontra Bizottság végzés, C-262/07 P, nem tették közzé, EU:C:2008:95, 26-28. pont).

29 A jelen ügyben, jóllehet a Törvényszék a 2020. november 5-i végzésben úgy határozott, hogy a Tanács elfogadhatatlansági kifogásáról az eljárást befejező határozatban dönt, a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy az iratok alapján elegendő információval rendelkezik ahhoz, hogy e kifogásról végzéssel határozzon.

Az elfogadhatatlansági kifogásról

30 A Tanács azt állítja, hogy a kereset elfogadhatatlan, mivel a felperesek nem rendelkeznek kereshetőségi joggal a megtámadott határozattal szemben. Ugyanis, először is, a felperesek nem címzettjei e határozatnak. Másodszor, a felpereseket az említett határozat nem érinti személyükben. Harmadszor, a megtámadott határozat egyrészt végrehajtási intézkedéseket tartalmaz, másrészt pedig nem rendeleti jellegű jogi aktus.

31 A felperesek vitatják az elfogadhatatlansági kifogást. Egyrészt arra hivatkoznak, hogy a megtámadott határozat közvetlenül és személyükben érinti őket, másrészt pedig, hogy e határozat olyan rendeleti jellegű jogi aktus, amely őket közvetlenül érinti, és nem von maga után végrehajtási intézkedéseket.

32 Emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében bármely természetes vagy jogi személy az e cikk első és második bekezdésében említett feltételek mellett megsemmisítés iránti keresetet indíthat háromfajta jogi aktus, azaz először is a neki címzett jogi aktusok, másodszor az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok, harmadszor pedig az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem vonnak maguk után végrehajtási intézkedéseket.

33 A jelen ügyben a felperesek kereshetőségi jogát kizárólag a megtámadott határozatra tekintettel kell értékelni. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy valamely nemzetközi megállapodás megkötéséről szóló határozat uniós bíróság által biztosítandó jogszerűségi felülvizsgálata arra is kiterjedhet, hogy az említett határozat magának a szóban forgó nemzetközi megállapodásnak a tartalmára tekintettel jogszerű-e (lásd analógia útján: 2018. február 27-iWestern Sahara Campaign UK ítélet, C-266/16, EU:C:2018:118, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ebből következik, hogy a felperesek kereshetőségi jogának értékelése céljából figyelembe kell venni a kilépési megállapodás jellegét és tartalmát.

34 Először is meg kell állapítani, hogy a felperesek nem címzettjei sem a megtámadott határozatnak, sem a kilépési megállapodásnak. Ebből következik, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének első fordulata alapján nem rendelkeznek jogorvoslathoz való joggal, amit egyébként nem is vitatnak.

35 E körülmények között meg kell vizsgálni, hogy a felperesek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének második és harmadik fordulatában előírt egyik vagy másik eset alapján rendelkeznek-e jogorvoslati joggal.

A felpereseknek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének második fordulatára tekintettel fennálló kereshetőségi jogáról

36 Emlékeztetni kell arra, hogy egyrészt a közvetlen érintettség, másrészt pedig a személyében való érintettség EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének második tagmondata által előírt feltételei kumulatívak (lásd: 2013. október 3-iInuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C-583/11 P, EU:C:2013:625, 75. és 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37 A jelen ügy körülményei között először is azt kell megvizsgálni, hogy a felperesek személyében való érintettségére vonatkozó második feltétel teljesül-e.

38 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy ahhoz, hogy valamely természetes vagy jogi személyt személyében érintettnek lehessen tekinteni azon jogi aktus által, amelynek nem címzettje, az szükséges, hogy e jogi aktus e személyre sajátos jellemzői vagy egy őt minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozzon, és ezért egy ilyen határozat címzettjéhez hasonló módon egyénítse őt (1963. július 15-iPlaumann kontra Bizottság ítélet, 25/62, EU:C:1963:17, 223. pont; 2018. március 13-iEuropean Union Copper Task Force kontra Bizottság ítélet, C-384/16 P, EU:C:2018:176, 93. pont).

39 Következésképpen az a körülmény, hogy azon jogalanyok, akikkel szemben valamely intézkedés alkalmazandó, szám szerint vagy akár egyedileg többé-kevésbé pontosan meghatározhatók, semmi esetre sem jelenti, hogy e jogalanyokat ezen intézkedés által személyükben érintettnek kell tekinteni, amennyiben ezen alkalmazásra a szóban forgó intézkedésben meghatározott objektív jogi vagy ténybeli helyzet folytán kerül sor (2001. november 22-iAntillean Rice Mills kontra Tanács ítélet, C-451/98, EU:C:2001:622, 52. pont; 2018. március 13-iEuropean Union Copper Task Force kontra Bizottság ítélet, C-384/16 P, EU:C:2018:176, 94. pont).

