62007CJ0498_SUM[1]

A Bíróság ítélete (első tanács), 2009. szeptember 3. Aceites del Sur-Coosur, anciennement Aceites del Sur kontra az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala. C-498/07 P. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2009. szeptember 3. ( *1 )

"Fellebbezés - Közösségi védjegy - 40/94/EK rendelet - A 8. cikk (1) bekezdésének b) pontja - La Española ábrás védjegy - Az összetéveszthetőség átfogó értékelése - Meghatározó elem"

A C-498/07. P. sz. ügyben,

az Aceites del Sur-Coosur SA, korábban Aceites del Sur SA (székhelye: Vilches [Spanyolország], képviseli: J.-M. Otero Lastres és R. Jimenez Diaz abogados)

fellebbezőnek

a Bíróság alapokmányának 56. cikke alapján 2007. november 12-én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a többi fél az eljárásban:

a Koipe Corporación SL (székhelye: San Sebastián [Spanyolország], képviselik: M. Fernández de Béthencourt abogado),

felperes az elsőfokú eljárásban,

a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: J. García Murillo meghatalmazotti minőségben)

alperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: P. Jann tanácselnök, M. Ilešič, A. Tizzano (előadó), A. Borg Barthet és J.-J. Kasel bírák,

főtanácsnok: J. Mazák,

hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2008. október 14-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2009. február 3-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezésében az Aceites del Sur-Coosur SA, korábbi nevén Aceites del Sur SA (a továbbiakban: Aceites del Sur) az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága T-363/04. sz., Koipe kontra OHIM - Aceites del Sur (La Española) ügyben 2007. szeptember 12-én hozott ítéletének (EBHT 2007., II-3355. o.; a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amelyben az Elsőfokú Bíróság helyt adott a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) negyedik fellebbezési tanácsának 2004. május 11-i - a Koipe Corporación SL (a továbbiakban: Koipe) és az Aceites del Sur között folyamatban lévő felszólalási eljárással kapcsolatos - határozata (R 1109/2000-4. sz. ügy, a továbbiakban: vitatott határozat) ellen benyújtott keresetnek.

Jogi háttér

2 A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja az alábbiak szerint rendelkezik: "A korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha [...]

b) azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez."

3 Ugyanazon rendelet 8. cikkének (2) bekezdése kimondja: "Az (1) bekezdés alkalmazásában »korábbi védjegy«: [...]"

a) a következőkben felsorolt minden olyan védjegy, amelynek bejelentési napja korábbi, mint a közösségi védjegybejelentés bejelentési napja - ha ennek helye van -, figyelembe véve az igényelt elsőbbségek napját:

i. közösségi védjegy;

ii. valamely tagállamban, illetve - Belgium, Hollandia és Luxemburg esetében - a Benelux Védjegyhivatalnál lajstromozott védjegy;

iii. nemzetközi megállapodás alapján a tagállamra kiterjedő hatállyal lajstromozott védjegy;

A jogvita alapját képező tényállás

KÉP HIÁNYZIK

4 1996. április 23-án a növényi olajok előállításával foglalkozó Aceites del Sur spanyol vállalkozás a 40/94 rendelet alapján közösségi védjegybejelentést nyújtott be az OHIM-nál az alábbi megjelenítésű La Española ábrás védjegynek bizonyos árufajták, többek között "étkezési olajok és zsírok" vonatkozásában történő lajstromozása céljából:

5 A bejelentést a Közösségi Védjegyértesítő1998. november 23-i, 89/98. számában tették közzé.

KÉP HIÁNYZIK

6 1999. február 23-án az Aceites Carbonell, későbbi nevén Koipe vállalkozás felszólalt a bejelentett védjegy lajstromozásával szemben a bejelentett védjegynek és a Koipe alábbi, korábbi ábrás Carbonell védjegyének (a továbbiakban: Carbonell védjegy) különösen a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőségére hivatkozva:

7 A Carbonell védjegy létezésének bizonyítékaként a Koipe hat spanyol védjegyre, a 338681. sz. közösségi védjegyre (továbbiakban: közösségi védjegy), két nemzetközi védjegyre, valamint ír, dán, svéd és egyesült királysági védjegyekre hivatkozott.

8 Az OHIM felszólalási osztálya azonban úgy ítélte meg, hogy a Koipének csupán három spanyol védjegy és a közösségi védjegy létezését sikerült bizonyítania az "olívaolaj" vonatkozásában.

9 Az OHIM felszólalási osztálya 2000. szeptember 21-i 2084/2000. sz. határozatában elutasította a Koipe felszólalását. Úgy vélte, hogy a szóban forgó megjelölések különböző vizuális összbenyomást keltenek, hangzásbeli szempontból nincsenek hasonló elemeik, és gyenge az áruk mezőgazdasági jellegéhez és eredetéhez kapcsolódó fogalmi kapcsolat, ami kizárja az ütköző megjelölések közötti összetéveszthetőséget.

10 2001. január 19-én a Koipe fellebbezést nyújtott be az OHIM előtt a felszólalási osztály elutasító határozata ellen. Ezt a fellebbezést 2004. május 11-én az OHIM negyedik fellebbezési tanácsa a vitatott határozat elfogadásával elutasította, amely lényegében megerősítette, hogy a szóban forgó megjelölések által keltett vizuális benyomás összességében különböző.

