1312/B/1991. AB határozat
az Országos Építésügyi Szabályzat 9. § (1) bekezdése és (2) bekezdése, valamint Budapest Főváros Tanácsa 5/1986. sz. rendelete 14. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályok alkotmányellenességének utólagos megállapítása és megsemmisítésük érdekében előterjesztett indítvány ügyében meghozta az alábbi
határozatot.
Az Alkotmánybíróság a 2/1986. (II. 27.) ÉVM rendelettel hatályba lépett Országos Építésügyi Szabályzat 9. § (1) és (2) bekezdése, valamint a Budapesti Városrendezési Szabályzatról szóló, Budapest Főváros Tanácsa 5/1986. sz. rendelete 14. § egyes rendelkezései alkotmányellenessége megállapítására vonatkozó indítványt, és az e jogszabályhelyek megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasítja.
INDOKOLÁS
Az indítványozó álláspontja szerint az állampolgároknak az Alkotmányban biztosított tulajdonjogát sérti a 2/1986. (II. 27.) ÉVM rendelettel hatályba léptetett Országos Építésügyi Szabályzat (a továbbiakban: OÉSz) 9. § (1) és (2) bekezdése, minthogy ezek a rendelkezések a 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 99. §-ába is ütköznek. Az indítványozó szerint a Ptk. az a legmagasabb szintű jogszabály, amely a tulajdonról rendelkezhet. Ennél alacsonyabb szinten, így miniszteri rendelettel a tulajdont korlátozni alkotmánysértő.
Az OÉSz érintett szabályai és az ezekhez kapcsolódó Budapesti Városrendezési Szabályzat (a továbbiakban: BVSz) 14. § (6) bekezdés d) pontjából eredően az indítványozó konkrét jogsérelme abban állott, hogy nem kaphatott fennmaradási engedélyt a telkén engedély nélkül felépített szennyvíztároló és konténerre, mert a területre még nincs rendezési terv. Arra pedig nincs kötelező szabály - véleménye szerint - hogy mennyi időn belül kell a rendezési tervnek elkészülnie. Ezt a rendelkezést minősíti az indítványozó olyannak, amely a Ptk. 99. §-ában írt tulajdonosi jogait korlátozza.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány nem alapos.
Az Alkotmánynak a tulajdonról rendelkező 13. §-ával kapcsolatban az Alkotmánybíróság már több határozatában kifejtette azt az állásfoglalását, amely szerint tulajdon az Alkotmánnyal védett alapjog ugyan, de nem olyan jog, amely korlátlan.
Az Alkotmány 13. §-a szerint a tulajdon közérdekből, megfelelő garanciák mellett törvény útján korlátozható jog.
A városok és községek tervszerű kialakítása és fejlesztése olyan közérdek, amelynek érvényesülése érdekében a tulajdon bizonyos korlátozása megengedett, ha ennek garanciáit törvény biztosítja, és a korlátozás arányban áll a közösségi célokkal.
Az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény az a hatályos szabályozás, amely a 6. § (1) bekezdésében előírja, hogy a városok és községek tervszerű fejlesztése érdekében általános rendezési tervet, majd a szükségletnek megfelelően részletes rendezési terveket kell készíteni.
Megszabja, hogy a rendezés érdekében hol, milyen mértékben rendelhető el tulajdoni korlátozás, építési tilalom vagy kisajátítás. A törvény rendezi a kártalanítás módját, eseteit. A hosszabb ideig fennálló korlátozások, tilalmak esetén rendezi a fizetendő korlátozási kártalanítást. Az építési és területrendezési rendelkezések végrehajthatósága érdekében hatáskört biztosít az építésügyi igazgatásnak, amelynek legfőbb szerveként az építésügyi minisztert jelöli meg.
Az építési törvény végrehajtására a Kormány kapott felhatalmazást, és a Fővárosi Tanács arra, hogy a fővárosra vonatkozó részletes szabályokat megalkossa.
A Kormány a 30/1964. (XII. 2.) Korm. rendelet 27. §-ában hatalmazta fel az építési törvényben megjelölt legfőbb építésigazgatási szervet, az építésügyi minisztert arra, hogy - ha a törvény vagy e rendelet másként nem rendelkezik - az építésügyi igazgatás körébe tartozó fogalommeghatározásokat, és szabályokat alkossa meg. Ez az alapja annak, hogy az építésügyi miniszter kiadta a 2/1968. (II. 27.) ÉVM rendeletet az Országos Építésügyi Szabályzat érvénybehelyezéséről.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy azok a korlátozások, előírások, amelyek az OÉSz 9. §-ában és a BVSz 14. §-ában a magántulajdonú ingatlanok kialakítására, beépítésére vonatkozó tulajdoni korlátozásokat jelentik, az építésről szóló törvényen alapuló és közérdekből, a már ismertetett garanciák mellett elrendelt korlátozások.
Az OÉSz 9. § (1) bekezdése éppen a korlátozást szenvedő tulajdonos érdekében azt teszi lehetővé, hogy amennyiben a rendezési terv végrehajtása érdekében távlati (tíz éven túli) területbiztosítás szükséges, a későbbi területfelhasználás terheit leginkább csökkentő átmeneti területfelhasználásról kell gondoskodni. Ezzel áll összhangban az is, hogy kártalanítás nélkül, későbbi átalakítás vagy lebontás következményével és csak a rendeletben írt építmények ideiglenes elhelyezése megengedett. A nem megengedett műtárgyak létesítésére ideiglenes jelleggel sem adható fennmaradási engedély. E szabályok a közösségi célok megvalósítását és a későbbi károk megelőzését szolgáló rendelkezések.
Minthogy a rendelkezések jelentős közösségi célok megvalósításával arányos korlátozások, az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem állnak ellentétben a Ptk. szabályaival, és nem sértik az Alkotmány 13. §-ának rendelkezéseit.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem alkotmányellenes az sem, hogy e korlátozásokról szóló részletszabályok megállapítására a kormány a törvényből nyert felhatalmazása alapján az építésügyi miniszter részére további felhatalmazást adott. Az Alkotmánybíróság ui. a szubdelegálást csak a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvénynek 1988. január 1-jei hatálybalépését követően megalkotott és hatályosult rendelkezések esetében tekinti alkotmánysértő rendelkezésnek.
Minthogy mind az építésügyről szóló törvény, mind az azt végrehajtó kormányrendelet, mind pedig az építésügyi miniszter rendelete (OÉSz) ezen időpontot megelőzően keletkezett, és lépett hatályba, az Alkotmánybíróság az indítvánnyal érintett jogszabályi rendelkezéseket ez okból sem találta alkotmánysértőnek.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 1992. március 25.
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Sólyom László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró