A Fővárosi Törvényszék Mf.632527/2010/6. számú határozata közszolgálati jogviszony JOGELLENES megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 213. §, 253. §, 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 30. §, 34. §, 2005. évi CXXXIX. törvény (Ftv.) 86. §, 91. §, 100. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Judit, Siposné dr. Takács Ágnes, Slimbarszki Éva

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.4673/2009/8., *Fővárosi Törvényszék Mf.632527/2010/6.*, Kúria Mfv.10735/2011/12., 3224/2012. (IX. 17.) AB végzés, 3018/2013. (I. 28.) AB végzés

***********

A FŐVÁROSI BÍRÓSÁG

mint másodfokú bíróság

55.Mf..../2010/6.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság

a Trinn Ügyvédi Iroda (... ügyintéző: dr. Trinn Gábor ügyvéd) által képviselt

I.rendű felperes neve (....)I. r.,

II.rendű felperes neve (... II. r.,

III.rendű felperes neve (....) III. r. felpereseknek

a dr. Mihály Katalin Ügyvédi Iroda (...., Ügyintéző: dr. Mihály Katalin ügyvéd) által képviselt

Magyar Képzőművészeti Egyetem (....) alperes ellen

közszolgálati jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása iránt indult perében, mely perben

a dr. Hildebrand Katalin ügyvéd (....) által képviselt

Nemzeti Erőforrás Minisztérium (... - jogelőd: Oktatási és Kulturális Minisztérium - az alperes érdekében beavatkozott

a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 16.M.4673/2009/8. számú ítélete ellen az alperes 9-es sorszámú fellebbezése folytán meghozta a következő

K Ö Z B E N S Ő Í T É L E T E T

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyja, azzal a kiegészítéssel, hogy a felperesek közalkalmazotti jogviszonya a közbenső ítélet jogerőre emelkedésének napján -2011. március 25-én - szűnik meg.

A közbenső ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletében megállapította, hogy az alperes az I., II. és III. r. felperesek jogviszonyát jogellenesen szüntette meg.

Ítéletének indokolásából kitűnően a felpereseket a Magyar Köztársaság elnöke 1992. július 1., 1991. július 1. és 2003. július 1. napjával egyetemi tanárrá nevezte ki. A felperesek egyetemi tanári, oktatói munkakört töltöttek be az alperesnél. Az alperes rektora a 2009. szeptember 18-án kelt intézkedésével mindhárom felperes közalkalmazotti jogviszonyát megszüntette. A felmentés indokolása szerint a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésére arra tekintettel került sor, hogy a felperesek nyugdíjasnak minősülnek.

A felperesek keresetükben kérték annak megállapítását, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a közalkalmazotti jogviszonyukat és az alperes kötelezését 36 havi kártérítés megfizetésére. A kereseti kérelmüket azzal indokolták, hogy az egyetemi tanár felmentése a köztársasági elnök kizárólagos hatásköre. Az egyetemi rektor hatásköre e tekintetben a felmentés kezdeményezésére korlátozódik. Kifejtették, hogy a perbeli jogvita elbírálása során az 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) rendelkezéseit a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX törvény (Ftv.) eltéréseivel kell alkalmazni. Hivatkoztak az Ftv.86. § (1), 86. § (4) bekezdéseire, továbbá a Ftv.91. §-ában foglaltakra és az ahhoz fűzött miniszteri indokolásra, valamint az alperesi SZMSZ-re.

Az alperes a keresetek elutasítását indítványozta, álláspontja szerint az Ftv.86. § (4) bekezdése, a 91. § (3) bekezdése, és a 86. § (5) bekezdése egyértelművé tették azt, hogy az egyetemi tanárok esetében a foglalkoztatási jogviszony és a munkaköri cím használatának joga egymástól élesen elkülönül. Nemcsak a jogalkotói, hanem a jogszabály szerkezeti, nyelvtani és logikai elemzése is azt az álláspontot erősíti, hogy a nyugdíjas közalkalmazott Kjt. szerinti felmentése a rektor, mint munkáltató által szabályosan gyakorolható, amennyiben a felmentések - mint a perbeli esetben is - nem járnak az egyetemi tanári címek megszüntetésével. A rektor csak akkor létesíthet munkaviszonyt, ha a jelölt rendelkezik a szükséges munkaköri címmel, amelyet az említett kinevezés útján a köztársasági elnök, illetve a miniszterelnök döntése keletkeztet és ugyanezek a személyek jogosultak is megvonni egy cím használati jogát. Ebből következik az is, hogy az adott felsőoktatási intézményben történő foglalkoztatás megszüntetése nem eredményezi a munkaköri cím használati jogának elvesztését, ahogy erről az Ftv. külön is rendelkezik. Mindez a kettősség a felmentésre is vonatkozik, ahol a munkaviszony megszüntetése és a munkaköri címhez való jogosultság megvonása válik el élesen egymástól. Az előbbi megszüntetésre a rektor, az utóbbi cím megvonására az arra jogosított közjogi szereplő jogosult.

Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét a jogalap tekintetében megalapozottnak találta, ez okból a Pp.213. § (3) bekezdése alapján közbenső ítélettel határozott.

Az Ftv.86. § (1) bekezdés a.) pontja alapján megállapította, hogy a felperesek tekintetében az egyetemi tanárokra vonatkozó speciális szabályok az irányadók. Kifejtette, hogy az Ftv.100. § b.) pontjában foglaltakkal összhangban áll a törvény 91. § (3) bekezdése, amely szerint a törvény erejénél fogva megszűnik az egyetemi tanár munkakörben történő foglalkoztatás a köztársasági elnök felmentése során. Mindebből egyértelműen az következik, hogy az egyetemi tanár esetében csak a kinevezés és a felmentés kivételével gyakorolja az intézmény vezetője a munkáltatói jogkört, a jogviszony pedig a munkáltató külön intézkedése nélkül is megszűnik a köztársasági elnök felmentése nyomán.

Az egyetemi tanár addig jogosult e cím viselésére, amíg a kinevezésre jogosult a cím alól fel nem menti. A munkaköri cím visszavonása nem azonos a jogviszony megszüntetésére való jogosultsággal. Tekintettel arra, hogy a felperesek közalkalmazotti jogviszonyát az alperes rektora szüntette meg, aki csupán javaslattételi joggal rendelkezett, így az alperes által kiadott felmentések jogellenesek.

A közbenső ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, kérte annak megváltoztatását és a felperesek keresetének elutasítását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete a jogvita eldöntéséhez figyelembe veendő jogszabályok értelmezése tekintetében nem helytálló. Az Ftv.100. § b.) pontját az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte, mivel a jogalkotói akarat, de ezen felül akár a jogszabály nyelvtani, logikai, akár annak rendszertani értelmezése, mind a felsőoktatási ágazat résztvevői által kialakult gyakorlat szerint egyértelműen megállapítható, hogy a köztársasági elnök jogköre nem a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésére, hanem csupán az egyetemi tanári munkakörhöz kapcsolódó egyetemi tanári cím megszüntetésére irányul, mely jelen ügy alapjául szolgáló tényállásban nem merül fel, mert a felperesek egyetemi tanári címe a felmentéssel érintetlen maradt. Mindezekre tekintettel a felperesek közalkalmazotti jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetésére irányuló munkáltatói intézkedés mindenben a jogszabályoknak megfelelően történt.