BH+ 2011.11.486 A hibás teljesítésből eredő kártérítési felelősség alóli kimentés körében az általánosnál szigorúbb elvárhatósági szabályok érvényesülnek [Ptk. 310. §, 339. §].

Pertörténet:

Debreceni Járásbíróság P.22395/2008/39., Debreceni Törvényszék Pf.20724/2010/4., Kúria Pfv.21964/2010/4. (*BH+ 2011.11.486*)

***********

A felperes 2004. november 3-án vásárolta meg az alperestől a M., Sz. u. 21. szám alatti családi házas ingatlant 16.500.000 forintért. A felperes 2005 tavaszán a konyha, kamra, fürdőszoba és WC helyiségeknél a falazat, illetve a burkolat repedését, a vakolat felpúposodását észlelte. A hibajelenségek okának felderítése érdekében több alkalommal kereste az alperest, aki azonban a hibák elhárítása érdekében nem intézkedett. A felperes felkérésére Ő. J. szakértői véleményt készített, amelyben megállapította a lakóépület hibáit, és meghatározta a hibajelenségek elhárításához szükséges javítási munkálatokat, továbbá azok költségét. A felperes a hibák kijavítására V. J.-vel kötött vállalkozási szerződést. A munkavégzés során nem a vásárláskori műszaki állapotot állították vissza, hanem a helyreállításán túlmenően további munkálatok elvégzésére is sor került.

A felperes módosított keresetében elsődlegesen szavatossági igény, míg másodlagosan kártérítés címén összesen 3 716 691 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A szavatossági igény elévülésére hivatkozott, míg a kártérítési igénnyel szemben azzal védekezett, hogy a felelőssége nem áll fenn, mivel az esetleg fennálló hibákról nem tudott, az adásvétel során úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

A bíróság jogerős ítéletével 3 587 051 forint és járulékai megfizetésére kötelezte az alperest a felperes részére, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A bíróság az alperes hibás teljesítését állapította meg. A falazat és a burkolat repedése, a vakolat felpúposodása tekintetében azonban arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a szavatossági igénye érvényesítésével elkésett, ezért a válaszfalnál és a padozatnál jelentkező hibák miatt a Ptk. 310. §-a alapján bruttó 2 010 551 forint kijavítási költség megfizetésére kártérítés jogcímén kötelezte az alperest a felperes javára. A padlásfödém hibája tekintetében a bíróság alaptalannak ítélte az alperes elévülési kifogását, és ebben a körben a Ptk. 306. § (1) bekezdése szerint 562 500 forint javítási költség megfizetésére kötelezte az alperest a felperes részére. Szavatosság jogcímén ítélte alaposnak a bíróság az ereszcsatorna javítására érvényesített bruttó 25 000 forintos felperesi igényt is. A koszorú hiánya miatt a Ptk. 310. § (1) bekezdés alapján árleszállítás címén kötelezte az alperest a felperes részére 990 000 forint megfizetésére. A bíróság ítélethozatala alapjául elfogadta B.-né Sz. M. szakértő véleményét, miután arra a következtetésre jutott, hogy az alperes által az elsőfokú tárgyalás berekesztését megelőzően becsatolt magánszakértői vélemény a kirendelt szakértő véleményét nem tette aggályossá.

A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a jogszabályokkal összhangban álló új határozat meghozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 206. §-át, a Pp. 166. § (1) bekezdését, a Pp. 177. § (1)-(2) bekezdését, a Pp. 182. § (3) bekezdését, a Pp. 164. § (1) bekezdését, a Pp. 163. § (2) és (3) bekezdését, a Ptk. 310. §-át, a Ptk. 339. §-át és a Ptk. 355. §-át.

Érvelése értelmében jogszabályt sértve fogadta el a bíróság ítélete alapjául B.-né Sz. M. szakértő véleményét. Előadta, hogy több alkalommal személyesen, illetve írásbeli előkészítő iratban indokolta meg azokat az okokat és körülményeket, amelyek megalapozták volna az ellenőrző szakértő kirendelését. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság nem tekintette okirati bizonyítéknak az általa benyújtott, szakértelemmel rendelkező személy által készített véleményt. Kifogásolta, hogy a bíróság ítéletének indokolásában hivatkozott Ő. J. szakértő megállapításaira, noha Ő. J. sem szakértőként működött közre a perben.

Szerinte a bíróságnak azt kellett volna tényként rögzíteni, hogy a tető nem a birtokba vételkori állapotban áll, tekintettel arra, hogy a felperes is elismerte, hogy azon a javítási, felújítási munkák alkalmával változtatásokat hajtott végre, új kéményt épített a kandalló kialakításakor. Sérelmezte, hogy az ereszcsatorna kijavítási költségeinek megítélésénél a bíróság arra hivatkozott, hogy nem bizonyította átalakítások elvégzését. Érvelése értelmében a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy az ereszcsatorna a birtokbavétel óta változatlan állapotban volt, nem pedig neki az ellenkezőjét. Szerinte jogszabályt sértve kötelezte a bíróság a koszorú hiánya miatt kártérítés fizetésére annak ellenére, hogy "kárt a jelenség nem okozott". Arra hivatkozott, hogy a felperes nem károsodott, a koszorú hiánya nem okozott rongálódást, kárt a felperesnek. Érvelése értelmében megfelelően ki is mentette magát, mivel úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.