62006CJ0362_SUM[1]

A Bíróság (második tanács) 2009. április 23-i ítélete. Markku Sahlstedt és társai kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Fellebbezés - A természetes élőhelyek védelme - A boreális biogeográfiai régió közösségi jelentőségű természeti területeinek bizottsági határozattal elfogadott jegyzéke - A természetes vagy jogi személyek által e határozat ellen benyújtott megsemmisítés iránti kereset elfogadhatósága. C-362/06 P. sz. ügy

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2009. április 23. ( *1 )

"Fellebbezés - A természetes élőhelyek védelme - A boreális biogeográfiai régió közösségi jelentőségű természeti területeinek bizottsági határozattal elfogadott jegyzéke - A természetes vagy jogi személyek által e határozat ellen benyújtott megsemmisítés iránti kereset elfogadhatósága"

A C-362/06. P. sz. ügyben,

Markku Sahlstedt és társai (képviseli őket: K. Marttinen asianajaja)

fellebbezőknek,

a Bíróság alapokmányának 56. cikke alapján 2006. szeptember 4-én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a többi fél az eljárásban:

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: M. Huttunen és M. van Beek, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes az elsőfokú eljárásban,

támogatja:

a Spanyol Királyság (képviseli: F. Díez Moreno, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

beavatkozó a fellebbezési eljárásban,

a Finn Köztársaság

beavatkozó az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: K. Schiemann, a második tanács elnökeként eljáró bíró, J. Makarczyk, P. Kūris, L. Bay Larsen (előadó) és C. Toader bírák,

főtanácsnok: Y. Bot,

hivatalvezető: K. Sztranc-Sławiczek tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2008. február 28-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2008. október 23-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Markku Sahlstedt és társai fellebbezésükkel az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága T-150/05. sz., Sahlstedt és társai kontra Bizottság ügyben 2006. június 22-én hozott végzésének (EBHT 2006., II-1851. o.; a továbbiakban: megtámadott végzés) hatályon kívül helyezését kérik, amely végzéssel az Elsőfokú Bíróság elutasította a 92/43/EGK tanácsi irányelv értelmében a boreális biogeográfiai régió közösségi jelentőségű természeti területeit tartalmazó jegyzék elfogadásáról szóló, 2005. január 13-i 2005/101/EK bizottsági határozat (HL L 40., 1. o., a továbbiakban: vitatott határozat) megsemmisítésére irányuló keresetüket.

Jogi háttér

2 A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv (HL L 206., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 102. o.; a továbbiakban: "élőhely"-irányelv) hatodik preambulumbekezdése szerint ahhoz, hogy gondoskodni lehessen a közösségi érdekeltségű természetes élőhelyek és fajok kedvező védettségi állapotának helyreállításáról, illetve fenntartásáról, különleges természetvédelmi [helyesen: természetmegőrzési] területeket kell kijelölni egy egységes európai ökológiai hálózat előre meghatározott ütemtervnek megfelelő létrehozása érdekében.

3 Az "élőhely"-irányelv 4. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

"(1) A III. mellékletben (1. szakasz) meghatározott követelmények és a vonatkozó tudományos ismeretek alapján minden egyes tagállam benyújtja a megfelelő természeti területek javasolt jegyzékét, amelyben feltüntetik, hogy az I. mellékletben felsorolt természetes élőhelytípusok, illetve a II. mellékletben felsorolt őshonos fajok közül melyek fordulnak elő az egyes természeti területeken. E területek nagy területen elterjedt állatfajok esetében a faj természetes elterjedési területén belül olyan területi egységnek felelnek meg, amelynek fizikai vagy biológiai tényezői nélkülözhetetlenek a faj létezéséhez és szaporodásához. [...]

