BH 2018.12.325 I. Kiterjed annak az orvosi végzettséggel nem rendelkező, magát bioenergetikusnak tekintő terheltnek a szándéka a veszélyhelyzet előidézésére és elköveti a foglalkozás körében elkövetett - halált okozó - veszélyeztetés bűntettét, aki az általa kezelt gyermek veszélyeztetett helyzete, orvosi ellátást igénylő állapota ellenére ahelyett, hogy orvosi kezelést javasolt volna, gyermekorvos bevonása nélkül maga állított fel téves diagnózist, és az éheztetés következtében előállott veszélyhelyzetet (amely orvoslására vállalkozott) fenntartotta ahelyett, hogy megszakította volna [Btk. 165. § (1) bek., (2) bek. b) pont, (3) bek. II. ford.].

II. A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége kapcsán az orvosi tevékenység esetében nem csak a "közvetlen gyógyítással" összefüggő foglalkozási szabályok megsértése alapozza meg a bűnösséget. Az orvosi tevékenységgel ténylegesen összefüggő, a beteg gyógyulását, és így a közvetlen veszély elhárítását szolgáló egyéb szabályok megszegése - mint a háziorvos számára nyitva álló, a kezelés kikényszerítését szolgáló eszköz, a bejelentési kötelezettség elmulasztása a gyermekjóléti szolgálatnál - is alkalmas a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekménye megállapítására.

A törvényi tényállásban megkövetelt közvetlen veszély nem kizárólag tevőleges magatartás eredménye lehet, megvalósítható mulasztással is, amikor az elkövető tétlen (passzív) marad. Ez a kötelezettség nem teljesítését, a megkövetelt akaratlagos magtartás hiányát jelenti [Btk. 165. § (1) bek.].

[1] A törvényszék a 2016. május 12. napján meghozott ítéletében

[2] - az V. r. terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében [Btk. 165. § (1) bek., (2) bek. b) pont, Btk. 14. § (2) bek.], ezért két év, végrehajtásában három év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte és öt évre eltiltotta a bioenergetikusi foglalkozás gyakorlásától. Rendelkezett arról, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata végrehajtásának elrendelése esetén fogház, és abból a terhelt a büntetés kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, abba beszámítani rendelte a terhelt által 2013. július 15. napjától 2013. július 17. napjáig őrizetben, majd 2013. július 18. napjától 2014. augusztus 15. napjáig házi őrizetben töltött 393 napnak megfelelő 99 napot;

[3] - a VI. r. terheltet bűnösnek mondta ki foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében [Btk. 165. § (1) bek.], ezért egy év, végrehajtásában két év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy annak végrehajtási fokozata fogház, és a végrehajtás elrendelése esetén a terhelt a büntetés kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Egyben a terheltet előzetes mentesítésben részesítette.

[4] Az ellentétes irányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla a 2017. április 27. napján meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot megváltoztatva

[5] - az V. r. terhelt cselekményét foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettének [Btk. 165. § (1) bek., (2) bek. b) pont, (3) bek. II. fordulata] minősítette, büntetését három év szabadságvesztésre és három év közügyektől eltiltásra súlyosította azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, a szabadságvesztés felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzte, a foglalkozástól eltiltást a nem konvencionális tevékenységekre terjesztette ki, annak tartamát pedig végleges hatályúra súlyosította,

[6] - a VI. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztést hat hónapra enyhítette.

[7] Egyebekben az elsőfokú határozatot e terheltek tekintetében helybenhagyta azzal, hogy a bűnügyi költségekre vonatkozó rendelkezést mindkét terhelt tekintetében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot az ezzel kapcsolatos különleges eljárás lefolytatására utasította.

[8] A jogerős határozatokban a felülvizsgálati indítványokkal érintett terheltek vonatkozásában megállapított történeti tényállás lényege szerint:

[9] Az I. r. és a II. r. terhelt 2010. augusztus 5. napján kötött házasságot. Először albérletben éltek, majd az I. r. terhelt szüleinek, a III. r. és IV. r. terheltnek a családi házába költöztek. Az I., II., III. és IV. r. terhelt a hagyományos orvoslástól eltávolodtak és nagyon ritka esetben fordultak orvoshoz, a homeopátiát, a természetgyógyászatot részesítették előnyben.

[10] Az I. r. terhelt 2011 januárjában észlelte a várandósságát. Egyszer sem jelent meg a terhessége idején a szükséges belgyógyászati vizsgálat elvégzése érdekében a háziorvosnál. 2011. szeptember 16-án megszületett gyermeke.

[11] A gyermek születését követően a gyermek életét a továbbiakban meghatározó körülmények kialakításában az I-II. r. terheltek mellett a kiskorú sértett nagyszülei, a III-IV. r. terheltek is aktívan részt vettek, a gyermek gondozásáról, táplálásáról, az egészségügyi szakemberek kiválasztásáról közösen döntöttek. A gyermek étkezése terén meghatározó szerepe a IV. r. terheltnek, az egészségügyi szakemberek felkutatása, a gyermek gyógykezelése terén a III. r. terheltnek volt.

[12] Az újszülött gondozására a VI. r. terheltet a III. r. terhelt kérte fel. A VI. r. terhelt egy b.-i háziorvosi rendelőben praktizált mint gyermekgyógyász szakorvos, aki a homeopátiás gyógymódot részesítette előnyben. Megbeszélték a III. r. terhelttel, hogy területen kívüli gyermekként a praxisába befogadja a csecsemőt és a szükséges vizsgálatokat, az egészségi állapot ellenőrzését, a megelőző, gyógyító tevékenységet minden esetben a gyermek lakóhelyén végzi. A vizsgálatokra a II. és III. r. terhelt szállította a VI. r. terheltet előzetes megbeszélést követően. A VI. r. terhelt házi gyermekorvosi praxisában 975 bejelentett gyermek szerepelt, ebből 361 gyermek a körzeten kívül, több esetben száz kilométert is meghaladó távolságban lakott. A gyermekorvos nem vezetett gépjárművet. Az ÁNTSZ felé 2011. november 2. napján jelentette be, majd 2013. április 17. napján jelentette ki a gyermekkorú sértettet.

[13] Az első státuszvizsgálatra a gyermek születését követően csak több mint két hét elteltével, 2011. október 3. napján került sor. A sértett testsúlya ekkor 3270 gramm, testhossza 53 cm, a fejkörfogata 38 cm, a kutacs mérete 3×3 cm volt. A vizsgálat során eltérésként minimális nyaki hypotóniát (alacsony izomtónus) és hydrocele testis-t (here vízsérv) jelölt meg a VI. r. terhelt. Rögzítette, hogy a gyermeket anyatejjel táplálják. Az Apgar-értéket a hozzátartozók bemondása alapján állapította meg.

[14] Ezt követően 2011. október 17. napján történt orvosi vizsgálat. Ekkor a gyermek testsúlya 3700 gramm, a testhossza 54 cm, a fejkörfogata 39 cm, a kutacs mérete 3×3 cm volt. A VI. r. terhelt által 2011. no­vember 15-én végzett orvosi vizsgálat szerint a gyermek testsúlya 5060 gramm, testhossza 59 cm, fejkörfogata 42 cm, kutacs mérete 3×3 cm volt. A VI. r. terhelt feljegyzése tartalmazta, hogy a gyermek sokat sír, keze, feje, tenyere nyirkos, széklete zöld, a minimális nyaki hypotónia továbbra is fennáll.