A Fővárosi Ítélőtábla Pf.22169/2011/7. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 13. §, 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet (Szabs. r.) 40/A. § (1) bek.] Bírók: Győriné dr. Maurer Amália, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.22.169/2011/7.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Gyurta Tibor Roland ügyvéd (címe) által képviselt (felperes neve, címe) felperesnek, (jogtanácsos neve) jogtanácsos által képviselt Készenléti Rendőrség (címe) I. rendű és (jogtanácsos neve) jogtanácsos által képviselt Budapesti Rendőr-főkapitányság (címe) II. rendű alperes ellen személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében - mely perbe a felperes pernyertessége érdekében a személyesen eljárt (beavatkozó neve, címe) beavatkozott -, a Fővárosi Bíróság 2011. szeptember 29. napján kelt, 19.P.23.489/2010/18. számú ítélete ellen a II. rendű alperes 20. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja.

Kötelezi a II. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 17.500 (tizenhétezer-ötszáz) forint + áfa másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 36.000 (harminchatezer) forint fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek eljárásukkal megsértették személyes szabadságát, emberi méltóságát, becsületét és jóhírnév védelméhez fűződő jogát, véleménynyilvánítási szabadságát és a gyülekezési jog gyakorlásához fűződő jogát, ezért az alpereseket egyetemlegesen 1.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és annak kamatai megfizetésére kérte kötelezni, majd a nem vagyoni kártérítési igényét 600.000 forintra és járulékaira leszállította.

A felperes előadta, hogy ... napján a budapesti ... hídon gyalogosan közlekedett, amikor a járdát rendőrök állták el. A rendőrség ellentmondó tájékoztatásainak és felszólításainak próbált eleget tenni, a hidat a budai irányban igyekezett elhagyni, és az egészségét féltve gázálarcot vett fel. Ezt követően az I. rendű alperes állományába tartozó rendőrök rárohantak, elgáncsolták, a tömegből kiemelték, kezeit kábelkötözővel megbilincselték és fél órára félreállították, majd a Gyorskocsi utcai fogdába szállították. Családját nem értesíthette, az orvosi vizsgálatra vezető szíjon kísérték, a fogdában történő elhelyezését megelőzően alsónadrágra vetkőztették és csak 11 órányi fogva tartást követően engedték szabadon.

A II. rendű alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a felperes többszöri felszólítás ellenére sem hagyta el a helyszínt, passzív ellenállásával akadályozta a rendőrsorfal haladását, ezért állították elő. A II. rendű alperes, mint szabálysértési hatóság a jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség miatt 40.000 forint pénzbírságot szabott ki, mely döntést a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) végzésével csak annyiban változtatott meg, hogy a bírság összegét 15.000 forintra csökkentette az ügy jogi értékelésének változatlanul hagyása mellett.

Hivatkozott a Fővárosi Bíróság ítéletére, mely a kérdéses demonstrációval kapcsolatban megállapította azt, hogy annak feloszlatása jogszerű volt.

A II. rendű alperes szerint mivel a felperes elfogását és előállítását az I. rendű alperes állományába tartozó rendőrök foganatosították, emiatt felelőssége ezekre a sérelmekre nem terjedhet ki. Az előállítás jogszerű volt, annak tartama a törvényben meghatározott mértéket nem haladta meg.

A nem vagyoni kártérítési igényt pedig a kár mértékének bizonyítatlansága miatt kérte elutasítani.

Az I. rendű alperes a jogerős szabálysértési határozatra hivatkozott.

Előadta, hogy a felperessel szembeni intézkedés kötelező, indokolt és jogszerű volt, a nem vagyoni kár pedig a felperes felróható magatartására vezethető vissza.

Az elsőfokú bíróság 6. sorszámú végzésével (beavatkozó neve)-nek engedélyezte, hogy a perbe a felperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozzon, mert mint a demonstráción résztvevőnek tudomása volt arról, hogy a felperessel szemben jogszerűtlenül jártak el, illetve, hogy a rendőri intézkedéssel szemben ellenszegülést nem tanúsított.

Az elsőfokú bíróság tanúként meghallgatta a felperes édesanyját, (tanú1)-t, a demonstráción résztvevő (tanú2)-t és (tanú3)-t, továbbá beszerezte a demonstráció feloszlatásakor készített rendőrségi videofelvételeket.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetnek részben helyt adott és megállapította, hogy az I. rendű alperes azzal, hogy a felperest indok nélkül elfogta és vele szemben kényszerítő intézkedést alkalmazott, illetve a II. rendű alperes azzal, hogy felperest megalapozatlanul fogva tartotta megsértette a felperes személyes szabadságát és emberi méltóság védelméhez fűződő személyiségi jogát.

Kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 300.000-300.000 forint tőkét és kamatait, illetve 35.000-35.000 forint perköltséget.

Ítéletében ismertette az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Európai Emberi Jogi Egyezmény 1., 5. és 11. cikkét; az 1976. évi VIII. törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 9. cikkét; az Alkotmány 55. § (3) bekezdését; a Ptk. 75. és 76. §-át; a Pp. 3., 163., 164. és 206. §-át; a 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet 40/A. § (1) bekezdését; az Rtv. 1. § (1) bekezdését, 13. § (1) bekezdését, 15. és 16. §-át, 18. § (1) bekezdését, 19. § (1) bekezdését és 48. §-át; a rendőrségi szolgálati szabályzatról szóló 3/1995. (III. 1.) BM rendelet 33., 36. és 48. §-át, az 51. § (1)-(2) bekezdését, az 52., 54. és 82. §-át.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indoklásában megállapította, hogy jogerős ítélet szerint a demonstráció bejelentés nélkül zajlott, ezért azt jogszerűen oszlatta fel a rendőrség. Kifejtette, hogy nem életszerű a felperes azon előadása, miszerint gázálarcban indult kirándulni, ugyanakkor álláspontja szerint külön vizsgálandó az, hogy a felperes okot adott-e az intézkedésre.

A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes mozgásával nem akadályozta a rendőrség tevékenységét. E körben hivatkozott a rendőrségi videofelvételre, továbbá (tanú3) és (tanú2) tanúk vallomására.

Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperessel szembeni rendőri fellépés indokolatlan és aránytalan volt, kényszerítő eszköz alkalmazásának feltételei nem álltak fenn. Kifejtette, hogy a gázálarc viselése lehet értelmetlen vagy feltűnést keltő, de ez önmagában nem ad okot az elfogásra, őrizetbe vételre és fogva tartásra.

Összességében arra a következtetésre jutott, hogy a felperessel szemben foganatosított fogva tartás jogszerűtlen volt, így ezzel az alperesek megsértették a felperes személyes szabadság és emberi méltóság védelméhez fűződő személyiségi jogát.

A felperes kerestében megjelölt további jogszabályi hivatkozások vonatkozásában az elsőfokú bíróság a jogsértést nem találta megállapíthatónak. E körben kitért arra, hogy a gyülekezés jogszerűtlenségének és az oszlatás jogosságának korábbi megállapítására tekintettel a gyülekezési jog gyakorlásának szabadságát az alperesek nem sértették meg, továbbá, hogy a felperes nem fejtette ki, hogy az alperesek mely konkrét magatartását vélte jóhírnevét sértőnek.