Az irányelvről szóló értesítést követő három éven belül a jegyzéket megküldik a Bizottságnak az egyes természeti területekre vonatkozó tájékoztatással együtt. E tájékoztatás tartalmazza a természeti terület térképét, nevét, földrajzi elhelyezkedését, kiterjedését, továbbá a III. mellékletben (1. szakasz) meghatározott követelmények alkalmazásából eredő adatokat, a Bizottság által a 21. cikkben megállapított eljárással összhangban lévő formátumban.

(2) A III. mellékletben (2. szakasz) meghatározott követelmények alapján, továbbá az 1. cikk c) pontjának iii. alpontjában említett öt bioföldrajzi régió, valamint a 2. cikk (1) bekezdésében említett terület egészének keretén belül a Bizottság - a tagállamokkal egyetértésben - az általuk készített jegyzékek felhasználásával összeállítja a közösségi jelentőségű természeti területek jegyzékének tervezetét, amely megállapítja, hogy mely természeti terület foglal magában egy vagy több elsődleges fontosságú természetes élőhelytípust, vagy mely szolgál veszélyeztetett faj élőhelyeként.

[...]

A Bizottság a 21. cikkben megállapított eljárással összhangban hagyja jóvá a közösségi jelentőségű természeti területek jegyzékét, amely megállapítja, hogy mely természeti terület foglal magában egy vagy több elsődleges fontosságú természetes élőhelytípust, vagy mely szolgál veszélyeztetett faj élőhelyeként.

(3) A (2) bekezdésben említett jegyzéket az ezen irányelvről szóló értesítéstől számított hat éven belül kell elkészíteni.

(4) Egy közösségi jelentőségű természeti terület (2) bekezdésben megállapított eljárással összhangban történő jóváhagyása után az érintett tagállam a lehető leghamarabb - de legkésőbb hat éven belül - különleges természetvédelmi [helyesen: természetmegőrzési] területté nyilvánítja az érintett területet, és meghatározza annak különös fontosságát annak alapján, hogy az egyes természeti területek mennyire fontos szerepet töltenek be az I. mellékletben felsorolt természetes élőhelytípusok, illetve a II. mellékletben felsorolt fajok kedvező védettségi állapotának biztosításával történő fenntartása illetve helyreállítása, valamint a Natura 2000 hálózat egységessége szempontjából, figyelembe véve továbbá, hogy milyen mértékben fenyegeti a károsodás vagy a pusztulás veszélye az egyes természeti területeket.

(5) Amint egy természeti terület felvételre kerül a (2) bekezdés harmadik albekezdésében említett jegyzékbe, a 6. cikk (2), (3) és (4) bekezdését kell rá alkalmazni."

4 Az irányelv 6. cikke a következőképpen szól:

"[...]

(2) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a különleges természetvédelmi [helyesen: természetmegőrzési] területeken található olyan természetes élőhelytípusok és olyan fajok élőhelyei károsodásának és megzavarásának megakadályozására, amelyek céljára az egyes területeket kijelölték, amennyiben a zavarás mértéke ezen irányelv céljaira tekintettel jelentős hatással lehet.

(3) Figyelembe véve az adott természeti terület védelmével kapcsolatos célkitűzéseket, megfelelő vizsgálatot kell folytatni minden olyan terv vagy program hatásait illetően, amely nem kapcsolódik közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlen a természeti terület kezeléséhez, de akár önmagában, akár pedig más terv vagy program részeként valószínűleg jelentős hatással lesz arra. A természeti területre gyakorolt hatások vizsgálatának eredményét figyelembe véve, továbbá a (4) bekezdés rendelkezéseinek értelmében az illetékes nemzeti hatóságok csak azután hagyják jóvá az érintett tervet vagy programot, ha megbizonyosodtak arról, hogy az nem fogja hátrányosan befolyásolni az érintett természeti terület épségét, és miután - adott esetben - kikérték a lakosság véleményét is.

