BH 2011.2.32 I. Közérdekű üzem működésének megzavarása bűntettének nem a kísérletét, hanem befejezett alakzatát valósítják meg, akik a feltorlódó gépjárműforgalom miatt el nem szállítható személygépkocsikkal lezárják a közúti híd valamennyi forgalmi sávját és ezáltal három órán át akadályozzák a személyszállítást végző társaság autóbuszainak a közlekedését [Btk. 16. §, 260. § (1) bek.]

II. A gyülekezéshez való alkotmányos jogosultság a közérdekű üzem működések jelentős mértékben megzavarásával megvalósított bűncselekmény miatti büntetőjogi felelősségre vonás alól nem ad felmentést [Btk. 10. § (2) bek., 260. § (1) bek., 1989. évi III. tv., 75/2008. (V. 29.) AB hat.].

Az elsőfokú bíróság a 2008. év június hó 16. napján kihirdetett ítéletében az I. r. és a IV. r. terheltek bűnösségét társtettesként elkövetett közérdekű üzem működése megzavarása bűntettének kísérletében [Btk. 260. § (1) bekezdése és Btk. 16. §] állapította meg és ezért mindkét terheltet 30 napi közérdekű munka büntetésre ítélte, mely büntetést fizikai munkakörben kell elvégezni.

Az ítéletben rögzített tényállás szerint az I. r. és a IV. r., továbbá a felülvizsgálattal nem érintett II. r., III. r., V. r. és VI. r. terheltek 2002. év július hó 4. napján reggel 8 óra 15 perc körül hat személygépkocsival megálltak a Budapest Erzsébet-hídon, ezzel a híd Budáról Pestre, illetve Pestről Budára irányuló közúti forgalmát elzárták. A terheltek gépkocsijaikkal az Erzsébet-híd 3×3 sávos közútján oly módon helyezkedtek el, hogy minden sávban egy-egy gépkocsi állt le. A gépkocsikat lezárták és a helyszíntől eltávolodtak. Szándékuk politikai célok elérésére irányult, de tudatában voltak annak is, hogy a fő közlekedési útvonalnak számító Erzsébet-híd ilyen módon történő lezárásával közlekedési káosz idézhető elő. Nemcsak a magánszemélyek által vezetett gépjárművek forgalmát korlátozzák, hanem a közérdekű üzemként működő Budapesti Közlekedési Vállalat Rt. (továbbiakban: BKV) utasokat szállító autóbuszainak közlekedését is megakadályozzák.

A terheltek a kb. 8 óra 30 perc után helyszínre érkező rendőrök felszólítása ellenére sem szüntették meg a forgalmi akadályt. 9 óra után a hídon már tömeg gyűlt össze. A helyszínre érkezett a Budapesti V. kerületi Rendőrkapitányság egyik vezetője, majd a budapesti rendőr-főkapitány, végül a főpolgármester. A rendőrség intézkedése nyomán a forgalmi akadályt képező gépkocsik elszállítására csupán 11 óra után került sor, ennek eredményeként az Erzsébet-hídon a forgalom kb. 12 órakor indult el ismét.

A terheltek magatartásának következtében kialakult rendkívüli forgalmi helyzetben a híd felé haladó forgalomban jelentős zavar keletkezett, s ez a BKV Rt. 29 felszíni viszonylatában idézett elő menetkimaradást és útvonal-változtatást. Az Erzsébet-híd forgalmát érintően összesen 642 járat nem teljesült. A közút eltorlaszolása és a rendőri intézkedés kezdetének időpontja, vagyis kb. 9 óra között az Erzsébet-hídi forgalomkorlátozás kb. 6 000 BKV-t igénybe vevő utast, 12 óráig közvetlenül összesen kb.

23 000 BKV utast érintett. A meghiúsult utazásokkal -, melyeknek száma kb. 17 500-ra tehető - a BKV Rt.-t

278 000 forint ± 15% kár érte. A rendkívüli forgalmi helyzet egyéb kedvezőtlen hatásai kb. 400 000-800 000 forint kárt okoztak a BKV-nak.

A terheltek cselekményének következtében a környékbeli - minden járműre vonatkozó - felszíni közlekedésben jelentős zavar keletkezett, mely a BKV által egész Budapesten közlekedtetett járműveinek csak kisebb részét érintette.