11 Először is, a vitatott határozat szerint a lényegében egy olajfaligetben ülő emberalak képéből álló ábrás elemek az olívaolaj esetében csak csekély megkülönböztető képességgel rendelkeznek, aminek következtében a "La Española" és a "Carbonell" szóelemek elsőrendű jelentőséget kapnak. A megjelölések hangzásbeli és fogalmi összehasonlítása esetében a negyedik fellebbezési tanács megállapította, hogy a Koipe nem cáfolta sem a szóelemek egybeesésének teljes hiányát, sem az ütköző megjelölések közötti csekély fogalmi kapcsolatot. Végül, bár a fellebbezési tanács elismerte, hogy a felszólalási osztálynak határoznia kellett volna a korábbi védjegyek közismertségéről, úgy vélte, hogy ez az értékelés, valamint az említett közismertség bizonyítása érdekében a fellebbezési tanácshoz benyújtott dokumentáció vizsgálata nem feltétlenül szükséges, mivel a jó hírnevet élvező vagy közismert védjeggyel való összetéveszthetőség értékelésének egyik előzetes feltétele nem teljesült, mivel a megjelölések nem hasonlóak.

Az Elsőfokú Bíróság előtti kereset és a megtámadott ítélet

12 2004. augusztus 31-én a Koipe keresetet nyújtott be az Elsőfokú Bíróság előtt a vitatott határozat hatályon kívül helyezése iránt.

13 A Koipe két hatályon kívül helyezési jogalapra, egyrészt a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának, másrészt a korábbi védjegy jó hírnevére vonatkozó bizonyítékok megvizsgálása kötelezettségének az OHIM általi megsértésére alapított jogalapra hivatkozott.

14 Mielőtt az ügy érdeméről döntött volna, az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 47. pontjában előzetesen megemlítette, hogy a felek között vita állt fenn a Koipe által igényelt felszólalási jog fennállásának értékelésénél figyelembe veendő védjegyeket illetően. E jogvita különösen arra vonatkozott, hogy mivel az OHIM és az Aceites del Sur szerint a közösségi védjegy bejelentésének időpontja későbbi, mint a védjegybejelentés benyújtásának időpontja, a fellebbezési tanácsnak e védjegyet nem kellett volna figyelembe vennie.

15 Az Elsőfokú Bíróság azonban úgy vélte, hogy ennek a kérdésnek a jogvita megoldása szempontjából nincs jelentősége, és a megtámadott ítélet 48. pontjában az alábbiak szerint rendelkezett:

"[...] A [vitatott] határozat ugyanis lényegében a Carbonell védjegy és a bejelentett védjegy ábrás elemei közötti hasonlóság hiányán alapul. Márpedig a Carbonell védjegy ábrás eleme a [Koipe] által hivatkozott valamennyi védjegy esetében azonos, mind a fellebbezési tanács által figyelembe vett, mind az általa kizárt védjegyek esetében".

16 A fenti előzetes megállapítást követően az Elsőfokú Bíróság megvizsgálta az első kereseti jogalapot, amellyel a Koipe azt állította, hogy a vitatott határozatban az OHIM nem vette figyelembe sem azt, hogy az ütköző megjelölések első ránézésre összességében hasonlóak, tehát a piacon összetéveszthetőséget teremtenek, sem azt, hogy a védjegybejelentés tárgyát képező áru - jelen esetben az olívaolaj - azonos a korábbi védjegy által megjelölt áruval.

17 E tekintetben az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 75-78. pontjában megállapította, hogy a vitatott határozatban a fellebbezési tanács - annak érdekében, hogy az ütköző védjegyek ábrás elemeinek viszonylag csekély megkülönböztető képességére vonatkozó következtetését alátámassza - annak kimondására szorítkozott, hogy a szóban forgó ábra, amely lényegében egy olajfaligetben ülő személyből áll, nem szokatlan az olívaolajra vonatkozó védjegyek körében. Mindazonáltal az Elsőfokú Bíróság szerint a megtámadott határozatban a fellebbezési tanács nem jelölte meg azokat az okokat, amelyek miatt erre a következtetésre jutott, és az ütköző védjegyek kivételével egyetlen olyan védjegyre sem hivatkozott, amely az utóbbiak esetében használthoz hasonló ábrás elemet tartalmaz.

18 Az Elsőfokú Bíróság a fentiek alapján a megtámadott ítélet 87. pontjában azt a következtetést vonja le, hogy a fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy az ütköző védjegyek ábrás elemei csekély megkülönböztető képességgel bírnak.

19 A megtámadott ítélet 88. és 89. pontjában az Elsőfokú Bíróság úgy ítélte, hogy a fellebbezési tanács tévedett annak megállapításakor, hogy az említett védjegyek ábrás elemeinek csekély megkülönböztető képességére tekintettel az ütköző védjegyek szóelemeinek összehasonlítása elsőrendű jelentőségre tett szert.

20 A megtámadott ítélet 91. pontjában az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy az ábrás elem kiterjedésében sokkal jelentősebb helyet foglal el, mint a szóelem.

21 E vonatkozásban a megtámadott ítélet 92. és 93. pontjában az Elsőfokú Bíróság különösen arra tért ki, hogy ahogyan "[m]ás felszólalási eljárásokban maga az OHIM is [állította]", "a »La Española« szóelem csak nagyon csekély megkülönböztető képességgel rendelkezik. E szót rendszeresen használják Spanyolországban, és azt az áruk földrajzi eredete vonatkozásában leírónak tekintik."

22 A védjegyek hasonlósága és összetéveszthetősége kapcsán a megtámadott ítélet 103. pontja az alábbiak szerint rendelkezik:

"Az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy a szóban forgó két védjegy közös elemeinek együttese nagyon hasonló vizuális összbenyomást kelt, mivel a La Española védjegy nagyon pontosan ábrázolja a Carbonell védjegy által közölt üzenet és vizuális benyomás lényegét: jellegzetes ruhát viselő, meghatározott módon ülő nő egy olajfaág közelében, egy olajfaligetből álló háttér előtt, az együttes elrendezése szinte azonos az üres helyek, a színek, az elnevezések elhelyezése és a felirat kivitelezésének módja tekintetében."

