A Székesfehérvári Törvényszék P.20957/2015/21. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 349. §, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 54. §] Bíró: Moróczné dr. Medgyasszay Júlia

íéSzékesfehérvári Törvényszék

27.P.20.957/2015/21.szám

A Székesfehérvári Törvényszék a Köhler Ügyvédi Iroda képviselt felperesnek - az Jogi Képviseleti által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indult perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

a keresetet elutasítja;

kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 12.000,- (tizenkettőezer). Ft perköltséget.

Az ítélet ellen a kézbesítésétől számított 15 nap alatt a Fővárosi Ítélőtáblához címzett, de a Székesfehérvári Törvényszéknél írásban, 3 példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye.

A bíróság tájékoztatja a feleket arról, hogy fellebbezési tárgyalás tartását kérhetik ha, a fellebbezés a perköltség viselésére vonatkozik, illetőleg csak a teljesítési határidővel kapcsolatos, avagy csak az ítélet indokolása ellen irányul.

Ellenkező esetben a másodfokú bíróság a felsorolt esetekben a fellebbezést tárgyaláson kívül fogja elbírálni.

A másodfokú bíróság a felsorolt eseteken kívül akkor is tárgyaláson kívül bírálja el a fellebbezést, ha ezt a felek közösen kérték.

Felhívja a bíróság a felek figyelmét, hogy a fellebbező fél részére az ítélőtábla előtti eljárásban kötelező a jogi képviselet, a közreműködése nélkül eljáró fél nyilatkozata és perbeli cselekménye hatálytalan.

I n d o k o l á s

A felperes a................Zrt. ellen indított pert 9.758,-euró és kamata, valamint perköltség megfizetése iránt a ................ Bíróság előtt 28.G.301.469/2012. szám alatt. Felperes követelése a felszámolási eljárásban keletkezett és a felszámoló bíróság által meg nem állapított perköltség megfizetésére irányult, kártérítés jogcímén.

A felperes a felszámoló jogellenes magatartását a Csődeljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Csődtv. 54. §-ának megsértésében látta: amennyiben a felszámoló a törvényben meghatározott gondossággal jár el és a felperes benyújtott hitelezői igényét nyilvántartásba veszi, a kifogásolási eljárásokra nem kerül sor, így a felperesnek nem támadnak ezzel kapcsolatban meg nem ítélt költségei. A nemperes kifogásolási eljárásokban a felperes ugyan előterjesztette munkadíj iránti igényét, azonban azt a felszámoló bíróság csak a meg nem határozott perértéknek megfelelő összeg alkalmazásával állapította meg. Az ügyvédi munkadíjra vonatkozó rendelkezések jogerőre emelkedtek, a felperes jogorvoslattal nem élt. Ezen kívül egyéb - tanácsadással összefüggő - költségei is felmerültek.

Felperes keresetét a ................ Bíróság a 8. sorszám alatti ítéletével elutasította. Megállapította ugyan, hogy a felszámoló jogellenesen járt el, azonban kifejtette, hogy a kifogásolási eljárásokban elutasított díjigény más perben kártérítési igényként való érvényesítésére nincs jogi lehetőség. Felperes egyéb felmerült költségei tekintetében úgy foglalt állást, hogy azok a felszámoló jogellenes magatartása következményeinek az elhárítására nem voltak alkalmasak és szükségesek.

A felperes fellebbezése folytán abíróság, mint másodfokú bíróság a 4.Gf.76.028/2012/9. szám alatti ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. Indokolásában kifejtette, hogy a felperes kártérítésre a Csődtv. 54. § -ára alapítottan akkor hivatkozhatott volna, ha a felszámoló jogellenes és felróható intézkedésével vagy mulasztásával okozati összefüggésben a felszámolási eljárás adósának vagyona csökkent volna, vagy az adós vagyonában elmaradt haszon kimutatható lett volna. Önmagában az a körülmény, hogy a felszámoló jogellenes és felróható magatartást tanúsítva a felperes hitelezői igényének nyilvántartásba vételét elmulasztotta, még nem eredményezte, hogy a felszámolási vagyon körében olyan kár keletkezett volna, amelynek megtérítését a felperes követelhetné. Azt állapította meg, hogy a felperest a felszámoló magatartásával összefüggésben kár nem érte, és miután a kártérítési felelősség megállapíthatóságának egyik szükséges feltétele - a kár - hiányzik, a többi elem vizsgálata már nem volt szükséges.

A felperes, mind a ................ Bíróság, mind a alperes neve, mint másodfokú bíróság eljárása során indítványozta előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését. A fellebbviteli eljárás során hivatkozott az EUMSz 267. cikkének (3) bekezdésére, miszerint, ha egy tagállam olyan bírósága előtt folyamatban lévő ügyben merül fel kérdés, amelyben szükségesnek mutatkozik az előzetes döntéshozatali eljárás, melynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, e bíróság köteles az Európai Unió Bíróságához fordulni.

A alperes az indítványt elutasította, az volt az álláspontja, hogy miután a felperesi kártérítési igény alapja, vagyis a kár hiányzik, a felperes által feltenni indítványozott mind három kérdés tartalma a per mikénti eldöntése szempontjából irreleváns. Utalt arra is, hogy a felperes által indítványozott kérdések egy része nem irányul másra, mint a magyar bíróság jogértelmezésének az uniós joggal vagy alapelveivel való összhangjának meglétére, illetőleg hiányára. Ez pedig előzetes döntéshozatali eljárásnak nem lehet tárgya.

A felperes jelen perbeli keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 19.645,91 euró és 271.171,- Ft, valamint ezek összegek késedelmi kamata megfizetésére a perköltségben marasztalás mellett.

A felperes a kártérítési igényét elsődlegesen a régi Ptk. 349. § (1) és (3) bekezdésére, másodlagosan pedig a közvetlenül az uniós jogra, azon belül az Európai Unió Bírósága által kimunkált felelősségi alakzatra alapította a régi Ptk. 349. § (1) és (3) bekezdésének megfelelő alkalmazása mellett.

A felperes úgy foglalt állást, hogy az uniós jog megsértéséért való felelősség alapján a tagállammal szembeni kártérítési igények érvényesítése a bíróságok hatáskörébe tartozik. Álláspontját a Kúria elnöke által felállított "Az Európai Unió jogának alkalmazása: az előzetes döntéshozatali eljárások kezdeményezésének tapasztalatai elnevezésű joggyakorlat elemző csoport" összefoglaló véleményére (továbbiakban: Összefoglaló Vélemény) alapította. Eszerint "... a magyar közigazgatás, ügyészség vagy bíróságok által az európai jog megsértésével a magánszemélyeknek okozott károk megtérítése iránti deliktuális igényeket nem közvetlenül a Magyar Állam ellen kell megindítani, hanem a jogsértést elkövető - perképességgel rendelkező - közigazgatási szervvel, ügyészséggel, bírósággal szemben." (F/2. alatti melléklet 69. oldal 1. bekezdése).

Az alperes kártérítési felelősségének feltétele körében hivatkozott az Európai Unió Bíróságának a ....... ügyben hozott ítéletére, mely szerint a tagállamot a végső fokon ítélkező tagállam bíróságának a közösségi jogot sértő határozata által okozott kárért való felelősség fennáll akkor, ha a megsértett jogszabály jogokat állapít meg a magánszemélyek részére, a jogsértés kellően súlyos és közvetlen ok-okozati összefüggés áll fenn a tagállamot terhelő kötelezettség megsértése és a károsult által elszenvedett kár között.