40 Hasonlóképpen az a körülmény, hogy egy normatív aktus a hatálya alá tartozó különböző jogalanyokra eltérő, egyedi hatással bírhat, nem alkalmas arra, hogy e jogalanyokat a többi érintett személytől megkülönböztesse, mivelhogy ez az aktus objektíven meghatározott helyzetben alkalmazandó (2000. február 22-iACAV és társai kontra Tanács ítélet, T-138/98, EU:T:2000:45, 66. pont; 2008. december 3-iRSA Security Ireland kontra Bizottság végzés, T-227/06, EU:T:2008:547, EU:T:2008:547, 59. pont).

41 Ugyanakkor az, hogy valamely rendelkezés - mivel valamennyi érintett személyre alkalmazandó - jellegénél és hatályánál fogva általános érvényű, még nem zárja ki, hogy közülük egyeseket személyükben is érinthet (2006. június 22-iBelgium és Forum 187 kontra Bizottság ítélet, C-182/03 és C-217/03, EU:C:2006:416, 58. pont; 2009. április 23-iSahlstedt és társai kontra Bizottság ítélet, C-362/06 P, EU:C:2009:243, 29. pont).

42 Ha ugyanis valamely jogi aktus annak elfogadásakor azonosított vagy azonosítható személyek csoportját érinti a csoport tagjaira jellemző szempontok alapján, e személyeket e jogi aktus azért érintheti személyükben, mert a személyek meghatározott köréhez tartoznak. Ez különösen így van abban az esetben, ha az említett jogi aktus az e személyek által az elfogadását megelőzően megszerzett jogokat módosítja (lásd ebben az értelemben: 2008. március 13-iBizottság kontra Infront WM ítélet, C-125/06 P, EU:C:2008:159, 71. és 72. pont; 2014. február 27-iStichting Woonpunt és társai kontra Bizottság ítélet, C-132/12 P, EU:C:2014:100, 59. pont).

43 A jelen ügyben a felperesek lényegében azt állítják, hogy a megtámadott határozat őket közvetlenül és személyükben érinti, mivel megfosztja őket uniós polgári jogállásuktól és az e jogálláshoz kapcsolódó jogoktól.

44 Közelebbről, személyükben való érintettségük igazolása érdekében a felperesek kifejtik először is, hogy azon személyek zárt köréhez tartoznak, akik a kilépési megállapodás és a megtámadott határozat hatálybalépésekor az Egyesült Királyság állampolgárságával - és következésképpen uniós polgári minőséggel - rendelkeztek.

45 A felperesek álláspontja szerint e személyi kör "zárt" jellege abból ered, hogy az említett kör valamennyi tagja azonosított vagy azonosítható volt a kilépési megállapodás és a megtámadott határozat hatálybalépésekor, és hogy az említett körhöz később egyetlen új tagot sem lehetett hozzáadni. Az Egyesült Királyság állampolgárságát e tagállam Unióból való kilépését követően megszerző személyek ugyanis nem hivatkozhatnak az uniós polgári jogállásra.

46 A felperesek továbbá arra hivatkoznak, hogy az uniós polgári jogállás állandó jellegű, és főszabály szerint visszavonhatatlan, és e jogállást számukra a megtámadott határozat elfogadása előtt biztosították. Következésképpen e határozat megfosztaná őket egy olyan szerzett joguktól, amely sajátos és kizárólagos azon zárt kör tagjaira nézve, amelyhez tartoznak.

47 Másodszor, a felperesek kifejtik, hogy mindegyiküket egyedileg érinti uniós polgári jogállásuk és az ahhoz kapcsolódó jogok elvesztése. E tekintetben azon következményekre hivatkoznak, amelyekkel az uniós polgári jogállás és az e jogálláshoz kapcsolódó jogok elvesztése járna, különösen azok esetében közülük, akik gyakorolták szabad mozgáshoz való jogukat. Többek között a következőkre hivatkoznak:

- házvásárlás Franciaországban, tényleges állandó lakóhely létesítése vagy tervezése e tagállamban, és ott egészségbiztosításra való jogosultság szükségessége (négy felperes);

- az Európai Parlamenthez való petícióbenyújtási jog korábbi gyakorlása (egy felperes);

- szakmai tevékenység Franciaországban történő gyakorlása (egy felperes);

- Németországban korábban folytatott vagy a jövőben tervezett egyetemi tanulmányok, és szakmai tevékenységre vonatkozó tervek e tagállamban (két felperes);

- családtagok vagy barátok jelenléte Franciaországban vagy Németországban (három felperes).

48 Harmadszor, a felperesek arra kérik a Törvényszéket, hogy tágan értelmezze a személyében való érintettség feltételét. E feltételt ugyanis az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikke által biztosított hatékony bírói jogvédelemhez való jog fényében kell értelmezni. A jelen ügy továbbá a demokrácia elvére vonatkozik, és az Unió alkotmányos identitásának lényegét érinti.