(4) Amennyiben a természeti területre gyakorolt hatások vizsgálatának kedvezőtlen eredménye ellenére valamely elsődlegesen fontos, társadalmi vagy gazdasági jellegű közösségi érdekre figyelemmel - alternatív megoldás hiányában - mégis végre kell hajtani egy tervet vagy programot, a tagállam minden szükséges kiegyenlítő intézkedést megtesz a Natura 2000 általános egységességének megóvása érdekében. A tagállam az elfogadott kiegyenlítő intézkedésekről értesíti a Bizottságot.

Amennyiben az érintett természeti terület elsődleges fontosságú természetes élőhelytípust foglal magában és/vagy veszélyeztetett faj élőhelyéül szolgál, kizárólag az emberi egészséggel, a közbiztonsággal vagy a környezet szempontjából elsődlegesen fontos előnyökkel kapcsolatos, továbbá - a Bizottság véleménye szerint - a közérdek kényszerítő indokain alapuló szempontokat lehet érvényesíteni."

A jogvita előzményei

5 A Bizottság a vitatott határozattal elfogadta a boreális biogeográfiai régió közösségi jelentőségű természeti területeinek jegyzékét.

6 Ez a határozat az említett természeti területek közé sorolt néhány olyan területet is, amely magánszemélyek, köztük - a Maa- ja metsätaloustuottajain keskusliitto MTK ry (a továbbiakban: MTK ry) kivételével - a fellebbezők tulajdonában van. Az MTK ry olyan egyesület, amely mintegy 163000 mezőgazdasági gazdálkodót és erdőgazdálkodót fog össze.

Az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás és a megtámadott végzés

7 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2005. április 18-án benyújtott keresetlevéllel M. Sahlstedt és társai a megtámadott végzés tárgyát képező keresetet terjesztették elő.

8 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2005. július 5-én benyújtott beadványában a Bizottság az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §-a alapján elfogadhatatlansági kifogást emelt.

9 Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott végzésben az említett keresetet - mint elfogadhatatlant - elutasította azzal az indokkal, hogy a vitatott határozat nem érinti közvetlenül M. Sahlstedtet és társait, akik annak nem címzettjei.

10 Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott végzés 54. pontjában megállapította, hogy a megtámadott határozat, amely közösségi jelentőségű természeti területté nyilvánít finnországi területeket, önmagában nem befolyásolja a felperesek jogi helyzetét, akik földtulajdonnal rendelkeznek e területeken. Az Elsőfokú Bíróság szerint ez a határozat, mivel nem tartalmaz semmilyen rendelkezést a közösségi jelentőségű természeti területek védelmi rendszerével, például megőrzési intézkedésekkel vagy a követendő engedélyezési eljárásokkal kapcsolatban, nem gyakorol hatást sem a földtulajdonosok jogaira és kötelezettségeire, sem e jogok gyakorlására. Az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy M. Sahlstedt és társai állításával ellentétben az említett területeknek a közösségi jelentőségű természeti területek jegyzékébe való felvétele egyáltalán nem keletkeztet kötelezettséget a piaci szereplők vagy a magánszemélyek számára.

11 A megtámadott végzés 59. pontjából kitűnik, hogy az Elsőfokú Bíróság szerint az "élőhely"-irányelv 6. cikkének (1)-(4) bekezdésében szereplő kötelezettségek egyike sem alkalmazandó közvetlenül M. Sahlstedtre és társaira. Mindezek a kötelezettségek ugyanis olyan aktus meghozatalát kívánják meg az érintett tagállam részéről, amelyben a tagállam pontosan meghatározza, hogy milyen módon szándékozik eleget tenni ezeknek a kötelezettségeknek, legyen szó szükséges természetvédelmi intézkedésekről (az "élőhely"-irányelv 6. cikkének (1) bekezdése), a terület károsodásának megakadályozásához szükséges intézkedésekről (az "élőhely"-irányelv 6. cikkének (2) bekezdése) vagy az illetékes nemzeti hatóságok jóváhagyásáról egy olyan tervezettel kapcsolatban, amely valószínűleg jelentős hatással lesz a természeti terület kezelésére (az "élőhely"-irányelv 6. cikkének (3) és (4) bekezdése).

