A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20282/2017/5. számú határozata kártérítés (BÍRÓSÁGI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 349. §, 355. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Kovács Mária

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.282/2017/5/II.

A Fővárosi Ítélőtábla az M. Tóth Gábor Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. M. Tóth Gábor ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - az Országos Bírósági Hivatal Jogi Képviseleti Osztály (1055 Budapest, Szalay utca 16.; ügyintéző: ...) által képviselt Fővárosi Törvényszék (1055 Budapest, Markó utca 27.) alperes ellen bírósági jogkörben okozott kártérítés iránt indult perében a Székesfehérvári Törvényszék 2016. november 2. napján meghozott 27.P.20.957/2015/21. számú, 25. sorszám alatt kijavított ítélete ellen a felperes részéről 26. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest kártérítés címén 19.647,91 euró és 271.171 forint, valamint járulékaik megfizetésére. Előadta, hogy az alperessel szembeni kártérítési igényét elsődlegesen a Ptk. 349. § (1) és (3) bekezdésére alapítja az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) által a C-6/90. és C-9/90. számú "Francovich és Bonifaci" ügyben, a C-46/93. és C-48/93. számú "Brasserie du pêcheur" ügyben és a C-224/01. számú "Köbler" ügyben kimunkált azon felelősségi alakzat megfelelő alkalmazása mellett, amelynek alapján az Európai Unió tagállamai kártérítési felelősséggel tartoznak valamely állami szerv - ideértve a végső fokon ítélkező tagállami bíróságot - által magánfelek sérelmére megvalósított uniós jogsértésért. A felperes kártérítési igényét másodlagosan közvetlenül az uniós jogra, azon belül az EUB által a fentebb említett ügyekben kimunkált felelősségi alakzatra alapította a Ptk. 349. § (1) és (3) bekezdésének megfelelő alkalmazása mellett.

Előadta, hogy a felperesi fióktelepet a H. S. AG németországi társaság alapította 2004. évben. A felperes az M. Kft.-vel konzorciumot alkotva megnyerte az L71. számú főút megépítésére vonatkozó közbeszerzési eljárást. A konzorcium alvállalkozói, az S. Zrt. 2008. szeptember 18-tól, míg az A. Kft. 2009. január 27. napjától felszámolás alá került, mindkét cég felszámolója a C. L. Zrt. lett. A felperes a felszámolási eljárásokban bejelentette a két céggel szemben fennálló jogerős bírósági ítélet alapján fennálló 66.632.375 forint és járulékai vonatkozásában fennálló követelését, annak nyilvántartásba vételét azonban a felszámoló a 2011. november 18. napján kelt levelében kifejezetten elutasította, illetve a követelést az A. Kft. "f.a." közbenső mérlegében nem szerepeltette. A felperes további 47.181.414 forint hitelezői igénnyel rendelkezett az A. Kft. "f.a."-val szemben, azonban a felszámoló ezen követelés nyilvántartásba vételét is megtagadta. A felperes igényei érvényesítése érdekében jogi képviselőt bízott meg, aki a felperesi követelések megfelelő nyilvántartásba vételének elutasítása miatt 2011 decemberében és 2012 januárjában kifogásokat terjesztett elő, illetve a felszámoló magatartása miatt a Felszámolók és Vagyonfelügyelők Országos Egyesületénél etikai bejelentést tett. Az intézkedések eredményeként a felszámoló 2012 tavaszán a felperes 66.632.375 forint összegű követelését nem vitatott követelésként, míg a 47.181.414 forint összegű követelését vitatott követelésként nyilvántartásba vette és ennek megfelelően javította a közbenső mérleget is. A Fővárosi Törvényszék ennek nyomán a 15.Fpkh.01-12-000079. és 15.Fpkh.01-12-000080. számú kifogási eljárásokat megszüntette és eljárásonként bruttó 47.625 forint díjnak a felperes részére történő megfizetésére kötelezte a felszámolót. A Fővárosi Törvényszék a 15.Fpkh.01-10-000475/20. számú 2012. szeptember 28. napján kelt végzésében kötelezte a felszámolót, hogy a felperes által bejelentett 47.181.414 forint összegű követelését elismert követelésként vegye nyilvántartásba. A végzést a Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.43.251/2013/2. számú végzésével helybenhagyta.