49 Negyedszer, a felperesek úgy vélik, hogy személyükben való érintettségük kérdése különösen a szerzett jog fennállására tekintettel az uniós polgári jogállás állandó és visszavonhatatlan jellegének fennállásához kapcsolódik, és nem tárgyalható az ügy érdemi vizsgálata nélkül.

50 Először is meg kell állapítani, hogy a felperesek azon érvelése, amely az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének második fordulata szerinti kereshetőségi joguk alátámasztására irányul, azon az előfeltevésen alapul, amely szerint a megtámadott határozat uniós polgári jogállásuk és az e jogálláshoz kapcsolódó jogok "elvesztését" vagy az azoktól való "megfosztást" vonja maga után.

51 E tekintetben kétségtelenül igaz, hogy sem a megtámadott határozat, sem a kilépési megállapodás nem vonja vissza kifejezetten az Egyesült Királyság állampolgárainak uniós polgári jogállását és az e jogálláshoz kapcsolódó jogokat.

52 Ugyanakkor a kilépési megállapodás szövegéből és rendszeréből - és különösen hatodik preambulumbekezdéséből, 2. cikke b)-d) pontjából, 10. cikke (1) bekezdésének a)-d) pontjából, valamint általánosságban "A polgárok jogai" című második részének egészéből - egyértelműen következik, hogy e megállapodás az Egyesült Királyság állampolgárait érinti, ideértve azokat is, akik az Egyesült Királyság Unióból való kilépésének időpontjában uniós polgárok voltak, valamint azon személyeket is, akik nem rendelkeztek - vagy ezen időponttól kezdve már nem rendelkeztek - uniós polgári minőséggel. Így az említett megállapodás nem írja elő az Egyesült Királyság állampolgárai uniós polgári jogállásának, valamint az e jogálláshoz kapcsolódó jogok összességének a fenntartását.

53 Márpedig hangsúlyozni kell, hogy az uniós polgári jogállás elvesztése vagy megszűnése vitathatatlanul jelentős hatással lehet az Unióból kilépő valamely tagállam állampolgárainak jogaira nézve (lásd ebben az értelemben: 2018. december 10-iWightman és társai ítélet, C-621/18, EU:C:2018:999, 64. pont). Az ilyen tagállam azon állampolgárait, akik egy másik tagállamba települtek, még inkább érintheti a származásuk szerinti tagállam Unióból való kilépése néha hosszú idő óta fennálló kapcsolataik miatt, mind személyes, mind szakmai és gazdasági szempontból (2020. június 16-iWalker és társai kontra Parlament és Tanács végzés, T-383/19, nem tették közzé, EU:T:2020:269, 41. pont).

54 Ugyanakkor a személyében való érintettség feltételét illetően és a fenti 38. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a felpereseknek kell igazolniuk, hogy a megtámadott határozat, amennyiben megfosztja őket uniós polgári jogállásuktól és az e jogálláshoz kapcsolódó jogoktól, sajátos jellemzőik vagy egy őket minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, és ezáltal a címzettekhez hasonló módon egyéníti őket.

55 E tekintetben elsősorban nem vitatott, hogy a kilépési megállapodás, különösen mivel nem írja elő az Egyesült Királyság állampolgárai uniós polgári jogállásának fenntartását, ezen állam valamennyi állampolgárára alkalmazandó, és így általános hatályú.

56 Ebből következik, hogy a megtámadott határozat, amely a kilépési megállapodást beilleszti az uniós jogrendbe, maga is általános hatályú aktus, és ily módon a felpereseket az Egyesült Királyság állampolgáraiként fennálló objektív jellemzőjük miatt érinti.

57 Másodsorban, a felperesek által hivatkozott, a fenti 44-46. pontban említett és olyan személyek csoportjához való tartozásra alapított körülmények, akik uniós polgári jogállást az Egyesült Királyság állampolgáraiként fennálló minőségük miatt szereztek, nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a felperesek a fenti 42. pontban említett ítélkezési gyakorlat értelmében vett személyek korlátozott köréhez tartoznak.

58 Ugyanis a megtámadott határozatot először is, amennyiben megfosztja az Egyesült Királyság állampolgárait uniós polgári jogállásuktól és az e jogálláshoz kapcsolódó jogoktól, az Unióból kilépő tagállam állampolgárságával rendelkező személyekre vonatkozó objektív minőségük figyelembevételével fogadták el (a fenti 56. pont), továbbá egyedi helyzetük sajátosságainak figyelembevétele nélkül, így az említett állampolgárokat e határozat konkrétan nem érinti (lásd analógia útján: 2015. április 28-iT & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítélet, C-456/13 P, EU:C:2015:284, 66. és 67. pont; 2020. május 20-iés Nord Stream kontra Parlament és Tanács végzés, T-530/19, EU:T:2020:213, 64. pont). Ebből következik, hogy a felpereseket, amint azt ők is elismerik, a megtámadott határozat csak ugyanolyan módon érinti, ahogyan az Egyesült Királyság többi állampolgárát. Ennélfogva a felperesek által hivatkozott "zárt kör" magából a megtámadott határozat által létrehozott rendszer jellegéből ered (lásd analógia útján: 1996. július 10-iWeber kontra Bizottság ítélet, T-482/93, EU:T:1996:97, 65. pont; 2013. június 6-iT & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítélet, T-279/11, EU:T:2013:299, 84. és 89. pont).

