BH 1984.12.488 I. Találmány hasznosítására kötött szerződés esetében is irányadó az az általános szabály, amely szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett [Ptk. 86. § 207. § (1) bek., 1969. évi II. tv. 17. §].

II. A találmány értékesítéséből származó hasznos eredmény mind az az előny, amely a találmány értékesítése következtében az adott gazdálkodó szervezet számára keletkezik. Ellenkező kikötés hiányában az egyes termékeknek meghatározott időszakban keletkező nyereségét kell vállalati (hasznos) eredménynek értelmezni [Ptk. 86. §, 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. r. 2. § (1), 3. § (1) bek. és (4)].*

I. A felperesek, egymás között 57,5%-37,5%-5% arányban, feltalálói annak a szolgálati találmánynak, amelyre a szabadalmat az alperes szerezte meg. A szabadalom - a szabadalmi leírás igénypontjaiban meghatározott jellemzőkkel - részben eljárási találmányt oltalmaz: műanyag és műszál területek antisztatizálására és egyidejű tisztítására, részben termékre vonatkozik: antisztatizáló hatású készítményre.

Az alperes - gazdasági tevékenysége körében - többféle terméket is előállított és hozott forgalomba a találmány hasznosításaként. A szolgálati találmányért járó díjazásról a szabadalmas vállalat és a feltalálók 1982. január 3-án szerződést kötöttek. A feleknek az okiratba foglalt nyilatkozata szerint a "szerződés tárgya" a szolgálati találmány szerinti összetételben előállításra kerülő Evirul, Evarin, Evisztat MF és Ultra öblítő termékek, amelyeket 1978. január 1-től üzemszerűen gyártanak. A feltalálók díjazására vonatkozóan e szerződés úgy rendelkezik, hogy az 1978. január 1-től 1983. december l-ig terjedő időben gyártott, már említett termékek termelési értékének minden egymillió forintja után 1000 Ft díj illeti meg a feltalálókat, valamint e termékek gyártásából származó "vállalati eredmény" 4%-a. Meghatározták továbbá a díjfizetési időszakokat, a feltalálók részesedési arányát; kikötötték, hogy külföldi értékesítés esetén külön megállapodást kötnek; a már kifizetett újítási díjat pedig beszámítják.

A szerződéskötést követő időben a felek között elszámolási vita támadt. Az alperes ugyanis a 4%-os díjkulccsal számítandó díj alapját úgy határozta meg, hogy az említett termékek után az egyes elszámolási időszakokban képződő veszteséget beszámította a más időszakokban képződő nyereség összegébe. A felperesek álláspontja szerint viszont a díj alapjaként megjelölt "vállalati eredmény" számításánál a mérlegadatok szerint kimutatható veszteséget figyelmen kívül kell hagyni. Az eltérő értelmezési, illetőleg számítási mód miatt a díjkövetelés vitatott összege - az 1982. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozó díjkövetelés tekintetében - összesen 31 240 Ft.

Az 1983. február 10-én benyújtott és a tárgyalás során módosított keresetükben a felperesek 31 240 Ft követelést támasztottak.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Ítéletében az első fokú bíróság a felperesek keresetének helyt adva, az alperest 31 240 Ft, ennek kamatai és 2000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett a kereset elutasítása iránt. Perorvoslati kérelmében lényegében azokat az érveit ismételte meg, amelyeket az első fokú eljárás során védekezésként hozott fel. A felperesek az első fokú bíróság ítéletének a helyben hagyását kérték.

II. A fellebbezés nem helytálló.

Az írásbafoglalt szerződés érvényessége nem volt kétséges. A vita a szerződési okiratban rögzített nyilatkozatok eltérő értelmezésében rejlett.

A Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.

A felek nyilatkozatát rögzítő szerződési okirat szövege nem tartalmaz fogalom-meghatározást vagy útmutatást a vállalati eredmény mibenlétére, számítási módjára. Az okirat szövege önmagában nem ad elegendő alapot az értelmezéshez, ezért abban a kérdésben kellett állást foglalni: hogyan kell értelmezni azt a nyilatkozatot, hogy a "vállalati eredmény" 4%-a illeti meg a feltalálókat.

Téves az alperesnek az az érvelése, hogy a felperesek a szerződés megkötését megelőzően betekinthettek a vállalat számviteli adataiba, amelyek az egyes termékek gyártásánál keletkező nyereséget és veszteséget is kimutatták, és ezek egyenlegének ismeretében kötötték meg a szerződést. A számviteli adatok sem alakszerűen, sem a kimutatások tartalmára való utalással nem váltak a szerződés részéve. Ha tehát a felperesek ezekről az adatokról a szerződés megkötését megelőzően tudomást is szereztek, ebből nem következik az, hogy a felek szerződési akarata pontosan a kimutatásokban írt számítási módnak az elfogadására terjed ki.

Téves az alperesnek az az érvelése is, hogy "a magyar szabadalmi jog nem a terméket, hanem az eljárást tekinti szabadalom tárgyának", ezért nem foghat helyt az adott esetben a termékek szerinti díjazás. A szerződés szóhasználatából kitűnően ugyanis a találmány hasznosításaként gyártott és forgalomba hozott egyes, elnevezés szerint is megjelölt termékek tartoznak a szerződés tárgyához.