BH 2022.12.324 A szerzői jogról szóló törvényben meghatározott jogkövetkezmények a jogsértés megállapíthatósága esetén mindig az eset körülményeihez képest alkalmazhatók. A jogsértő személyének jogutód nélküli megszűnése esetén nyilvánvaló, hogy a jogsértő tevékenység folytatása is megszűnik és annak a jövőbeni folytatása sem várható. Ezért ilyen esetben a jogsértésben közreműködővel szemben támasztható polgári jogi igénynek, a jogsértés abbahagyására kötelezésnek, illetve a további jogsértéstől való eltiltásnak sem ténybeli, sem jogi alapja nincs [1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 94. § (1) és (3) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes az előállítója és üzemeltetője a perbeli weboldalnak és egy további internetes hirdetőfelületnek.

[2] Az alperesek tartották fenn és működtettek egy másik internetes hirdetési aggregátor oldalt (a továbbiakban: A. hirdetési oldal) oly módon, hogy azon keresztül az I. rendű alperes nyújtott szolgáltatásokat. A domain név jogosultja a II. rendű alperes.

[3] A felperes 2017 márciusában észlelte, hogy az A. hirdetési oldalra az általa megjelentetett apróhirdetések, illetve azokból képpel, szöveggel ellátott részek kerültek fel. 2017. március 19-én írásban felhívta az alpereseket, hogy hagyjanak fel a weboldal tartalmának kimásolásával és a tőle származó tartalmat távolítsák el. Az alperesek nem tettek eleget a felhívásnak.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] A felperes módosított keresetében kérte annak megállapítását, hogy az I. rendű alperes a weboldal engedély nélküli többszörözésével és nyilvánossághoz történő közvetítésével, továbbá az oldal tartalmi és arculati elemeinek másolásával és ismételt közzétételével 2017. április 12. óta megsértette a szerzői vagyoni jogait. Kérte kötelezni az alpereseket a jogsértés abbahagyására, eltiltását a további jogsértéstől, valamint elégtétel adására kötelezését.

[5] Állította, hogy a weboldal és az ahhoz kapcsolódó adatgyűjtemény a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 60/A. § (1) bekezdése szerinti adatbázisnak minősül. A weboldal tartalmának megszerzése, ellenőrzése, illetve megjelenítése jelentős ráfordítást igényelt, ezért megilletik az Szjt. 84/A. § (1)-(3) bekezdésében szabályozott sui generis adatbázisokra irányadó jogok. Az A. internetes oldal és a weboldal hirdetéseinek jelentős része megegyezik, ezért az alperesek az adatbázisát a nyilvánossághoz közvetítik.

[6] Az I. rendű alperes a per alatt 2019. november 19-én jogutód nélkül megszűnt, ezért a bíróság megállapította, hogy az eljárás az I. rendű alperessel szemben félbeszakadt. Az elsőfokú bíróság a felperes kérelmére 2020. október 9-én a 12/IV. sorszámú jogerős végzésével a pert az I. r. alperessel szemben megszüntette. A felperes a keresetét a II. rendű alperessel szemben a jogsértés abbahagyására, a további jogsértéstől eltiltására, valamint elégtétel adásra tartotta fenn.

[7] A II. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a felperes weboldalán elérhető szolgáltatás sui generis adatbázis-oltalom alatt áll, mivel a felperes nem bizonyította a jelentős ráfordításait és a felperes által állított jogsértés bekövetkezését is.

Az első- és a másodfokú ítélet

[8] Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte a II. rendű alperest, hogy "a (…) weboldal használatának átengedését a P. S. Ltd. társaságnak - a perbeli weboldalról engedély nélkül kimásolt tartalmak a (…) oldalon való nyilvános megjelenítése céljából - hagyja abba, egyben eltiltotta ilyen szolgáltatás nyújtásától a fenti személy részére".

[9] Az elsőfokú bíróság indokolása szerint a felperes bizonyította, hogy a weboldal tartalmának megszerzése, ellenőrzése, megjelenítése jelentős ráfordítást igényelt, ezért az adatbázis előállítójaként jogosult az Szjt. 84/A. § (1) bekezdésében meghatározott jogokat érvényesíteni. Az alperesek úgy működtették az A. internetes oldalt, hogy az I. rendű alperes nyújtott szolgáltatásokat az oldalon keresztül, a domain név jogosultja pedig a II. rendű alperes volt. Az elsőfokú bíróság a kirendelt könyvszakértő kérésére bevont informatikai szakértő szakvéleménye alapján megállapította, hogy az A. internetes portálon megjelent tartalom szinte kizárólag a felperes weboldaláról származott, ezért az I. rendű alperes tevékenysége - a felperes hozzájárulása hiányában - az Szjt. 84/A. § (1) bekezdés a) és b) pontjába ütközik. Az alperesek nyilatkozatának hiányában a jogsértést folyamatosnak tekintette és a II. rendű alperest az Szjt. 94. § (3) bekezdése értelmében közreműködőként az Szjt. 94. § (1) bekezdés b) pontja alapján kötelezte a jogsértés abbahagyására és attól a jövőben eltiltotta.

[10] A felperes és a II. rendű alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését megváltoztatta, és a felperes teljes keresetét elutasította.

[11] A másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak az Szjt. 84/A. §-ában meghatározott, weboldalon megjelenő adatbázist megillető védelemnek, illetve a jogsértés tényének bizonyítottságára vonatkozó álláspontjával. Az igazságügyi könyvszakértő és az informatikai szakértő szakvéleménye szerint ugyanis könyvszakértői módszerrel nem állapítható meg, hogy a felperes 2010 áprilisától 2018 augusztusáig mekkora összeget fordított a weboldal adattartalmának megszerzésére, ellenőrzésére vagy megjelenítésére, amelynek igazolása esetén lenne csak megállapítható, hogy az alperes a felperes adatbázisát vagy annak egy részét másolás útján engedély nélkül többszörözte és a nyilvánossághoz közvetítette. Az alperes pedig pergazdaságossági okból pedig nem kért további szakértői bizonyítást. Ezért a másodfokú bíróság megállapítása szerint a rendelkezésre álló adatokból "ítéleti bizonyossággal" nem vonható le az a következtetés, hogy a felperes jelentős ráfordítást eszközölt, további bizonyítást pedig nem terjesztett elő.

[12] A másodfokú bíróság utalt arra is, hogy egy már nem létező gazdasági társaságnak nyújtott szolgáltatás esetén nem értelmezhető a jogsértés abbahagyására kötelezés, továbbá az sem valószínűsíthető, hogy a II. rendű alperes domain név rendelkezésre bocsátásban megtestesülő szolgáltatását a megszűnt - de az ítélet rendelkező részében nevesített - I. rendű alperes a jövőben igénybe veszi, az elsőfokú bíróság ítéletének ezt tiltó rendelkezése ebből az okból is aggályos. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes teljes keresetét elutasította.