59 E körülmények között és a fenti 39. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően egyrészt azon körülmények, hogy a felperes által hivatkozott "zárt körhöz" tartozó személyek szám szerint vagy akár egyedileg többé-kevésbé pontosan meghatározhatók, és másrészt e kör a megtámadott határozat hatálybalépése után már nem bővülhetett, önmagukban nem jelenthetik azt, hogy e személyeket e határozat által személyükben érintettnek kell tekinteni.

60 Másodszor, a felperesek állításával ellentétben az uniós polgári jogállás és az e jogálláshoz kapcsolódó jogok nem minősíthetők "sajátos" és "kizárólagos" jogoknak. Ugyanis az Egyesült Királyság Unióból való kilépésekor ezen állam - addig uniós tagállam - valamennyi állampolgára jogosult volt az említett jogállásra és az említett jogálláshoz kapcsolódó jogokra. Ennélfogva a felperesek által hivatkozott "zárt kör" tagjainak helyzete nem hasonlítható az 1994. május 18-iCodorniu kontra Tanács ítélet (C-309/89, EU:C:1994:197, 21. és 22. pont) alapjául szolgáló ügy felperesének helyzetéhez, akit egy olyan lajstromozott védjegy használatában akadályoztak meg, amely természeténél fogva egyéni és kizárólagos tulajdonjogot képez (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2015. november 23-iBeul kontra Parlament és Tanács végzés, T-640/14, EU:T:2015:907, 48. pont).

61 Ebből következik, hogy a felperesek nem megalapozottan állítják azt, hogy a megtámadott határozat megfosztotta őket egy sajátos és kizárólagos jellegű szerzett jogtól. Márpedig önmagában egy szerzett vagy alanyi jog fennállása, amelynek a vitatott jogi aktus a terjedelmét vagy gyakorlását érintheti, önmagában nem elegendő arra, hogy egyénítse az említett jog jogosultját akkor, amikor más személyek is rendelkezhetnek hasonló jogokkal, és ezáltal e jogosultéhoz hasonló helyzetbe kerülhetnek (lásd ebben az értelemben: 2011. december 16-iEnviro Tech Europe és Enviro Tech International kontra Bizottság ítélet, T-291/04, EU:T:2011:760, 116. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

62 Harmadsorban, az egyes felperesek által személyesen hivatkozott és a fenti 47. pontban felsorolt különböző körülmények legfeljebb olyan konkrét, eltérő és adott esetben jelentős hatásokat támaszthatnak alá, amelyekkel mindegyikük számára az uniós polgári jogállás és az e jogálláshoz kapcsolódó jogok állítólagos elvesztése járhat. Ezzel szemben e körülmények egyike sem alkalmas annak bizonyítására, hogy e jogállás és az említett jogálláshoz kapcsolódó jogok elvesztése olyan rendkívüli és sajátos következményekkel járna a felperesek számára, amelyek őket a fenti 38. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében minden más személyhez képest egyénítenék a címzettekhez hasonló módon.

63 Negyedsorban a felperesek azon érvét illetően, amely szerint a személyében való érintettség feltételét tágan kell értelmezni, emlékeztetni kell arra, hogy a Charta 47. cikkének nem célja a Szerződésekben szabályozott bírósági felülvizsgálati rendszer, különösen pedig az uniós bíróságokhoz közvetlenül előterjesztett keresetek elfogadhatóságával kapcsolatos szabályok módosítása. Így az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében előírt elfogadhatósági feltételeket a hatékony bírói jogvédelemhez való alapvető jog fényében kell értelmezni, anélkül azonban, hogy ez az EUM-Szerződés által kifejezetten előírt feltételek figyelmen kívül hagyásához vezetne (lásd: 2013. október 3-iInuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C-583/11 P, EU:C:2013:625, 97. és 98. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. április 28-iT & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság, C-456/13 P, EU:C:2015:284, 43. és 44. pont).

64 Márpedig a Charta 47. cikke által biztosított védelem nem követeli meg, hogy a jogalanyok feltétel nélkül megsemmisítés iránti keresettel támadhassák meg az őket személyükben nem érintő aktusokat.