23 A megtámadott ítélet 104. és 105. pontjában az Elsőfokú Bíróság úgy vélte, hogy e hasonló összbenyomás a fogyasztó esetében elkerülhetetlenül az ütköző védjegyek összetévesztésének veszélyét idézi elő, és ezen összetéveszthetőséget nem csökkenti a különböző szóelemek megléte, mivel az áru földrajzi eredetére utaló szóelem igen csekély megkülönböztető képességgel rendelkezik.

24 Végül, miután az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 107. pontjában emlékeztetett arra, hogy a közösségi ítélkezési gyakorlat meghatározása szerint az átlagos fogyasztó szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, akinek a figyelme azonban a kérdéses áruk vagy szolgáltatások kategóriájától függően változó lehet, ugyanazon ítélet 108. és 109. pontjában megállapította, hogy az olívaolaj Spanyolországban nagyon elterjedt fogyasztási cikk, és e termék különös értékesítési körülményei között az ütköző védjegyek ábrás eleme megnövekedett jelentőséghez jut, ami fokozza a szóban forgó két védjegy összetéveszthetőségét.

25 Következésképpen a megtámadott ítélet 112. pontjában az Elsőfokú Bíróság kimondta, hogy a fellebbezési tanács tévesen határozott akként, hogy kizárt az ütköző védjegyek összetévesztésének bármilyen lehetősége. Az utóbbi szerint az általa tett megállapítások összességéből az következik, hogy az említett védjegyek között fennáll az összetévesztés valós veszélye.

26 Az Elsőfokú Bíróság tehát helyt adott a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított első jogalapnak és anélkül, hogy szükségesnek találta volna a Koipe által keresete alátámasztására felhozott második jogalap vizsgálatát, annak helyt adott a vitatott határozat megváltoztatásával és annak a következtetésnek a levonásával, hogy az említett társaság által benyújtott felszólalás megalapozott volt.

A felek kérelmei

27 Fellebbezésében a fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze teljes egészében hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és ennek következményeképpen:

- ha a per állása megengedi, hozzon érdemi döntést az ügyben, vagy

- utalja vissza az ügyet az Elsőfokú Bíróság elé, hogy az "a Bíróság kötelező kritériumai alapján hozzon ítéletet", és

- a Koipét és az OHIM-ot kötelezze a költségek viselésére.

28 A Koipe kéri a fellebbezés elutasítását és a fellebbező kötelezését a költségek viselésére.

29 Az OHIM kéri a fellebbezés alátámasztására elsőként felhozott jogalap elutasítását, a második jogalapot illetően pedig a Bíróság bölcsességére hagyatkozik.

A fellebbezésről

30 Fellebbezése alátámasztására a fellebbező két jogalapra hivatkozik. Az első jogalap a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének és (2) bekezdése a) pontja i. és ii. alpontjának megsértésén alapul. A második jogalap amely két részből áll - az említett rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésén alapul.

31 Indokolt az első jogalap és a második jogalap első részének együttes vizsgálata, mivel azok keretében a fellebbező részben hasonló és részben egymást kiegészítő érveket fejt ki.

Az első jogalapról és a második jogalap első részéről

A felek érvei

32 Első jogalapjával a fellebbező azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen állapította meg a megtámadott ítélet 48. pontjában, hogy a Koipe által hivatkozott különböző védjegyek valamennyi ábrás eleme azonos, és a felszólalási jog gyakorlása szempontjából "nincs jelentősége" annak meghatározásának, hogy e lajstromozások közül melyek teljesítik azt a feltételt, hogy tárgyuk az említett rendelkezés értelmében vett "korábbi védjegy".

33 Ennélfogva az Elsőfokú Bíróság lényegében - a 40/94 rendelet 8. cikkének szövegével és a felszólalási eljárásra alkalmazandó korábbi bejelentés elvével ellentétesen - elismerte, hogy valamely későbbi védjegyre, jelen esetben a közösségi védjegyre valamely korábbi védjegybejelentéssel, jelen esetben a lajstromozásra bejelentett védjeggyel szemben csupán abból az okból hivatkozni lehet, hogy a későbbi védjegy ábrás eleme azonos a felszólaló más korábbi védjegyeinek ábrás elemével. Az Elsőfokú Bíróság fenti tévedése ezenfelül jelentős következményekkel jár az ütköző védjegyek összetéveszthetőségének vizsgálata tekintetében, különösen az érintett terület és az érintett vásárlóközönség meghatározását illetően.

34 A Koipe és az OHIM azt állítja, hogy a fellebbező a megtámadott ítélet 47. és 48. pontja szövegének aránytalan jelentőséget és hatályt próbál tulajdonítani, amennyiben a fellebbező állításával ellentétben az Elsőfokú Bíróság a közösségi védjegyet soha nem tekintette a felszólalási jog gyakorlása szempontjából korábbi védjegynek, és annak nem tulajdonított semmilyen értéket az ütköző védjegyek összetéveszthetőségének vizsgálata keretében. Az említett ítéletben az Elsőfokú Bíróság valójában kizárólag a "spanyolországi területen" és a "spanyol piacon" elemezte a védjegyek összetéveszthetőségének kérdését.

35 Második jogalapja első részében a fellebbező arra hivatkozik, hogy mivel az Elsőfokú Bíróság nem zárta ki kifejezetten a közösségi védjegyet a Koipe felszólalásában hivatkozott védjegyek csoportjából, e védjegyet tévesen vette figyelembe, következésképpen helytelenül határozta meg az érintett területet és az érintett vásárlóközönséget azzal, hogy az összetéveszthetőséget a Közösség területének vásárlóközönsége, és nem a spanyolországi vásárlóközönség vonatkozásában értékelte.