12 Továbbá a megtámadott végzés 61. pontjában az Elsőfokú Bíróság úgy ítélte meg, hogy egyfelől az MTK ry tagjai ugyanúgy nem tekinthetők a vitatott határozattal közvetlenül érintettnek, mint a magánszemély felperesek, másfelől az egyesület nem bizonyította, hogy saját érdeke fűződne a kereset megindításához, mint például az említett határozat által befolyásolt tárgyalási pozíció.

13 Végül az Elsőfokú Bíróság a megtámadott végzés 62. pontjában úgy vélte, hogy mivel a vitatott határozat a felpereseket nem érinti közvetlenül, nem szükséges kitérni arra a kérdésre, hogy a szóban forgó határozat a felpereseket személyükben érinti-e.

14 A végzés 63. pontjában azonban az Elsőfokú Bíróság kifejtette, hogy bár a felpereseknek nem áll módjukban a vitatott határozat megsemmisítését kérni, vitathatják az "élőhely"-irányelv 6. cikkének végrehajtására hozott, őket érintő intézkedéseket, és ennek keretében továbbra is módjukban áll e határozat jogellenességére hivatkozni a nemzeti bíróságok előtt, amelyek az EK 234. cikk betartásával döntenek.

A felek kérelmei

15 Fellebbezésükben M. Sahlstedt és társai azt kérik, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést és semmisítse meg a vitatott határozatot, valamint kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

16 A Bizottság azt kéri, hogy Bíróság teljes egészében utasítsa el a fellebbezést, és kötelezze a fellebbezőket a költségek viselésére.

17 A Spanyol Királyság szintén a fellebbezés elutasítását kéri.

A fellebbezésről

18 M. Sahlstedt és társai fellebbezésükben három jogalapra hivatkoznak, amelyeket a megtámadott végzésre vonatkozó indokolási kötelezettség megsértésére, a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére, valamint arra alapítanak, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a felpereseket nem érinti közvetlenül a vitatott határozat.

A Bíróság álláspontja

19 Bevezetésképpen emlékeztetni kell arra, hogy az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében bármely természetes vagy jogi személy eljárást indíthat a neki címzett határozat vagy az olyan határozat ellen, amelyet ugyan rendeletként vagy egy másik személyhez címzett határozatként hoztak, de őt "közvetlenül és személyében" érinti.

20 A jelen esetben kétségtelen, hogy a fellebbezők nem címzettjei a vitatott határozatnak.

21 Bár a Bizottság azt is vitatta, hogy ez a határozat a felpereseket személyükben érinti, az Elsőfokú Bíróság csak a közvetlen érintettségük kérdéséről döntött.

22 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EK 230. cikk negyedik bekezdésében előírt azon kritérium, amely a valamely természetes vagy jogi személy által a nem neki címzett határozat ellen benyújtott kereset elfogadhatóságát azon feltételhez köti, hogy a kereset benyújtóját a határozat közvetlenül és személyében érintse, eljárásgátló oknak minősül, amelyet a közösségi bíróságok bármikor, hivatalból is vizsgálhatnak (ebben az értelemben lásd különösen a C-341/00. P. sz., Conseil national des professions de l'automobile és társai kontra Bizottság ügyben 2001. július 5-én hozott végzés [EBHT 2001., I-5263. o.] 32. pontját és a C-176/06. P. sz., Stadtwerke Schwäbisch Hall és társai kontra Bizottság ügyben 2007. november 29-én hozott ítélet 18. pontját).

23 Következésképpen még ha feltételezzük is, hogy a vitatott határozat közvetlenül érinti M. Sahlstedtet és társait, az e határozattal szemben benyújtott kereset elfogadhatóságához az is kellene, hogy a határozat őket személyükben is érintse.