65 Másfelől a felperesek által hivatkozott azon körülmény, amely szerint a jelen ügy a demokrácia elvére vonatkozik és az Unió alkotmányos identitásának lényegét érinti, önmagában nem releváns annak értékelése szempontjából, hogy a felperesek megfelelnek-e a személyükben való érintettség feltételének. Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében előírt elfogadhatósági feltételeket ugyanis minden megsemmisítés iránti keresetre alkalmazni kell, tekintet nélkül a felvetett érdemi kérdésekre. Végezetül a jelen ügy ténybeli háttere különbözik a felperesek által hivatkozott 1986. április 32-i Les Verts kontra Parlament ítélet (294/83, EU:C:1986:166, 32-37. pont) alapjául szolgáló ügyben szereplő igen sajátos ténybeli háttértől, amelynek tárgya a Parlamentben képviselettel nem rendelkező politikai csoportnak a Parlament olyan aktusaival szembeni keresetindításhoz való joga volt, amelyek az európai parlamenti választások előkészítése céljából történő előirányzatok odaítélésére vonatkoztak, és amelyek elfogadásában részt vettek a Parlamentben képviselettel rendelkező rivális politikai csoportok.

66 Ötödsorban a felperesek állításával ellentétben személyükben való érintettségük a jelen ügyben az ügy érdemi vizsgálata nélkül, és különösen annak vizsgálata nélkül elbírálható, hogy az uniós polgári jogállás állandó és visszavonhatatlan jellegű-e.

67 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a felpereseket személyükben nem érinti a megtámadott határozat. Következésképpen anélkül, hogy meg kellene vizsgálni, hogy a felpereseket közvetlenül érinti-e ez a határozat, nem rendelkeznek kereshetőségi joggal az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének második fordulata alapján.

A felpereseknek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik fordulatára tekintettel fennálló kereshetőségi jogáról

68 Emlékeztetni kell arra, hogy először is a vitatott jogi aktus rendeleti jellegéhez, másodszor a felperesek közvetlen érintettségéhez, harmadszor pedig az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik fordulatában előírt végrehajtási intézkedések hiányához kapcsolódó feltételek kumulatívak (lásd ebben az értelemben: 2020. november 19-iBuxadé Villalba és társai kontra Parlament végzés, T-32/20, nem tették közzé, EU:T:2020:552, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

69 A jelen ügy körülményei között először is azt kell megvizsgálni, hogy a megtámadott határozat rendeleti jellegére vonatkozó első feltétel teljesül-e.

70 Emlékeztetni kell arra, hogy a "rendeleti jellegű jogi aktusoknak" az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik fordulata értelmében vett fogalma szűkebb körű, mint az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének első és második fordulatában használt "jogi aktusok" fogalma. Ennélfogva e fogalom nem vonatkozhat minden általános hatályú jogi aktusra, hanem az ilyen jellegű jogi aktusoknak csak egy szűkebb kategóriájára utal (2013. október 3-iInuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C-583/11 P, EU:C:2013:625, 58. pont).

71 Következésképpen a "rendeleti jellegű jogi aktusok" fogalma egyrészt általános hatályú jogi aktusokra vonatkozik, másrészt nem foglalja magában a jogalkotási aktusokat (lásd ebben az értelemben: 2013. október 3-iInuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C-583/11 P, EU:C:2013:625, 60. és 61. pont).

72 A jelen ügyben először is a felek helyesen értenek egyet abban, hogy a megtámadott határozat általános hatályú nem jogalkotási aktus.

73 Egyrészt ugyanis nem vitatott, hogy a megtámadott határozat általános hatályú aktus (a fenti 56. pont).

74 Másrészt emlékeztetni kell arra, hogy valamely jogi aktus csak akkor minősíthető uniós jogalkotási aktusnak, ha azt a Szerződések olyan rendelkezése alapján fogadták el, amely kifejezetten hivatkozik vagy a rendes jogalkotási eljárásra vagy a különleges jogalkotási eljárásra (2017. szeptember 6-iSzlovákia és Magyarország kontra Tanács ítélet, C-643/15 és C-647/15, EU:C:2017:631, 62. pont). A jelen ügyben a megtámadott határozatot az EUSZ 50. cikk (2) bekezdése alapján fogadták el. Márpedig meg kell állapítani, hogy bár e rendelkezés pontosítja, hogy a valamely tagállam kilépésének szabályait meghatározó megállapodást az Unió nevében a Tanács köti meg minősített többséggel eljárva, az Európai Parlament egyetértését követően, nem hivatkozik kifejezetten sem a rendes jogalkotási eljárásra, sem pedig a különleges jogalkotási eljárásra. Ebből következik, hogy a megtámadott határozat nem minősíthető jogalkotási aktusnak.