36 A fellebbező e tekintetben hangsúlyozza, hogy bár az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítéletben a "spanyol olívaolaj-piacra" utal, ezen utalást nem az összetéveszthetőség értékelése keretében, hanem más összefüggésben és jóval korlátozottabb célból tette, pontosabban az ütköző védjegyek "ábrás elemei megkülönböztető képességének" megállapítása érdekében, amely egyebek mellett csupán az egyik olyan tényezőt képezi, amelyet az összetéveszthetőség, azaz a védjegyek hasonlóságának megállapítása érdekében értékelni kell.

37 A Koipe és az OHIM a fentiekre lényegében azt a választ adta, hogy amikor az Elsőfokú Bíróság az ütköző védjegyek ábrás- és szóelemeinek megkülönböztető képességét vizsgálta, azt pontosan annak érdekében tette, hogy megválaszolja azt a kérdést, hogy fennáll-e ezen védjegyek összetévesztésének veszélye Spanyolországban. Hozzáteszik, hogy ezen értékelés keretében az Elsőfokú Bíróság egyértelműen és helyesen korlátozta erre a tagállamra az érintett terület és az érintett vásárlóközönség elemzését.

A Bíróság álláspontja

38 Először is emlékeztetni kell arra, hogy a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a bejelentett védjegy nem részesülhet védjegyoltalomban, ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt. Ezen összetéveszthetőség magában foglalja a korábbi védjeggyel való képzettársítás veszélyét is. Ezenkívül ugyanazon 8. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján korábbi védjegy minden olyan, valamely tagállamban lajstromozott vagy nemzetközi lajstromozás tárgyát képező védjegy, amelynek bejelentési napja korábbi, mint a közösségi védjegybejelentés bejelentési napja.

39 A jelen ügyben a Koipe által a La Española védjegy lajstromozásával szemben benyújtott felszólalás több nemzeti és nemzetközi védjegyen, valamint a közösségi védjegyen alapult, mely utóbbi bejelentési napja későbbi, mint az Aceites del Sur által benyújtott védjegybejelentésé.

40 Márpedig kétségtelen, hogy a megtámadott ítélet vonatkozó pontjaiból nem olvasható ki, hogy az Elsőfokú Bíróság kifejezetten kizárta volna az említett közösségi védjegyet a Koipe által benyújtott felszólalás megalapozottságának vizsgálata céljából figyelembe vett védjegyek köréből.

41 Mindazonáltal, még annak feltételezése esetén is, hogy az Elsőfokú Bíróság a fenti eljárásával megsértette a 40/94 rendelet 8. cikkének (1) és (2) bekezdését, e tévedés nem teszi a megtámadott ítéletet érvénytelenné.

42 Egyrészről ugyanis meg kell állapítani, hogy a megtámadott ítélet 48. pontjában az Elsőfokú Bíróság érvényesen ismerte el a Koipe jogát a "La Española" védjegy lajstromozásával szembeni felszólalásra azzal, hogy utalt az utóbbi társaság által említett valamennyi védjegyre, amelyek között több olyan védjegy is szerepelt, amelyek bejelentési napja valóban megelőzte a bejelentett védjegyét. Ily módon nem fogadható el, hogy mivel a Koipe felszólalása megalapozottságának értékelése keretében nem hagyta kifejezetten figyelmen kívül a közösségi védjegyet, azt figyelembe vette, és ily módon - a fellebbező állítása szerint - kimondta azt az elvet, hogy a felszólalás keretében a korábban benyújtott védjegybejelentéssel szemben későbbi védjegyre lehet hivatkozni.

43 Másrészről meg kell említeni, hogy az Elsőfokú Bíróság állítólagos tévedése sem járt meghatározó következményekkel az érintett területnek és az érintett vásárlóközönségnek az ütköző védjegyek összetéveszthetősége ellenőrzésének keretében történő meghatározására nézve.

44 A megtámadott ítélet 53., 63., 77-80., 92. és 111. pontjából tehát világosan következik, hogy az Elsőfokú Bíróság e veszély fennállását pontosan és állandóan a spanyolországi területre és a spanyol piacra utalva értékelte anélkül, hogy más területre vagy vásárlóközönségre - ahogyan azt a tárgyaláson maga a fellebbező is elimerte - bármikor is hivatkozott volna.

45 Következésképpen a fellebbezés alátámasztása érdekében felhozott első jogalapot és a második jogalap első részét mint részben megalapozatlant és mint részben hatástalant el kell utasítani.

A második jogalap második részéről

A felek érvei

46 A második jogalap második részével a fellebbező elsősorban azt állítja, hogy annak ellenére, hogy a közösségi ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőséget az adott ügy minden lényeges elemét figyelembe véve, átfogóan kell vizsgálni (lásd különösen a C-251/95. sz. SABEL-ügyben 1997. november 11-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-6191. o.] 22. pontját és a C-361/04. P. sz., Ruiz-Picasso és társai kontra OHIM ügyben 2006. január 12-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-643. o.], 18. pontját), az Elsőfokú Bíróság elmulasztott figyelembe venni két rendkívül fontos és releváns tényezőt, azaz egyrészről az ütköző védjegyek korábbi, hosszú időtartamú párhuzamos jelenlétét a spanyol olívaolaj-piacon, másrészről pedig az e piacon élvezett közismertségüket. Az Elsőfokú Bíróság tehát nem értékelte megfelelően az említett védjegyek hasonlóságára vonatkozó elemet.