24 Amint azt a megtámadott végzés 46. pontja is említi, a felperesek úgy érveltek, hogy a vitatott határozat személyében érint minden földtulajdonost, akinek a Bizottság által jóváhagyott jegyzékben szereplő területeken van földtulajdona, amelyek tekintetében károsítási tilalom alkalmazandó.

25 A megtámadott végzés 25., 31., 33. és 34. pontjából kitűnik, hogy az Elsőfokú Bíróság előtt a Bizottság vitatta, hogy a felperesek személyükben érintettek, többek között arra hivatkozva, hogy a vitatott határozattal elfogadott jegyzékben szereplő területeket kizárólag biológiai követelmények alapján határozták meg, hogy e területek tulajdonosainak beazonosítása a határozat vagy legalábbis a Bizottság által a jegyzék elkészítése során felhasznált adatok alapján nem lehetséges, és hogy e területek a földtulajdonosokon kívül más társadalmi szereplők - például építőipari társaságok, nem kormányzati szervezetek vagy más állampolgárok - érdekeit is érinthetik.

26 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében azon alanyok, akik nem címzettjei egy határozatnak, csak akkor állíthatják, hogy személyükben érintettek, ha ez a határozat sajátos jellemzőik vagy egy őket minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őket (lásd különösen a 25/62. sz., Plaumann kontra Bizottság ügyben 1963. július 15-én hozott ítéletet [EBHT 1963., 197. o., 223. o.], valamint a C-78/03. P. sz., Bizottság kontra Aktionsgemeinschaft Recht und Eigentum ügyben 2005. december 13-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-10737. o.] 33. pontját).

27 A vitatott határozathoz hasonló határozatok az "élőhely"-irányelv 4. cikkének keretébe illeszkednek, amely létrehozza a természeti területek különleges természetmegőrzési területekké minősítésének eljárását; ezen eljárásnak - amint az az irányelv 3. cikkének (2) bekezdéséből is kitűnik - lehetővé kell tennie a különleges természetmegőrzési területek "Natura 2000" nevű egységes európai ökológiai hálózatának kialakítását, amely az említett irányelv I. mellékletében felsorolt természetes élőhelytípusokat magában foglaló, illetve az említett irányelv II. mellékletében felsorolt fajok élőhelyéül szolgáló természeti területekből áll, és amelynek biztosítania kell az érintett természetes élőhelytípusok, valamint az érintett fajok élőhelyei kedvező védettségi állapotának fenntartását vagy adott esetben helyreállítását természetes kiterjedésükön, illetve elterjedési területükön belül (lásd ebben az értelemben a C-371/98. sz., First Corporate Shipping ügyben 2000. november 7-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-9235. o.] 19. és 20. pontját).

28 Ennek megfelelően a vitatott határozat, amely az említett Natura 2000 hálózat létrehozásának lehetővé tétele érdekében közösségi jelentőségű természeti területté minősített területekre vonatkozik, valamennyi érintett tekintetében általános hatályú, mivel minden olyan szereplőre alkalmazandó, aki - jogcímtől függetlenül - az érintett területeken olyan tevékenységet gyakorol vagy gyakorolhat, amely veszélyeztetheti az "élőhely"-irányelvvel elérni kívánt védelmi célokat.

29 Emlékeztetni kell azonban arra, hogy a Bíróság már többször kimondta, hogy az, hogy valamely vitatott rendelkezés - mivel valamennyi érdekelt gazdasági szereplőre alkalmazandó - jellegénél és hatályánál fogva általános érvényű, még nem zárja ki, hogy közülük egyeseket személyükben is érinthet (lásd ebben az értelemben a C-309/89. sz. Codorniu-ügyben 1994. május 18-án hozott ítélet [EBHT 1994., I-1853. o.] 19. pontját, valamint a C-182/03. és C-217/03. sz., Belgium és Forum 187 kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. június 22-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-5479. o.] 58. pontját).

