1043/B/1992. AB határozat
a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló, 1991. évi XXV. törvény alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására irányuló indítványok tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló, 1991. évi XXV. törvény alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására irányuló indítványokat elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. A Románia területéről Magyarországra áttelepült indítványozó az Alkotmánybírósághoz intézett beadványában előadta, hogy az eddig megalkotott kárpótlási törvények hatálya nem terjed ki azokra a magyar állampolgárokra, akik a bécsi döntések következtében kapták vissza magyar állampolgárságukat, és akik a továbbiakban közfunkciót láttak el, tartalékos katonai szolgálatot teljesítettek a második világháború alatt. A párizsi békeszerződés visszaállította Magyarországnak a trianoni békeszerződéssel kialakított határait, és ezek a személyek kénytelenek voltak javaikat hátrahagyva Magyarország mostani területére menekülni. Az elmúlt években Magyarország több olyan kétoldalú nemzetközi szerződést is kötött, amelyekben az érintett, vagyonukat veszített személyek megkérdezése nélkül, nevükben lemond az illető állammal szembeni vagyonjogi igényekről. Véleménye szerint, mivel a kárpótlási törvények nem teljes kártalanítást, tehát nem az eredeti ingók vagy ingatlanok természetben való visszaadását vagy teljes terjedelmű kártalanítást rendelnek, természetesnek tartja, hogy a törvény minden Magyarországon élő magyar állampolgárt egyenlő mértékben részesítsen az általa előírt előnyökben, függetlenül attól, hogy az érintett személy javai a sérelem elszenvedésekor hol voltak. Álláspontja szerint a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközik, hogy "magyar állampolgárként" nem részesülhet államosított romániai vagyona után kárpótlásban.
2. A magyar állampolgárságú indítványozót szüleivel együtt 1944 novemberében utasították ki Jugoszláviából, majd az ottani hatóságok ingó és ingatlan javaikat minden ellenérték nélkül társadalmi tulajdonba vették. Véleménye szerint egy titkos magyar-jugoszláv szerződés lehetővé tette a Jugoszláviából kiutasítottak és menekültek kárpótlását, a magyar kárpótlási törvény hatálya azonban nem terjed ki az így sérelmet szenvedettek körére. Ugyan az Igazságügyi Minisztérium az indítványozó sérelmeinek orvoslására ígéretet tett, és parlamenti interpellációra is sor került az ügyben, de a Parlament még nem hozta meg a konkrét ügyben is alkalmazható törvényt.
II.
Az Alkotmánybíróság több korábbi határozatában vizsgálta a kárpótlási törvények alkotmányosságát, ennek keretében az elmaradt kártalanítások ügyét. E vizsgálatok során nem állapította meg azok alkotmányellenességét amiatt, hogy hatályuk nem terjed ki a magyar állampolgároknak a magyar államhatáron kívüli tulajdonukban elszenvedett káraira. A 28/1991. (VI. 3.) AB határozat rendelkező részének d) pontja kimondja, hogy "Nem alkotmányellenes az, hogy a tulajdonban esett sérelmek kárpótlásáról nem egyetlen átfogó törvény rendelkezik". Az Alkotmánybíróság e tárgyban hozott határozataiban foglalt elvi megállapítások túlmutatnak az államosítások tárgykörén, és irányadók általában az állam által, akár nemzetközi szerződések megkötése útján, elvont tulajdonjoggal kapcsolatos kártalanítási igényekre is. Az Alkotmánybíróság egyebek között megállapította: az állam az őt terhelő kötelezettségeket akként is teljesítheti, hogy - teherbíró képességével arányban álló módon - a jelenlegi gazdasági átalakulás során, az egyes tulajdoni sérelmek eredeti jogi természetét figyelmen kívül hagyva, a károsultakkal szembeni kötelezettségének kárpótlás útján tesz eleget".
Magyarországot az 1947. évi XVIII. törvénnyel becikkelyezett Párizsi Békeszerződés 27. cikke értelmében csak "a Magyarországon levő javakra, törvényes jogokra vagy érdekekre" nézve terheli visszaállítási kötelezettség. A Párizsi Békeszerződés 1. cikkének 2. pontja és 4. a) pontja értelmében a két bécsi döntés "rendelkezései semmisek és érvényteleneknek mondatnak ki". E tekintetben tehát Magyarország a határain kívül, magyar állampolgárok tulajdonában más országok által okozott károkért nem köteles helytállni, arra is figyelemmel, hogy a külföldön levő vagyontárgyak nem részei a magyar állami vagyonnak.
A kárpótlás kérdése tehát csak azokban az esetekben merülhet fel, amikor a magyar állam nemzetközi szerződéssel magyar állampolgárok magántulajdonáról vagy vagyoni jogairól mondott le. A Romániával 1953. július 7-én kötött gazdasági megállapodás ilyen rendelkezést nem tartalmaz. A Jugoszláviával kötött szerződések kiterjednek az állampolgárokat érintő "pénzfizetésre, áruszállításra és egyéb szolgáltatásra vonatkozó jogokra, követelésekre és igényekre" is. Az ilyen tartalmú szerződések végrehajtását szolgálja a 17/1964. (VIII. 8.) Korm. rendelet, illetőleg a 9/1964. (VIII. 8.) PM rendelet. A 17/1964. (VIII. 8.) Korm. rendelet 1. §-a szerint "Kártalanításban részesülnek azok a Magyarországon élő magyar állampolgárok, akik a Csehszlovákiában vagy Jugoszláviában levő ingatlan vagy ingó vagyontárgyak tulajdonjogát a rájuk vonatkozó külön jogszabályok, illetve államközi megállapodások alapján társadalmi tulajdonbavétel folytán elvesztették". A kártalanítás alapjául szolgáló vagyon meghatározásánál a Kpt. alkalmazását indokolhatja, hogy a kártalanítás csak olyan házingatlan esetében jár e rendelet alapján, amely nem tartozott volna az 1952. évi 4. tvr. hatálya alá. A kártalanításról azonban született jogszabály, ezért a mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés nem állapítható meg.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította.
Budapest, 1994. január 4.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre, s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
előadó alkotmánybíró