47 A fellebbező másodsorban úgy véli, hogy az Elsőfokú Bíróság távolról sem tett eleget az előző pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett "átfogó vizsgálat" és "összbenyomás" szabályának, hanem "analitikus módszert alkalmazott", és ily módon az ütköző védjegyek ábrás- és szóelemeinek elkülönült és egymást követő vizsgálatát végezte el, amelynek során az ábrás elemeknek tévesen döntő jelentőséget tulajdonított, és jogtalanul tagadta meg azok szóelemeitől a legcsekélyebb jelentőség elismerését is.

48 Ebből következően, azzal, hogy az ábrás elemnek "domináns" jelentőséget adott a La Española védjegyet alkotó minden más elemhez képest, és ezáltal az utóbbiakat az említett védjegy által keltett összbenyomás szempontjából elhanyagolhatóknak minősítette, az Elsőfokú Bíróság elferdítette a tényeket és az ügy irataihoz csatolt bizonyítékokat.

49 Harmadsorban az Elsőfokú Bíróság helytelenül ítélte meg az ütköző védjegyek összetéveszthetőségének átfogó értékelése során meghatározó jelentőségű "vásárlóközönség" elemét, amennyiben az átlagos spanyol olívaolaj-fogyasztót a figyelmetlen és megfontolatlan fogyasztó tulajdonságaival ruházta fel, és nem "a szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztónak" feleltette meg, ahogyan azt a közösségi ítélkezési gyakorlat megköveteli.

50 A Koipe ezzel szemben úgy véli, hogy az Elsőfokú Bíróság megfelelően alkalmazta az átfogó értékelés szempontját, mivel a megtámadott ítéletben helyesen vizsgálta az összetévesztés veszélyének fennállását, miközben figyelembe vette az ügy valamennyi releváns elemét, ideértve azt, hogy az ütköző védjegyek párhuzamos jelenléte a spanyol piacon nem volt békés.

51 A közösségi ítélkezési gyakorlatnak megfelelően ugyanis a védjegy alkotóelemei nem bírnak azonos értékkel vagy jelentőséggel. Következésképpen az a tény, hogy az Elsőfokú Bíróság az ábrás elemnek domináns jelleget tulajdonított, ami lehetővé tette számára az ütköző védjegyek összetéveszthetőségére vonatkozó következtetés levonását, és eközben figyelembe vette a szóelemet is, a közösségi védjegyjog egyik rendelkezését sem sérti, amennyiben a fentiek során nem tért el e veszély értékelésének jogszabályi és ítélkezési gyakorlat szerinti kritériumaitól.

52 A spanyol olívaolaj-fogyasztónak az Elsőfokú Bíróság általi állítólagos téves minősítésével kapcsolatos megállapításokat illetően a Koipe úgy véli, hogy azok egyszerű tényállítások, amelyek a fellebbezési szakaszban elfogadhatatlanok.

53 Az OHIM a maga részéről először is azt állítja, hogy az a tény, miszerint az Elsőfokú Bíróság nem vette figyelembe a megjelöléseknek az érintett területen való párhuzamos jelenlétét és a bejelentett védjegy spanyolországi közismertségét, nem jár meghatározó következménnyel az említett bíróság által az összetéveszthetőség érékelése kapcsán elért eredményre.

54 Ezt követően az Elsőfokú Bíróság által az összetéveszthetőség értékelése céljából választott módszert illetően az OHIM hangsúlyozza, hogy e bíróság az ütköző megjelöléseket vizuális szempontból hasonlította össze, aminek során kizárólag az ábrás elemeket vette figyelembe, és a "La Española" szóelem csekély megkülönböztető képességére tekintettel figyelmen kívül hagyta a szóelemeknek a két megjelölés által keltett összbenyomásra gyakorolt hatását.

55 Az OHIM azonban nem nyilatkozik e módszer megalapozottságáról, hanem a Bíróság bölcsességére hagyatkozik azzal, hogy csupán két lehetséges megoldást mutat be.

56 Egyrészről az Elsőfokú Bíróság fenti értékelése csak akkor helytálló, ha a Bíróság elismeri, hogy az ütköző védjegyeket alkotó egyéb elemek elhanyagolható jellegére tekintettel az első fokon eljáró bíróság jogosan végezte az azokat tartalmazó megjelöléseknek kizárólag ábrás elemeik alapján történő összehasonlítását, továbbá ha az említett megjelölések hasonlósága okán nem volt szükséges elnevezéseik verbális és fogalmi szempontú összehasonlítása.

57 Másrészről ha a Bíróság a fentiekkel ellentétben arra a következtetésre jut, hogy az Elsőfokú Bíróság érvelése nem támasztja alá kellőképpen a szóban forgó megjelölések elemzését, vagy pedig azok az indokok, amelyeken az utóbbi alapul, nem jogszerűek, a megtámadott ítéletet a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése miatt hatályon kívül kell helyezni, és az ügyet vissza kell utalni az Elsőfokú Bíróság elé annak érdekében, hogy az utóbbi - a Bíróság értelmezésének megfelelően, azaz a megjelölések egészét figyelembe véve - végezze el a megjelölések újbóli összehasonlítását.

58 Végül a spanyol olívaolaj-fogyasztó minősítésével kapcsolatos kifogásokat illetően az OHIM a fellebbezőhöz hasonlóan azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság által a megtámadott ítéletben figyelembe vett vásárlóközönség jellegében közelebb áll a figyelmetlen, mint az ésszerűen figyelmes fogyasztóhoz.