30 E tekintetben a Bíróság kimondta, hogy ha valamely határozat annak elfogadásakor azonosított vagy azonosítható személyek csoportját érinti, és a csoport tagjaira jellemző szempontok alapján e személyeket e jogi aktus azért érintheti személyükben, mert gazdasági szereplők meghatározott köréhez tartoznak (lásd a C-125/06. P. sz., Bizottság kontra Infront WM ügyben 2008. március 13-án hozott ítélet [EBHT 2008., I-1451. o.] 71. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

31 Az a körülmény azonban, hogy a jogalanyok, akikkel szemben valamely intézkedés érvényesül, szám szerint vagy akár egyedileg többé-kevésbé pontosan meghatározhatók, semmi esetre sem jelenti, hogy e jogalanyokat ezen intézkedés által személyükben érintettnek kell tekinteni, amennyiben csupán az állapítható meg, hogy az intézkedés a benne meghatározott objektív jogi vagy ténybeli helyzet folytán alkalmazandó (lásd különösen a C-451/98. sz., Antillean Rice Mills kontra Tanács ügyben 2001. november 22-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-8949. o.] 52. pontját, valamint a C-96/01. P. sz., Galileo és Galileo International kontra Tanács ügyben 2002. április 25-én hozott végzés [EBHT 2002., I-4025. o.] 38. pontját és a C-503/07. P. sz., Saint-Gobain Glass Deutchland kontra Bizottság ügyben 2008. április 8-án hozott végzés [EBHT 2008., I-2217. o.] 70. pontját, továbbá az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

32 Márpedig a jelen ügyben megállapítható, hogy a vitatott határozat a fellebbezőket az MTK ry kivételével kizárólag a különleges természetmegőrzési területek egységes európai ökológiai hálózata létrehozatala érdekében a Bizottság által közösségi jelentőségűvé minősített bizonyos természeti területek részét képező területekkel kapcsolatos jogalanyi minőségükben érinti, vagyis a szóban forgó jogi aktusban meghatározott objektív jogi vagy ténybeli helyzet folytán, és nem a földtulajdonosok csoportjára jellemző szempontok alapján.

33 Mindent egybevetve, mivel a vitatott határozatot nem a földtulajdonosok különleges helyzetére tekintettel fogadták el, azt nem lehet az egyes földtulajdonosokhoz címzett egyedi határozatok gyűjteményének tekinteni.

34 Következésképpen a fellebbezők - az MTK ry kivételével - nem tekinthetők a vitatott határozat által az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében véve személyükben érintettnek.

35 Az MTK ry-t illetően emlékeztetni kell arra, hogy a jogalanyok valamely csoportja általános és közös érdekeinek védelme nem elegendő ok a valamely egyesület által benyújtott megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságának megállapítására. Ez az egyesület, hacsak különleges körülmények, mint például a kérdéses aktus meghozatalához vezető eljárásban betöltött szerepe azt nem indokolják, nem nyújthat be megsemmisítés iránti keresetet, ha tagjai ilyen keresetet egyénileg nem terjeszthetnek elő (lásd különösen a C-409/96. P. sz., Sveriges Betodlares és Henrikson kontra Bizottság ügyben 1997. december 18-án hozott végzés [EBHT 1997., I-7531. o.] 45. pontját).

36 Márpedig amint azt a Bíróság a jelen ítélet 34. pontjában megállapította, azokat a természetes vagy jogi személyeket, akik a vitatott határozattal a közösségi jelentőségű természeti területté minősített területeken földtulajdonosok, ez a határozat nem érinti személyükben. Következésképpen az MTK ry nem tekinthető az említett határozat által személyében érintettnek, még abban az esetben sem, ha tagjai között vannak ilyen személyek.