A felperesnek a fenti eljárásokkal összefüggésben igénybe vett külső és belső jogi tanácsadói tevékenységéből következően jelentős költségei merültek fel, összesen 9.968,15 euró összegben, amelyhez képest a Fővárosi Törvényszék a kifogásokat elbíráló végzéseiben összesen 320,24 eurónak megfelelő 95.250 forint díjat állapított meg a felperes javára. A felszámoló jogellenes magatartása következtében tehát a felperesnél meg nem térült költségek merültek fel, amelyeket a felszámoló felhívás ellenére sem fizetett meg a felperesnek. A felperes ezért 9.647,91 euró összegű kárának megtérítése iránt pert indított a felszámolóval szemben a Csődtv. 54. § (1) bekezdése, a Ptk. 339. § (1) bekezdése és 355. § (4) bekezdése alapján a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt. A felperes a felszámolóval szembeni perben kártérítési igénye jogalapja körében kifejtette, hogy anyavállalata a H. S. AG a székhelyétől eltérő tagállamban való letelepedés keretében jelenik meg a magyar piacon, ezért a felperes igényének elbírálása során nem mellőzhető a vonatkozó uniós joganyag vizsgálata és alkalmazása, így az EUMSZ által biztosított letelepedés és vállalkozás szabadságát biztosító 49. cikke, az EUSZ hatékony jogvédelemről szóló 19. cikke és az EUB vonatkozó joggyakorlata. A felperes az uniós jog értelmezése érdekében indítványozta a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt az EUSZ 267. cikkének (2) bekezdése alapján az EUB előzetes döntéshozatali eljárását. A felperes keresetét a Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2012. szeptember 25. napján kelt 28.G.301.469/2012/8. számú ítéletével elutasította. A Pesti Központi Kerületi Bíróság az ítélet indokolásában megállapította, hogy a felszámoló a felperes ügyeiben jogellenesen és felróhatóan járt el, ugyanakkor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperesnek nincs lehetősége arra, hogy a kifogási eljárásokban elutasított díjigényét a felszámolóval szemben indított külön kártérítési perben érvényesítse. A bíróság nem adott helyt a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmének, mivel álláspontja szerint az irányadó magyar jog és a közösségi jog által védett alapértékek viszonyát illetően nincs helye előzetes döntéshozatali eljárás lefolytatásának. A felperes a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítélete elleni fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében foglalt közösségi hűség elvéből eredő kötelezettségeit megsértve mellőzte a Csődtv. 54. §-ának, a Ptk. 339. §-ának és 355. §-ának a letelepedés és vállalkozás szabadságát biztosító EUMSZ 49. cikkével összhangban való értelmezését. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésébe ütköző módon mellőzte az EUSZ 19. cikke rendelkezésének alkalmazását, amely szerint a tagállamoknak az uniós jog által szabályozott területeken meg kell teremteniük a hatékony jogvédelem biztosításához szükséges jogorvoslati lehetőségeket. A Pesti Központi Kerületi Bíróságnak úgy kellett volna értelmeznie a hazai jogszabályokat, hogy azáltal tényegesen is érvényesülni tudjon a felperesnek az uniós jog által biztosított, a letelepedéshez és vállalkozáshoz való joga, amely nyilvánvalóan nem tudott hatékonyan érvényesülni akkor, amikor a felperes a felszámoló jogellenes magatartásával szemben csak olyan áron szerezhetett jogorvoslatot a magyar bíróság előtt, hogy az ezzel felmerült költségeit lényegében saját magának kellett viselnie. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék a 4.Gf.76.028/2012/9. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Fővárosi Törvényszék ítéletében kifejtett álláspontja szerint a felperest a felszámoló jogellenes és felróható magatartásával összefüggésben a Csődtv. 54. §-a alapján a felszámolási vagyont érintően kár nem érte, ezért a felszámoló kártérítési felelősségét kár hiányában nem tartotta megállapíthatónak. A Fővárosi Törvényszék ezzel azt mondta ki, hogy a felszámoló csak olyan károkért lehet felelős, amelyek a hitelezőt annak következtében érik, hogy az adós felszámolási eljárásba bevont vagyona csökkent, amely azt jelenti, hogy a felszámoló tevékenysége során következmények nélkül okozhat kárt harmadik személyeknek mindaddig, amíg az adós gazdálkodó szervezet vagyonát e károkozás nem érinti. A felperes előadta, hogy a felszámolóval szemben indított kártérítési perben jelentős költségei merültek fel készkiadás és ügyvédi munkadíj formájában amelyekből az első- és másodfokú eljárásban egyaránt 5.000-5.000 eurót kíván jelen perben érvényesíteni.