75 Másodszor, a felek nem értenek egyet abban, hogy milyen következtetéseket kell levonni abból a tényből, hogy a megtámadott határozat általános hatályú nem jogalkotási aktus. A felperesek szerint e határozat csak rendeleti jellegű jogi aktus lehet. A Tanács szerint az említett határozat nem jogalkotási aktus, és nem is rendeleti jellegű jogi aktus.

76 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 2013. október 3-iInuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítéletben (C 583/11 P, EU:C:2013:625) a Bíróság nem mondta ki, hogy a "rendeleti jellegű jogi aktusok" fogalma magában foglal minden általános hatályú nem jogalkotási aktust.

77 Kétségkívül emlékeztetni kell arra, hogy egy későbbi ítéletben a Bíróság kifejezetten elvetette azt az értelmezést, amely szerint léteznek olyan általános hatályú nem jogalkotási aktusok, amelyek nem tartoznak az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik fordulata értelmében vett "rendeleti jellegű jogi aktusok" fogalmába. Következésképpen a Bíróság úgy ítélte meg, hogy e fogalom kiterjed minden általános hatályú nem jogalkotási aktusra (lásd ebben az értelemben: 2018. november 6-iScuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci ítélet, C-622/16 P-C-624/16 P, EU:C:2018:873, 24. és 28. pont).

78 Meg kell azonban állapítani, hogy a 2018. november 6-iScuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci ítélet (C-622/16 P-C-624/16 P, EU:C:2018:873) alapjául szolgáló ügyben a vitatott jogi aktus állami támogatások tárgyában hozott bizottsági határozat volt. Jóllehet e határozat általános hatályú volt amiatt, hogy nemzeti rendszerekről döntött, jellemzően igazgatási jellegűnek minősült, és azt egyébiránt egyedül a Bizottság fogadta el, a Tanács és a Parlament beavatkozása nélkül. Ebben az összefüggésben a Bizottság által akkor képviselt álláspontot, amely szerint az említett határozat a "rendeleti jellegű jogi aktusok" fogalmába nem tartozó, általános hatályú nem jogalkotási aktus, semmilyen módon nem igazolja az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése harmadik fordulatának szövege, keletkezéstörténete vagy akár célja, amint arra a Bíróság ezen ítélet 24-27. pontjában rámutatott.

79 Ezzel szemben a Bíróságnak még nem volt alkalma megvizsgálni, hogy valamely nemzetközi megállapodás megkötését jóváhagyó határozatokat, és különösen a valamely tagállam kilépésének szabályait meghatározó megállapodás megkötését jóváhagyó határozatokat az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik fordulata értelmében vett rendeleti jellegű jogi aktusoknak kell-e minősíteni.

80 E körülmények között meg kell vizsgálni, hogy a "rendeleti jellegű jogi aktusok" fogalma kiterjed-e az ilyen határozatokra is.

81 E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy mint minden, az Unió által kötött nemzetközi megállapodás, az uniós intézményekre a valamely tagállam kilépésének szabályait meghatározó megállapodás is kötelező, és e megállapodásokat elsőbbség illeti meg az ezen intézmények által hozott jogi aktusokkal szemben (lásd analógia útján: 2015. január 13-iTanács és Bizottság kontra Stichting Natuur en Milieu és Pesticide Action Network Europe ítélet, C-404/12 P és C-405/12 P, EU:C:2015:5, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

82 Az Unió által kötött nemzetközi megállapodásoknak a másodlagos joggal szembeni ezen elsőbbségéből az következik, hogy a kilépési megállapodás a jogforrási hierarchiában magasabb szinten helyezkedik el, mint a többi általános hatályú, akár jogalkotási, akár rendeleti jellegű jogi aktus.

83 Ebből következik, hogy a megtámadott határozat a kilépési megállapodásban szereplő olyan szabályokat vezet be az uniós jogrendbe, amelyek elsőbbséget élveznek a jogalkotási és rendeleti jellegű aktusokkal szemben, és amelyek ennélfogva nem lehetnek rendeleti jellegűek.

84 Másodszor, figyelembe véve az elfogadási eljárását és az Unió által kötött más nemzetközi megállapodásokhoz való hasonlóságát, az ilyen megállapodást külső szempontból egyenértékűnek kell tekinteni azzal, amit belső szempontból egy jogalkotási aktus jelent (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2017. július 26-i1/15 [EU-Kanada PNR-megállapodás] vélemény, EU:C:2017:592, 146. pont).