37 Az előző megfontolásokból következik, hogy a vitatott határozat nem érinti személyükben M. Sahlstedtet és társait.

38 Következésképpen az egyfelől a megtámadott végzésre vonatkozó indokolási kötelezettség megsértésére, másfelől az Elsőfokú Bíróság azon álláspontjával kapcsolatos téves jogalkalmazásra alapított első két jogalapot, hogy a felpereseket nem érinti közvetlenül a vitatott határozat, el kell utasítani, mint hatástalant.

39 Meg kell tehát vizsgálni a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére alapított harmadik jogalapot.

A felek érvei

40 A harmadik jogalap keretében M. Sahlstedt és társai azt adják elő, hogy a keresetindítási jog megtagadása esetén semmilyen lehetőségük nem lenne annak a határozatnak a megtámadására, amely a telkeiket magába foglaló területet felvette a Natura 2000 hálózatba, és a károsítási tilalom, illetve a tervek és programok vizsgálatának kötelezettsége formájában korlátozásokat vezetett be velük szemben.

41 A Spanyol Királyság azt állítja, hogy a védekezésnek az M. Sahlstedt és társai által hivatkozott lehetetlensége nem áll fenn. A különleges természetmegőrzési területek közé sorolás ugyanis megtámadható a tagállami bíróságok előtt.

A Bíróság álláspontja

42 A fellebbezők állításával ellentétben az Elsőfokú Bíróság azon következtetése, hogy a vitatott határozat megsemmisítésére irányuló kérelmüket - mint elfogadhatatlant - el kell utasítani, nem jelenti az igazságszolgáltatás megtagadását.

43 E tekintetben elegendő arra emlékeztetni, hogy - amint az lényegében a megtámadott végzés 63. pontjából is kitűnik - a magánszemélyek a közösségi jogrendből eredő jogaik hatékony bírói védelmére jogosultak. Azon természetes vagy jogi személyek bírói jogvédelmét, akik az EK 230. cikk negyedik bekezdésében előírt elfogadhatósági feltételek okán nem támadhatják meg az olyan jellegű közösségi jogi aktusokat, mint a megtámadott határozat, a nemzeti bíróságok előtti jogorvoslatokkal kell hatékonyan biztosítani. E bíróságoknak a jóhiszemű együttműködésnek az EK 10. cikkben rögzített elvével összhangban, amennyire csak lehetséges, oly módon kell értelmezniük és alkalmazniuk a keresetindításra vonatkozó belső eljárási szabályaikat, ami a természetes és jogi személyek számára lehetővé teszi a jelen ügybelihez hasonló közösségi jogi aktusok velük szembeni alkalmazása során hozott bármely határozat vagy egyéb nemzeti intézkedés jogszerűségének bíróság előtti vitatását a közösségi jogi aktus érvénytelenségére hivatkozva, és így e bíróságokat arra késztetve, hogy e tekintetben előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések útján a Bírósághoz forduljanak (a C-15/06. P. sz., Regione Siciliana kontra Bizottság ügyben 2007. március 22-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-2591. o.] 39. pontja).

44 Következésképpen a harmadik jogalapot szintén el kell utasítani.

45 A fenti megfontolásokból következően a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

A költségekről

46 Az eljárási szabályzat 69. cikke 2. §-ának első bekezdése alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 118. cikke alapján a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

47 Mivel M. Sahlstedt és társai pervesztesek lettek, a Bizottság kereseti kérelmének megfelelően őket kell kötelezni a költségek viselésére.

48 Az eljárási szabályzat 69. cikke 4. §-ának első bekezdése alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 118. cikke alapján a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeit. Következésképpen úgy kell határozni, hogy a Spanyol Királyság és a Finn Köztársaság maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2) A Bíróság M. Sahlstedtet és társait kötelezi a költségek viselésére.

3) A Spanyol Királyság és a Finn Köztársaság maguk viselik saját költségeiket.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: finn.