A Bíróság álláspontja

59 A fellebbező azon érveit illetően, amelyek az Elsőfokú Bíróság által az ütköző védjegyek összetéveszthetősége vizsgálatának keretében elkövetett hibákra vonatkoznak, először is emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint vásárlóközönség általi összetéveszthetőséget átfogóan kell értékelni, figyelembe véve az ügy valamennyi releváns tényezőjét (lásd e tekintetben a fent hivatkozott SABEL-ügyben hozott ítélet 22. pontját; a C-342/97. sz. Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyben 1999. június 22-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-3819. o.] 18. pontját; a C-3/03. P. sz., Matratzen Concord kontra OHIM ügyben 2004. április 28-án hozott végzés [EBHT 2004., I-3657. o.] 28. pontját; a C-120/04. sz. Medion-ügyben 2005. október 6-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-8551. o.] 27. pontját és a C-334/05. P. sz., OHIM kontra Shaker ügyben 2007. június 12-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-4529. o.] 34. pontját).

60 Szintén az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőség átfogó értékelésének - a szóban forgó védjegyek vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlósága tekintetében - az utóbbiak által keltett összbenyomáson kell alapulnia, figyelembe véve különösen azok megkülönböztető és domináns elemeit (lásd a fent hivatkozozz OHIM kontra Shaker ügyben hozott ítélet 35. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

61 A Bíróság különösen úgy határozott, hogy az összetéveszthetőség vizsgálatának keretében a két védjegy közötti hasonlóság értékelése nem korlátozódhat az összetett védjegy csupán egyik alkotóelemének figyelembevételére, illetve ez utóbbinak a másik védjeggyel való összehasonlítására. Ellenkezőleg: az összehasonlítást a kérdéses védjegyek mindegyikének a maga egészében való vizsgálatával kell elvégezni (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Matratzen Concord kontra OHIM ügyben hozott végzés 32. pontját, a fent hivatkozott Medion-ügyben hozott ítélet 29. pontját és a fent hivatkozott OHIM kontra Shaker ügyben hozott ítélet 41. pontját).

62 E vonatkozásban a Bíróság szintén pontosította, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az összetett védjegy által az érintett vásárlóközönségben keltett összbenyomás szempontjából bizonyos körülmények esetén a védjegy egy vagy több alkotóeleme domináns lehet. Mindazonáltal, a hasonlóság értékelése csak akkor végezhető el kizárólag a domináns elemet alapul véve, ha a védjegy összes többi eleme elhanyagolható (a fent hivatkozott OHIM kontra Shaker ügyben hozott ítélet 41. és 42. pontja, és a C-193/06 P. sz., Nestlé kontra OHIM ügyben 2007. szeptember 20-án hozott ítélet 42. és 43. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

63 A fenti elvek figyelembevételével kell tehát megvizsgálni a fellebbező által a fellebbezése alátámasztására felhozott második jogalap második részét.

64 E tekintetben meg kell említeni, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 88-90. pontjában először úgy vélte, hogy a fellebbezési tanács tévesen tulajdonított az ütköző védjegyek szóelemének elsőrendű jelentőséget azzal az indokkal, hogy az említett védjegyek ábrás elemei csekély megkülönböztető képességgel rendelkeznek.

65 Ezzel szemben az Elsőfokú Bíróság elismerte az ábrás elem ilyen jelentőségét a megtámadott ítélet 91. pontjában egyértelműen kimondva, hogy az ábrás elem kiterjedésében a szóelemnél sokkal jelentősebb helyet foglal el, és ily módon az utóbbinak az ábrás elemhez képest kiegészítő jelleget adott. Ugyanazon ítélet 109. pontja szerint az említett ábrás elem a szóban forgó áru értékesítésének egyedi körülményei között megnövekedett jelentőséghez jutott.

66 Az Elsőfokú Bíróság ily módon az ütköző védjegyek ábrás elemének a védjegyeket alkotó egyéb elemekhez, különösen a szóelemhez képest domináns jelleget tulajdonított. Ez lehetővé tette számára, hogy helyesen megalapozza a megjelölések hasonlóságára, valamint a La Española és a Carbonell védjegyek összetéveszthetőségére vonatkozó elemzését oly módon, hogy az említett megjelölések vizuális összehasonlítását tekintette alapvetőnek.

67 A fellebbező állításával ellentétben azonban nem a fentihez hasonló megközelítés indította arra az Elsőfokú Bíróságot, hogy a szóelem által keltett benyomást egyáltalán ne vegye figyelembe.

68 Ennek megfelelően, azt követően, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 100. pontjában elvégezte az ütköző védjegyek vizuális szempontú, részletes összehasonlító elemzését, ugyanazon ítélet 103. és 104. pontjában azt állapította meg, hogy a szóban forgó két védjegy közös elemeinek együttese nagyon hasonló vizuális összbenyomást kelt, mivel a La Española védjegy nagyon pontosan ábrázolja a Carbonell védjegy által közölt üzenet és vizuális benyomás lényegét, és ily módon a fogyasztónál elkerülhetetlenül e védjegyek összetéveszthetőségét idézi elő.

69 Végül az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 105. és 111. pontjában pontosította, hogy ezen összetéveszthetőséget nem csökkenti a különböző szóelemek megléte, figyelemmel a bejelentett védjegy - az áru földrajzi eredetére utaló - szóelemének nagyon csekély megkülönböztető képességére.

70 Másképpen fogalmazva, bár az Elsőfokú Bíróság e védjegyek ábrás elemére az azokat alkotó egyéb elemekhez képest mindvégig domináns elemként tekintett, nem mulasztotta el a szóelem figyelembevételét. Ellenkezőleg, éppen ezen elem értékelése keretében tulajdonított annak az első fokon eljáró bíróság lényegében elhanyagolható jelleget, különösen azzal az indokkal, hogy az ütköző védjegyek szóelemei közötti különbségek nem teszik lehetővé azon következtetés megcáfolását, amelyre a védjegyek vizuális szempontú összehasonlítása folytán jutott.