85 A kilépési megállapodást ugyanis a Tanács az Unió nevében kötötte meg, a Parlament egyetértését követően, az EUSZ 50. cikk (2) bekezdésében előírt eljárásnak megfelelően. Mivel ezen eljárásban részt vesz a Tanács és a Parlament, közelít az EUMSZ 289. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott és az EUMSZ 21. cikk (2) és (3) bekezdésében, az EUMSZ 22. cikk (1) és (2) bekezdésében, az EUMSZ 23. cikk második bekezdésében, az EUMSZ 24. cikk első bekezdésében, az EUMSZ 25. cikk második bekezdésében és az EUMSZ 228. cikk (4) bekezdésében említett rendes és különleges jogalkotási eljárásokhoz, amelyek alapján e két intézmény az uniós polgári jogálláshoz kapcsolódó jogokra vonatkozó rendelkezéseket fogadhat el. Ezenfelül a felperesek állításával ellentétben azon uniós polgárok, akik valamely kilépő tagállam állampolgárai, részt vesznek az e tagállam kilépésének szabályait meghatározó megállapodás megkötéséről szóló határozat elfogadásában, mivel az EUSZ 50. cikk nem írja elő egyetlen európai parlamenti képviselő kizárását sem az ilyen aktus Parlament általi jóváhagyása során.

86 Ebből következik, hogy a megtámadott határozat a kilépési megállapodásban szereplő olyan szabályokat vezet be az uniós jogrendbe, amelyeket a jogalkotási aktusban szereplőkhöz hasonlóan különösen nagy fokú demokratikus legitimáció jellemez. Márpedig pontosan a Tanács és a Parlament részvételét előíró eljárás szerint elfogadott jogszabály különösen nagy fokú demokratikus legitimációja indokolja azon feltételek könnyítésének hiányát, amelyek mellett a magánszemélyek a jogalkotási aktusokkal szembeni megsemmisítés iránti keresetet nyújthatnak be (lásd ebben az értelemben: Kokott főtanácsnok Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ügyre vonatkozó indítványa, C-583/11 P, EU:C:2013:21, 38. pont).

87 Egyébiránt az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése harmadik fordulatának számos nyelvi változatában a "rendeleti jellegű jogi aktusok" fogalma inkább a végrehajtó hatalom aktusaira, mint a törvényhozó hatalom aktusaira utal (lásd ebben az értelemben: Kokott főtanácsnok Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ügyre vonatkozó indítványa, C-583/11 P, EU:C:2013:21, 41. pont). Márpedig egy nemzetközi megállapodás vagy valamely tagállam kilépésének szabályait meghatározó megállapodás megkötését jóváhagyó határozat, mint amilyen a megtámadott határozat, nem hasonlítható a végrehajtó hatalom aktusához.

88 Harmadszor következetlen és paradox lenne könnyíteni azon feltételeken, amelyek mellett a magánszemélyek megsemmisítés iránti keresetet nyújthatnak be a megtámadott határozattal szemben, azt rendeleti jellegű jogi aktusnak minősítve. Az ilyen könnyítés ugyanis azzal a következménnyel járna, hogy a magánszemélyek könnyebben vitathatnának egy adott jogszabályt abban az esetben, ha az egy olyan nemzetközi megállapodásban szerepel, mint a kilépési megállapodás, majd azt az uniós jogrendbe a szóban forgó megállapodás megkötését jóváhagyó olyan határozat útján vezetik be, mint a megtámadott határozat, mint abban az esetben, ha ugyanaz a jogszabály egy azonos tartalmú és a jogforrási hierarchiában alacsonyabb szinten elhelyezkedő jogalkotási aktusban szerepel.

89 Negyedszer, az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése harmadik fordulatának keletkezéstörténetéből kitűnik, hogy az Európai Alkotmány létrehozásáról szóló szerződéstervezet, majd a Lisszaboni Szerződés szerzőinek sem állt kifejezett szándékukban könnyíteni a valamely nemzetközi megállapodás megkötését jóváhagyó határozatok - mint például többek között a valamely tagállam kilépésének szabályait meghatározó megállapodás megkötését jóváhagyó határozatok - ellen magánszemélyek által benyújtott keresetek elfogadhatósági feltételein. Közelebbről, az Európai Alkotmány létrehozásáról szóló szerződéstervezet előkészítő munkálataiból - és különösen III-365. cikkének (4) bekezdéséből, amelynek tartalmát az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szó szerint átvette - egyáltalán nem tűnik ki, hogy az említett szerzők azt kívánták volna, hogy az ilyen határozatokat e két cikk értelmében vett "rendeleti jellegű jogi aktusoknak" minősítsék.

90 E körülmények között az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik fordulata értelmében vett "rendeleti jellegű jogi aktusok" fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az nem foglalja magában a valamely nemzetközi megállapodás megkötését jóváhagyó határozatokat, mint amilyenek különösen a valamely tagállam kilépésének szabályait meghatározó megállapodás megkötését jóváhagyó határozatok.

91 Ennélfogva a megtámadott határozat nem minősíthető az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik fordulata értelmében vett rendeleti jellegű jogi aktusnak.

92 E következtetést a felperesek többi érve sem cáfolja.

93 Először is az a körülmény, hogy a megtámadott határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában"Nem jogalkotási aktusok" címmel tették közzé, nem jelenti azt, hogy e határozat szükségképpen rendeleti jellegű jogi aktus. Ebből következik, hogy e közzététel nem alkalmas a magánszemélyek megtévesztésére azon jogorvoslati lehetőségeket illetően, amelyekkel az említett határozattal szemben rendelkeznek.