A Btk. 260. § (1) bekezdése értelmében: aki a közérdekű üzem működését berendezésének, vezetékének megrongálásával, vagy más módon jelentős mértékben megzavarja, bűntettet követ el és 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az elsőfokú bíróság a döntése jogi indokolása körében

a terhelteknek a vádban felrótt cselekményét a Btk. 260. §-ában foglalt közérdekű üzem megzavarásának bűntette törvényi tényállásával összevetve rögzítette, hogy a BKV közérdekű üzem, a terheltek pedig gépjárműveik Erzsébet-hídon történő leállításával e közérdekű üzem rendeltetésszerű működését szándékegységben végbevitt cselekményükkel zavarták meg. Az elsőfokú bíróság az útlezárásnak a BKV járatait és utasait érintő következményeit csak a rendőrök helyszínre érkezéséig terjedő időszakot tekintve rótta fel a terhelteknek, és a 9 óráig terjedő időszakra vonatkozóan azt nem tekintette jelentős mértékűnek. Okfejtése szerint a rendőrség azonnali intézkedési kötelezettségének beálltától kezdődően a cselekmény következményeiért (vagyis a kialakult közlekedési helyzetért) a terheltek büntetőjogilag nem felelnek. Ezért - jogi álláspontja szerint - a terheltek cselekménye kísérleti szakban maradt.

Egyebekben az elsőfokú bíróság nem fogadta el azt a védelmi hivatkozást, amely szerint a terheltek csupán politikai sérelmeik orvoslása érdekében léptek fel és gyülekezési jogukkal éltek. Ezzel összefüggésben a bíróság nem látta alkalmazhatónak az Európai Bíróság által, a Brenner-autópályán tartott békés demonstrációval kapcsolatban kifejtetteket. Az EK Bíróság C-112/00. számú határozatában érintett esemény során a demonstrálók gyülekezési jogukat a jogszabályok keretei között, az osztrák hatóságokkal előre egyeztetett módon gyakorolták. Nem látta alkalmazandónak a védelem által felhívott, az Alkotmánybíróság 561/B/2002. számú AB határozatában kifejtetteket sem, miután e döntés az előre be nem jelentett gyülekezések jogi megítélésével, és nem a gyülekezési joggal összefüggésben elkövetett rendbontások, bűncselekmények megítélését érinti. A bíróság utalt egyébként arra, hogy a hatóságoknak történő bejelentés nélkül megszervezett vagy spontán kialakuló gyülekezéseknek csupán a gyűlésre okot adó eseménnyel időben közelálló demonstrációk tekinthetők, amikor a hatósági bejelentés és eljárás a politikai célokkal össze nem egyeztethető késedelemmel járhat, a terheltek időben távolabbi politikai céljai azonban jelen esetben a bejelentés elmulasztását sem tették jogszerűvé.

Ugyancsak a terheltek esetétől eltérőnek tekintette az Emberi Jogok Európai Bírósága által Bukta és társai kontra Magyarország EJEB. 2007.25691/04. számú ügyben hozott határozat alapjául szolgáló tényeket is.

A másodfokú bíróság a 2008. év november hó 28. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott végzésében a kerületi bíróság ítéletét az I. r. és a IV. r. terheltek tekintetében helybenhagyta.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. és a IV. r. terheltek védőjük által terjesztettek elő felülvizsgálati indítványt.

A védő indítványa alapjául a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozott. Álláspontja szerint a terheltek bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. Erre tekintettel védencei felmentését kérte.

Érvelése szerint a terheltek cselekménye "nem tényállásszerű". A közútról néhány ember fizikai erejével egyszerűen eltávolítható személyautók elhelyezése nem tekinthető a közérdekű üzem megzavarásának, ugyanakkor az üzem működésének "jelentős mértékű" megzavarása sem állapítható meg. Vitatta a védő a terheltek cselekményének társadalomra veszélyességét is. Hivatkozott a véleménynyilvánítás szabadságára és a békés gyülekezés jogára, mint alapvető alkotmányos és emberi jogokra. Felhívta az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Római Egyezmény 11. cikkét, az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjogát és az Alkotmánybíróság 75/2008. (V. 29.), 55/2001. (XI. 29.), 561/B/2002. számú határozatát és az azokban kifejtett jogelveket. Kitért az Európai Bíróságnak a Brenner-autópályán történt környezetvédelmi demonstrációval kapcsolatos döntésére, valamint a Bukta és társai kontra Magyarország ügyben hozott döntésre. Hangsúlyozta, hogy a terheltek cselekménye egy spontán, be nem jelentett tüntetés volt, amelynek előzetes bejelentésére nem volt mód. Vélekedése szerint ebből következően büntetőjogi következmények sem alkalmazhatók velük szemben. Súlyosan tévesnek minősítette azt a jogi álláspontot, amely szerint nem minősíthető békés módon le­zajló demonstrációnak az a gyülekezés, amely a Büntető Törvénykönyvbe ütköző magatartást, vagyis bűncselekményt valósít meg. Kifejtette, hogy jogerős ítélet - a terheltekkel szemben alkalmazott büntetőjogi következmények miatt - az Alkotmányban biztosított gyülekezési jog aránytalan és szükségtelen korlátozását jelenti, és átlépi a büntetőjogi alkalmazásának alkotmányos korlátait.