AVI 2018.8.54 A hatóságnak bizonyítania kell, hogy az adózónak fel kellett ismernie a beszállító adókijátszási szándékát [2003. évi XCII. tv. 97. § (4) bek.]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló eljárás

[1] A felperes 2013. augusztus és szeptember hónapban a F. I. Nagykereskedelmi Kft. (a továbbiakban: számlakibocsátó) nevén a részére kristálycukor vásárlásról kiállított számlák általános forgalmi adó (áfa) tartalmát adóbevallásaiban levonásba helyezte.

[2] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2013. augusztus hónapra áfa adónemben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként a 2014. szeptember 16. napján kelt határozatával a felperest 529 000 Ft adókülönbözet és 6000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2015. február 5. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot - részben eltérő indokolással - helybenhagyta.

[3] Az elsőfokú hatóság a felperesnél 2013. szeptember hónapra is végzett áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést, eredményeként a 2014. szeptember 16. napján kelt határozatával a felperes terhére 6 236 000 Ft adókülönbözet állapított meg, és 3 118 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte. A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2015. február 5. napján kelt 3799583185 számú határozatával az elsőfokú határozatot - részben eltérő indokolással - helybenhagyta.

[4] Az adóhatóság döntéseit az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 119. § (1) bekezdése, 120. § a) pontja, 127. § (1) bekezdés a) pontja, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdése, 165. § (2) bekezdése, 166. § (2) bekezdése, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (4)-(6) bekezdései alapján hozta meg.

[5] Az alperes a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy a cukor Szlovákiából, a Cseh Köztársaságból érkezett, és a M. H. Kft., a B. Kft., a számlakibocsátó társaságokon keresztül jutott a felpereshez. A láncolatban a M. H. Kft. az "eltűnő kereskedő", amely neve alatt a terméket belföldre behozták, majd e társaság az áthárított adót tartalmazó értékesítési számlák kibocsátás követően, az adó megfizetése nélkül elérhetetlenné vált. A B. Kft. és a számlakibocsátó, mint "közvetítő cégek" szerepe a beszerzési útvonalak leplezésére irányult, majd az adózó részéről történt meg annak az adónak a levonásba helyezése, amit még a M. H. Kft.-nek kellett volna megfizetnie.

[6] Az értékesítési láncolat létrehozásának elsődleges célja az volt, hogy az ismeretlen eredetű cukor a Közösségen belüli beszerzését követően többször fiktív átszámlázásra kerüljön a kapcsolódó adófizetési kötelezettség teljesítése nélkül, eredményeként e termék a piaci árhoz képest jelentős áreltérítéssel, illetve az adólevonási jog gyakorlását lehetővé tevő bizonylat kiállítása mellett kerüljön a végfelhasználóhoz. Az adózó olyan értékesítési láncolat végén áll, amelynek őt megelőző szereplői adókijátszást követtek el.

[7] Az alperes szerint a felperesnek tudnia kellett, hogy adókijátszásra irányuló ügyletek részesévé vált. Az Európai Unió Bírósága (EUB) a C-80/11. (Mahagében) és C-142/11. számú (Dávid) egyesített, továbbá a C-324/11. számú (Tóth Gábor) ügyekben meghozott ítéleteiben kimondta, hogy a nemzeti hatóságoknak meg kell tagadniuk az adólevonási jog által biztosított előnyt, ha objektív körülmények alapján megállapítható, hogy az adóalany tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy beszerzésével az áfa szabályok kikerülését megvalósító ügyletben vesz részt. Adózó felé a cukor leszállítása a számlakibocsátó közreműködésével megtörtént, adólevonási jogának megtagadását nem a gazdasági esemény hiánya alapozza meg.

[8] Az EUB a C-384/04. számú (Federation of Technological Industries és társai) ügyben kimondta, hogy azon adóalany, akinek a részére terméket értékesítettek vagy szolgáltatást nyújtottak, és akinek tudomása volt arról, vagy alapos okkal feltételezhette, hogy az ezen vagy valamennyi ezt megelőző vagy követő termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást terhelő hozzáadott értékadót részben vagy egészben nem fizetik meg, kötelezhető ezen adó megfizetésére. Abban az esetben vélelmezendő, hogy valamely személy ezt alapos okkal feltételezhette, ha a termék ára alacsonyabb volt, mint annak a piacon fizetendő, észszerűen elvárható legalacsonyabb ára, vagy alacsonyabb volt, mint ugyanezen termék bármely korábbi értékesítéskor fizetendő ára.

[9] Jelen esetben a közterhek teljesítésének elmaradására kellett, hogy utaljon adózó számára azon körülmény, hogy a számlakibocsátó lényegesen a piaci ár alatt kínálta termékét. Adózónak ugyanis, mint sokéves tapasztalattal rendelkező bortermelő cégnek, jelentős gyakorlattal kellett bírnia a cukorbeszerzés terén. 2013. augusztus hónapban megközelítőleg 220 Ft/kg-os beszerzési árral kellett közösségi beszerzés esetén számolnia, ezzel szemben az adókijátszási láncolat részeseként - az adólevonási jog érvényesítése mellett - a terméket 174 Ft/kg egység­áron vásárolta meg. Adózónak tisztában kellett lennie azzal, hogy a számlakibocsátó által megadott áron legális áruforgalomban a termék nem szerezhető be, ezért számláira az adólevonás joga nem gyakorolható.

A kereseti kérelem

[10] A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a hatóság tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségét nem teljesítette, a bizonyítékokat tévesen értékelte, határozatai jogsértők. Adózói magatartása jogszerű volt, adókijátszásról nem volt tudomása. Az adóhatóság nem értékelte a cukor árának csökkenését, a nagykereskedelmi cukorárakat.

Az elsőfokú ítélet

[11] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatait hatályon kívül helyezte és a másodfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.

[12] Indokolása szerint a beszerzési láncolatban az adókijátszás megvalósult.

[13] Az alperes az árak eltérését jelölte meg olyan objektív bizonyítékként, amelynek ismerete az ügyletek csalárd voltáról való tudomást bizonyítja. A hatóság azonban nem bizonyította, hogy felperesnek a tőle észszerűen elvárható intézkedések megtétele mellett a vételár alapján miért kellett volna felismernie a beszállító adókijátszási szándékát.

[14] Az elsőfokú bíróság vizsgálta a cukor beszerzéskori piaci árának mozgását, a felperesnek korábbi árajánlatot tevő P. cukor a.s. bírósági megkeresésre küldött árajánlatát, az alperes által a Cukor Terméktanácstól a per során beszerzett, a 2013. évi termelői, nagykereskedelmi cukorár adatokat, amelyeket a Központi Statisztikai Hivatal nyilvántartásában le is ellenőrzött. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a vizsgált időszakban a cukorárak csökkenő tendenciát mutattak, a belföldi árak negatív irányú eltérítése következett be a jelentős mennyiségű (közöttük adókijátszásból is származó) tagállami cukorbehozatal révén, így a belföldi árak az európai uniós árakhoz képest alacsonyabbak voltak.