BH 2012.10.245 Ha a volt házastársak megállapodással úgy osztják meg a közös vagyont, hogy az adóhatósággal szembeni tartozást az egyikük magára vállalja, de később a tartozásnak - elévülés miatt - csak egy részét fizeti meg, a másik házastárs jogalap nélküli gazdagodás címén nem követelheti az elévülés folytán meg nem fizetett tartozás felét [Csjt. 31. §, Ptk. 361. §].

A peres felek között házastársi közös vagyon megosztása iránt a megyei bíróságon per volt folyamatban. A házastársi vagyonmérleg részét képezte többek között a közös vagyon terheként 10 238 077 forint összegben meghatározott adó- és illetéktartozás is. Miután a per során az adó- és illetéktartozás megfizetését az alperes vállalta, a bíróság az ítéletében a tartozást az alperes oldalán értékelte és az általa kifizetendő adósságként számolta el. A megyei bíróság 2007. február 19-én meghozott elsőfokú ítélete fellebbezés hiányában, 2007. április 7-én jogerőre emelkedett.

Még az ítélet jogerőre emelkedését megelőzően, 2007. március 30-án a peres felek írásban megállapodást kötöttek. Ebben rögzítették, hogy a felperes az elszámolás alapján az ítéletben a javára megállapított 1 403 584 forintot átvette és ezzel az ítéletben foglaltak szerint a követelése kiegyenlítésre került. Az alperes a megállapodásban kijelentette, hogy tudomása van arról, miszerint az ítélet jogerőre emelkedése után az ott megjelölt adó- és illetéktartozásért egyedül és kizárólag tartozik helytállni.

Az alperes 2007. február 19-ét követően az adó- és illetéktartozásból összesen 2 422 999 forintot fizetett meg. A járuléktartozás biztosítására az alperes s.-i 613/1. hrsz.-ú és 93. hrsz.-ú ingatlanaira jelzálogjog, illetőleg végrehajtási jog volt bejegyezve. A 613/1. hrsz.-ú ingatlanról a jelzálogjog bejegyzést 2009. november 4-én törölték, miután az adóhatóság észlelte, hogy az illetékhivatal által a jelzálogjog tévesen került bejegyeztetésre. A mindkét ingatlanra bejegyzett végrehajtási jog törlését az adóhatóság 2010. január 25-én azzal az indokolással kérte, hogy a bejegyzés alapjául szolgáló tartozás elévült. A kérelem alapján a földhivatal a végrehajtási jogokat az alperes ingatlanairól törölte.

A felperes (leszállított) keresetében az alperest az elévülés miatt be nem hajtható adó- és illetéktartozás fele összegeként 3 907 539 forint tőke és annak 2007. március 5-től számított kamatai megfizetésére kérte kötelezni. Keresetét - annak lényegét tekintve - azzal indokolta, hogy míg a jogerős ítélet az alperes által teljes egészében megfizetni vállalt 10 238 077 forint közös vagyoni adósság alapulvételével osztotta meg a volt házastársak aktív vagyonát (és a felperes részére ennek eredményeként csak 1 403 584 forint értékkiegyenlítést ítélt meg), az alperes ténylegesen csak 2 422 999 forintot fizetett ki. Egyebekben az adóhatóság a tartozást törölte, ami által az alperes a kötelezettsége alól mentesült. Ennek eredményeként az alperesnél a jogerős ítélet meghozatala után a házastársi közös vagyont illető 7 815 078 forint teher megszűnéséből álló vagyongyarapodás következett be, amelyet a felperessel a Csjt. 31. § (5) bekezdése szerint is - az arányos megosztás elvének megfelelően - az alperes megosztani köteles. Ennek, mint a vagyonmérlegből "kihagyott" elszámolási tételnek a jogerős ítélet sem lehet az akadálya. Keresete - a felperesi álláspont szerint - a körülményváltozások folytán a Pp. 230. §-a alapján is helyénvaló.