71 A fentiek alapján meg kell állapítani, hogy a jelen esetben - a fellebbező állításával ellentétben - az Elsőfokú Bíróság helyesen, a jelen ítélet 59-62. pontjában hivatkozott közösségi ítélkezési gyakorlatnak megfelelően alkalmazta az átfogó értékelésre vonatkozó szabályt az ütköző védjegyek összetéveszthetőségének vizsgálata keretében.

72 Következésképpen az sem állítható - ahogyan azt a fellebbező teszi - hogy az Elsőfokú Bíróság távolról sem igazodva az említett ítélkezési gyakorlathoz elferdítette volna a ténybeli elemeket és az ügy irataihoz csatolt bizonyítékokat.

73 Ezenkívül, a fellebbező azon érvét illetően, amellyel vitatja a spanyol olívaolaj-fogyasztóra vonatkozóan az Elsőfokú Bíróság által megállapított minősítést, egyrészről meg kell állapítani, hogy az utóbbi által erre vonatkozóan végzett elemzés összhangban van a Bíróság e területen kialakult ítélkezési gyakorlatával.

74 Ahogyan arra az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 107. pontjában helyesen emlékeztetett, az, hogy az átlagfogyasztó miként észleli a védjegyet a szóban forgó áruk és szolgáltatások tekintetében, meghatározó szerepet játszik az összetéveszthetőség átfogó értékelése során (a fent hivatkozott SABEL-ügyben hozott ítélet 23. pontja és a fent hivatkozott Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyben hozott ítélet 25. pontja), és ezen átfogó értékelés során az érintett áruk átlagos fogyasztójáról általában feltételezni kell, hogy szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, azonban tekintettel kell lenni arra is, hogy az átlagos fogyasztó figyelme változó lehet a kérdéses áruk vagy szolgáltatások kategóriájától függően (a fent hivatkozott Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyben hozott ítélet 26. pontja).

75 A fenti elvek alapján az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 108. és 109. pontjában többek között azt állapította meg, hogy az olívaolaj Spanyolországban nagyon elterjedt fogyasztási cikk, azt leggyakrabban bevásárlóközpontokban vagy olyan létesítményekben vásárolják meg, ahol a termékek sorban, polcokon helyezkednek el, és a fogyasztót leginkább a keresett védjegy által keltett vizuális benyomás irányítja.

76 A fentiek alapján az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 109. és 110. pontjában jogosan vonhatta le azt a következtetést, hogy e körülmények között az ütköző védjegyek ábrás eleme jut megnövekedett jelentőséghez, ami fokozza azok összetéveszthetőségét, továbbá hogy a megnevezéseiket nehezebb megkülönböztetni, mivel - ahogyan azt a Bíróság egyébként már korábban pontosította (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott OHIM kontra Shaker ügyben hozott ítélet 35. pontját és a Nestlé kontra OHIM ügyben hozott ítélet 34. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot) - az átlagos fogyasztó általában egészében észleli a védjegyet, és nem vizsgálja annak különböző részleteit.

77 Másrészről a fellebbezőnek az Elsőfokú Bíróság által az említett fogyasztó figyelmi szintjére vonatkozóan tett megállapításokkal kapcsolatos érvét illetően meg kell jegyezni, hogy az kizárólag ténybeli elemekre vonatkozik.

78 E vonatkozásban emlékeztetni kell arra, hogy kizárólag az Elsőfokú Bíróság rendelkezik hatáskörrel egyrészt a tényállás megállapítására, kivéve, ha megállapításainak anyagi pontatlansága a hozzá benyújtott eljárási iratokból ered, másrészt a tények értékelésére. A tények értékelése tehát - az elé terjesztett bizonyítékok elferdítésének esetét kivéve - nem minősül jogkérdésnek, amelyet - mint ilyet - fellebbezés keretében a Bíróságnak kell megvizsgálnia (lásd a C-456/01. P. sz., Henkel kontra OHIM ügyben 2004. április 29-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-5089. o.] 41. és 56. pontját, valamint a C-238/06. P. sz., Develey kontra OHIM ügyben 2007. október 25-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-9375. o.] 97. pontját).

79 Márpedig mivel a jelen esetben a fellebbező nem bizonyította az elferdítést, és még csak nem is hivatkozott arra, ezen érvelés nyilvánvalóan elfogadhatatlannak tekintendő.

80 Végül, ami a fellebbező azon kifogásait illeti, amelyek szerint az Elsőfokú Bíróság azáltal, hogy a megtámadott ítéletben elmulasztotta figyelembe venni az ütköző védjegyek korábbi hosszú időtartamú párhuzamos jelenlétét a spanyol olívaolaj-piacon és az ott élvezett jó hírnevüket, az Elsőfokú Bíróság nem értékelte megfelelően az ütköző védjegyek közötti hasonlóságot érintő elemet, meg kell állapítani, hogy ezen érvelés nem fogadható el.

81 Ebben a vonatkozásban, jóllehet az Elsőfokú Bíróság valóban nem értékelte e két elem jelentőségét, a jelen ügyben e körülmény - ahogyan arra a főtanácsnok indítványának 31. pontjában rámutatott - semmilyen határozott befolyással nem volt az említett bíróság által az összetéveszthetőség értékelését követően megállapított eredményre.

82 Egyészről ugyanis, még ha nem is zárható ki, hogy két védjegy párhuzamos jelenléte valamely meghatározott piacon adott esetben - egyéb körülményekkel együttesen - hozzájárulhat az említett védjegyeknek az érintett vásárlóközönség általi összetéveszthetősége csökkentéséhez, ezen kívül egyéb feltételeknek is teljesülniük kell. Ahogyan azt a főtanácsnok indítványa 28. és 29. pontjában kifejti, az összetéveszthetőség hiányára különösen az ütköző védjegyeknek az érintett piacon való "békés" párhuzamos jelenlétéből lehet következtetni.