94 Másodszor, a megtámadott határozat olyan általános hatályú aktusként történő minősítése, amely se nem jogalkotási, se nem rendeleti jellegű, nem ellentétes a jogbiztonság és a hatékony bírói jogvédelem elveivel. Ezen elveket ugyanis nem lehet úgy értelmezni, hogy azok tiltják a keresetek elfogadhatósága szabályainak bírói értelmezések útján történő fokozatos világossá tételét, amennyiben ezek az értelmezések észszerűen előre láthatók (lásd analógia útján: 2017. március 28-iRosneft ítélet, C-72/15, EU:C:2017:236, 167. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Márpedig a jelen ügyben a "rendeleti jellegű jogi aktusok" fogalmának a fenti 90. pontban adott értelmezése észszerűen előrelátható volt a nemzetközi megállapodás megkötését jóváhagyó olyan határozatok sajátosságaira tekintettel, mint amilyenek különösen a valamely tagállam kilépésének szabályait meghatározó megállapodást jóváhagyó határozatok.

95 Harmadszor, a Charta 47. cikkében szereplő hatékony bírói jogvédelemhez való jog elve nem követeli meg, hogy a jogalanyok feltétel nélkül, közvetlenül az uniós bíróságok előtt megsemmisítés iránti keresettel támadhassák meg a "rendeleti jellegű jogi aktusok" fogalma alá nem tartozó általános hatályú aktusokat (lásd analógia útján, a jogalkotási aktusokat illetően: 2013. október 3-iInuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C-583/11 P, EU:C:2013:625, 105. pont; 2017. november 9-iSolarWorld kontra Tanács ítélet, C-204/16 P, EU:C:2017:838, 66. pont).

96 A fentiekből következik, hogy anélkül, hogy vizsgálni kellene, hogy a megtámadott határozat közvetlenül érinti-e a felpereseket, és hogy tartalmaz-e végrehajtási intézkedéseket, a felperesek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik fordulata alapján nem rendelkeznek kereshetőségi joggal.

97 Ebből következik, hogy a Tanács megalapozottan állítja, hogy a felperesek nem rendelkeznek kereshetőségi joggal. Következésképpen az elfogadhatatlansági kifogásnak helyt kell adni, és a keresetet mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

A beavatkozási kérelmekről

98 Az eljárási szabályzat 142. cikkének (2) bekezdése értelmében a beavatkozás okafogyottá válik, ha a Törvényszék a keresetlevél elfogadhatatlanságát állapítja meg. Mivel a jelen ügyben a Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasította, a Bizottság, a British in Europe, a Plaid Cymru - The Party of Wales, a European Democracy Lab, az ECIT és a European Alternatives Ltd által benyújtott beavatkozási kérelmekről már nem szükséges határozni.

A költségekről

99 Először is, az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell saját költségeiken felül a Tanács költségeinek viselésére is, a beavatkozási kérelmekkel összefüggésben felmerült költségek kivételével.

100 Másodszor, az eljárási szabályzat 144. cikkének (10) bekezdése értelmében, ha az alapügyben a beavatkozási kérelemről történő határozathozatalt megelőzően befejeződik az eljárás, a beavatkozást kérelmező, valamint a felperes és az alperes maguk viselik a beavatkozási kérelemmel összefüggésben felmerült saját költségeiket. A jelen ügyben a felperesek, a Tanács, a Bizottság, a British in Europe, a Plaid Cymru - The Party of Wales, a European Democracy Lab, az ECIT és a European Alternatives Ltd maga viseli a beavatkozási kérelmével összefüggésben felmerült saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített tizedik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.

2) Az Európai Bizottság, a British in Europe, a Plaid Cymru - The Party of Wales, a European Democracy Lab, az ECIT és a European Alternatives Ltd beavatkozási kérelméről már nem szükséges határozni.

3) A Törvényszék Joshua Silvert és a mellékletben megnevezett többi felperest kötelezi saját költségeiken felül az Európai Unió Tanácsa részéről felmerült költségek viselésére, a beavatkozási kérelmekkel összefüggésben felmerült költségek kivételével.

4) J. Silver és a mellékletben megnevezett többi felperes, a Tanács, a Bizottság, a British in Europe, a Plaid Cymru - The Party of Wales, a European Democracy Lab, az ECIT és a European Alternatives Ltd maga viseli a beavatkozási kérelmével összefüggésben felmerült saját költségeit.

Luxembourg, 2021. június 8.

E. Coulon

hivatalvezető

A. Kornezov

elnök

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.

( 1 ) A többi felperes felsorolását csak a feleknek kézbesített változat melléklete tartalmazza.