Az alperes ellenkérelme, ítélt dologra hivatkozással, elsődlegesen a per megszüntetésére irányult. Érdemben pedig arra hivatkozott, hogy még az adó- és illetéktartozás teljes fennállásakor a felek 2007. március 30-án kötött megállapodásukkal elszámoltak egymás között. Ennek során a felperes kijelentette, hogy az alperestől neki járó értékkiegyenlítést átvette és további követelése az alperessel szemben nincsen. E megállapodáshoz képest annak, hogy az alperes a tartozását miként teljesítette, jelentősége nem lehet. Az APEH-hal szembeni tartozás teljesítésével összefüggésben - amely tartozás valójában nem is volt állandó összeg - a felperes vonatkozásában az alperesnek elszámolási kötelezettsége nem áll fenn. Azt a felperesi - egyebek melletti - kereseti érvelést, hogy a közös vagyoni tartozást illetően rosszhiszeműen járt el, vitatta. Azzal érvelt, hogy az adósság 2 422 999 forinton felüli része, amit az alperes kifizetett, objektív ok, az elévülés miatt került törlésre, amely ok létrejöttében az APEH magatartása is közrehatott.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében a felperes keresetét elutasította és a felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt illeték viselésének a kötelezettségéről, valamint az elsőfokú eljárási költségről ennek megfelelően határozott. Ítéletének indokolásában rámutatott, hogy a per megszüntetése iránti alperesi indítvány alaptalan, hiszen sem a keresettel érvényesített jog, sem annak tényalapja a házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó jogerős ítéleti rendelkezéssel és az annak alapjául szolgáló tényállással nem azonos. Jelen perben ugyanis a felperes keresetét a jogerős ítéletet és a felek megállapodását követő új tényre, az alperes által átvállalt közös vagyoni tartozás elévülésére és az alperesnek az adósság alóli emiatti mentesülésére alapozta, amely jogi tény a jogerős ítéleti elbírálás tárgyát még nem is képezhette volna. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság azt is megindokolta, hogy a felperes eljárási szabályra a keresetét szintén tévesen alapozza, hiszen a Pp. 230. § (1) bekezdése szerinti jog csak a Pp. 122. § (2) bekezdése szerinti időszakos szolgáltatásokra vonatkoztatható.

Rámutatva, hogy a házastársi közös vagyont terhelő adósságnak a felek egymás közötti viszonyában történő alperesre hárítását nem a jogerős ítéleti rendelkezés tartalmazza, érdemben az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító rendelkezését a feleknek a 2007. március 30-án megkötött megállapodására alapozta. E megállapodásban a felperes további követelését a felek amellett is kizárták, hogy az adó- és illetéktartozás még fennállt. Ezt a megállapodást az elsőfokú bíróság kockázati elemeket, a tartozás összegére vonatkozó bizonytalanságot is tartalmazó megegyezésként értékelte, amellyel szemben a felperes az alperes által ténylegesen megfizetett összeg nagyságára épp úgy nem hivatkozhat, mint ahogyan ezt a tartozás nagyrészbeni törlésével ellentétes helyzetben a valóságos fizetési kötelezettség 10 238 077 forintot meghaladó esetben, az alperes sem tehetné meg. A felek akaratán és magatartásán kívül eső ok, a tartozás jelentős részének az elévülése, a felek megállapodásának alapulvételét nem befolyásolhatja. A Csjt. 31. § (5) bekezdésére történő (a jogerős ítéleten túllépő) felperesi kereseti hivatkozást az elsőfokú bíróság azért ítélte tévesnek, mert a felperesi kereset ténybeli alapja az ítélet meghozatalakor még nem is állt fenn. Hangsúlyozta, hogy a felperes az elévült követelést az alperesnél bekövetkezett "utólagos vagyonszaporulatnak" egyébként is tévesen tekinti, hiszen az elévülés nem magát a követelést, hanem csak annak behajthatóságát szüntette meg. Ezzel az adósság önmagában még nem alakult át aktív vagyonná.