83 Az ügy irataiból mindazonáltal az következik, hogy a jelen esetben a La Española és a Carbonell védjegyek párhuzamos jelenléte messze nem volt "békés", mivel az említett védjegyek közötti hasonlóság kérdése évek óta szembeállítja egymással a két vállalkozást a nemzeti bíróságok előtt.

84 Másrészről, a közismertségen alapuló érvet illetően először is pontosítani kell, hogy a korábbi védjegy - jelen esetben a Carbonell védjegy - jó hírnevét kell figyelembe venni annak értékelése során, hogy a két védjeggyel megjelölt áruk vagy szolgáltatások közötti hasonlóság elegendő-e az összetévesztés veszélyének fennállásához (lásd ebben az értelemben a C-39/97. sz. Canon-ügyben 1998. szeptember 29-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-5507. o.] 24. pontját). Következésképpen a jelen esetben a fellebbező nem hivatkozhat az ütköző védjegyek közötti összetéveszthetőség hiányának állítása érdekében a La Española védjegy által a spanyol olívaolaj-piacon élvezett közismertségre - ahogyan azt egyébként az elsőfokú eljárás során is sikertelenül tette -, mivel kétségtelen, hogy e védjegy a Carbonell védjegynél későbbi. Ezenkívül az utóbbi védjegy jó hírnevét illetően a fellebbező nem nyilatkozik arról, hogy az Elsőfokú Bíróság - ha egyáltalán vizsgálta volna ezt a körülményt - hogyan tulajdoníthatott volna megnövekedett megkülönböztető képességet a La Española védjegynek, és zárhatta volna ki ily módon az ütköző védjegyek összetéveszthetőségét.

85 E körülmények között tehát ezen érveket - mint hatástalanokat - el kell utasítani.

86 A fenti megállapításokból az következik, hogy a felperes által a fellebbezésének alátámasztására felhozott két jogalap egyikének sem lehet helyt adni, ezért a fellebbezést el kell utasítani.

Az OHIM bizonyos első fokon előterjesztett elfogadhatatlansági kifogásokkal kapcsolatos záró megállapításairól

87 Az OHIM írásbeli észrevételeiben - a fellebbezésben szereplő jogalapokra adott válaszán felül - megállapításokat tesz az Elsőfokú Bíróság által elutasított bizonyos elfogadhatatlansági kifogásokkal kapcsolatban, és azt kéri a Bíróságtól, hogy foglaljon állást e tekintetben, figyelembe véve, hogy e kérdések hatással bírnak a Bíróság előtt folyamatban lévő különböző ügyeknek az említett szerv általi védelmére.

88 Az OHIM különösen azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette a 40/94 rendelet 63. cikkének (3) bekezdését, mivel e rendelkezés nem tette lehetővé számára, hogy - ahogyan azt a megtámadott ítéletben tette - olyan határozatot hozzon, amelynek eredménye ellentétes azzal, amelyet valamely fellebbezési tanács vitatott határozata tartalmaz.

89 Ezenkívül az OHIM szerint az Elsőfokú Bíróságnak elfogadhatatlannak kellett volna nyilvánítania az első fokon szolgáltatott bizonyítékokat, mivel a 40/94 rendelet 74. cikkének megfelelően azokat a fellebbezési tanács előtt kellett volna előterjeszteni.

90 A jelen ügy körülményei között, az Elsőfokú Bíróság által levont következtetések vitatása érdekében az OHIM-nak vagy fellebbezést kellett volna benyújtania a megtámadott ítélet ellen, vagy csatlakozó fellebbezést kellett volna előterjesztenie annyiban, amennyiben ezen érvek a fellebbezésben nem szerepeltek.

91 Bár az OHIM nem nyújtott be fellebbezést a megtámadott ítélet ellen, meg kell vizsgálni, hogy megállapításai olyan jellegűnek tekinthetők-e, hogy azok csatlakozó fellebbezésnek minősülnek.

92 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy valamely érv csatlakozó fellebbezésnek való minősítése az eljárási szabályzat 117. cikkének 2. §-a alapján megkívánja, hogy az arra hivatkozó fél a megtámadott ítélet teljes vagy részleges hatályon kívül helyezésének elérésére törekedjen olyan jogalapra támaszkodva, amelyet a fellebbezésben nem hoztak fel. Annak megállapítása érdekében, hogy a jelen esetben erről van-e szó, meg kell vizsgálni az OHIM válaszbeadványa szóban forgó részének szövegét, célját és kontextusát (a C-413/06. P. sz., Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ügyben 2008. július 10-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-4951. o.] 186. pontja).

93 Márpedig a jelen esetben egyértelmű egyrészről, hogy az OHIM a válaszbeadványában egyáltalán nem használja a "csatlakozó fellebbezés" kifejezést, hanem érveit olyan záró megállapításokként terjeszti elő, amelyek fő célja, hogy felvilágosítást kapjon a Bíróságtól a 40/94 rendelet rendelkezéseinek értelmezését illetően. Másrészről nem kéri a Bíróságtól a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését.

94 Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy az említett észrevételek nem minősülnek csatlakozó fellebbezésnek, ezért a Bíróságnak azokról nem kell állást foglalnia.

A költségekről

95 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 118. cikke alapján a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a fellebbező pervesztes lett, a Koipe kérelmének megfelelően kötelezni kell a Koipe költségeinek viselésére. Az OHIM, mivel nem terjesztett elő kérelmet a fellebbezőnek a költségek viselésére történő kötelezése iránt, maga viseli költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2) Az Aceites del Sur-Coosur SA maga viseli saját költségeit, valamint a Koipe Corporación SL költségeit.

3) A Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) maga viseli saját költségeit.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: spanyol.